Egy forgatási munka kapcsán ismertem meg a székelyi Őzetanya bojlis tavat. Itt rendezték meg ugyanis az I. SBS - Székely Őzetanya bojlis kupát, ahol a 100 óra alatt több mint 11 tonna halat fogtak a versenyzők. Ott voltam szinte minden nap a vízparton, hiszen készítettük a videós beszámolót róla, így láthattam a tó kiváló halállományát. Már ekkor eldöntöttem, hogy egyszer eljövök ide feederbottal és üldözőbe veszem a halakat.
Végre beköszöntött a nyár, igazi kánikula tombolt hetek óta. Bármennyire is elviselhetetlen időnként a meleg, mégis jobban kedvelem, mintha esőtől ázva a hűvös nyárban kellene eltölteni a szabadság napjait. Ez a meleg nem kímélte a tavak vagy épp folyóink hőmérsékletét sem. Nem volt ritka a felszínen mért 27-29 (!) fokos hőmérséklet sem. Elérkezett az ideje, hogy egy olyan etetőanyaggal horgásszam, amit előző évben hasonló időszakban láttam kiválóan működni a Haldorádó szervezésű Harsányi Feeder Kupán. Ez pedig a Tüzes Ponty termékcsalád volt. Meg is érkeztek az etetőanyagok, csalik, amikkel horgászni szerettem volna… Sokszor elhangzó mondat: Ember tervez, Isten végez. A horgászatot megelőző napokban egy erőteljes hidegfront vonult át az országon, ezzel akkor szembesültem először, amikor egy éjszakai horgászaton igencsak fáztam és szinte mindent magamra tekertem, amit találtam, mert elszoktam az ilyenkor hidegnek mondható 11 Celsius-foktól. A pár napos lehűlés meg is tette a hatását, a vizek hőmérséklete 21 fokra esett vissza.
Mindegy, ezen nem tudok változtatni, annak örültem, hogy a horgászat napjára legalább ismét nagyon meleget mondtak az időjósok. Igaz, hozzátették, hogy helyenként megnövekedhet a felhőzet, záporeső, zivatar, jégeső kialakulása várható. Ez azért - valljuk be! - igazán lefed mindent. Ha ott, ahol horgászol, lesz ilyen, akkor helyenként voltál… :)
Ennyi bevezető után lássuk a horgászat napját, a nem épp hétköznapi feederzést…
Mint, azt már említettem, a helyszín a Székely község határában elterülő Őzetanya bojlis tó volt. Ez a víz, mivel célzottan a bojlis horgászok igényei szerint alakították ki, magában foglal számos olyan lehetőséget, amit vétek lenne nem kihasználnia a finomszerelékes feeder horgásznak, de erről picit később…
Első lépésként bekevertem a felhasználni kívánt etetőanyagot. Mivel Sanyi barátom is horgászott, 2 kg Pellet Pack Turbo Tüzes Ponty, valamint 2 kg Tüzes Ponty etetőanyag várta a vízbe kerülést. Ilyen meleg időszakban én nem szoktam otthon előre bekeverni az etetőanyagot, még a Pellet Packot sem, hanem kizárólag a vízparton. No, nem a felhasznált víz miatt - én szívfájdalom nélkül bekeverném csapvízzel is -, hanem sokkal inkább azért, hogy a folyamatos meleg ne erjessze meg az alkotóelemeket. Ez például a Vad Ponty etetőanyagnál jól megfigyelhető. Nagyon kedvelem ezt a kaját, mert a kukoricás alap némi erjesztett háttérillattal szerintem igen fogós. Ezt viszont ha bekeverem, el kell használni, mert a víz és a meleg hatására a kaja dolgozni kezd és jól észrevehető, ha sokkal - akár 24 órával is - hamarabb bekeverem, meleg a kaja belseje. Tehát ilyenkor én a vízparton keverem be a felhasználni kívánt etetőanyagokat.
Ezután következett egy merőben szokatlan dolog a feederezésben, üres kosárral dobtam párat, hogy kiderítsem, nagyjából meddig tudok eldobni, majd előkerült egy másik feederbot is egy csúszó ólommal és egy markerrel. Ez szolgált a horgászatban etetési támpontnak.
A tavon a horgászállásokhoz biztosítanak egy-egy csónakot, amivel érkezéskor lehet a horgászállás előtt a medret feltérképezni, dőlőbóját kihelyezni, valamint az alapozó etetést elvégezni. Majd hülye leszek a partról dobálózni, amikor bevihetem egy csónakkal és az általam letett bója elé be is dobálhatom. Ilyen pontossággal, ha megőrülök, se tudnék dobni még kiakasztott klipsszel se, hát miért ne…
Amint ezen túl voltam, következhetett a végleges felszerelések összeállítása. A tó szabályzata a jól megszokott távdobó feeder szereléken egyetlen apró változtatást tett szükségessé. „A halak testi épségének érdekében az ólomelhagyós szerelék használata kötelező.” Ez feederbotos szemmel csupán annyi módosítást igényelt, hogy a csúszóra szerelt Pellet Feeder kosaramnál a főzsinórra nem helyeztem felső ütközőt, így az szakadás esetén gond nélkül le tud csúszni.
Mivel a Tüzes Ponty termékcsoportot hoztam magammal erre a napra, a csalik is ebből az ízvilágból kerültek ki. Az egyik boton a fenékre helyezett Oldódó Pellet Maxival csaliztam, míg a másik boton a szintén új Oldódó Fluo Lebegő Pellet került bevetésre, ám a szerelékek is merőben eltérőek voltak.
Eleinte tartottam ennek a stoppernek a használatától, de most valamiért erre esett a választás, és egyáltalán nem bántam meg. Ehhez a csalihoz kiváló volt, a nap végére nagyon megkedveltem.
Azt nem mondom, hogy mindenféle csalihoz ez a tökéletes, de a Maxi Oldódó pellethez tuti jó, de hasonlóan el tudom képzelni kukoricák, vagy épp a nagy fúrt master pelletek, illetve bojlik használatakor is. Ami biztos, hogy tényleg nagyon gyors a csalicsere, és ami a lényeg, hogy miután a hal az esetek többségében tönkrevágja a csalit és újat kell feltenni, ez gyorsan kivitelezhető és nem kell stoppert keresgélni. Elég csak azt megjegyezni, hogy hova tettük az átszúró tűt - amit én mindig a rendes fűzőtű mellett tartok, így ez is kéznél van mindig.
Mint említettem, a másik botom szereléke némiképp eltér a megszokottaktól. Ha igazán pontos akarok lenni, olyan szereléket raktam össze, aminek már-már köze nincs a feeder technikához, illetve csak annyi, hogy ilyen botra van felhelyezve. Mégis - mint kiderült - ennek a szereléknek vannak jelentős előnyei!
Hogy a gyorskapocs ne szoruljon bele az ólomba, egy gumiütközőt tettem a forgókapocs és az ólom közé. Ezzel a végszerelék megőrizte érzékenységét, hiszen az ólom csúszó maradt a vékony főzsinóron.
E szerelék célja egyértelműen az etetés környékének vizsgálata volt: az ólom kialakítása miatt, ha nem sok Pellet Packot tettem rá, gond nélkül tudtam a bójánál 10-15 méterrel is távolabb dobni.
Ahogy elkészítettem a szerelékeket és nekiálltam a horgászatnak, eltűnt a jó idő. Tudom, mondták az időjósok, hogy „helyenként megnövekedhet a felhőzet”, de hát én Székely községnél vagyok, nem Helyenként. Az egész nap nem állt másból, mint rohanó felhőkből, időnként viharos széllel kísérve, hol besötétedett a zivatarfelhők miatt és elkezdett csepegni az eső, hol kisütött a nap és majd megfőttünk a melegben és magas páratartalomban…
A kárász fogása után mintha elvágták volna, bő másfél óra telt el, mire ismét kapásig jutottam el az etetésen. Pedig dobtam rendületlenül, minden 15 percben - na, jó, volt, hogy húszban.
A változékony időjárás egész nap megmaradt, majd délutánra egyre nagyobb felhők jöttek be a tó felé a botspiccek felől… Hogy ez most észak, vagy északkelet, azt nem tudom megmondani, de ami biztos, hogy a botspiccek felől, ezért úgy döntöttünk Sanyi barátommal, nem várjuk meg, amíg egy esetleges jégeső rommá veri a kocsinkat, így pakolni kezdtünk. Épp elég a sajnálatos eseteket a híradóban végignézni, ha van rá mód, nem kísértem a sorsot. Lehet, sokan beszarinak gondolnak emiatt, de ha vihar van, én képes vagyok az épp megkezdett 1 órás csónakmotorozás után is hazaindulni, ha villámokkal kísért idő jön. Nem esem abba a hibába, hogy azt gondoljam, a baj mindig csak másokkal történhet meg…
Összegezve a horgászatot egy igazán jó napot zártam a Tüzes Ponty termékekkel, holott az igencsak visszahűlt víz nem kedvezett ennek az íznek. Meggyőződésem, hogy 4-5 fokkal melegebb vízben sokkal szebb eredményt hozott volna. A horgászidő alatt 6 ponty került a horogra, amiből 3 jött az etetésről, a fenéken felkínált Oldódó Pellet Maxi Tüzes Ponty pellettel, míg 3 jött mögüle az Oldódó Fluo Lebegő pellettel. Emellett még horogra került 3 kárász, valamint 2 törpeharcsa is. Ezek az etetésről jöttek a fenékre letett csalira. Az SBS verseny tapasztalatait ismerve nagyjából az történt, ami a versenyen. A kisebb pontyok találtak rá először az etetésre, azok kezdtek habzsolni óvatlanul, amit a fogások is jól jeleztek, hiszen a versenyen is a második-harmadik naptól akadt horogra a 10+-os halak zöme.
De mivel ez horgászat és nem matematika, a víz tartogatott még egy meglepetést a végére… Az etetésre dobott szerelékre érkező elhúzós kapás után a nyeletőfék is megindult, nem is gyengén. Bevágtam, de „a valami” tudomást sem vett róla. Csak ment szétnézni a tó túlsó része felé. Igen hosszú küzdelem kezdődött, ami végül 20 perccel a megakasztás után, a szákolás előtt ért véget, ugyanis kiakadt a horog csalistól, mindenestől.
Az biztos, hogy a hal szája környékén akadt a horog, mert amint közelebb tudtam csalni magamhoz, irányítható volt, valamint a kiakadás előtt még láttuk a szerelék mögött kb. 1 méterre a farkának a végét csapni, tehát tuti termetes egyed volt. Ahogy szoktuk mondani: mindig az a hal a legnagyobb, ami elmegy. Hát, így jártam… Egy biztos: visszatérek még ide!
Írta: Takács Péter,
Fotó: Koperveisz Sándor
