A címből arra is lehetne következtetni, hogy a halak már a „téli álmukat aludták”, a horgászat azonban pont az ellenkezőjét bizonyította: nagyon is étvágyuknál voltak. Az emberek többsége azt gondolja, hogy a hideg hónapokban már nem is érdemes pontyra horgászni. A legjobb példa erre édesapám, amikor mondom neki, hogy a hétvégén még kimegyek pontyozni: „Ilyenkor úgyse fogsz pontyot, csak feleslegesen fagyoskodsz, már rég elvermeltek”. A régi iskola diákja nincs hozzászokva a telepített tavakhoz, ellenben velem.
Az egyik gyerekkori cimborám mondta, hogy kimehetnénk valahova, még mielőtt teljesen befagynak a tavak, ugyanis nagy vágya, hogy végre egy nagyobb pontyot tarthasson a kezei között. Eddigi horgászataink során ez még sose sikerült neki, azonban mindennek eljön az ideje.
A tó, ahova a horgászatot terveztük, Győr mellett, Pér felé található. A 81-es számú úton tábla jelzi, el se lehet téveszteni. A 2018 évben nyitotta meg újra kapuit a horgászok előtt.
A hideg vízben a halak emésztése is lelassul, nem táplálkoznak annyira aktívan, mint nyáron a 20 fokos vízben, de nagyon fontos, hogy ha jó helyen keressük őket, szép fotókkal lehetünk gazdagabbak.
A 11-es helyet foglaltuk el, ahol két stég is található szinte egymás mellett. Azt javasoltam, üljük külön stégre, ugyanis kényelmesebb és nagyobb területen tudjuk keresni a halakat. A 2 mm-es Halibut micro pelletből és egy zacskó Chilis Tintahalból álló etetőanyagot már előző nap este bekevertem. A tó közepét próbáltam először, kereső pecára készültem methoddal. Az első két hal kilóhoz közeli ezüstkárász volt. A tavat nem ismertem egyáltalán, de a tógazda azt javasolta, hogy dobáljunk a túlparthoz közel. Nem szégyen kérdezni, bátran kérdezzünk, ha egy ismeretlen helyen horgászunk vagy a halőrtől, vagy a helyi horgászoktól, ugyanis nem egy zakót előzhetünk meg, ha kicsit nyitottak vagyunk! A következő kosár kaja már repült is a túlpart elé, majd a másik szereléket is kitekertem és az is ment át a túloldalra.
Az első komolyabb kapás nem sokkal később meg is jött. A horgon komolyabb súlyú halat éreztem, nem azt a fejrázós háromnyarast. A szákolást pár fotót követte.
A horgászatra két feedert vittem, egy 390-es és egy 360-as Power Fightert, amiket Master Carp Pro orsókkal párosítottam. A főzsinórom 20-as volt, az egyik szerelékre Flat Method kosár, a másikra pedig 45 g-os Long Cast method kosár került.
A csalik közül legjobban a BlendeX ananász-banán pop-up adta a halat, de az oldódó édes ananászos sem okozott csalódást. A sofőr kivételesen nem én voltam, ezért a barackpálinka nemcsak a micro pelletre került, de pár kupicával a torkomon is lecsúszott.
A túlparthoz minél közelebb kellett dobni, ez volt a horgászat során a siker kulcsa. A hideg víz ellenére jó néhány ponttyal tettünk pontot a nap végére.
Fotók: Kóródi István, Ludvig Attila
