A nyár eleje még rendkívül sikeres horgászatokkal ajándékozott meg, de ahogy beköszöntött az „igazi” nyár, megjött a kánikula, megjöttek a kegyetlen nyári viharok jégesővel és villámcsapásokkal. Valahogy persze mindig úgy alakult, hogy mikor éppen horgászni indultam vagy 40 fokos nappali hőmérséklet, vagy pusztító égi áldás „örvendeztetett” meg, így ez az időszak alaposan feladta számomra a leckét…
Sajnos ezek az időjárási tényezők nem nagyon kedveztek a horgászataimnak, és alaposan elrontották a halak kapókedvét is. Hiába volt a sok embert próbáló időben eltöltött óra a vízparton, egy kegyetlen nyári kánikulában a tűző napon eltöltött horgászat egy bányató partján, vagy egy évek óta nem látott vihart átélni a Gyermelyi-víztározón, ahol kis híján „odavesztem” és odaveszett a felszerelésem, sajnos jó eredmény nem mutatkozott. Néhány horgászatom már-már a betli határát súrolta, csak néhány keszeg, kárász vagy kisebb ponty fogása javított a helyzetemen, de igazán sikeres horgászatot nem tudtam felmutatni. A halak sajnos nem nagyon táplálkoztak a fenéken, jól lehetett látni, hogy inkább vízközt vagy a víz felszínén mozognak, de én ragaszkodtam a feeder módszerhez és ilyen szélsőséges időjárási körülmények közt végre egy sikeres horgászatot szerettem volna magam mögött tudni. Belekerült pár sikertelenebb pecába, de a végén szerencsére sikerült megtalálni a megfelelő megoldást…
Sokszor két-háromféle etetőanyaggal próbálkoztam és egy táskányi csaliarzenállal, de valahogy a halak nem akartak táplálkozni a fenéken. Kicsit úgy tűnt, mintha nem igazán lett volna étvágyuk a nappali időszakban, inkább csak a kora hajnali és a késő esti órákban, ami egy átlagos feeder horgásznak szinte majdnem kiesik, mivel a kora reggeli pakolás után sokszor általában csak fél hét körül tudjuk bevetni a szerelékeinket, és az esti órák sem elérhetők, ha éppen azok előtt jár le a tizenkét órás jegyünk. Úgy tapasztaltam, hogy az erősen halas és erjesztett keverékek pontyra nem igazán voltak hatásosak a nappali órákban, kánikulában vagy a vihar által felkavart vízben. Kapást kikényszeríteni csakis a nagy favorit, régóta jól bevált Ördögűző etetőanyaggal sikerült, ami talán mindig olyan a pontyok számára, mint egyfajta desszert. E halliszt nélküli, finom illatú mandulás-fokhagymás csemegére szinte mindig vevők, még akkor is belekóstolnak, ha talán nem éhesek annyira. Persze method módszert alkalmazok, aminél a legfontosabb ugye az etetőanyag, de valahogy azt tapasztaltam, hogy ezekben az időkben nagyon nem volt mindegy csali sem. Hiába volt maga az etetőanyag megfelelő, nagyobb csalikkal, nagyobb gumikukoricával, 16 mm-es oldódó-lebegő pelletekkel nem volt hatásos. A megoldás az egyik horgászatomon kezdett „rám találni”: a kezdeti kapástalanság után etetőanyagot cseréltem, bekevertem az Ördögűzőt és csalinak egy szem fokhagymás SpéciCornt raktam fel. Ez megmentett a betlitől, a horgászat végén sikerült fognom pár szebb pontyot. Teljes bizonyosságot az jelentett számomra, mikor következő horgászatom során mellettem ülő barátaim is kizárólag a fokhagymás gumikukoricával tudtak szebb pontyokat fogni. Nincs mese, gondoltam, finomítani kell!
Rá kellett jönnöm, hogy ezekben az extrém időjárással tarkított időkben ugyanazt kell alkalmazni, mint a hideg télben: mindenféle alapozó etetés nélkül kell tálalni egy nagyon finom, „desszertként” ható etetőanyagot egy hozzá megfelelő, kisebb csalival - és persze az észszerűség határán végletekig finomított végszereléket, amivel azért a nagyobb pontyokkal is fel tudjuk venni a versenyt.
Csalinak 2 szem kis fokhagymás SpéciCorn gumikukoricát szántam, és mivel mindig a csalihoz keresem meg a megfelelő végszereléket, utóbbit ez alapján állítottam össze.
Érdemes a legnagyobb hangsúlyt a végszerelékre fektetni, ne sajnáljunk rá áldozni, szerezzünk be megbízható kellékeket, hogy ha esetleg életünk hala akad a horgunkra, akkor ne ezen múljon a siker. Végszerelékem egy normál method végszerelék 30 grammos Haldorádó Method Flat Feeder kosárral, felette egy gumiütköző, alatta egy gumigolyó, ami védi a közepes feeder forgót. Előkezsinórnak a Nevis Technology 0,14 mm-es változatát választottam, e méret alá nem szerettem volna menni. Szerintem fontosabb a biztonság, és azért a 0,14 mm-es átmérő még elég „finom”, észrevehetetlen a pontyok számára, ugyanakkor még elég erős egy 10 kg feletti hal kifárasztásához is. Fő kérdés volt még a horog megválasztása: a nyári finomítás miatt mindenképpen egy igen kicsi, de erős horgot kerestem, ami pont illik a két szem gumikukoricához. Körülnéztem a helyi horgászboltban és nagyon megtetszett a Korum Xpert Power horga szakáll nélküli verzióban, vásároltam belőle egyet 12-es méretben és egyet 14-esben. Pici, erős horgok kifejezetten finom pontyhorgászathoz. Szerencsére választásom megfelelőnek bizonyult, ez a horog nem hagyott cserben a későbbiekben.
Általában szeretek végletekig kiegyensúlyozott csalival horgászni. Horgászat előtt otthon mindig egy pohár vízben kikísérletezem a nyerő végszereléket, és úgy alakítom, hogy a csali ideálisan álljon. Hogy mi is számomra az ideális felkínálás? Az, amikor a csali még nem emelkedik fel a fenéktől - vagy ugye jelen esetben a method kosár aljába nyomott etetőanyag-rétegtől -, de a horog felfelé áll és hegye épphogy súrolja a kosár alját. A végszerelék legvége egy 10 mm-es csali tüske volt, rajta két szem gumikukoricával. Az említett, csomómentes kötéssel rögzített 12-es Korum horog így pont megfelelően áll. Fontos még megjegyeznem, hogy nem alkalmaztam szilikon csövet - ilyen kisméretű horgoknál már nem alkalmazom -, és másik fontos dolog, hogy a csalit körülbelül másfél centire elengedem a horog szárától, így jobb akadást biztosítok, ha egy nagyobb hal szívja fel. Ha csak egy szem gumikukoricát szeretnénk felrakni, akkor ideális választás ugyanez a horog, csak 14-es méretben és 10 mm-es Fine csalitüskével. Én egy szem gumikukoricához jobban szeretem ezt a csali tüskét használni, mint a sima 7 mm-est, mert könnyebben bele tudjuk szúrni, nem „roncsolja” annyira a kis szem kukoricánkat és pont végigéri hosszában. Szerintem ez a tökéletes erre a feladatra.
Mostanában nagyhalas feederezésre a két kedvenc botomat használom, a 420-as Long Castot és a 390-es heavy Carp Fighert. Szerintem ez a két bot kiválóan alkalmas arra, hogy nagyobb pontyokkal felvegyük a versenyt akár akadós terepen is. Ezekkel irányítani tudjuk az akadóba törő nagy halat, ugyanakkor nem túl durvák és élmény velük a fárasztás, 5 kg feletti halnál már nagyon szépen „dolgoznak”. Természetesen fontos szempont a dobás is, e botokkal megfelelő orsó, zsinór és végszerelék mellett igazán szép távokat tudunk meghorgászni.
Botjaimra szerettem volna kisebb orsókat - néha már úgy éreztem, hogy még egy 420-as botot is eléggé „el tud nehezíteni” egy nagy távdobó orsó -, ezért a Haldorádó webáruházból beszereztem a Long Cast botomra egy Nevis Envy Feeder 60-as orsót, a 390-es heavy Carp Fighter botra pedig egy Nevis Cayman Feeder 60-as orsót. Most már jó pár horgászat óta ezeket használom és a teljes mértékben meg vagyok velük elégedve. Távdobó dobjuknak is köszönhetően szép távolságokat tudok meghorgászni velük és méltó, precíz ellenfelei a nagyobb halaknak is, valamint tökéletesen passzolnak a két bothoz. Nagyhalas horgászatnál eddig nem mertem lemenni 0,22 mm-es zsinórátmérő alá, de most új orsóimra a még nagyobb dobások érdekében 0,20 mm-es Nevis Espirit zsinórt tekertem, persze dobóelőtéttel. Ahol nem engedélyezett a fonott dobóelőtét, ott egy 30-as fluorokarbont kötök fel a bot kétszeres hosszában. Szerencsére ez az Espirit zsinór még ebben a méretben is elég erős és strapabíró, most már jó pár horgászat alatt bizonyított. Megfelelő dobóelőtéttel szép nagy távokat tudunk meghorgászni és biztonsággal fel tudjuk venni a versenyt a nagy pontyokkal.
A következő horgászatra nem bonyolítottam túl a készülődést mindössze két zacskó Ördögűzőt, egy fokhagymás SpéciCornt és két doboz oldódó-lebegő pelletet készítettem be.
Alig vártam a következő horgászatot: a SpéCornnal és az Ördögűző etetőanyaggal nagyobb reményekkel indultam neki az útnak. Sajnos a horgászat napjára is kánikulát jósoltak, elég meleg volt a nap folyamán, szükség volt a naptejre és a napernyőre, hogy az ember elkerülje a leégés. Szerencsére azért az égen a sok, nagyobb bárányfelhő néha eltakarta a napot és felüdülést nyújtott a rekkenő hőségben. Jó érzés volt a viszonylag hűvös hajnalon útra kelni és a harmatos fűben, a sok kicsi, ugráló sáska között kiérni a vízpartra.
Gyorsan összeállítottam a felszerelést és megkezdtem a horgászatot. Az egyik botom a kicsit „lefinomított” szerelék volt, a másikra azért még felraktam egy oldódó-lebegő pelletet. Egyik szereléket a nád szélébe dobtam, míg a másikat egy törés mély víz felé eső részébe. Sajnos a kora reggel nem halmozott el halakkal, de biztató jel volt a tőlem nem messze ülő barátom mély vízből egy szem fokhagymás SpéciCornnal nyolc óra körül fogott szebb pontya. Nem is tétlenkedtem, másik botomon is előkét cseréltem, felraktam rá a két szem Spécit a 12-es Korum horoggal, és mindkét végszerelékem a mélyebb vízbe dobtam, nem horgásztam már a nád szélét. Nagy szerencsémre a kapásokra már nem kellett sokat várni, pár kisebb ponty után húzós kapással érkezett egy gyönyörű, hibátlan, darabosabb töves.
Tíz óra körül már kezdett ismét elviselhetetlen lenni a meleg, de azért öröm volt látni, hogy a nagy kánikulában még a virágok helytállnak, szép látványt nyújtottak a nyíló tavirózsák és a tópart vadvirágai.
Tizenegy óra körül ismét füstölős kapás érkezett, és küzdelmes fárasztás után sikerült ideiglenesen a partra terelni egy gyönyörű nyurgapontyot. Gyors fotó és fertőtlenítés után hamar visszanyerte szabadságát. Nagyon boldog voltam, a „lefinomított” szerelék és a Spéci a jelek szerint kezdte beváltani a hozzá fűzött reményeket. De persze még messze nem volt vége a napnak, és nem is sejtettem, milyen remek folytatásban lesz részem.
A hőmérséklet egyre csak emelkedett, lassan közeledtek a déli órák. Nem dobáltam gyakran, csak úgy félóránként, hagytam, hogy esetleg egy még nagyobb ponty megtalálja a horgomat. Halak nem jöttek, csak a kacsák tűntek fel a partnál, lecsaptak a lehulló etetőanyagra, majd vígan úszkáltak fel és alá.
Fél egy lehetett, amikor majd lerobbant a bal oldali botom a tartóról. Gyorsan felkaptam, és megkezdődött a küzdelem. Szerencsére nagyobb súlyt éreztem a zsinór másik végén. Közben mindkét barátomnak is kapása volt - úgy látszik, beindult az élet a vízben -, és természetesen mindegyik hal a fokhagymás Spécire jött. Persze közben a másik botom is elfüstölt, alig tudtunk egymásnak segíteni, nem semmi tűzijátékban volt részünk. Szerencsére egy kis segítséggel sikerült mindegyik halat kifárasztani és egy gyors fotó erejéig a partra segíteni. Volt itt minden, személyes rekorddöntés, nagy pontyok, füstölő orsófék… kezdett igazán jól alakulni a horgászat. Mikor megláttam halaimat közelről, akkor lettem csak igazán boldog! Mindkét hal gyönyörű, nagy töves volt, az egyik ráadásul - ha nem is a legnagyobb, de - az eddig kifogott legszebb halam volt: gyönyörű, sötét színekkel, aranyló pikkelyekkel, hibátlan, érintetlen, még egy apró sérülés sem volt rajta. Nagyon boldog voltam.
A halakat gyorsan visszaengedtem és a következő kapást várva behúzódtam a napernyő alá a perzselő napsugarak elől. A kora délutáni órákban volt egy kisebb szünet, aztán két óra után két kapásom is volt, de sajnos mindkét halam megtalálta az akadót és leakasztotta magát, nem voltam azért elkeseredve, ilyen szép halak után már csak ráadás minden új jelentkező. A két elvesztett hal után azonban a sors visszaadta, amit elvett! Ismét egy húzós kapás érkezett, és küzdelmes, hosszas fárasztás után sikerült megszákolni egy újabb szép nagy nyurgát. Hihetetlen hosszú példány volt, a bölcső egy méter tíz centi hosszú volt és a hal szinte teljesen végigérte, nagyon örültem neki. Érdekes volt, hogy mindkét oldalán egy fiatalkori sérülés nyomai látszottak, talán megharapta egy ragadozó, de a hal értékéből természetesen ez nem von le semmit. Gyors fotó és fertőtlenítés után hamar mehetett is vissza a tó mélyére.
A nap hátralévő részében már nem volt több kapásom, de azt hiszem, elégedett lehettem ennyi szép hal után. Úgy látszik, a „finomítás”, a kis csali és a fokhagymás ízvilág megtette hatását, így végre egy újabb sikeresebb horgászatban volt részem. Bátran ajánlom mindenkinek, ha kánikula van vagy esetleg egy nagyobb nyári vihar, és nem nagyon eszik a hal, próbálja ki ezt a kombinációt, és talán szép fogásokban lesz majd része.
Ne felejtsünk el vigyázni is a halra, nagyon fontos, hogy kíméletesen bánjunk vele, hadd örvendeztessen meg később minket vagy egy másik horgászt szépségével egy fotó erejéig!
Görbüljön és C&R!
