Útjára indítok ezzel a résszel egy újabb sorozatot, melyben Szlovákiában, még inkább Szlovákia nyugati felén található horgászvizeken keresem a halakat feederbotos technikával. A cikksorozatban szereplő vizek kiválasztásakor arra törekedtem, hogy mindenféle vízterületről olvashassatok a magántavaktól a folyóvizeken át egészen a csatornákig. Az első részben egy hűvös, borús, de halszagú napot mutatok be a „Csiliz” Horgásztársulás Nagy taván.
Az első kiszemelt vízterület Csilizradvány (Čiližská Radvaň) község szívében terül el, a falubelieknek remek horgászati lehetőséget nyújtva ezzel. A 9 hektáros tó az 1965-ös árvíz után keletkezett, amikor a falu újjáépítéséhez sok kavicsra volt szükség. 2006 óta a helyi horgászszövetség használja.
Horgászati szempontból a víz viszonylag tiszta vízzel, kavicsos, néhol iszapos aljzattal rendelkezik. Fő hala a ponty, valamint a kárász. Ragadozók közül megtalálható benne a süllő és a harcsa is. Engem főként a pontyok érdekeltek, ezért őket vettem célkeresztbe.
Hűvös szélre és szemerkélő esőre ébredtem a horgásznap reggelén. Fancsali képpel hajtottam fel reggeli teámat, majd útnak indultam a kiszemelt vízpartra. Szürke, egyhangú felhők tették nyomottá a hangulatot minden tekintetben, a halaknak sem volt kedvük a nyugodt vízből kiugrálni. Hamar elkezdtem a felszerelés összeállítását, bekevertem néhány fajta etetőanyagot, mindent a jól megszokott helyére varázsoltam - röpke egy óra alatt… Szörnyülködve néztem az órámra, ennyire nem szoktam lassú lenni (az álmosító időre fogtam). :) A Csiliz Horgásztársulás elnökével, Diószegi Zoltánnal megbeszélt horgászatot így reggel kilenckor, kicsit megkésve kezdtem el.
Két feederbottal vágtam neki a horgásznapnak, egy 360-as MH, valamint egy 390H erősségű SPRO Sensitive Carppal. Előbbi Medium, míg utóbbi Heavy spiccét használtam a horgászat során, sajnos ezeket felejtettem a botokban az előző folyóvízi horgászaton. A botok neve hű a valósághoz, rendkívül érzékenyek, élvezet velük horgászni. A spiccek mindegyike érzékenyen jelzi a kapást, de kellően ellenáll akár a gyors folyású Dunának is, ezért nem aggódtam a kapásjelzés miatt.
Az etetőanyagok kiválogatásakor gondban voltam. Nem tudtam eldönteni, melyik keveréket helyezzem előtérbe a horgászat során, mivel úgy igazán nem ismerem a vizet, csupán néhányszor horgásztam rajta az év során. Végül a két véglet, a Pelletes Fekete és a Ponty Piros, azaz a büdös halas és az édes epres mellé a Fűszeres Hal is bekerült a vödrömbe. Több kombinációt szerettem volna tesztelni a horgásznap során, így az aromákkal variáltam. A Pelletes Feketét használtam natúr, vízzel bekevert állapotában és Tenger Kincse, valamint Vörös Démon CSL aromákkal ízesítve is. A Ponty Piros etetőanyagot csak Vörös Démon CSL aromával tovább bolondítva használtam, a Fűszeres Halas kajának pedig egy kevés zöld színű, Fűszeres Hal ízesítésű aromával tovább fokoztam illatát. Ezzel készen állt a menü, már csak megfelelően kellett tálalnom a megfelelő helyen. Így milyen egyszerűen hangzik… :)
A rövidebb pálcával nagyjából 40-50 méter körüli távolságra kiakasztott zsinórklipsszel dobtam 20 etetőkosárnyi natúr Pelletes Fekete etetőanyagot. A továbbiakban ezzel a készséggel vagy az etetésre, vagy annál közelebb horgásztam különféle, főként élő csalikkal. E bot orsóján 20-as Nevis Navy Feeder zsinór várt a bevetésre. A hosszabb bottal próbáltam a távolabbi, többnyire horgászatlan területeket elérni, ez 80-100 méteres dobásokat jelentett. Megfelelő dobótechnikával és kellően nagydobú orsóval megdobhatjuk ezeket a távolságokat a Sensitive Carp Feederrel. Ezen az erősebb felszerelésen található 22-es Nevis Navy Feeder zsinórra 30-as vastagságú monofil dobóelőkét kötöttem a nagy dobások miatt. Mindkét készséget távdobó etetőkosárral szereltem, az előbbire 25 g-os, míg az utóbbira 30 g-os került a nagyobb dobások könnyű kivitelezése miatt.
Az első hal - egy kis ponty - a bedobás után néhány perccel az etetésről érkezett a Vörös Démon aromával megfűszerezett Pelletes Fekete etetőanyagra, 8-as méretű, 6 szem csontival tűzött Gamakatsu 2260B horogra. Szinte botvivős kapásában gyönyörködhettem néhány pillanatig. Nagyon megörültem a korán érkezett halnak, gyorsan hosszú versenyszákba helyeztem Őkelmét, és visszadobtam a végszereléket az etetésre.
A következő pontyra sem kellett sokat várnom, ismét a csontit vette fel a szép pikkelyes. Már egy órája a vízben volt a Tenger Kincse Hybrid pellet kombináció, és egy mozdítás sem volt rajta, míg közelebb a csontit meg-meghúzták a halak. Már épp a cserén gondolkodtam, amikor valaki a túloldalon 1-2 centiket húzgálni kezdte a csalit. Az érzékeny feederspicc remekül közvetítette felém az eseményeket. A harmadik húzás után nem bírtam cérnával és bevágtam, lássam, ki telefonál! Erős ellenállásba ütköztem, az orsóm fékjét is elkezdte húzni a - mint utólag kiderült - tükrös koma. Jó erőben vannak a radványi halak, ez a példány is bemutatta: a szákolás előtt nagy ribilliót csapott a két kilós forma ponty.
A csali kombináció volt, vagyis az egy szem Tenger Kincse Hybrid süllyedő és egy szem lebegő pellet egy mini epres lebegő csaligolyóval volt balanszírozva. Így épp nem emelkedett fel a fenékről a 6-os méretű Pellet Hook, ami a csali tökéletes felkínálását tette lehetővé.
A csontis horgot még egy ponty megkívánta, majd az etetőanyagot leváltottam, mert jól működött. Érdekesen hangzik, de a tesztek lényege, hogy megtudjuk, adott körülmények közt melyikre hogyan reagál a hal. Most épp mellnyúltam a Ponty Pirossal, mert egy teljes órán keresztül nézhettem a mozdulatlan spicceket. Változtattam ismét, a Tenger Kincsével ízesített Pelletes Feketét, valamint a Fűszeres Halat próbálgattam mindkét boton.
Ezekkel ismét fogtam néhány pontyot, így bebizonyosodott, hogy az édes íz önmagában nem volt nyerő akkor a halaknak. Délben lemértük az addig fogott halaimat, ugyanis akkor érkezett a tóhoz fotózni a bátyám, Zoli, és nem szerettem volna fölöslegesen rabságban tartani uszonyos barátaimat. A horgászat fennmaradó két órájában a halakat megfogásuk után rögtön visszaengedtem.
A tavon nagyjából tíz horgász próbált szerencsét rajtam kívül, csupán egy pontyot, valamint néhány kárászt zsákmányoltak összesen. Én 7 pontyot, 5 kárászt és 2 dévérkeszeget tereltem szákba a nap folyamán (2 pontyot el is vesztettem, valószínűleg a korai bevágásból adódó rossz akadás miatt). Többen húzták a szájukat a halas etetőanyagok láttán, de az eredmény engem igazolt.
A nap végére legeredményesebb etetőanyagnak a Vörös Démon aromával megspékelt Pelletes Feketét hoztam ki győztesen, mellette szorosan a Fűszeres Hallal. Egyértelműen a halas, büdös ízek tetszettek a halaknak aznap. Legeredményesebb csaliként az egy szem Tenger Kincse Hybrid süllyedő és egy szem lebegő pellet egy szem mini epres csaligolyóval meglebegtetett kombinációját jegyeztem, mellette pedig szorosan az oly sokszor bevált csontkukacot.
A halak nagyon finoman ettek, csupán néhány centit húztak az érzékeny feederspicceken, a horog pedig rendszerint a szájuk szélébe akadt néhány másodperces „nyeletés” után is.
Remekül éreztem magam a hideg szél ellenére is, megpróbáltam a legtöbbet kihozni a horgászatból, amit lehetett. Remélem, velem tartotok a következő részben is!
Írta: Hajdu Tamás
Fotó: Hajdu Zoltán, Google Earth
