Végre itt tavasz! Kedvenc tavaink is kiszabadultak a jég fogságából, végre nyitott víztükör fogadja a horgászokat. A madarak is egyre többet hallatják a hangjukat a kora reggeli órákban, ami egyértelműen jelzi, hogy vége a zord évszaknak. A jó idő sok embert csábít a vízpartra, de ilyenkor még messze nem olyan könnyű a halfogás, mint azt sokan gondolják. Ahhoz, hogy ne kapás nélkül ússzunk meg egy-egy horgászatot, bizony elengedhetetlen a kellő felkészültség és a megfelelő csalogatóanyag! Ebben próbálok segítséget nyújtani, miközben megosztom veletek egy friss horgászélményemet…
Akik ismernek, tudják jól, hogy minden időmet a vízparton töltöm, amikor épp nem dolgozom. Nem kivétel ez alól a téli időszak sem, amíg találok horgászatra alkalmas vízterületet, addig horgászom. Tavaly december 27-én horgásztam utoljára: gyönyörű napsütéses idő volt, de már keményen fagyott napközben is, egyértelmű volt, hogy hamarosan befagy a tó is. A kitartásnak akkor is meglett az eredménye, egy közel 7 kg-os tükrössel sikerült zárnom az évet. Másnap reggel szakadó hóesésre ébredtem, az idő téliesre váltott, a nappali és az éjszakai fagyok mindennapossá váltak, és befagytak a tavak. Egészen január legvégéig nem sikerült horgásznom. Ez az időszak szörnyű egy horgász számára, de igyekszem hasznosan eltölteni ezen időszakot is. A folyamatos fejlődés érdekében nagy hangsúlyt fektetek a horgászat „elméleti” részére is, ilyenkor több időm van rá és ilyenkor kísérletezem itthon a legtöbbet. Sok-sok akváriumi teszt, rengeteg csali-felkínálási mód kipróbálása, különböző méretű és fajtájú horgok viselkedése lebegő csalikkal csalizva és a sort a végtelenségig folytathatnám… E kísérletezésnek óriási hasznát veszem a vízparton.
Ahogy már említettem, január végén tudtam az idei horgászszezont megkezdeni, ekkor engedett annyit az idő, hogy egyáltalán be tudjam dobni a végszerelékeimet. Az első horgászatom gyakorlatilag egy pár órás próbálkozás volt csak, ugyan is a tó 98%-a be volt még fagyva, de én már annak is örültem, hogy egy kicsit a kezembe vehettem a botjaimat. A következő horgászatok kiemelkedően jól sikerültek, majd visszafagyott a tó egy rövid időre. „No de melyik is ez a tó, ahol ennyi időt eltöltök?”, merülhet fel a kérdés. A késő őszi és a téli időszakban az első számú horgászvizem a Szegeden található Lencsés Horgásztó. Erről a tóról egy előző írásomban már olvashattatok, így a bemutatásával nem húzom az időt. Röviden csak annyit, hogy ez egy viszonylag nagy kiterjedésű, intenzíven telepített bányató. Tisztában vagyok vele, hogy most sokan kapják fel a fejüket és gondolják magukban, hogy „Ja, hát ott nem nehéz, tele van hallal, ott a hülye is tud halat fogni!” Gyakorta kapok ilyen és ehhez hasonló kritikákat. Akik ezt állítják, azok talán nem is horgásznak ilyen tavakon, sőt még az sem kizárt, hogy egész egyszerűen nem jártasak a horgászatban. Egy nem túl régen készített közvélemény-kutatás szerint viszont a horgászok nagy része rendszeresen megfordul az ilyen jellegű tavakon (is), ezért úgy gondolom, hogy kedvenc tavam, a Lencsés Horgásztó is megérdemel néhány sort, amiben egy-két hasznos és garantáltan működő praktikát mutatok be.
A horgásznap előtti éjszakát munkával töltöttem, ami kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy reggelre fejben összeállítsam a tökéletesnek vélt taktikát. Gyenge esőzést és erősen borult időt jósoltak erre a napra, így az éjszakát a munkám mellett az időjárásra és annak változásának folyamatos figyelésére szenteltem. A légnyomás elég alacsony volt, mindössze 1002-1005 hPa közt mozgott. Reggel kezdett el csepegni az eső, mikor indultam hazafelé, emellett rendkívül párás volt a levegő - amolyan igazi, „be a szobába, redőnyt le és alvás” idő volt, semmiképp nem mondanám kiváló horgász időnek. Ennek ellenére hazaérve gyorsan átöltöztem, bepakoltam a kocsiba és már irány is a vízpart! Reggel még nyolc óra előtt értem a tópartra. A szokásos napijegyváltás után következett a horgász cucc „bevonszolása” a kiszemelt horgászhelyre. Szabadon választhattam helyet, ugyanis senki nem horgászott még akkor, így a kedvenc helyemre ültem, a tó első felébe, a nyugati oldalon, pontosan a stéggel szembe. Amellett, hogy a stég remek támpont a dobásokhoz, kiváló haltartó hely is a környéke.
A képen is jól látható, hogy bizony nagyon messze van ez a stég, olyannyira, hogy a másik oldalról alig 50-60 méteres dobással már elérhető, míg erről az oldalról legalább 140-150. Egyszerű oka van, amiért mégis ezt az oldalt választom rendszeresen: a másik oldalról nem tudnám meghorgászni a stég innenső oldalát, és a lelógó villanyvezeték miatt a bedobások sem lennének egyszerűek a keleti oldalról.
A horgászhely elfoglalása után a gyors és precíz kipakolás és a szerelékek összeállítása következett. A körülményekhez és a helyszínhez igazodva választottam ki a felszerelésemet. Olyan botra volt szükség, amivel könnyedén tudok kellően nagyot, akár 100 métert is dobni, de lágy és finom marad a fárasztás közben, így bátran használhatok vékony horogelőkét és kis horgot. E feladatra a Spro Royal Carp 3,90 H feederbotjaimat vittem magammal, amiket Spro Team Feeder Special 550M LCS orsókkal szereltem fel. Az egyik botomat a közepes, 3 unciás spiccel, míg a másikat a legerősebb, 4 unciás spiccel szereltem fel. Azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy ennek a felszerelésnek nincs párja ebben a kategóriában. Ezek a botok kellően gerincesek a távoli pontos dobásokhoz, viszont annyira lágyak, hogy egy 2 kg-os ponty is képes karikába hajtani őket.
A két botot azonos végszerelékkel szereltem fel, törekedve az egyszerűségre. Ezek a végszerelékek 100%-ban megegyeztek a Döme Gábor által bemutatott és használt method végszerelékekkel, amit „A tökéletesre csiszolt módszer” című kisfilmjében mutatott be. Az etetőanyag és a csali úgyszintén megegyezett az ott használtakkal.
Mielőtt továbbhaladnánk, kitérek ezen új termékekre is. A Fluo Micro Method Feed Pelletek rendkívül egyszerűen használhatók, szinte garantálják a sikert már az első próba alkalmával is. A kis dobozt kibontva azonnal megcsapja az ember orrát az a tömény, mégis nagyon tiszta és kellemes aroma, ami e termékcsaládra jellemző. Én erre a horgászatra két ízt, a Vörös Gyümölcsöt és az Ördögűzőt vittem magammal. Ezek kifejezetten jól működnek a hideg vízi horgászatok során. A dobozt kibontva nincs más teendő, mint 1 dl vizet ráönteni, majd jól összerázni, és már kész is. Én kb. 130 ml vízzel kevertem be, amire azért volt szükség, hogy a kész etetőanyag bírja a nagy, lendületes dobásokat is, ne hulljon ki idő előtt a kosárból a halaknak szánt finom csemege. Ennyi vízzel bekeverve még nem lesz ragacsos, de tökéletesen tapad, garantáltan bírja a lendületes dobásokat is, ugyanakkor nagyon gyorsan „nyit” a vízben. Egyébként, ha valaki véletlenül túlnedvesítené, akkor sincs nagy baj, a doboztetőt levéve rendkívül gyorsan szárad, így hamar visszanyeri a tökéletes állagát. Pont e tulajdonsága miatt, hogy mindig tökéletes legyen az állaga, a nap folyamán spricnivel gondoskodtam róla, hogy ne száradjon ki. Ennél a technikánál fontos a megfelelő vízmennyiség, ami tökéletes állagot biztosít, hogy a „gombócunk” a vízbe érve azonnal „felrobbanjon”. Csalinak az új SpéciCornt választottam, ezek közül is a fokhagymás és az epres változatot. Reggel egyet-egyet feltűztem a csali tüskére és ezekkel horgásztam egész nap. Ezek a 10 mm-es kukorica formájú gumi csalik az elképesztően erős és kellemes aromájukkal hívják fel magukra a figyelmet, ezenkívül lebegnek is, így tökéletesen balanszírozzák a kisméretű horgokat. Annyira jól magukba szívják a finom aromát, hogy mikor a nap végén visszatettem őket a tégelybe, még mindig árasztották magukból a finom illatot… No de ne szaladjunk ennyire előre! Az összeállítás harmadik fontos eleme, a Fluo Essencia aroma egy nagyot ütős ízű és rendkívül látványos felhőt képező plusz (nélkülözhetetlen) adalék. Ez az aroma annyira sűrű, hogy az etetőanyagunk sem bírja könnyen magába szívni, így a vízbe érve már „füstöl” is. Vegyük sorba e termékek pontos használatát!
A sűrűbb kapások érdekében én többször a megtöltött kosár tetejére is helyeztem az aromából, így az már a vízbe érés pillanatától kifejtette a hatását látványos felhőt húzva maga után, még a fenékre nem ért. Ezzel a módszerrel egyértelműen hamarabb volt kapás.
8 óra után egy kicsivel már mindkét végszerelékem a helyére került és a halakat várta.
A reggeli időszak csendesen telt, majdnem egy teljes óra után, egy óvatos pöcögtetés volt az első kapás, aminek berántottam, a horog szépen ült a hal szájában.
10 órától felgyorsultak az események. A kapások rendre nagyon óvatosak voltak - hiába, nagyon hideg volt még a víz.
A kapások szépen jöttek, és ami fontos, viszonylag gyorsan. Általában 15-20 percen belül megérkezett minden esetben, de volt, hogy alig 5 percet töltött a végszerelék a vízben. Résen kellett lenni, mert gyakorta csak egy-két pöccintés és egy kicsi (1-2 cm-es) húzás volt a kapás. Ha sikerült berántani időben, a szakáll nélküli pici horog kiválóan akadt. A szokványos pontyos kapások mellett figyelmes lettem egy érdekes, „spiccrázós” kapásra, amit határozott ejtés követett: mire a bothoz léptem, már a zsinór is laza volt… Rátekertem az orsóra, majd berántottam. A kis horog ismét ült a hal szájában, de egyértelmű volt, hogy nem ponty akadt a horgomra, szokatlanul gyors és fürge volt. A partközelbe érve pillantottam meg, hogy mi is ez valójában. Ez bizony egy tokhal volt, a tó fekete „ördögei” közül egy kisebb példány. Elég sok tokhal él a tóban, de nem egyszerű őket horogra csábítani. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy az ide látogató horgászok többsége a pontyok mellett szeretne legalább egy példányt horogra keríteni, ez amolyan „bónusz” hal itt.
A hal visszaengedése után gyorsan megtöltöttem a kosarat és újból megcéloztam a stég bal oldalát, ez volt ugyanis ezen a napon a „fokhagymás oldal”. Alig tettem le a botot az állványra, a másik botomon is kapás jelentkezett, ám ez egy kicsit határozottabb volt, mint a többi…
Kb. 6-7 perc fárasztás után, már a partközelbe tudtam kényszeríteni, már éppen a merítőért akartam nyúlni, hogy kéznél legyen, ha eljön a megfelelő pillanat, mikor hirtelen a hatalmas hal egyszer csak „lefordult” a horogról, a bot kiegyenesedett, én pedig ellenállás nélkül tekertem ki a végszereléket a vízből. Aki horgászik, tudja pontosan, hogy ezt az érzést nem lehet megszokni és nem könnyű abban a pillanatban „jó pofát” vágni hozzá. Hát nekem sem sikerült, de tovább folytattam a horgászatott, visszadobtam a végszereléket, leültem a horgászszékembe és magamban „forrtam” tovább. Bíztam benne, hogy nem az utolsó kapásom volt ezen a napon, és reméltem, hogy a hőn áhított nagy halat is sikerül a partra segítenem.
Nagy hangsúlyt fektetek a halak biztonságos mérlegelésére és ideiglenes „tárolására” is, legyen akár 1 kg-os vagy éppen 10 kg-os ponty… Több pontymatrac kipróbálása után egyértelműen kijelenthetem, hogy az egyik legjobb és leginkább halbarát megoldást a Carp Academy Crocodil Pontymatraca jelenti. Vastag, szivacsos bélése megakadályozza, hogy a vergődő hal maradandó sérüléseket szenvedjen, a vastag - úgyszintén szivacsos - peremének köszönhetően pedig szinte biztosan a matracon is marad a halunk, nem pedig a fűben vagy a sárban végzi… Ráadásul egy tépőzáras rögzítéssel teljesen le is tudjuk zárni a matracot, így a halunk sokkal hamarabb megnyugszik, ami után könnyebben el tudjuk készíteni a fényképeket is róla…
A sok szép hal megfogása után, a délutáni órákra lecsendesedtek a kapások és újfent előfordult, hogy több mint egy órát kellett várnom, mire megmozdult valamelyik botom spicce.
A hosszú kapástalan időszaknak egy érdekes „spiccrázós” kapás vetett véget. A nap folyamán már láttam egy ilyet, reméltem, hogy az „elkövető” ismét egy hasonló hal lesz. A berántás után már nem volt kétségem afelől, hogy egy újabb tokhal van a horgomon. Fárasztás közben többször kiugrott a vízből, nagyokat csapott hosszú, cápáéhoz hasonlóan aszimmetrikus farkával.
(Sokat horgászom ezen a tavon, de annyi tokot, nem fogtam még, mint az elmúlt horgászatok során. Egyértelműen kijelenthető, hogy ezen a tavon a fokhagymás SpéciCorn és az ízben hozzá illő etetőanyagok vonzzák a tokhalakat (is).)
Sajnos a délután már nem volt olyan mozgalmas, mint a délelőtti órák, de összességében egy remek horgászatot zárhattam. Összesen 9 pontyot, 2 tokhalat, 2 dévért és 1 kárászt sikerült partra segítenem. Úgy gondolom, hogy februárban ez nagyon jó eredménynek számít. A két ízvilágú etetőanyag közül egyértelműen az Ördögűző fantázianevű Feed Pellet volt az eredményesebb fokhagymás SpéciCornnal csalizva, de a Vörös Gyümölcsös is sok szép halat adott, nem sokkal maradt le…
Az eredményesség titka egyértelműen a végszerelék, a csalogatóanyagok és a csalik tökéletes harmóniájában rejlik. Ha pontosan ugyanígy állítjátok össze végszerelékeiteket és hozzám hasonló módon használjátok azt, szinte biztos, hogy bármelyik hasonló vízterületen szép eredményeket fogtok vele elérni. A tökéletesre csiszolt módszer, egy kiváló „fegyver” annak a kezében, aki tudja azt használni.
Írta: Borbiró Ádám
Fotók: Libor Erika, Borbiró Ádám
