Az amurhorgászat meghatározó témaköre, hogy milyen csalit használunk, illetve milyen módszerrel kínáljuk azt fel. Az amur nem bonyolult hal e téren, többnyire azonos séma jellemzi táplálkozási jellemvonásait, viszont ezek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeresen és tudatosan becserkésszük őket. Erre számos hatékony megoldás létezik, és ahogy egyre jelennek meg a fogós, ötletes újdonságok, úgy növelhetők mindenkori eredményeink is. Ha tűnődtél már ezen, esetleg tanácstalan vagy, de szeretnél szép amurokat fogni, tarts velem a sorozat újabb részében, mert ma kedvenc csalijaim kerülnek előtérbe!
Ahogy korábban már szóba került, az amur elsősorban növényi táplálékot fogyaszt, ezen belül is természetes táplálékbázisának fő típusai a friss hajtások és hínárfélék. Az amur élőhelyén mindig azokon a részeken fordul elő legnagyobb számban, ahol a legkedvezőbb táplálkozási lehetőség és a legzavartalanabb csend kínálkozik számára, de kisebb-nagyobb csapatokba verődve folyamatosan járja a nyíltvízi szakaszokat is, ahol rendszeresen hozzájuthat a horgászok által bejuttatott finom ennivalókhoz. A vízpartokat figyelmesen járva gyakran megfigyelhető, ahogy az amur elkap egy-egy víz fölé hajló nádszálat, majd azt vehemensen szaggatva a víz alá húzza, és erős szájával letép belőle. E táplálkozást szájának anatómiája segíti: ajkai rendkívül vaskosak és kemények. Formailag félig alsó állású, csúcsba nyíló szájról van szó, jelentősen megvastagodott ajkakkal.
A horogelőke kialakításánál a legfőbb szempont, hogy a felkínált csali valamilyen formációban lebegjen, helyesebben inkább könnyed, ballanszírozott állapotban legyen. Az emelkedés mértéke igen változatos lehet, magam is gyakran kísérletezem azzal, hogy az aktuális vízterületen melyik válik be legjobban. Van, ahol a néhány centire felemelkedő lebegtetés a hatásos (ez számomra inkább csak a zavaros vizeken, esetleg hínárral benőtt mederszakaszokon eredményes), és van, ahol a finoman kikönnyített, hajszálelőke hosszban megemelt csalik az igazán nyerők. Őszintén szólva, én abszolút az utóbbi csalizási stílus híve vagyok, mivel tapasztalataim szerint ez a módszer az ideális, legyen szó bármilyen és bármekkora csaliról. Érdemes egy gondolat erejéig kitérni arra is, hogy miért fontos egyáltalán a lebegtetés? Mivel az amurok szájszerkezete, s ebből adódóan a táplálék-felvételi mechanizmusa is különbözik a pontyokétól, egészen egyszerűen számukra kényelmesebb a lebegő csalik felvétele. Ők ugyanis nem „porszívóznak” a fenéken, nem túrják az aljzatot és nem hörpintik úgy be az élelmet, mint a pontyok teleszkópszerűen lenyíló szája, hanem tulajdonképpen beharapják a megszerzett falatokat. Szájuk is ehhez idomul, így a fenéken fekvő falathoz nehezebben férnek hozzá. Persze ezek között sincsen kőbevésett alapszabály, az amurvadászatok során (is) az egyik legnagyobb előny, ha a horgász a kreatív, kísérletező szellemű és hajlandó az adott helyzethez alkalmazkodni.
Ízlésüket tekintve az amurok mindig nagyra értékelik a növényi eredetű, esetleg ilyen aromájú csalikat, valamint az édes, gyümölcsös, savanykás, illetve zöldfűszeres ízvilágokat. A következőkben az előző részben bemutatott etetőanyagokkal tökéletesen harmonizáló, legfogósabb csali-kombinációimat gyűjtöttem össze, viszont azt mindjárt az elején hozzáteszem, hogy bármikor érdemes egy eltérő ízesítésű etetőanyagot és csalit együtt kipróbálni, mert egy ilyen csavar sokszor kifizetődő, akárcsak a pontyhorgászatban!
1. Természetes növényi jellegű és fokhagymás-zöldfűszeres ízvonal
Az aromákkal ízesített csemege, főtt vagy erjesztett kukoricaszemek klasszikus csalinak számítanak az amurhorgászatban, ráadásul mind a mai napig fogósak is! Ha ezekkel csalizok, minden esetben hajszálelőkére fűzöm a magvakat, majd ezeket egy precízen méretezett lebegő szivacsdarabbal vagy más, megfelelő felhajtóerővel rendelkező csalival könnyítem ki.
2. Tejsavas Nagy Amur csaliprogram
Ez az ízvonal a hozzá tartozó etetőanyaggal egységben a legfogósabb amurcsaliként kap helyet a mindenkori repertoáromban. A felmelegedő és felmelegedett vizeken rendületlenül bizonyító FermentX etetőanyagokból sikerült olyan különleges pellet csalikat készíteni, melyek a természetes erjedés és a tiszta fokhagyma kivonat kettőségének legjavát tartalmazzák. Ezek a Tejsavas Nagy Amur FermentX Oldódó Pelletek, illetve Nagyhal Csalik. Mindkét típus egy-egy attraktív ízbomba, amelyek rövidebb és hosszabb oldódási idővel folyamatosan küldik a csábító ingereket az amurok felé. Nagyon szeretem ezeket a pellet szemeket a Nagy Amur SpéciCorn Mega gumikukoricával kombinálni, ami ízben tökéletesen passzol hozzájuk és a kikönnyítésben is segítségünkre van.
3. Tejsavas Mézes Pálinka ízvonal
Egy igazi kuriózum palettánkon a méz és barackpálinka keverékével ízesített pelletek kavalkádja. Ezek a csalik az emberi orr számára is nagyon kellemes, nagy töménységű természetes aromát kapnak, ami a víz alatt is rendkívül jól terjed. Sokat elárul, hogy ez az íz a legrégebbi, alap Haldorádó aromák egyike! Az amurok horgászatához a lebegtetett Tejsavas Mézes Pálinka FermentX Oldódó Pellet, valamint a klasszikus Oldódó Lebegő Pellet tartozik a favoritjaim közé.
4. „Tejsavas Kék Fúzió” csalivariációk
A Kék Fúzió termékek nagy előnye, hogy „univerzális” fanyar, gyümölcsös ízviláguk kiválóan kombinálható a különféle, akár homlokegyenest eltérő csalogatóanyagokkal is. Karakteres savanykásságuk, valamint a vegyes trópusi gyümölcsök gondosan válogatott egyvelege sok esetben ellenállhatatlan az amurok számára, ha pedig ezeket még kiegészítjük a FermentX vonal előnyeivel, igazi nyári amurmágnessé avanzsálhatók ezek a csalik.
Nagy amurt szeretnél fogni? Íme, a legfontosabb tanácsom!
Az amur egy fantasztikus hal. Kitartó, erőteljes harcos a horgon és méltó ellenfél bármely horgász számára, ugyanakkor tudni kell, hogy rendkívül sérülékeny is. A fárasztás során képes a végsőkig küzdeni, amivel gyakran annyira kiadja az erejét, hogy a parton könnyen elpusztulhat, ha nem kerül vissza rövid idő múlva a vízbe. Ilyenkor a halat célszerű előre-hátra mozgatni néhány percig, mígnem a saját erejéből el tud úszni. Sokan elkövetik azt a hibát is, hogy nem fárasztják ki kellően a megakasztott amurt, és ha lehetőségük van, akár már az első pipáltatáskor megszákolják. Ekkor majdnem minden esetben megvadul a hal és szó szerint összetöri a szákfejet. Nem is beszélve arról, hogy ezzel lehámozza magáról a pikkelyeit és csúnya, felesleges sérüléseket szerez, majd a parton is kezelhetetlen lesz. Minden amurhorgászathoz kedvet kapó sporttárstól szeretném kérni, hogy legyen türelmes és kíméletes ezekkel a csodálatos halakkal, mert megérdemlik a tiszteletet! Így lesz igazán teljes az egy-egy példány megfogásának élménye! A mostanáig bemutatott etetési és csalizási praktikák birtokában biztos vagyok benne, hogy erre mindenkinek jó esélye fog nyílni, sok sikert kívánok az amurvadászathoz!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Császár Bence, Nagy Gábor
