Sokak számára a tavasz vagy a nyár a kedvenc évszak, de számomra az ősz. Nincs szebb annál, mint mikor az eleven természet szép csendben téli álomra készül, a fák és bokrok gyönyörű színekbe öltöznek, a ködös reggelek után a meleget adó őszi napsugarakban sétálhatunk lábunk alatt a vörös és sárga csodás színű elhalt levelekkel. A horgász szép csendben elindul egy őszi reggel a vízpartra, a csend és a béke szigetére és csodálja a természetet, majd várja egy szép pikkelyes érkezését, ami bearanyozza számára egész napját. Én sem tétlenkedtem, feederbotjaimmal a hűvös, ködös hajnali időben ismét elindultam Tatára.
Nincs is jobb hely egy szép őszi horgászathoz, mint egy természetvédelmi terület, egy gyönyörű vízpart, jelen esetben a tatai Derítő-tó. Kora reggel, mikor a hőmérő még csak 3-4 fokot mutatott, ismét a magas partra vettem az irányt. Nem sok horgászt láttam a vízparton, rajtam kívül csak két bojlis pecás várta a kapást. A többiek inkább a szemben található faházak kényelmét választották, így szinte zavartalanul tudtam horgászni, bármelyik jó helyet kiválaszthattam magamnak. Ilyen zord időben nem voltak hatalmas céljaim a nap elején: a horgászat egybeesett a születésnapommal, egy kis hétvégi lazításra vágytam a munkás hétköznapok után, kíváncsi voltam az őszi Derítőre és pár szép pikkelyest szerettem volna a horgomra csalni.
Általában ezen a tavon nem követik egymást a kapások, meg kell dolgozni a halért, ráadásul akadós, kemény a terep, elárasztott erdős a vízfenék, így minden kifogott példánynak nagy értéke van számomra.
A magas part közepén található egyik régi helyemen álltam meg, itt kevésbé akadós a pálya. Gyorsan lepakoltam és hamar elkezdtem készülni a horgászatra. A reggeli Derítő csodás látványt nyújtott, a tó széle a ködben úszott, a faházak és a hegyek fölött a felhők közül szépen sütött a Nap.
A csalogatóanyagok kérdését nem bonyolítottam túl, szerettem volna kipróbálni az új FermentX pelletek egyikét, az édes fűszeresről nagyon jókat hallottam, be is szereztem egyet, amihez chilis és fokhagymás SpéciCornt vittem kikönnyítésnek.
Az etetőanyag négy fő alkotórészből állt: Ördögűző etetőanyag, Ördögűző aroma, Gold Corn Cream és Hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet. A pelletet előző nap húsdarálón otthon ledaráltam (szép finom, szinte por állagú lett), mind a 800 g-ot és 800 g Ördögűző etetőanyaggal elkevertem, majd fél flakon aromát öntöttem hozzá és egy nagykanálnyi kukoricakrémet vízzel elkeverve.
A legjobban bevált csali ezen a napon az előbb említett édes fűszeres pellet volt. Alá és fölé is raktam egy fokhagymás SpéciCornt kikönnyítésnek, így a hal rendkívül könnyen fel tudja szívni és biztosan nem áll ellen a finom ízeknek. A kosárba is nagyon dús és finom keverék került, bíztam benne, hogy kedvenceink megízlelik majd őket.
Az előttem fekvő akadósor elé dobáltam körülbelül 10-15 méterre, ez egy régi meder, a fák az egykori vízfolyás szélén voltak még, tőlük beljebb található a régi meder. Általában itt tartózkodnak a szebb halak, a parthoz közeli részeken rendszerint csak kárászokat és kisebb pontyokat sikerült fognom eddig, így szükség volt a 100 méter feletti dobásokra, amihez kellettek a 420-as Carpfighter botok és nagy távdobó orsók. Viszont itt nagyon vigyázni kell az akadókra, sajnos előbb tapasztalatból, sok-sok szerelék árán meg kell keresni a jó helyet. Tavaly egyszer horgásztam már itt, pontosan ezen a helyen, így könnyebb volt most a dolgom. Itt nem volt komoly akadó, ezért szerelékvesztés nélkül meg tudtam úszni a napot.
Az első kapásra körülbelül egy órát vártam: az erős, húzós kapást nagyon jó kis küzdelem követte, végül sikerült a szákba terelnem egy 5 kg körüli, nagyon szép tőpontyot.
Szerencsére 10 óra körül már nyoma sem volt a ködnek, a Nap szépen sütni kezdett és tisztábban látszódott már a túlpart is, a házak fölött a fák már gyönyörű őszi színekben pompáztak.
Egy kis szünet után, a déli órákban ismét egy hal húzta elemi erővel a zsinórt és görbítette meg botom spiccét. Egy kicsit küzdött még ott, a kiálló fák körül, aztán hihetetlen gyorsan elkezdett jönni a part felé. Ekkor már sejtettem, hogy amur lesz. A part mentén még küzdött pár percet, aztán sikerült kifárasztani és szákba terelni. A parton amurhoz képest nagyon illedelmesen viselkedett, jól tűrte a fotózást is, majd szájfertőtlenítés után gyorsan visszaengedtem, hadd száguldjon tovább kedvenc élőhelyén ez a szép torpedó. Nagy örömet okozott, nagy öröm ilyen csodás amurt fogni október közepén.
A kora délutáni órákban sajnos nem volt jelentkező, viszont észrevettem, hogy körülöttem milyen mozgalmas az élővilág, az apró élőlények, mintha érezték volna a közelgő telet, még gyorsan kihasználták az őszi napsugarak melegét.
Három óra körül még érkezett egy szép tükrös is. E a szép, egészséges hal is nagyon jó erőben volt.
A későbbiekben már nem érkezett kapás, így összepakoltam és hazafelé vettem az irányt. Jó kis horgászatot zártam, nagyon örültem a három halnak. Bár nem volt egyik sem kapitális példány, szép, darabos, egészséges, 5 kg körüli hal volt mindegyikük - ilyen nehéz pályától szép ajándék volt mindegyik.
A FermentX pellet bizonyította, hogy késő ősszel is hatásos, ilyen későn is megajándékozott egy szép amurral és két szép ponttyal. Csodásan éreztem magam a Derítőn ebben a szép őszi környezetben. Bízom benne, hogy az időjárás kegyes lesz, és még idén visszatérhetek egy magas parti pecára. Görbüljön és C&R!