Bajnokaink idén is hosszú, és fárasztó évet tudhatnak maguk mögött, hiszen április végétől szeptemberig rendszeres hétvégi program volt a versenyekre való felkészülés és az azokon való részvétel. Az egyéni bajnokság döntője után azonban „lazul” a szigorú ütemterv, jöhet a megérdemelt pihenés. Mi mással is lehetne kipihenni a szigorú és komoly megmérettetéseket, ha nem egy kis örömhorgászattal, esetleg néha hozzá kapcsolódó kis versenyekkel? Egy ilyen pihentető feederezésre indult el Erdei Attila és Ambrus Tibor, melyre én is elkísértem őket. Hogy miként végződött ez a kis kaland? Tartsatok velünk és legyetek részesei ti is!
Mostani horgászatunk célja azonban nem csak a jól megérdemelt pihenés volt, hanem azzal egybekötve az országba frissen beérkezett Tubertini feederbotok tesztje is. Ennek megfelelően Mestereink két különféle botot, illetve hozzájuk illő két különféle felszerelést és módszert mutatnak be nektek. Míg Ambrus Tibor egy finom, a parttól körülbelül 35-40 méterre távolságban végezhető feederes horgászatra készül fel, addig Erdei Attila a kifejezetten távoli, 75-80 méteres távolság pontos és eredményes meghorgászására állítja össze felszerelését. A helyszín - melyet tesztőreink a teszthez választottak - a Szegeden található Lencsés-horgásztó, mely egyben Attila egyik kedvenc vize is. Miért pont ezt a helyszínt választották? Hol máshol lehetne eredményesen tesztelni egy felszerelést, mint egy gazdagon és intenzíven telepített horgásztavon?!
Nem is szaporítom feleslegesen a szót, nézzük, miként is készülnek fel bajnokaink a mostani kikapcsolódásra! Elsőként a parthoz közelebbi horgászatra összeállított felszerelését és az ehhez tartozó etetőanyag kiválasztását tekintjük át, később áttérünk Attila összeállításainak tárgyalására is.
Tibor a mai horgászatra egy Tubertini Blackwood-FD 3,60-as feederbotot hozott magával, melyre egy Tubertini Azteka orsó került. Az orsó dobjára egy tekercs Tubertini Feeder névre keresztelt süllyedő zsinór csévélt. Miután ezzel megvolt, jöhetett a megfelelő szerelék összeállítása, mely egyszerűségénél fogva pillanatok alatt elkészíthető. A szerelékkészítés első mozzanataként a zsinórra egy Cralusso forgókapocs kerül, majd ezt követően Tibor a zsinórt körülbelül 30 centiméternél visszahajtja, és egy duplacsomóval készült hurokkal lezárja. Következő lépésként a forgókapcsot a csomóhoz tolja, és a hurok alsó véghez szintén egy duplacsomót, vagy más néven egy sima végfület köt. A kötésekről részletesen olvashattok itt. Ebbe az alsó hurokba kerül a 0,14 mm vastagságú és 45 centiméteres előkezsinórra kötött Tubertini Seria 26-os horog. A forgókapocs, mely a hurok egyik szálán csúszkál, 20 grammos dróthálós kosár rögzítésére szolgál. A szerelék ezzel el is készült. Az egész művelet nem tart tovább 5 percnél.
Ahogy a szerelék, úgy az etetőanyag elkészítése is pillanatok alatt megvan. Mesterünk a mai horgászatra 2 kilogramm Maros Mix XXL Pontyot kever, melyhez a bekeverést követően még egy maréknyi Maros Mix Extra Ponty Pellet, valamint egy doboz csemegekukorica és kevéske csonti is kerül. Bár az XXL ponty magában is rengeteg pelletet tartalmaz, Tibor szeretne kedvesedni az etetésére érkező nagyobb halaknak.
A 2008-as év magyar bajnoka által használt felszerelés és keverék áttanulmányozása után nézzük, Attila miként készíti el távdobó felszerelését és csalogató mixét! Itt engedjétek meg, hogy a felszerelés bemutatásánál egy kicsit jobban elidőzzek. Miért is? Mint ahogy a cikk elején már említettem, kétszeres magyar bajnokunk az egészen nagy távolság meghorgászására készül. Ahhoz pedig, hogy a kívánt 70-80 - vagy ha kell, 100-110 - méterre horgásszon feederrel pontosan, olyan botra van szüksége, melynek hossza 4,2 méter, dobósúlya pedig 150-200 gramm között mozog. Attila a mostani horgászatra egy Tubertini Extremo Feedert hozott magával, mely az előbb említett követelményekhez optimális. Ahhoz azonban, hogy a kívánt távolságot elérjük, nemcsak a botnak, de a hozzá illő orsónak is megfelelő paraméterekkel kell rendelkeznie. Az orsóval szemben támasztott követelmények közé tartozik a már-már óriási méret, valamint a hosszú, nyújtott dob, mely nagyban segíti a távolabbi dobásokat.
A szerelés elkészítésénél mesterünk az önakasztás elvét használja ki, és annak megfelelően válogatja össze az alkotóelemeket. Miért van szükség az önakasztásra? A válasz egyszerű. A távolság, melyet sikeresen meg kell horgászni, nagy. Emiatt - zsinórunk nyúlásából adódóan - a kapás és a kapás észlelése, majd az azt követő akasztás között annyi idő telik el, mely a bevásások jelentős többségét sikertelenné teszi. Ezt küszöböli ki a már oly sok vitát indító, de mai napig az egyik legsikeresebb önakasztós szerelék használata. Elkészítése egyszerű, és pillanatok alatt megvan. Az orsóra a módszerből adódóan süllyedő zsinór kerül, jelen esetben 0,22 milliméteres Tubertini Feeder, mely végére Attila 0,35 milliméteres dobóelőkét köt Blood csomóval. A dobóelőkére azért van szükség, mert a nagy erővel indított, erős dobásokat egy vékonyabb, gyengébb zsinór nem viselné el. A bot hosszának minimum kétszeresét kitevő dobóelőke végére kerül majd a szerelék, melyeket Attila otthon már létrákra előre elkészít, így a parton csak elő kell venni őket, és ki kell választani az éppen optimális változatot. A végszerelék összeállítása nem bonyolult. Kell hozzá egy gubancgátlóra helyezett bordás etetőkosár (melyet teszthorgászunk egy kicsit saját igényeihez alakított), kell egy 50 centiméteres 35-ös zsinór, valamint kell egy forgókapocs és egy speciális, forgóval egybeépített gyorskapocs. Az 50 centis zsinórszakasz két végére kerülnek a forgók, de előtte még a kosár, valamint két darab gumiütköző, melyek a kosár rögzítését szolgálják majd. A gyorskapocsba megy a 8-10 centiméter hosszú fonott előkezsinór, aminek végére Tubertini SSV-OC horog 6-os kerül méretben. Ezzel kész is, és mehet a létrára, a parton már csak rögzíteni kell a 35-ös „csapóhoz”, és kezdődhet is a horgászat.
Csalogatóanyagként Attila a már sokat bizonyított és jól bevált Ponty Kárász névre keresztelt etetőanyagából kevert be egy kilogrammot, melyhez most 1 kg Maros Mix XXL-t is adott. Hogy az etetésére érkező pontyok helyben is maradjanak, a keverékhez fél zacskó Maros Mix Extra Ponty Pellet, valamint csemegekukorica is került. Csalogatóanyagából a csontit teljesen kihagyta, mondván, az nagyon vonzza az apróhalat, Ő pedig lehetőleg csak pontyot szeretne fogni.
Reggel hét órakor már a parton vagyunk. Gyönyörű, napsütéses, meleg őszi idő fogad minket. Igaz, a reggel még az évszaknak megfelelően hűvös, de nem sokáig kell várni, hogy melegebb kabátjainkat félrerakva élvezzük az őszi nap sugarait. Körülbelül fél óra, míg a Maros Mix Team kiválóságai összekészülnek a mai teszthorgászatra. A kiszemelt helyre érve gyorsan elkészülnek a csalogató mixek és a megfelelő felszerelések, amik türelmetlenül várják a tó éhes halaival történő találkozást.
A horgászatot Tibor és Attila is az alapozással kezdi. Elmondásuk szerint a pontos és megfelelő etetés nemcsak a versenyhorgászatban, hanem mindenféle békés hal eredményes és sikeres megfogásához elengedhetetlen és nagyon fontos. Ahhoz, hogy az alapozó dobások ne csak összevissza, céltalanul érjenek a vízbe, mindketten a klipszet használják. Innentől már csak az irányt kell nagyon pontosan betartani, mert a dobások távolsága adott. Tizenöt-tizennyolc pontos dobás megtöltött kosárral, és már kezdődhet is a horgászat.
Csalit mindketten a célhalaknak megfelelően válogatnak. Míg Tibor vegyes zsákmányra pályázva két szem fehér csontit tűz, addig Attila kifejezetten a pontyokat megcélozva dipelt pelletet fűz a horogra.
Az első kapásra nem sokat kellett várni. Talán fél óra telt el, amikor a messzire vetett cájg horgát megtalálta egy szép ponty: erősen, mindenféle előrejelzés nélkül görbítette a spiccet. Rövid fárasztás, és már gyönyörködtünk is benne. Éppen a horogszabadítás folyik, miközben Tibornak is kapása van. Gyönyörű kárász akadt a horgára. Mire visszafordulnék a pontyot fényképezni, addigra már a szákban pihen, így a kárász megörökítésével foglalatoskodom.
Szépen, folyamatosan jönnek a halak, de mégsem az igazi. Rengeteg hal mutatja magát a felszínen, ami jelzi, nincsenek étvágyuknál. Tíz óra körül teljes szélcsend, álló, tükörsima víz lesz a jellemző, ami miatt mozdulatlanok maradnak a spiccek. A kinti etetésen vannak csak folyamatosan kapások, de a kapást okozó apróságok csak nehezen bírnak a számukra nagy horoggal. Tibor horgot cserél, melynek köszönhetően minden kapás egy apró keszeget eredményez.
Fél tizenkettő körül járunk, mikor végre kisebb szellő járja át a tájat, megindítva vele a vizet. Erre vártunk mi is és a halak is, mert folyamatosan görbül valamelyik tesztbot érzékeny spicce. Míg a messze bevetett pellettel fűzött horogra a pontyok állnak sorba, addig a kinti etetésen is újra megjelennek a keszegek szebb példányai. Élvezettel fárasztanak folyamatosan teszthorgászaink, én pedig örömmel fotózom a szebbnél szebb halakat.
Délben vége a horgászatnak. Megéheztünk a horgászat alatt. Pakolás, fényképezés, és legközelebb veletek ugyan itt mondatok közepette engedik vissza szereplőink a halakat.
Írta: Hajagos Tóth Tamás (Donald)
Fotók: Donald
