A nyári hónapok egyértelmű slágerhala az amur! Köztudottan a melegedő, valamint a már felmelegedett vízben táplálkoznak a legaktívabban, ilyenkor van a legnagyobb esélyünk megfogni őket. Elsőre egyszerűnek tűnhet az, hogy céltudatosan horgásszunk amurra, de a gyakorlatban ez olykor nem is olyan egyszerű… Az egyik legfontosabb tényező a céltudatos amurhorgászat megvalósításához az, hogy az adott vízterületen viszonylag nagy számban megtalálhatóak legyenek az amurok. Persze ez még önmagában nem elég a sikerhez, nem árt, ha ismerjük a táplálkozási szokásaikat és olyan csalogatóanyagokat kínálunk számukra, amit szívesen fogyasztanak. Én sem tétlenkedtem tovább, és egy méltán híres amurállománnyal rendelkező, új vízterület felé vettem az irányt!
E cikk alapgondolata még a téli hónapokra nyúlik vissza, már ekkor kinéztem egy ideálisnak tűnő, impozáns vízterületet, ahol jó eséllyel pályáztam arra, hogy kifejezetten egy amuros írást készíthessek. További fontos kritérium volt a horgászvíz kiválasztása során, hogy számomra új vízterület legyen. Ezt azért is emelném ki, mert egy olyan horgászatot szeretnék bemutatni, ahol a halak (pláne az amurok) táplálkozási helyei, szokásai számomra ismeretlenek voltak. Lássuk, melyik vízről is van szó…
A vízterület bemutatása
A lakóhelyemtől mintegy 250 km-re található Cserhátsurány ad otthont az aktuális horgászatomnak, itt található az a tó, aminek látványa, halállománya egyszerűen mesébe illő. A vízterület neve: Vadkan-tó. Egy 19 hektáros tóról van szó, ami a Cserhát dombjai között fekszik. Egyedülálló amur- és pontyállományának köszönhetően igazi paradicsomként funkcionál, legfőképpen a bojlis horgászok körében. Ami rögtön szemet szúrt az információgyűjtés során, hogy a tó méretéhez képest nagyon kevés horgászállás van kialakítva. Mindösszesen 12 stég közül választhatunk, ami rendkívül szimpatikus, ebből kifolyólag itt nem kell a horgászoktól zsúfolt vízparttól tartanunk. A tó vízmélysége jellemzően 1,5-3 méter között alakul egyenletes mederviszonyokkal, helyenként lágy iszappal.
Speciális szabályok, horgászhely bemutatása
A tavon a nagytestű halak védelme érdekében érvényben van az úgynevezett „Fogd meg és engedd vissza!” elv. Ez ma már szerencsére egyre több horgászvízen szinte természetes. További fontos tényező, miszerint fonott dobóelőkét nem szabad használni, valamint a végszerelékünket felül nem szabad ütköztetni, tehát elhagyósnak kell lennie. Nem árt, ha ennek tudatában készülünk egy itteni horgászatra.
Már a tó nevében is feltűnik a vadkan szó, és ez itt szó szerinti értelmezést nyer. Legendákról, elbeszélésekről hallani, miszerint a tó környékén nagy számban élő vaddisznók régebben gyakran „látogatták” meg a horgászokat, nem éppen kellemes meglepetést okozva jelenlétükkel. Fontos helyi szabály, hogy a tavat körülölelő kerítésnél található kapukat mindig zárva kell tartani! Ez a fentebb leírt kellemetlenségek kizárását szolgálja, érdemes komolyan venni!
A horgászállásomat tekintve mindenképpen olyan helyet szerettem volna választani, ahol a horgásztúrám idejére jósolt, egyhangú 30-32 fokos kánikula viszonylag könnyebben elviselhető. Az erdős környezetnek köszönhetően több állás is hosszú-hosszú árnyékos órákkal szolgál a legnagyobb forróság ideje alatt, én ezek közül a tó erdős szakasz kezdetét jelentő 9-es állást választottam. Az előttem elterülő placc egyenletes, 2,3-2,5 méteres vízmélységet rejtett, ami akadók nélküli, egyenletes pályát biztosított a feederbotos technikához.
Stratégia, céltudatos amurhorgászathoz ideális etetőanyagok
Horgászatom időtartama 30 órát jelentett. Mindenféleképpen egy alapozó etetéssel szerettem volna kezdeni a horgászatot, tudván, hogy az amurok megőrülnek a főtt, erjesztett magokért. A vízbe juttatott magmix összetételét nem szerettem volna túlbonyolítani, ezért erjesztett kukorica-búza jelentette az alapozó etetést, amit egy Spombbal juttattam be a kívánt távolságba. A Spombos botommal összehúztam egy távolságra a készre szerelt feederbotomat, majd így akasztottam be a pontos távot az orsóm zsinórklipszébe, így ezzel folyamatosan egy pontra horgásztam. Másik feederbotommal kereső horgászattal indítottam. A végszerelékekről a későbbiekben teszek említést…
A céltudatosan amuroknak szánt etetőanyag kérdése ezúttal egyszerűbb nem is lehetett volna. Egyértelműen a Haldorádó FermentX etetőanyag-család tagjai között gondolkoztam – nincs ennél hatékonyabb keverék, ha meleg vízben horgászunk. Azonban már a FermentX etetőanyagok között is többféle variánst találunk, amik közül nem egyszerű választani. A Vadkan-tó vize kissé zavaros, ezért a család legélénkebb színű tagja, a Tejsavas Ananász mellett döntöttem, éppen a hivalkodó, feltűnő színe miatt.
Kezdődjön a horgászat!
Az első dobások örök dilemmát jelentenek a csalizást tekintve. Szinte minden esetben a legtöbb helyen működő csalijaimmal kezdek. Most sem volt ez másképpen, a fix pontra dobott végszerelék 12 mm-es Fluo Oldódó Lebegő - Édes Ananász pellettel landolt az ideális helyen, míg a kereső végszerelék ezúttal egy szem Fokhagymás SpéciCornnal került be a vízbe. Ezek a csalik mindig tökéletes alternatívát jelentenek, mert ha van a környéken hal, akkor valamelyik egészen biztosan hamar gazdára talál. A Spombolt etetésen szinte forrt a víz, éppen ezért nem is lepett meg, hogy egy lendületes, spicchúzós kapás jelezte, megérkezett az első hal. Ennél jobban nem is kezdődhetne a horgászat…
Elgondolásom tökéletesnek látszott, így változtatás nélkül dobtam vissza végszerelékeimet. A fix pontra letett végszerelékem néhány dobás magmixes utánpótlást kapott Spombbal, hogy folyamatosan terített asztal várja a halakat. A gyors halfogás után következő események azonban megleptek: a kereső bot sajnos nem várt fordulatot hozott. Egyre gyakoribb lett a spiccrázós, gyámoltalan keszegkapás, majd keszegfárasztás. Ez nyilvánvalóan nem jó jel, mert így a darabos halak számára esély sem kínálkozott, hogy a csalimat megtalálják. A bosszúságok sora itt nem ért véget. Derült égből villámcsapásként éltem meg, hogy a magmixes etetésen olykor a bedobást követő 1 percen belül már rázkódott a spiccem. Nem éppen ilyen folytatásban reménykedtem.
Az első délutánom és estém szinte egész végig azzal telt el, hogy a megfelelő csalit próbáltam megtalálni. Sajnos nem jártam sikerrel: ha bármilyen feltűnő színű csali került a vízbe, a keszegek csapatostul támadták azt meg. Ez minden előre kigondolt stratégiai számításomat keresztülhúzta. Ha éppen volt egy kis kapásszünet, akkor viszont a nem hétköznapi környezet már-már kárpótolt a keszegek döbbenetes ténykedéséért. Érkezésem napján éjfélig tartottam ki a keszegsereggel szemben, és egy gyönyörű, nagytestű ezüstkárász reményt adott a másnapra már formálódó stratégiával kapcsolatban.
Új nap, új stratégia, új remények
A felkelő nap sugarait és a reggeli pára gyönyörű együttesét már a bevetett végszerelékeim mellett ülve csodálhattam. Alapvetően több nagyon fontos ponton változtattam az előző napi horgászatomhoz képest – ezeket részletesen, képekkel illusztrálva mutatom be.
Az első fontos változtatás a csali kérdését érintette. Egészen egyszerűen az amurozás íratlan szabályaival szembefordulva, lebegő csali helyett egy kemény, nem feltűnő színű, süllyedő csalihoz nyúltam! A Haldorádó Carp Bonbon – Green Pepper 16 mm-es csaliját kezdtem el felfűzni a 10 mm-es csalitüskére, azt remélve, hogy megvárja a nagytestű halak horgom köré érkezését. Az etetőanyagokat tekintve is változtattam: egy igazi nagyhalas, pontyoknak szánt keveréket is összeraktam erre a napra a FermentX mellé, így máris több lábon állt a horgászatom, amit a halak végre nagyra értékeltek.
A második változtatás a fix horgászat teljes mértékű megszüntetése, és a kezdetben használt 25 g-os Pellet Feeder kosarak lecserélése volt. Azért esett erre a kosárra a választásom a kezdéskor, mert a lágy iszapban kevésbé süllyed el, mint egy talpólmos method kosár. Azonban ahogy a későbbiekben tapasztaltam, ez nem jelentett hátrányt a method kosarak használata közben. Az első nap összegzése közben azt vettem észre, hogy a magmixes etetésre dobott etetőanyag kupac egyenesen hívogató volt a keszegeknek. Ezért a továbbiakban, a tó remek halállományára és halsűrűségére hagyatkozva új kosarak kerültek elő. Az új By Döme Team Feeder Long Cast Method kosár széria L-es méretű, 45 g-os kosarai kerültek fel. Egy abszolút random keresőhorgászatra váltottam a folytatásban.
A harmadik változtatás pedig a fentebb leírt két okfejtést követve nem volt más, mint a lehető legnagyobb távolság elérése! Minél nagyobb távolságba juttattam be végszerelékem, rendre annál hamarabb érkezett meg a várva várt kapás. Felszerelésemet is e speciális igényekhez igazítottam, ezért mindenből csak a Long Cast jelzésű termék jöhetett szóba. Ez jelen esetben távdobó orsókat, távdobó feederbotokat, method kosarakat és főzsinórt jelentett.
Ez a változtatás sorozat hozta meg azt az átütő sikert, ami a bosszantó keszegfogások helyett egy valódi élményhorgászattá alakította át a horgászatot. A pontyok és amurok a nagy távolságba bevetett kereső method szereléket választották, amin a süllyedő csalit kiváló minőségű etetőanyag egészítette ki. E tényezők összessége kellett az eredményes horgászathoz.
Horgászat összegzése
Mivel is zárhatnám írásomat? Nagyszerű példa volt ez a horgászat arra, hogy az előzetesen megtervezett, részleteiben átgondolt, papíron tökéletesen működő stratégiánk olykor csődbe fulladhat. Ilyenkor keressük a megoldásokat, akkor is, ha azzal az írott szabályokkal teljes mértékben szembefordul!
Nem túlzás azt állítani, hogy a Vadkan-tó a legszebb környezetben elterülő tó, ahol valaha horgásztam. Gyönyörű amurokat és hibátlan, egészségtől duzzadó pontyokat köszönhetek ennek a vízterületnek. Még egy apró érdekességet szeretnék megosztani: régóta használom a FermentX termékeket, és sok esetben gyönyörű pontyokat is eredményezett. Ezen a horgászaton viszont kizárólag amurt fogtam vele, a borsos-májas method keverékkel pedig kizárólag pontyot.
Hasonlóan eredményes amuros horgászatot kívánok az Olvasóknak!
Köszönöm Vadkan-tó, egy élmény volt!
Írta: Bugyinszki Gábor
Fotók: Héjja Bernadett
