Többhetes eredménytelen horgászat után, úgy döntöttem, hogy egy általam még nem horgászott vízen próbálok szerencsét. A választásom a Baranya megyében található Kovácshidai B.C.M tóra esett. A vízterület intenzíven telepített, ahová nemrégen jelölt nagy pontyokat telepítettek. Célom az volt, hogy feederrel nagy pontyot fogjak, ennek érdekében mindent elkövettem.
Korán érkeztem a vízhez, egy gyors napijegyváltás és már el is foglaltam az általam kiválasztott horgászállást. A kiválasztott horgászhely a tó végén volt, a mélyebb vízen.
Ami az etetőanyagot és a csalit illeti, választásom a Haldorádó termékek közé tartozó Nagy Pontyra esett - hátha Nagy Ponttyal, nagy pontyot fogok…
Alapozó etetésnek 1 kg Nagy Ponty + 1 kg Piros Ponty etetőanyagot, hozzá 1/2 flakon Nagy Ponty Aroma Tuningot és 1 liter főtt kukoricát kevertem.
Ezt az etetőanyag-mennyiséget előző este bekevertem, hogy másnap reggel a horgászatot minél előbb meg tudjam kezdeni.
Az etetett helyeket a parttól mintegy 45 méterre jelöltem ki markerúszóval, amit a horgászat végéig a vízben hagytam. Az etetőanyag felét csúzlival juttattam a vízbe.
A még pontosabb horgászat érdekében jelölőfilccel megjelöltem a zsinórokat, ezzel is mindig pontosan tartva a távolságot.
Az egyik boton nem volt kérdéses a csali, 1 szem Red Tuning Pellet Nagy Ponty 12 mm + 1 szem Hybrid Pellet Pop Up Nagy Ponty 12 és 16 mm. A másik boton lévő csali esetében már kicsit nehezebb volt a döntés… Nagy Ponty Oldódó pelletet rakjak föl? Azt a meleg vízben hamar leszedik a fehérhalak. Vagy Nagy Ponty kukorica tuningot? NEM TUDOM! Végül maradtam a kukoricafüzérnél: 3 szem kukorica + 1 szem sárga hungarocell golyó.
Az alapozó etetés után félórával megjött az első kapás a pelletes botra. A spicc elindult a víz felé, a nyeletőfék már felsírt, viszi a zsinórt lefelé rendesen… Gondolataimból hirtelen feleszmélve tekertem egyet a hajtókaron, majd egy laza behúzás… hú, EZ MEGVAN! Gyorsan jött.
A part közelében még megpróbál szabadulni a horogtól, de látom, rendesen ül a szája sarkában. Egy-két trükköt még bemutat, majd gyors szákolás és már a matracon fekszik. Úgy 2 kilós, de azért rendesen küzdött. Egy gyors fotó a matracon, és már mehet is vissza.
A kosarat megtöltöm az alapozó etetőanyaggal, és már repült is vissza pontosan a helyére. Két-három gombócot lövök a kosár után a vízbe.
A másik boton erőtlen rángások, szemem sarkából követem… meghúzza a spiccet, tartja, majd elengedi, ismét meghúzza, ekkor laza bevágás… megvan, kárász a tettes. Amilyen gyorsan kijött, olyan gyorsan ment is vissza a vízbe. Gyors csalizás kukoricával és már ismét kapást vár a szerelék - nem is hiába. újabb kapás, megint kárász a tettes. A másik csalit békén hagyták a kárászok - lehet, hogy csalit kéne cserélnem? IGEN! Nagy Ponty Tuning Pellet + Hybrid Pop Up, abból viszont nem a 12 hanem a 16 mm-es, ezt kicsit jobban elemeli a fenéktől, hátha békén hagyják a fehérhalak.
Az előző boton füstölős kapás, bevágás… MEGVAN! Gyors fárasztás, kíméletes matracra fektetés: kis jóindulattal 2-es (mondták régen talán nekem is az iskolában…), ám közben a másik boton már őrült gőzmozdonyként viszi valami a zsinórt. Hirtelen nem tudtam, hova menjek, a ponty a matracon, a másik botomról viszik ezerrel a zsinórt lefelé… Végül társam a pontyot gyorsan visszaeresztette, én pedig fölvettem a kontaktust a másik hallal.
Veszett erővel ment jobbra-balra, mindenáron szabadult volna a horogtól, de nem tudott. Lehet, hogy jó választás volt csalit cserélni… A part közelében még trükközött, de ez a hal is a matracon végezte. Talán 3 kg ha megvolt, de a meleg idő ellenére (július elejét írunk, árnyékban van 30 fok) nagyon jó erőben vannak a halak, élvezet a fárasztásuk a vékony zsinórral.
Egy gyors csalizás, és már a szerelék repül a víz felé… de ezután egy elég hosszú kapástalan időszak következett. Pedig a halak az etetésen voltak, pezsgett a víz a bója körül. Rövid időközönként fölszedtem a szereléseket, újracsaliztam és visszadobtam őket az etetett helyekre, de kapást csak nem tudtam kicsikarni. Volt még a táskámban egy kevés Piros Ponty etetőanyag: próba-szerencse, hátha egy kis változtatás meghozza a szerencsét… Az állványon lévő jobbos botot kitekertem, azt, amelyik az első halat adta. A kosárba egy kis Piros Pontyot kevertem, a Hybrid Pop Up pelletet pedig 12 mm-esről 16 mm-esre cseréltem. Nem telt el 10 perc… görbül a spicc, megindult a nyeletőfék… KAPÁS… van végre!
Az előző forgatókönyv alapján, mint a mérgezett egér, jobbra-balra kitört, nem győztem a nádfaltól eltartani, majd egy gyors szákolás és fotó után már szabadon is eresztettem. Talán 3 kg megvolt, de hol vannak a nagyobbak?
Ismét a Piros Pontyot rakom a kosárba. A másik szereléket is kiveszem, ahhoz is a Piros Ponty etetőt használom, az horgászhelyekre pedig 2-2 gombóc alapozó etetéshez kevert etetőanyagot csúzlizok be. Visszadobom a helyére a szerelékeket, leülök a ládámra és egy picit gondolkodni kezdek… (ha ez így megy tovább és nem fogok nagyobbat, akkor egy…). Gondolataimból a nyeletőfék sírása térít vissza: ezt nem hiszem el, nem telt el 5 perc, és kapásom van ismét! Bevágás… MEGVAN! Érzem, ahogy a kicsit nagyobb hal meg-megindul a fékkel. A part közelében többször visszatört a mély vízbe, de végül sikeresen megszákoltam. Egy gyors mérés: 3.740- gramm, gondolkodás… ilyen kicsivel fényképezkedni? És ha nem jön ma nagyobb? Fénykép pedig kell… legyen!
Gyors pózolás a gép előtt, miközben a másik botomon füstölőős kapás… EZT NEM HISZEM EL! Halat vissza a matracra, majd a vízbe, azután gyorsan fölvettem a kontaktust a másik zsákmányjelölttel. Ez talán az a hal volt, amiért idejöttem, de nem sikerült megtartanom, eltépte a zsinóromat. Ezt a pechet! Gyors szerelés, és már repül is vissza a helyére a szerelék.
Rövid gondolkodás után arra jutottam, hogy valamit jól csinálok, mert mellettem pontyot még csak egyet fogtak, én egymagam meg ötöt, emellett kárászt, azt viszont dögivel, egy versenyt meglehetne velük nyerni, tehát az etetőanyag tökéletesen működik!
De valami bibi azért csak van, mert hol vannak a nagyobb pontyok?
Ekkor a szemem sarkából egy apró mozdulatra leszek figyelmes: a spiccet valami érzékenyen meghúzta… húzza-húzza, lassan már kifliben a bot. Várom a heves kirohanást, de csak szép lassan, komótosan indul meg a fék. Bevágás… MEGVAN! Szép lassan pumpálom kifelé, jön, nem ellenkezik. Pillanatok alatt kint volt a part közelében. „Na, komám te sem vagy nagyobb”, mondanám neki, de hirtelen megindul a fék, a hal pedig úgy tíz méter zsinórt elvesz tőlem… hirtelen nem kapok szikrát… ez mi volt?! Lazítok egy kicsit a féken, pumpálom, jön is felém vissza. Szépen dolgozik a bot, Spro Special Feeder régi bot, de még jól működik.
Nem akart sem jobbra, sem balra kitörni, de nem tudtam a felszín közelébe hozni. Csak a mély vízben mozgott. Az erőgumi tökéletesre vizsgázott, remek választás volt alkalmazni, rendesen megnyúlt, tökéletesen csillapította a hal kirohanásait.
Úgy két perc elteltével a felszín közelében fordult egyet a ponty, „HOPPÁ… na, ezért a halért jöttem ma, csak meglegyen, csak meglegyen!”, mormoltam magamban. Lassan fölfeküdt a felszínre… „Ez már az enyém… vagy mégsem?”. A 60 x 60-as szákom kicsi volt - „EZT NEM HISZEM EL!” -, a hal simán kifordult belőle.
Nem egy nagy pontyot láttam a szákolás utolsó fázisában búcsút inteni, de ez most nem fordulhatott elő velem! Belegázoltam a vízbe, majd szépen, óvatosan ismét felhúztam a felszínre, azután a szákot nehezen, de óvatosan ráhúztam. Végre, bent van a szákban. „HURRÁ, MEGVAGY!”, ordítottam magamban, „GYORSAN A MATRACRA!” A horog tökéletesen akadt, alig bírtam kifordítani a hal szájából. Egy vödör vízzel gyorsan meglocsoltam, nehogy a tűző nap kárt tegyen érzékeny bőrében.
Mérlegelés után még egy gyors fotóra „meghívtam” a 23-as számot viselő pontyot, aminek pontos súlya 9.700-gramm volt. Na, ezért a halért jöttem ide. Eddigi feederes pályafutásom legnagyobb pontya.
Örömöm leírhatatlan volt. Számtalan nagyobb pontyot fogtam már bojlizás közben, de feederbottal és 22-es zsinórral hatalmas élmény volt a hal fárasztása. Ekkor valami megfogalmazódott bennem: erre a vízre a közeljövőben visszalátogatok egy éjszakai feederbotos horgászatra. Hátha éjjel több nagy pontyot sikerül elcsípnem…
A hal visszaengedése közben kisebb baki történt, ugyanis a szákolások közben a partoldal átnedvesedett, és én előbb a vízben voltam a hátsómmal, mint a hal… ezért - ha már vizes lettem derékig - stílusosan egy vizes kép is készült rólunk.
Írta: Balogh Lajos
Fotók: Balogh Lajos és „Szeki”
