Minél többet horgászik az ember, annál inkább kezdi belátni, hogy soha véget nem érő út áll még előtte, mely labirintusának minden szegletében új tapasztalat várja. Állandó kísérletezés és kitartó munka. a jó horgász mindenkori sikeressége nagyrészt ezeknek köszönhető! A fejlődés hihetetlen távlatai új és új lehetőségék kapuit nyitják meg előttünk, viszont néha éppen egy olyan egyszerű leckét tanulhatunk (újra) a vízparton, mint például azt, hogy a ponty szereti a kukoricát! Napjainkra ez az évszázados múltra visszatekintő alap táplálék rengeteg formában létezik a horgászboltok polcain, ám még mindig történnek olyan felfedezések, amik jelentősen segíthetik eredményességünket. Bizony, van még új a Nap alatt! Ezúttal az egyszerű természetesség irányelvén sikerült megtalálni a legjobb megoldást, amit egy új állomáson szeretnék ismertetni veletek.
Információ a vízterületről:
Pest megye egyik legszebb, mégis kevésbé ismert horgászvizére látogattam el mostani horgászatom alkalmával. Az Úri Horgásztó az ország középső régiójában, Budapesttől mindössze 40 kilométerre, délkeletre fekszik a Tápió mente kistérségben. Ez a tekintélyes múlttal rendelkező horgászvíz a 70-es években jött létre, s azóta rendületlenül üzemel. A komplett vízterület 18 hektárt foglal magába, amelynek szinte minden része meghorgászható. Ez alól csupán a gáti partszakasz képez kivételt. A horgászatban nem jelentenek nagy nehézséget különféle akadók, mivel a kisebb partközeli nádtorzsáktól eltekintve akadómentes a meder. Az aljzatot változó vastagságú iszap borítja, de a keményebb platók az uralkodók.
A tó vize 2-2,5 méter átlagmélységű és gyönyörű tiszta. Ennek köszönhetően igazán szép, egészséges halállománnyal rendelkezik, amiben szinte minden őshonos fajunk megtalálható. A fő állományalkotók a ponty és az amur, de figyelemreméltó a ragadozóhalak előfordulása is. A vízterület kezelői gondosan ügyelnek rá, hogy az állomány töretlenül fejlődhessen, így 5 kilogrammos maximálisan elvihető súlykorláttal védik a nagytestű pontyokat, amurokat. Sajnos a termetes halak saját kinevelése csak lassan folyik a tóban, mivel a horgászat főként napijegyes rendszerben működik, az átlagos súlyú egyedek zöme kikerül a vízből, és e példányokat a rendszeres telepítések pótolják.
Az itteni csodálatos környezet külön említést érdemel. A tó egy völgy ölelésében húzódik, amely alapvetően káprázatos panorámát kölcsönöz a tájnak. Minden partszakasznak megvan a sajátossága, ami egyedivé teszi, ám összességében kisebb-nagyobb nádasok és árnyas fák szegélyezik a horgászhelyeket.
Miközben a fák hűs árnyék oltalmazza a horgászt, fülbemászó akusztikai élménynek is részese lehet, hiszen a fantasztikusan szép, kellemes környezet mellett változatos állatvilág is jellemzi a vidéket, amiből kiemelkedik az énekesmadarak fajgazdagsága.
Az első tapasztalatok Úriban:
Még 2012-ben sikerült megismerkednem a tóval. Remek volt az első benyomás, hiszen sok szép halat fogtam, viszont azóta valamiért másfelé sodort az élet, nem volt folytatás. Az idei esztendő tavaszán azonban elhatároztam, hogy több figyelmet fordítok rá és újra felfedezem. Szerettem volna minél több értékes információt és gyakorlati tapasztalatot begyűjteni, ezért az év során jó néhány alkalommal horgásztam a tó majd minden pontján. Változatos és remek napokat tölthettem az itteni természetben. A befektetett idő a nyár végéhez közeledve kezdte látványosan meghálálni magát. Szeptember első hetében egy kivételesen ígéretes lehetőség adódott, hiszen a nappali órák 30 Celsius-fokot meghaladó meleggel nehezítették a horgászatot, majd egy hidegfront betörésekor ez egyetlen éjszaka alatt 15-20 fokra csökkent. A visszaesés szerencsére nem járt esőzéssel, és a légnyomás sem volt túlságosan alacsony, ami tökéletes pontyozó időjárást biztosított.
Azonnal megpróbáltam kihasználni az alkalmat, ezért a lehűlés első napja már a vízparton talált. Mindössze egy délelőttöt tudtam a parton tölteni, ezért igyekeztem a korábbi ismereteimre támaszkodni. Aznap a kedvező tényezők egy rendkívül élvezetes és szép fogásokat hozó pecát eredményeztek. Számos 5 kg feletti ponty mellett sikerült megfognom egy gyönyörű, 10,18 kilogrammos példányt is.
Horgászhely kiválasztása:
A sikeres horgászatot követően egy héttel újra szerencsét próbáltam. Úgy éreztem, mostanra sikerült összegyűjteni annyi tapasztalatot, amellyel egy komplex és garantáltan hiteles képet adhatok az itteni hatékony horgászat részleteiről - kezdve az egyik legfontosabb elemmel, a megfelelő horgászhellyel. Ahogy azt említettem, minden helynek megvan a maga sajátossága… vannak olyanok, ahol nem szükséges nagyot dobnunk, sőt akár a part mentén is sikeresen horgászhatunk. Sokaknak az ilyen helyek és az efféle horgászat a szimpatikus, viszont én nem ezeket részesítem előnyben - nemcsak azért, mert közelebb áll hozzám a távoli feederbotos horgászat, hanem mert sokkal célravezetőbbnek és eredményesebbnek is bizonyult az év során. Különösképpen igaz ez, ha a termetes példányokat is szeretnénk megcélozni.
Az Úri Horgásztó formája egy tömzsi szárú térbeli Y-ra hasonlít. Az általam legjobbnak tartott horgászállás e forma belső csücskén, a tó nyugati oldalán helyezkedik el. Innen nyílik a legtágasabb meghorgászható terület, illetve innen érhetők el a legmélyebb szakaszok. Erről az állásról jellemzően egyenesen a tó medre felé horgászom legalább 100 méteres vagy nagyobb távolságban.
Időjárás és vízhőmérsékleti adatok:
Az egy héttel korábban megérkező hidegfront hatása mindössze három napig tartott. Szerintem ez éppen elegendő ahhoz, hogy ne csökkentse jelentősen a víz hőmérsékletét, s ezáltal ne „altassa el” a halakat. Ahogy véget ért, fokozatosan kezdett újra melegedni, és az évszaknak megfelelő arcot ölteni az időjárás. Horgászatom napján nagyon kellemes őszi napsütésben volt részem, ami szintén kedvező feltételeket teremtett és jó hatással volt a halak aktivitására. Javarészt gyenge légmozgás volt tapasztalható a nap során, csupán néha, akkor is rövid időre élénkült meg az északkeleti szél. A légnyomás szinte egész nap 1013 hPa-os értéken stagnált, valamint a hőmérsékleti adatok sem mutattak kiugró változást.
Felszerelés kiválasztása:
Ha taktikánk a távoli részek meghorgászására alapul, mindenképpen olyan felszerelésre van szükségünk, amellyel ez gond nélkül kivitelezhető. Ennek megfelelően olyan összeállítást használtam, ami kifejezetten e célra készült, és ami természetesen már eleget bizonyította rátermettségét. Ebből az összehangolt rendszerből a legsarkalatosabb elemet, a feederbotot emelem ki. Az itt használt botjaim az idei év egyik sikertermékének számító Spro Team Feeder Master Carp Long Cast by Döme Gábor szériába tartoznak 3,90-es, illetve 4,20-as méretekben.
A botok paraméterei magukért beszélnek, s már ismertek a nagyközönség számára. Ezek ragozása helyett csak annyit mondok el velük kapcsolatban, amit sikerült személyesen megtapasztalnom. Túlzás nélkül állíthatom, hogy rengeteg különféle feederbot megfordult már a kezemben, ám soha korábban nem tudta olyan rövid idő alatt megszerezni a feltétlen bizalmamat egyik sem, mint a Master Carp LC botok. Hihetetlen erővel és strapabírósággal rendelkeznek, ugyanakkor ezekkel egyszerre megvan bennük a finom rugalmasság is, ami a rendkívüli hatékonyság mellett használatukat nagyon élvezetessé is teszi. Dobáskor, fárasztáskor, ha a helyzet úgy kívánja, minden porcikájuk keményen dolgozik és tökéletes parabola akciót felvéve szó szerint nyélből görbülnek. Mindezt a különleges „kezességet” nem csak akkor tapasztalhatjuk náluk, ha kapitális halat fárasztunk, mivel már egy kisebb 1-2 kilogrammos „kenyérponty” erejének felőrlése során is kényelmes lágyságot produkálnak. A legmeggyőzőbb benyomást a botok dobási tulajdonságai tették rám. Mindig nagy szerepet tulajdonítottam annak, hogy egy botot kellően sokat használjunk, és a lehető legjobban kiismerjünk, mielőtt kiemelkedő eredményt várunk el tőle. Idővel eszköz és gazdája egymáshoz csiszolódik, amivel arányosan növekszik az elérhető maximális eredmény is. Nos, a Master Carp LC botokkal már az első néhány próba után sikerült megdöntenem egyéni dobásrekordomat…
Úriban az alábbi felszereléseket használtam:
1. felszerelés:
Bot: Spro Team Feeder Master Carp 3,90 LC by Döme Gábor
Orsó: Nevis Boss Feeder 60
Zsinór: Nevis Team Feeder Line + a bot kétszeres hosszának megfelelő 18-as Haldorádó
Braxx Long Cast fonott dobóelőke
Végszerelék: A fonott előtétzsinóron csúszott egy 35 grammos Haldorádó Pellet Feeder kosár, amely fölé egy L-es méretű Haldorádó gumiütközőt fűztem, alá pedig egy Guru Speed Beads gyorskapcsot kötöttem. Horogelőkém minden esetben 12 cm hosszú Haldorádó Braxx Pro fonott előkezsinór volt 0,12 mm-es átmérőben. Az erre kötött horog egyik kedvenc típusom, egy 11-es méretű Gardner Covert Mugga volt.
2. felszerelés:
Bot: Spro Team Feeder Master Carp 4.20 LC by Döme Gábor
Orsó: Nevis Boss Feeder 60
Zsinór: Nevis Team Feeder Line + a bot kétszeres hosszának megfelelő 20-as Haldorádó
Braxx Long Cast fonott dobóelőke
Végszerelék: A 3,90-es feederboton alkalmazott végszerelékkel megegyező.
Etetőanyagok összeállítása:
A tavon folytatott tesztelések, próbák folyamatosan hozzásegítettek a helyes irány megtalálásához, ami az itt leghatékonyabban működő etetőanyag-keverékhez vezetett. Sok-sok különböző ízvilágú és összetételű etetőanyaggal próbálkoztam. Kezdetben az édes jellegű, majd a büdös, fűszeres, hallisztes keverékekkel kerestem a halakat, ám a tó lakói később egyértelműen megmutatták, hogy az ezektől merőben különböző táplálékokat fogadják a legszívesebben. Ezek pedig az egyszerű és természetes kukoricaszármazékok. Az összeállításom alapja önmagában egy ilyen letisztult ízvilágú, naturális anyag, a Haldorádó Vad Ponty.
Ehhez három különböző adalékot tettem, amik mindegyike kukorica volt, de teljesen eltérő formákban. Az első ezek közül a hagyományos főtt takarmánykukorica, míg a másik kettő 2016-os újdonság: a Haldorádó Gold Corn Cream, illetve a Hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet.
Mik is ezek? Amikor a kukorica legértékesebb részét, a csírát elkezdik hidegen sajtolni, három termék keletkezik: 1. Étkezési kukoricaolaj 2. Hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet 3. Az olajban lerakodó nagyon finom „üledék” vagy massza, a kukoricakrém. Ez garantáltan a kukorica legjava, annak is a legértékesebb része. Nagyon intenzív, garantáltan 100%-ban természetes, hideg vízben jól oldódó, gyorsan terjedő anyag. Tartósítószert nem tartalmaz, mivel avasodását a felső részén kiváló kukoricaolaj gátolja meg. Kedvező élettani hatásai is rendkívül sokrétűek, ezek között az egyik leghasznosabb az emésztést segítő, gyorsító hatása.
Természetes, kukoricás ízvilágú receptem alkotóelemei:
- 1,5 kg Haldorádó Vad Ponty
- 100 g (kb. 3 evőkanál) Haldorádó Gold Corn Cream - Natúr
- 0,4 kg Haldorádó Hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet
- 0,2 kg főtt takarmánykukorica
Mivel csalizzunk?
Ahogyan az etetőanyagokkal, úgy a csalikkal is sok kísérletezésre volt szükség, mire kialakult az a szortiment, amiről mostanra bizton állíthatom, stabilan működik az év szinte minden időszakában. Noha több olyan csalit sikerült találni, mely rendszeresen adott halat, a sorból mégis egy típus volt csupán, amelynek fogóssága kiemelkedett a többi közül. Ez a Haldorádó FermentX Oldódó Pellet.
A jelenleg 5 tagot számláló termékcsalád a már méltán híressé vált FermentX etetőanyagok tökéletes csaliváltozatai. Ezekkel a pelletekkel sikerült egyetlen szem granulátumba belesűríteni a természetes, tejsavas erjesztésű FermentX keverékek velejét. A csali egy attraktív ízbomba, amely folyamatosan változtatja formáját és küldi a jelet a halaknak! A víz hőmérsékletétől függően 40-80 perc alatt feloldódik. Az ízvariációk között nehéz lenne egzakt rangsort meghatározni, de általánosságban a jegyzeteim azt mutatták, hogy a Tejsavas Betainos, Mézes Pálinka, valamint Nagy Amur pelletek voltak a leginkább fogósak ezen a tavon. A fókuszt mostani horgászatom napjára szűkítve ez újra megmutatkozott, mivel két csalival tudtam igazán a halak érdeklődését elérni.
Aznap leginkább fogósnak bizonyult csali-kombinációim:
Irány az Úri Horgásztó:
Csípős hideg és tiszta, csillagos égbolt fogadott a horgászat reggelére ébredve. Úriban a tó szabályzatának egyik fontos sajátossága, hogy nincs előre foglalható horgászhely, ebből adódóan a rutinos helyi horgászok korán elfoglalják a legjobb állásokat. Ha meg akarjuk szerezni ezek valamelyikét, bizony időben kell indulnunk és őket megelőzve érkezni a tó partjára. A napijegyek kiadása minden reggel pontosan 6 órakor kezdődik, amit jobbára egy órával szoktam korábbra lőni az érkezési idővel… Sebaj, sose legyen kellemetlenebb élményünk, mint a tóparti napfelkeltében és a friss levegőn várakozni! :-)
A jegyváltást követően hamar begurultam a gáti szakasszal szemben váró horgászhelyhez és gyorsan megkezdtem a kipakolást. A felszerelések elkészítése után kis mennyiségű alapozó etetés következett. Feleslegesnek tartottam a nagyobb mértékű etetőanyag bejuttatását, mivel csupán a halak figyelmét akartam felkelteni a vízbe hulló táplálékok kontrasztjával, és arra ösztönözni őket, hogy keressék az élelmet. Itt a többször kevesebbet, de azt folyamatosan elv, ami a gyakorlatban eredményre vezet! Mindössze 10-et dobtam a 3.90-es botommal 120 méteren kiklipszelt távolságra.
A dobásokkal szándékosan nem pontosan egy helyre céloztam, mivel azt szerettem volna elérni, hogy a közelben lévő pontycsapatok több helyről érzékelhessék a vízoszlopban képződő csábító felhőket, valamint szélesebb körben keresgélhessenek az aljzaton szétterülő tartalmas kis etetőanyag kupacok között, ahol a horgaim is megbújtak.
A hosszabbik, 4,20-as feederbotommal szokásomhoz hűen keresőhorgászatot végeztem. Széles vízfelület kínálkozott előttem, így az alapetetéstől 20-30 méterrel távolabb is fel tudtam tartóztatni az arra úszó halakat. E botomat még az alapozó dobások elvégzése előtt beélesítettem, hiszen sokszor előfordult már, hogy amíg azokkal foglalkoztam, a kereső boton felkínált csali csendben tette a dolgát és hamarabb meghozta az első halat.
Ez most sem történt másként. Alig csak a helyére került a rövidebbik feederem, amikor a távoli szereléken megérkezett az első kapás, majd néhány perccel később az elkövető hal. Egy szép kis tükörponty indította a napot, ami nem volt ugyan termetes példány, mégis az első fogásom, így biztató kezdetnek gondoltam.
Hamarosan - az alapozást követő 30 perc múlva - munkát kapott az etetésre szánt botom is. Izgalmas, szép lassan görbülő spicc adta jelét, hogy a felkínált FermentX pellet újra gazdára talált. Bevágás után ennél a halnál már lényegesen jobb ellenállást éreztem. Az első lendületvételekor jó néhány méter zsinórt lerántott az orsóm dobjáról, mire meg tudtam állítani. Heves zsinórütések és fejrázások után végül megszákolhattam új vendégemet, egy majd 4 kilogrammos tőpontyot.
Ezután felgyorsultak az események, mert a következő egy órában hat hasonló méretű pontyot sikerült szákolnom, 4:2 arányban az etetésről és a távoli zónából. Egyértelműen az etetésemet lefedő területen tartózkodott a pontycsapat, ezért 3-4 pótló dobást végeztem, amit a nap során óránként megismételtem a halak aktivitásától függetlenül. Igyekeztem a lehető legjobban kihasználni minden lehetőséget, ezért amíg úgy éreztem, hogy az etetés távolságában célszerűbb a horgászat, mindkét botommal azt a szakaszt pásztáztam.
Ekkor remek lehetőség adódott a táplálkozó halak ízlésének és a különféle csalik tesztelésére, ezért néhány ígéretes újdonsággal is próbálkoztam. Az egyik ilyen különleges, feltűnő színű csalinak köszönhettem a nap legérdekesebb akcióját is. Éppen a vele felcsalizott végszerelék becsobbanása után keletkezett zsinórfelesleget kezdtem visszacsévélni, amikor alig egy-két másodperc után a készség másik feléről kezdett feszülni a zsinór. Olyan érzés volt, mint pergetéskor egy tompa elnehezülő kapás, amire stílszerűen reflexből bevágtam. A megakasztott ellenfél után talán én lepődtem meg legjobban, mert agresszív, lüktető mozgást éreztem a túloldalról. Hal volt a horgon!
Pontyra jellemző viselkedést éreztem, de a megugrott adrenalin-szintem miatt semmiben nem voltam már biztos, nagyon meg akartam fogni a halat. Óvatosan pumpáltam magam felé, miközben arra gondoltam, hogy még le sem süllyedhetett a szerelék, amikor a vízoszlopban már elkapta a csalit ez az éber uszonyos. Ebben az esetben szinte biztosra vehető, hogy a csali egyedi színe volt a kapást kiváltó vizuális inger. Néhány perc után sikerült megpillantanom egy hihetetlenül szép, szinte fekete színű kis tőpontyot a part előtt, ami a végsőkig küzdött szabadságáért. Sok évvel korábban fogtam már egy hasonlóan sötét árnyalatú potykát, viszont ilyen ritka, jellegzetes halat még nem tarthattam a kezeim között.
A nem mindennapi potyó visszaengedése után mintha csak elvágták volna az addigi kapássorozatot, teljesen abbamaradt a pontyok táplálkozása, és valószínűleg elhagyták az etetésemet. A déli órákban ez minden évszakban, így ősszel is gyakori jelenség. A halak folyamatosan járják a megszokott napi útvonalukat, s gyakran a legmélyebb vízrétegekbe húzódnak. Tapasztalataim szerint ezt a passzívabb időszakot legfeljebb csökkenteni lehet, elkerülni viszont nem igazán. Ekkor jött el ismét az intenzív kereső peca ideje! Bíztam benne, hogy a taktika ezúttal is meghozza a várt kapást, ezért erősebbik botommal a lehető legnagyobb távokat próbáltam elérni, amit etetőkosárral még meg tudtam dobni, illetve erősen oldalra, az öböl irányába céloztam. És működött! Kicsivel később valamit pakolásztam a parton, amikor az orsófék zizegő hangjára lettem figyelmes. „Hoppá, ez már termetesebb hal lesz!”, mondtam magamban boldogan a kontaktusfelvétel után.
Voltaképpen csak egy keveset mozgó súlyt éreztem a felszerelésemen, ami semmilyen irányba nem próbált eljutni. Percek múlva a hal máris a part menti sekély vízhez érkezett. Addig sem fárasztottam keményre húzott fékkel, viszont abban a pillanatban, ahogy először megpipáltattam a felszínre húzott halat és felismertem hosszúkás, sunyi fejét, áldottam Boss Feeder orsóm gyorsfék rendszerét, mert épphogy csak oda tudtam kapni, amikor a megvadult amur berobbantotta a dinamitjait. Legalább 40 méter zsinór fogyott el pillanatok alatt a dobról, és egy sokszorosan erősebb ellenféllel találtam szemben magam, mint előtte. Oda-vissza küzdelemmel folytatódott a fárasztás, majd az ezüstös torpedót ismét közel tudtam húzni a parthoz. A második levegőslukk után még mindig volt elég ereje ahhoz, hogy kitörjön, ám ezúttal nem a meder felé, hanem egyenesen a horgászhelyem mellett lévő 8-10 méter hosszú nádfal felé. Mind a zsinór, mind az idegeim pattanásig feszültek, mivel sikerült is elérnie azt, és már majdnem belefúrta magát a sűrűbe. Ekkor az orsó dobjára fogva próbáltam maximalizálni a terhelést és egyetlen centiméter damilt sem engedhettem neki. Sikerült ugyan megállítani, de ezzel nem szűnt meg a veszélyforrás… A nádfalból kiálló kemény, elszáradt szálak egészen magasan kiálltak a zsenge szálak közül, amelyek egyik nyalábjára feltekeredett a zsinórom, alig egy méterrel a horog felett. Csak a szerencsének köszönhetem, hogy az amur ez idő alatt nem akart tovább törtetni és mozdulatlan maradt, mintha csak megállt volna erőt gyűjteni. Azonnal tudtam, hogy a partról nincs esélyem megoldani a kellemetlen szituációt, ezért kidobtam zsebemből a vizet „kevésbé kedvelő” tárgyakat, majd a merítő szákkal a hónom alatt rögtön a vízbe indultam a hal felé.
A közelébe érve lassan, nagyon óvatos mozdulatokkal haladtam, mert semmiképpen nem akartam megijeszteni a halat. Közvetlenül a nád mellett, szinte teljesen a felszínen várakozott, olyan volt, akár egy bivalyerős versenyló, ami az istállójában várta, hogy rajtolhasson. Most vagy soha! A bot spiccével finoman odanyúltam a nádszálakhoz és apró mozdulatokkal parírozva próbáltam letekerni a zsinóromat. Sikerült, végre szabad az út! Amint a botot feljebb emeltem, azonnal megugrott a kipihent harcos, és már száguldott is a nyílt víz felé. Illetve csak száguldott volna, mert a dobot folyamatosan fékezve sikerült megállítanom. A következő néhány percben sikerült újra a levegőre emelnem a fejét, viszont szándékosan nem merítettem meg. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem fárasztják ki kellően a megakasztott amurt, és ha lehetőségük van, akár már az első pipáltatáskor megszákolják. Ekkor majdnem minden esetben megvadul a hal, és szó szerint összetöri a szákfejet. Nem is beszélve arról, hogy ezzel lehámozza magáról a pikkelyeit és csúnya, felesleges sérüléseket szerez. Ha ez nem következik be, akkor pedig a parton lesz teljesen kezelhetetlen, tehát nem érdemes semmit elhamarkodni. A negyedik levegővétel után fáradtan terült el a felszínen, és úgy éreztem, eljött a megfelelő idő. Szép lassan alátoltam a merítőt, majd ráemeltem. Ekkor azonban - türelmem ellenére is - megvadult a halam és őrült módjára próbált kiugrani a hálóból. Hála az égnek ez nem sikerült neki, és gyorsan magamhoz húzhattam a szákfejet. Végre, megvan!
Fantasztikus csata után egy szépséges amur feküdt előttem a matracon, ami a mérlegelésnél 7,86 kilogrammos súlyt ért el. Minden erejét kiadta menekülése során, ezért minél hamarabb visszaengedtem, nehogy túlságosan megviselje a levegő.
Tudtam, hogy ahol egy amur kapását sikerült elérni, ott bizony több is van, mert ezek a halak mindig csapatban járnak, ezért ugyanarra a helyre repítettem vissza szerelékem. 40 perc elteltével újra kapásra lettem figyelmes.
Gyengécske, szöszmötölős mozgást láthattam a spiccen, ami folyamatos ejtős kapásban végződött. Kétszer ráfeszítettem, majd odasuhintottam. A tipikus amurkapás után ugyanazt a viselkedést éreztem, mint az előző halnál. Nem is csalt a látszat, néhány perccel később újra egy pompás torpedónak örülhettem. Időközben az etetés zónájában is újra felélénkült a mozgás.
A délután további részén egymás után sikerült fogni a pontyokat. Ez az időszak jellemzően eredményes a tó legtöbb helyén, viszont ilyenkor is felértékelődik az etetés szerepe. A kapások felváltva érkeztek a távolabbi pontokról és az etetésről, ám utóbbi lényegesen több halat adott, köztük a nap legnagyobb pontyát.
Érdekes, hogy ez volt egyben a nap záró fogása is. Egészen a kora esti órákig horgásztam, de 18 óra után ismét elültek a tó lakói, és a természet is elcsendesedett. Szívem szerint nem mozdultam volna egy tapodtat sem, maradtam volna éjszakára is horgászni. Nem akármilyen élménnyel és fogásokkal kecsegtetnek a sötétség beállta utáni órák, de mára ennyit idő állt rendelkezésre. Ez majd talán egy másik történet témája lesz… :-)
Összegzés:
Aki ismeri az Úri Horgásztavat, illetve az itteni horgászat általánosságait, tudhatja, hogy nem könnyű a halfogás. Sok horgász távozik betlivel a partról, pedig minden adott lenne egy csodálatos horgászélmény megszerzésére. Én aznap 21 db halat tarthattam a kezemben, amelyből 19 db volt ponty, valamint 2 db amur. Nem kell bonyolult horgászatban gondolkodnia senkinek, viszont az eredményesség itt is igényli a precizitást és a találékonyságot. Gyönyörű őszi időben tölthettem a napot azzal, amit a legjobban szeretek, s ennél nemigen kívánhattam volna többet. A halak megmutatták, hogy a leghagyományosabb kukorica alapú táplálékokat értékelik leginkább, ami bármilyen módszerhez jó kiindulási alapot jelenthet. Bízom benne, hogy sikerül majd hasznosítanotok az előző sorokban olvasott információk bármelyikét, és szép élményekkel gazdagodtok a vízparton!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Császár Bence, Lengyel János, Putz Tamás, www.uri-to.hu
