Az utóbbi időben a közösségi médiát nézegetve egyre népszerűbbnek érzem a csatornahorgászatot. Ezen annyira nem csodálkozom, hiszen e vizek még most is rejtenek olyan „kincseket”, amelyek valószínűleg sokunk álmát jelentik. Sajnos az egyértelmű, hogy több hal nem lett a csatornákban az elmúlt években, sőt, a halfogás egyre nagyobb kihívás lesz. Ezt a kihívást kerestem én is, amikor eldöntöttem, hogy itt fogok horgászni. Ha téged is érdekel a csatornahorgászat vagy eddig csak tervezted, hogy kipróbálod, akkor tarts velem, bemutatom, mire jutottam az itteni horgászataim alatt!
Miért épp a Duna-völgyi-főcsatorna?
Ehhez egy pár évet vissza kell ugranunk az időben. A Haldorádó Carp Team készített itt egy filmet (amely szerintem a mai napig az egyik legjobb). Már akkor megtetszett az egész horgászat hangulata, a környezet és nem utolsósorban azok a halak, amelyeket sikerült itt fogniuk a srácoknak. Akkor még tényleg csak elgondolkodtam rajta, hogy egyszer jó lenne itt horgászni. Viszont egy jó évvel ezelőtt már komolyabban foglalkoztatott a dolog. Nagyon sokat horgászom, sok helyen jártam már, de valahogy a vadvízi horgászatokat nem nagyon erőltettem. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretem mindig valami új kihívás elé állítani magam, ilyenkor fejlődik, tanul a legtöbbet egy horgász. Adott volt tehát egy vadvíz, amely már régóta tetszett, így ideje volt belevágni egy újabb kalandba.
Manapság, ha valaki egy új vízre tervezi a horgászatot, sok mindent kideríthet róla az interneten. Ami információt lehetett, azt begyűjtöttem én is, de annyira azért nem akartam az ismeretlenbe fejest ugrani, hogy legalább egyszer ne lássak valamit a csatornából. Egy alkalommal a horgászat előtt egy kis terepszemlét tartottam a parton. Ezután nem volt más hátra, mint végre indulni az első horgászatra.
Helykeresés
Ahhoz, hogy helyet válasszunk, bolyonghatnánk napokig a csatornaparton, annyira hosszú. Én se a közelben lakom, Békés megyei vagyok, tehát a helyismeretem egyenlő volt a nullával. Mint fentebb említettem, egyértelmű, hogy informálódni kell, hogy legalább egy kiindulópontunk legyen ahhoz, melyik szakaszon keressünk helyet. Én is legalább 4 különböző helyen próbálkoztam, mire rátaláltam a legutóbbi helyre, amely talán a legjobb volt. Bár ezt se lehet kijelenteni teljes bizonyossággal, egy vadvízen ez teljesen kiszámíthatatlan. A parton egy dologra szoktam még figyelni, lehetőleg olyan helyet igyekszem keresni, amelynek a közelébe nincs másik állás kialakítva. Semmiképp nem tesz jót a fogási esélyeinknek, ha például a szomszéd nem kis hangerővel bulizni jön ki a partra. Sajnos fordult már ilyen elő.
Felszerelés
A csatornán fölösleges túlbonyolítani bármit. Itt igazából egy nagyon fontos dolog van: a használt felszerelés – beleértve botot, orsót, szereléket – legyen 100%-ig megbízható. Ha itt találkozunk egy termetesebb ponttyal vagy amurral, az biztos, hogy egyből megmutatja a felszerelésünk gyenge pontját, ha persze hagyunk ilyet.
Itt szeretném bemutatni az általam használt felszerelést:
Két fontos dolog van még, ami ide tartozik. Az egyik talán a legfontosabb az itteni horgászathoz, e nélkül már el se indulnék a csatorna partjára: a zsinórsüllyesztő. Volt olyan alkalom, amikor nem volt rá szükség, de ilyen szerintem szökőévente egyszer fordul elő. Viszont volt már sajnos olyan is, amikor még a zsinórsüllyesztő is kevésnek bizonyult a rengeteg növénnyel szemben.
A másik dolog az elektromos kapásjelző. Bár egy ilyen boton lehet, nem valami szép látvány, sajnos a használata nélkülözhetetlen főleg a többnapos horgászatok során. A botok mellett több napot képtelenség ülni, és nem is lenne szerencsés állandóan zajt csapni, mozgolódni ennyire közel a vízhez.
Etetés
E témáról valószínűleg ahány embert kérdeznénk, annyi választ kapnánk. Gondolok itt ilyen dolgokra, hogy:
Szükséges-e egy helyet előetetni?
Ha igen, akkor a horgászat előtt mennyi ideig legyen etetve a hely?
Mennyit etessek és mivel?
Nos, az én esetemben e kérdésekből maximum az utolsóra tudok válaszolni. Valószínű, hogy egy pár napos előetetés nem tenne rosszat az esélyeinknek, de nem feltétlenül csak ezen fog múlni a horgászat sikeressége. Nekem például erre esélyem sincs. Nagyszénásról nehezen tudnám megoldani egy, pl. kiskőrösi hely előetetését. Sokszor olvastam már hasonlókat, hogy „ha nincs etetve egy hely, akkor nem lehet halat fogni”. Ez nem igaz. Ahogy teljesen fölösleges egy helyre tonnaszámra szórni a kukoricát, mert az is csak többet árt, mint használ. Kétfajta magot használok etetésre, ezeket is mindenféle ízesítés nélkül. Kukoricát és tigrismogyorót. Ezen belül is a kukoricát csak kis mennyiségben, az etetés nagyobb részét a tigrismogyoró teszi ki. Ahány horgász, annyi szokás, én minél frissebb magokkal szeretek horgászni. Általában a túra előtt 1-2 nappal szoktam elkészíteni az etetésre szánt csalogatóanyagokat.
Csalizás
Jó néhány csalikombinációt kipróbáltam a horgászatok alatt, de igazából mindig a legegyszerűbb, jól bevált csalinál kötöttem ki, amely 2 szem tigrismogyoróból állt. A legtöbb halat egyértelműen ez a csali adta. A másik, ami működött még, az 1 szem tigrismogyoró 1 pop-uppal kikönnyítve. A csali megfelelő felkínálása az, ami még döntő lehet. A pop-uppal nincs nehéz dolgunk, megfaragjuk, ha kell, a tigrismogyorókat pedig parafa rudakkal tudjuk tökéletesen kikönnyíteni.
Összegzés
Hihetetlenül megszerettem az itteni horgászatot. Van egy olyan hangulata, ami más vizekhez nem hasonlítható. Mindenkit csak biztatni tudok, ha eddig nem horgászott ilyen vízen, akkor próbálja ki, nem fog csalódni. És persze az itt fogott halak, azok tényleg csak a ráadást jelentik. Ez a mostani nyár viszonylag jóra sikerült, bár az is igaz, hogy most volt a legtöbb nehezítő tényező, gondolok itt a csatornán a hínárhelyzetre vagy éppen magára az időjárásra. Nem volt olyan túra az idén, amikor ne lett volna nagy vihar. Átéltem már én is jó pár dolgot a vízparton, de ez az idei időjárás volt, amikor már az életveszélyes kategóriába esett. Nagyon vigyázni kell ezzel, mert nem játék, mindenkit hazavárnak.
Folyamatosan visszatérő téma a halvédelem és minden ehhez kapcsolódó dolog. Nem szeretnék erről hosszasan írni, mert ezt kifejtették már rengetegen előttem is, és ki fogják fejteni utánam is. Van, aki betart és tiszteletben tart mindent, és persze van, akit még mindig hidegen hagy az egész. Nagyon szép halakat rejtenek még most is a csatornáink, de az csak rajtunk áll, hogy ez így is marad-e. Vigyázzunk a megfogott halakra!
Ebben az évben még egyszer talán én is visszatérek a DVCS-re, egy utolsó horgászatra, hátha tartogat még valamit. Addig is sok szerencsét annak, aki nekivág egy jó kis csatornapecának!
Szerző: Böde Dávid (kinubix)
Fotók: Böde Dávid Böde Sándor
