A változékony őszi időjárás után a nyár egyik utolsó szárnypróbálgatását valósította meg szeptember végén. Kaptam az alkalmon és egy kétnapos horgászatra szántam el magam a rinyaszentkirályi horgásztavon. Célom nem titkoltan a víz darabosabb halainak becserkészése volt. A következőkben kiderül, sikerült-e elérnem a célkitűzésemet!
Nem titok, hogy a horgászatomra kiválasztott vízterület folyamatosan nagy nyomás alatt van, hiszen szép számmal látogatják bojlis horgászok, akik nem kis számban juttatnak be különböző csalogatóanyagokat a pontyoknak, ezért nem is terveztem nagyobb mennyiségű etetést. A horgászhelyem a bojlis oldallal szembeni részen volt, hiszen erről az oldalról könnyebben (70-110 méteres dobásokkal) lehet elérni a halakat köszönhetően a gyakori „csónakforgalomnak”.
Amint pár gondolattal előbb említettem, nem terveztem nagyobb mennyiségű etetést, inkább arra ügyeltem, hogy ami a vízbe kerül, az jó minőségű és attraktív etetőanyag legyen. Így adta magát, hogy ismét a jól bevált Fluo Energy etetőanyag családhoz forduljak, köztük is nagy kedvencemhez, a Vörös Gyümölcshöz. A csalirepertoárt is lecsökkentettem különböző pelletekre és a fokhagymás SpéciCornra.
A közelebb bevetett végszerelékemmel végeztem 5 alapozó dobást, míg a másik botommal kereső horgászatot folytattam. Általában az első kapásra legalább fél órát kell várni, azonban „Ember tervez, Isten végez”… Mialatt a kereső botomat csaliztam, arra lettem figyelmes, hogy a közelebbre dobott végszerelékem gazdára talált. A hal szinte lecsavarta a botot az állványról. A pontyot még matracra sem tudtam fektetni, hiszem az a csomagom alján volt és a bajszos gyors kapásával megelőzött. A harmatos fűben azonban a horog ütötte apró szúráson kívül nem esett baja.
A kereső 4,2 méteres Special Pellet Feeder botommal, ami a csövön kifért, úgy próbáltam dobálni, így 100-115 méteres távolságban kerestem vele a halakat. Végszerelékem mindkét boton azonos volt. A 0,20 mm-es Pellet Line zsinórhoz 12-es fonott dobóelőkét kötöttem, amire felkerült egy L-es Haldorádó gumiütköző, ezt követte a 30 grammos Method Flat Feeder kosár és egy Carp Academy Bead gyorskapocs. Kereső szerelékemen egy Gardner Mugga volt 8-as méretben, míg a másik végszerelékemre egy szintén 8-as, de Mustad UltraPoint horog került. A horgokat 10-es fonott előkén, 7 és 10 mm-es csalitüskével használtam.
A nyáron több szép halat adó csalikombinációt kínáltam fel a közelebbre bevetett végszereléken. Ez nem volt más, mint 2 szem Green Pepper Soft Method pellet. Egyik szemet a horog öblébe tűztem, míg a másikat a 7 mm-es csalitüskén kínáltam fel. A halak ezt a csalit a Vörös Gyümölcs etetőanyaggal kombinálva egyszerűen nem hagyták figyelmen kívül. Az első nap sikerült több pontyot és egy amurt fognom vele.
Amint a nap egyre feljebb jött, mintha csak nyár lett volna, olyan melegen lett. Előkerültek a rövidebb ruhák, a napszemüveg és a napernyő. Szerencsére a halak kapókedve is megjött, nagy örömömre egyre gyarapodtak a kapások.
Kereső botomra érkező óvatos kapásra reagálva éreztem, hogy az első darabosabb hal akadt a horgomra. Makacsul tartotta magát a megakasztás helyén, nem nagyon szeretett volna egy fotó erejéig sem fogságba kerülni. Szép fokozatosan azonban a feederbot felőrölte a hal erejét. A bajszos 16 mm-es Tenger Kincse oldódó-lebegő pelletre csábult el, amit 10 mm-es csalitüskén kínáltam fel. Amikor pontymatracra fektettük, akkor vettük észre, hogy egy spanyol pikkelyes ponty akadt a horogra. A bajszos pontosan 5,6 kg-ot nyomott.
Két kapás között az ember nagyszerűen ki tud kapcsolni. A horgász körbenéz és észreveszi, mennyi élőlény veszi körül a vízparton. A madarakon, rovarokon kívül még több élőlénnyel találkozhatunk, ha kicsit is nyitott szemmel várakozunk.
Közben ismét az etetésre bevetett végszerelékemre volt kapás. A bevágás pillanatában éreztem, hogy nem kapitális hallal van dolgom. Egyből a part felé úszott nagy lendülettel, már ekkor sejtettem, hogy egy amur, és amint a part közelébe ért, a gyanúm beigazolódott. Két-három agresszív megindulás után azonban a méreténél fogva feladta a küzdelmet. Érdekes volt, hogy ez a kis torpedónövendék sem tudott ellenállni a zöldborsos pelletnek.
Az első nap több darabosabb hal nem érkezett, bár egy jobb halat még sikerült akasztanom, sajnos annyira óvatos volt a kapása, hogy nem akadt tökéletesen a horog, de ez jó reményekkel kecsegtetett a következő napra.
A második nap előtt egyeztettem pár horgásszal és említették, hogy kukoricára és kukoricapogácsás etetésen jelentkeztek nagyobb halak is. Egyik balatoni túránkról maradt két zacskó Vad Ponty etetőanyag, ami különleges ízével a „magyar tengeren” is bizonyított nekem több alkalommal is, így nem volt kérdés, hogy velem utaztak a második napra.
Az előző nappal ellentétben éjszaka érkezett egy felhőtömeg, ez azonban ősszel - mondanom sem kell - nem meglepő. Mikor megérkeztem, a felszerelés kipakolása előtt figyelmesen néztem a vizet és az előző napi helyemtől körülbelül 30 méterrel visszafelé ígéretes, nagy pontyforgásokat fedeztem fel. Nem volt kérdés, hogy lepakoljak erre a helyre.
A stratégiám maradt a jól megszokott: a rövidebb bottal végeztem alapozó etetést, míg a hosszabb bottal kereső horgászatot folytattam. Az első hal ismét az etetésről jelentkezett, epres SpéciCornra csábult el a körülbelül 2 kilós pikkelyes.
A nap hol elbújt, hol kisütött, a szél is néha megerősödött, néha viszont teljes volt a szélcsend. Szerencsére ez az összevisszaság a halak kapókedvének egyáltalán nem állt útjába. 3 óra elteltével csak átlagos méretű halakat sikerült fognom, de ez nem meglepő, hiszen a tavat rengeteg napijegyes horgász látogatja, így bőven akad számukra 4 kiló alatti bajszos. Így hát kipróbáltam a már több alkalommal eredményt hozó változtatást, hogy az etetéstől kicsit oldalra, de azonos távolságra dobok. A bedobástól számítva 10 perc sem telt el, nagyon agresszív húzós kapással éreztette jelenlétét a következő delikvens. A bevágás után ő is makacsul ragaszkodott a pillanatnyi helyéhez, ezután elindult a tó közepe felé. Körülbelül 8 perc után sikerült a part közelébe vezetnem, azonban itt még nem adta fel a hal, további 5 percig kisebb-nagyobb kirohanásokkal védekezett, de sikerült szákba terelni. A mérlegelés után a kezemben tarthattam nemes ellenfelem, egy 8,3 kilós nyurgatestű pontyot. Ő sem bírt ellenállni az epres gumikukoricának.
Amíg a hallal foglalkozunk, fertőtlenítettük a száján az előző horgászok által okozott nagyobb sebeket, addig a kereső botomon teljesen belazult a zsinór! Mire bevághattam, a hal körülbelül 40 méterrel volt közelebb, mint ahol vízbe ért a végszerelék. A part közelében láttuk, hogy egy 6 kilós forma amurral van dolgunk. A hal annyira rá volt tekeredve a fonott dobóelőkére, hogy épsége érdekében inkább nem is szákoltuk meg hagytuk, hogy „leküzdje magát” a horogról. Szerencsére az első komoly fordulásnál ki is akadt a horog, és a hal a testére tekeredett fonott zsinórból is kicsusszant.
Miután az adrenalin-szintem kellőképp lecsökkent, nekiálltam újra felszerelni a kereső botomat, ám a másik boton a meglazított első fék egyre erősebb hangjára lettem figyelmes. Gyorsan lefogtam a dobot és felemeltem a botot. A hal ügyet sem vetett arra, ki van a zsinór túlsó felén, makacsul, szaporán szedte az úszóit a tó közepe felé. 10 percig bent körözött, majd fokozatosan nyertem a métereket, és mire a partközelbe ért, teljesen kifáradt. Egy 7,5 kilós tükröst sikerült partra segítenem, ami két szem fokhagymás SpéciCornra éhezett meg, amit egy 10 mm-es csalitüstén kínáltam fel úgy, hogy a kukoricák közepén vezettem át a tüskét.
Több átlagos méretű halat sikerült a nap további részében fognom. A kereső botomra egész nap nem érkezett darabosabb hal. Már késő délután - éppen szélcsendben - az alapozó etetéstől körülbelül 5 méterrel beljebb egy szép fordulást láttam. Újracsaliztam a végszereléket. Egy 16 mm-es Fluo Ananász lebegő pelletre esett a választásom. Talán húz percet töltött a vízben, amikor pár óvatos húzás után egy nagyobb görbítésnek vágtam be. Egyből éreztem, hogy a nap legnagyobb hala van a horgon. Első megindulásra vagy 40 méter zsinórt húzott le és 15 percig szinte egy métert sem engedett. Amit sikerült visszanyernem, azt szinte azonnal magának követelte. Fárasztás közben többször rácsapott a farkával a főzsinórra, így egy pillanatra olyan érzés volt, mintha leakadt volna. 20 perc után sikerült megszákolnunk. A mérlegelésnél láttuk, hogy a hal 10,2 kg-os, így sikerült a napot egy 10+-os hallal zárnom.
Összegezve:
A két nap során több mint 35 darab pontyot és 2 amurt sikerült fognom. Ezek közül négy volt 5 kiló feletti. Ez a két nap ismét újabb tapasztalatokkal gazdagított. Szerencsére az etetés minimális elhagyása eredményhez vezetett, hiszen minden második napon fogott darabos halam az etetés környékéről érkezett, míg az első nap az egyetlen jobb hal a kereső botomra talált rá. A lehűlő időszakban biztosan többször kilátogatok ide és üldözőbe veszem a tó méretes bajszosait.
Domonkos Ármin (Skirthunter)
Fényképek: Domonkos Tivadar, Kozári Martin, Domonkos Ármin
