Az egész történet egy átlagos ponty- és fehérhal horgászatnak indult. Vagy nem? Hát, nem, mert a „Magyar Betyár meggondolta magát”. Persze nem egyedül mentem, hiszen csapatban mindig jobb :)
Kora hajnalban indultunk, jó horgászként :). A tóra kiérve az embert mindig több kérdés is kerülgeti. „Hová is üljek? Jó az a technika, amit itt használni szeretnék?” Ezúttal kisegített minket a pont „szolgálatban” lévő halőr. Ő elmondta nagyjából, mégis mi merre hány méter.
Nem is tartott soká a kipakolás, kis adag magmixet beszórtunk etetés gyanánt, és hadd szóljon!
Kis idő elteltével észrevettük, hogy bizony nagyon hínáros a meghorgászandó terület. Ezért egy 0,16 mm-es fonott dobóelőkét kötöttem (vastagabbat nem akartam, hisz mégiscsak finom pecára készültünk).
Most már a terep feltérképezve, a szerelék kész, már csak hal hiányzik. Kezdjünk egy természetesebb csalival, a kukoricával (általában ezzel a csalival kezdem a horgászatot)!
Kapás van végre! 10 perc sem telt el, és sűrű rángatózást követően a botot majdnem elvitte valami. Bevágás után éreztem, hogy nem lesz rossz hal. Közben nézőközönségünk akadt, el is kezdtek találgatni, mi lehet az (felsorolták szerintünk a tóban élő összes békés halat :)). Mikor már a part közelében járt, megláttuk, hogy nem is a kukoricafogyasztásról híres ez a hal. Merítéskor a szájából szinte azonnal kifordult a horog, de szákba került - kb. 4 kiló hínárral :) - a tettes.
Mondanom sem kell, nem kis meglepetés volt. Már csak kíváncsiságból is újracsaliztam - kis változtatással - hátha jön valami „uszonyos iszonyos”, hogy Béci barátomat idézzem :)
Most picikét többet kellett várni a kapásra, de hamarosan ismét fáraszthattam.
Mindennél fontosabb ilyenkor a halakkal való kíméletes bánásmód. Mért mondom ezt, hogy ilyenkor? A válasz egyszerű: meleg van, a horog ütötte seb ilyenkor a parton vagy a vízben is nyílt terep a fertőzéseknek, így ha lehetőségünk van rá, legalább fertőtlenítsük le a száját vagy a rajta lévő sebeket (szerencsére utóbbival most nem találkoztunk).
A társam sem tétlenkedett, ő is rendesen szedte a vámot a halakból, igaz, ő matchbottal pecázott.
Ha már ott voltunk, tesztelgettük a csalikat is, így a nap végén már pellettel is próbálkoztam, ám azt most inkább a mohó kárászok kapkodták fel hamar.
Szerintem egy nagyon eredményes napon voltunk túl. Kívánok legalább ilyen eredményes horgászatot minden horgásznak/olvasónak.
Írta: Strankula János
Fényképezte: Strankula János, Béci
