Hetek óta terveztünk barátnőmmel egy jó kis horgászatot, de az előre eltervezett napokon valamilyen nem várt dolog mindig közbejött. Végül szeptember közepén egy szombati napra esett a választásunk. Egész héten ragyogó napsütéses idő volt, viszont a hétvégére már záporos, zivataros időjárás volt várható. A horgászat előtti napon eldöntöttem, történjen bármi, a következő nap horgászattal fog eltelni…
Éjjel három óra körül hatalmas viharra ébredtem. A beígért hidegfront menetrendszerűen megérkezett hatalmas esővel, égdörgéssel és villámlással egybekötve. Nehezen akartam beletörődni, hogy a horgászatból ma sem lesz semmi. Reggel nyolc óra körül még mindig esett. Aztán hirtelen elállt az eső, a nap is előbukkant a felhők közül. „Na, végre!”, mondtam magamban, majd az előző este összekészített felszereléseket rohamtempóban kezdtem el bepakolni az autóba. Reméltem, hogy az időjárás nem fog kellemetlenkedni a horgászat alatt, de szokás szerint nem így történt.
A választott vízterület teljesen ismeretlen volt számomra, ezért először érdeklődtem, merre érdemes próbálkoznom. Érkezésünkkor a vízparton már több horgász is volt, horgászhelyemet a tó egyik sarkánál állítottam fel. A horgásztársak elmondása szerint általában kukoricával lehet a legtöbb halat fogni, ennek ellenére ezt a csalit csak a horgászat elején alkalmaztam.
A meghorgászott távolság a parttól körülbelül 60 méterre volt, de az erős szél miatt nagy kihívást jelentett a két szélerőmű irányába juttatni a végszereléket. Felszerelésem egy Nevis Kevlar Feeder 360H bot volt, rajta egy Nevis Patriot 50 orsóval, illetve egy Nevis Kevlar Feeder 420H bot, rajta egy Nevis Feeder Runner Pro 5500 orsóval. Az orsókra 20-as Haldorádó Pellet Line zsinórt tekertem 14-es Nevis Technology dobóelőkével. A rövidebbik botra 35 g-os Haldorádó Pellet feederkosár került, ami egy L-es Haldorádó gumiütközőig szabadon csúszik. Előkezsinórnak a Haldorádó Visitor zsinórt használtam 0,16 mm-es méretben. A hosszabbik botra egy Method feeder kosaras szerelék került Haldorádó Braxx Pro 0,08 mm-es fonott előkezsinórral. Mindkét szereléken Gamakatsu LS-2260B horgokat használtam 8-as méretben.
Etetőanyagként a Timár Mix Elit Carp fantázianevű etetőanyagát választottam, összekeverve az Elit Bream fantázianevű etetőanyaggal 2:1 arányban. Így egy sárgásbarna színű, édeskés, nagyobb szemcseméretű anyagot kaptam, amiben nagyméretű sárga angolmorzsa is megtalálható. Az anyag többszöri nedvesítés után nyerte el a megfelelő állagot. Az etetőanyagba került még csemegekukorica és némi élő anyag is. Többféle csalival készültem, amik közül legjobban egy fokhagymás jellegű soft pellet teljesített.
A rövidebbik bottal alapozó etetésként 10 dobást végeztem el kiakasztott zsinórklipsszel, míg a method szerelékkel az etetés szélét horgásztam abban bízva, hogy ott a termetesebb halakat tudom majd horogra keríteni.
A horgászat elég nehezen indult, néhány mozdítástól eltekintve talán egy óra is eltelt igazi kapás nélkül. A horgászatot nagyban nehezítette az erős szél, valamint az egyre gyakrabban eleredő eső is. Egész nap szélsőséges időjárás volt már a reggeli óráktól kezdve, szinte óránként váltotta egymást az eső és az erős napsütés. Az első hal - egy kisebb ezüstkárász - csemegekukorica és csontkukac kombinációjára érkezett.
Az első kárászt ezután még két társa követte. Az ötödik kárász után viszont ismét félórás csend következett, az ég ismét beborult, a szél is feltámadt. Jelentkező híján mindkét boton frissítettem a csalit, ekkor már mindkét horogra a korábban említett fokhagymás soft pelletet tűztem fel.
Az újracsalizás után mindkét végszerelék visszakerült a megfelelőnek vélt helyre. Közben a nap ismét kisütött, és végre a hosszabbik botom spiccén erőteljes húzós kapást érzékeltem. Bevágást követően éreztem, hogy végre ponty küzd a horgon, egyből erőteljesen húzni kezdte a féket.
Néhány perces fárasztást követően már sikerült is megszákolnom a 2 kilogramm körüli pikkelyest.
A horog tökéletesen akadt. Gyorsan megszabadítottam a horogtól, majd egy gyors fotót követően már engedtem is vissza kedvenc helyére.
A következő kapás igencsak óvatos mozdításokkal indult. Vártam is kicsit, majd a harmadik gyenge rántás után a jelentkező szépen begörbítette a bot spiccét. Előző társával ellentétben gyorsan partközelbe tudtam vezetni, ott viszont csak nem akarta megadni magát. Két kisebb kirohanás után viszont szépen felfeküdt a vízre, így sikerült megszákolni.
Jöhetett a közös fotó az előzőnél már kicsivel nagyobb, 3 kilogramm körüli ponttyal, ami a fotózás után szintén visszanyerte szabadságát. Az időjárás továbbra is elég rapszodikusan alakult. A második ponty után kissé felgyorsultak az események, sikerült ismét néhány kárászt fogni, de a pontyok is egyre gyakrabban jelentkeztek.
A következő termetesebb jelentkező rendkívül határozott kapással jelentkezett. A bot a másodperc töredéke alatt karikába hajlott a bottartókon, mire felemeltem, a tettes már az oldalsó partnál járt. Rövid fárasztás következett, de hogy izgalmasabb legyen, ismét elkezdett esni az eső - persze csak azért, hogy megint minden vizes legyen.
Kis küzdelem után sikerült többi társához hasonlóan a szákba terelni a körülbelül 3,5 kilogrammos tükröst. Gyors fotó, és már engedtem is vissza.
Az etetett hely és annak környéke ezután is szépen adta a pontyokat, a kárászok viszont elhúzódtak az etetésről. A pontyok súlya általában 2-3 kilogramm között változott, ennek ellenére nagyon jó erőben voltak, élmény volt a fárasztásuk, főleg ilyen lehetetlen időjárásban.
A következő kapás nem váratott sokat magára. A bot spiccét lassan, de határozottan húzta el a következő bajszos. Bevágás után azonnal éreztem, hogy termetesebb hal akadt a horogra. A fék szinte elfüstölt, ahogy a hal húzni kezdte. Nehezen sikerült megállítani a kirohanását, ami után lassú fárasztás vette kezdetét. Többször sikerült partközelbe terelnem, a víz tetejére viszont nem tudtam felhúzni, minden próbálkozás után meggondolta magát, majd ismét a tó közepe felé vette az irányt.
Lassú, nehéz fárasztás volt ez, főleg annak tudatában, hogy a horgot egy 0,16 mm-es előkére kötöttem fel. Amikor pár méter zsinórt sikerült nyernem, a hal a dupláját vette vissza. Végül sikerült a szákba terelni a méretes nyurgát, ami egyben a nap hala is lett. A szákolást követően az izgalommal teli mérlegelés pillanatai következtek.
Addigra a szomszédok nagy része is összegyűlt, hiszen egy hibátlan, csaknem 9 kilogrammos nyurgaponty fotózását nézhették meg.
A fotózás után a pikkelyest azonnal visszaengedtem éltető elemébe. Ennél szebb befejezést nem kívánhat magának egy horgász, így hát én is elkezdtem összepakolni, előtte azonban összegeztem magamban a nap történéseit. Vicces időjárásban tökéletes pecán vagyunk túl. A közel hét óra alatt 6 darab kárászt és 7 darab pontyot fogtam, ezek közül az utolsó egy csaknem 9 kilogrammos pikkelyes volt.
A bekevert etetőanyag kiválóan működött, az idő elteltével szépen az etetésre vonzotta a pontyokat, amelyeket sikerült is egy helyben tartani. A fokhagymás soft pellet kiválóan működött, ez a csali adta a nap legnagyobb halát is. A jövőben biztosan visszatérek még erre a kiváló vízterületre, hiszen a tó 15 kilogrammnál nagyobb halakat is rejt!
Írta: Makai Tamás (makaay777)
Fotó: Milewski Diána
