Minden embert boldogsággal tölt el a hosszú hétvége híre, az már csak hab a tortán, ha ez jó idővel is párosul. Ilyenkor hazánkban is megtelnek a szállodák, a fürdőhelyek, strandok, a családok kirándulhatnak és különféle szabadtéri programokat szervezhetnek, hogy a szürke hétköznapok mókuskerekéből kiszálljanak, kicsit kikapcsolódjanak. Egy horgász életében sincs ez másképp, így barátaimmal pünkösdvasárnapra egy közös pecát egyeztettünk, helyszínül pedig a forráskúti Topogó Horgásztavat választottuk.
Közeledett a pünkösd, a meteorológusok jó időt jósoltak a hétvégére, így hét elején felbátorodva felhívtam két jó barátomat, Szabit és Mátét, hogy mit szólnának hozzá, ha hétvégén leengednénk egy kicsit és kimennénk horgászni. Győzködni nem kellett őket, így már csak a helyszínt kellett kiválasztanunk. Hosszas tanakodást követően a forráskúti Topogó Horgásztavat választottuk, itt ugyanis május elején már eltöltöttünk egy csodás napot, és több 5 kg-nál nagyobb halat sikerült horogra csábítanunk.
A hét közepén megkezdődtek az előkészületek. Csütörtökön főztem kukoricát, búzát, kendermagot, majd daraboltam bele gyümölcsös ízesítésű bojlit, végül az egészre banán- és eperaromát locsoltam. Bíztam benne, hogy vasárnapig az ízek összeérnek. Kötöttem néhány előkét is. Ezt a horgászatok előtt mindig megteszem, így a parton időt tudok spórolni, valamint gyorsan tudom őket változtatni, ha úgy kívánja a helyzet.
Eljött a várva várt nap. Hajnali 5-re beszéltük meg a találkozót, ahova Szabi barátom kishúgát, Lilit, míg Máté barátnőjét, Szandit hozta magával, így kiegészülve majdnem féltucatnyian vágtunk neki a napnak. Nyitásra, azaz 6 órára érkeztünk a tóhoz, ahol a reggeli kávé elfogyasztása mellett pár szót beszéltünk a tógazdával, aki elmondta, hogy az előző napokban a nagy meleg miatt inkább éjjel fogtak a horgászok, ennek ellenére biztatott bennünket. Elfoglaltuk helyeinket, amit etetés követett. Mivel nem először voltunk a tavon, tudtuk, hogy a parttól mintegy tizenöt méterre egy törés helyezkedik el, így oda koncentráltuk az alapozást.
Kis csapatunk minden tagja a feeder technika mellett tette le a voksát. Én személy szerint két extra heavy feeder mellett döntöttem, mivel a tavat több nagyobb testű hal is lakja. Ami a zsinórt illeti, mindkét boton 25-ös monofilt használtam 16-os fonott dobóelőkével. A horogelőke szintén 16-os fonott zsinór, melyre 8-as horog volt kötve. Az egyik kosárba gyümölcsös, míg a másikba halas jellegű method mixet kevertem.
Előkészületek után végre bedobtunk és vártuk az „önkéntes jelentkezőket”. Telt-múlt az idő, de sajnos kapás nélkül maradtak botjaink, pedig egyre-másra próbálgattuk a különféle ízesítésű bojlikat, pelleteket, kukoricákat. Kezdtük elkönyvelni, hogy szákunk szárazon marad, amikor is delet ütött az óra, és Máté nyeletőfékje megszólalt. Heves harc után egy gyönyörű 7,5 kg-os tükörpontyot fogott, ami egy 18 mm-es fűszeres bojlira csábult el. Ezután szűk egy óra alatt még fogott három 5-6 kg közötti bajszost.
Ami minket illet, a mi botjaink még süketek voltak, de nem csüggedtünk. Kettő óra tájékán recsegésre lettem figyelmes. A hangot nem más, mint Szabi orsója adta, viszont ő épp WC-n tartózkodott, így én rohantam a botjaihoz, majd bevágtam. Visszaérve sajnálkozott, de ha már megakasztottam, fárasszam ki, mondta. Egy 4 kg-os potyka lett a jutalmam. Mérlegelést és sebfertőtlenítést követően természetesen visszaadtuk neki szabadságát. A csalétek fűszeres hal ízesítésű pellet volt. Szabi visszadobta készségét, három perc sem telt el, ismét kapás. Tízperces fárasztás után megpillantottuk a kb. 5 kg-os halat. Épp szákoltam a tükröst, miközben látjuk, Szandi is fáraszt. Az ő horgán is egy közel 6 kg-os hal ült. Úgy tűnt, délutánra beindulnak a halak.
Kezdtem elfogadni, hogy ma hoppon maradok, amikor intenzív kapás jelentkezett az egyik botomon. Izgatottan benyestem neki, éreztem, szép példány lesz. Sokáig fel sem tudtam húzni, de végül matracra fektettem, a mérleg pedig 7,6 kg-ot mutatott. Addig kapástalan napomat ezután mozgalmas időszak váltotta fel, hiszen a következő órákban nekem is sikerült több, a srácokéval egyívású halat fognom.
A nap vége felé jártunk. Elkezdtünk pakolni, amikor Máténak nagyon erős húzós kapása volt. Amint bevágott, gondoltuk, hogy nem kis hal lesz. Medium/heavy feederbotja nagyon görbült, az orsó pedig csak hányta le magáról a damilt. Hosszas fárasztás után szákolás, majd mérlegelés következett. Alig hitt a szemének, hiszen a mérleg nyelve egészen 9 kg-ig felszökött. Ez a hal nemcsak a nap legnagyobb fogása, de egyben Máté egyéni rekordját is jelentette. Pompás végszó volt.
Összességében a délelőtti csendet egy igazán mozgalmas délután váltotta fel. A tógazda jóslata is beigazolódott, hiszen ahogy közeledett az este, egyre jobban ettek bajszos barátaink. Summázva a napot: 12 db pontyot sikerült fognunk, melyek egy kivételével mind legalább 5 kg-ot mutattak.
Meg is beszéltük, hogy legközelebb több napra jövünk, és megpróbálunk 10 kg-nál nagyobb halakat lépre csalni.
Írta: Merza Ádám
Fotók: Gránicz Szabolcs, Lajos Máté, Magony Alexandra, Merza Ádám
