Az új sorozatom célja, hogy olyan műhelytitkokat és mesterfogásokat osszak meg az érdeklődőkkel, amelyek többnyire soha nem derülnek ki, amelyekről soha nem beszél senki. Miért is maradnak ezek titokban? Mert bizony szívesen senki sem tesz közkinccsé olyan dolgot, amelyért napokat, heteket vagy akár hónapokat kellett a vízparton tölteni, hogy rájöjjön pont arra az apróságra, amely végül a sikerhez vezetett. Gyakorta itt nem világmegváltó dolgokról, hanem jelentéktelennek tűnő apróságokról van szó, azonban soha ne feledjük, cseppekből is meg lehet tölteni egy poharat!
Kinek ajánlom ezt a sorozatot?
Ezt a sorozatot - címe ellenére - nem kifejezetten a versenyhorgászoknak szánom. Inkább azoknak „hétköznapi” horgászoknak, akik ha csak néhány morzsát „felcsípnek” ebből, máris lényegesen eredményesebbek lehetnek! De biztosra veszem, hogy a versenyzők is sok érdekes, továbbgondolásra érdemes dologra bukkanhatnak ebben és az elkövetkezendő részekben.
Mit jelent nekem a versenyezés?
Mielőtt belemélyednék a részletekbe, néhány gondolatot szeretnék megosztani arról, hogy miért szeretek én versenyezni. A versenyzés során egy felfokozott idegállapotban van a horgász. Van, akit ez blokkol a cselekvésben, a gyors és hatékony döntések meghozatalában, míg van, akit ez iszonyatosan felpörget. Agya úgy jár, mint egy szuperszámítógép és folyamatosan keresi a megoldást a siker érdekében. Én ez utóbbi vagyok. Kiélezett helyzetben néhány óra alatt több dolgot kipróbálok, főleg ha erre rá vagyok kényszerülve, mint normál esetben akár egy hét alatt. Verseny közben nincs helye a tunyulásnak, a lustálkodásnak. Az eredményesen megoldott versenyhelyzetek, az ott szerzett értékes tapasztalatok megsokszorozhatják hétköznapi fogásainkat, amelyek új termékek és módszerek kifejlesztésére serkentenek. Hihetetlen mennyiségű tudásra és információra lehet szert tenni egy-egy versenyen, amelynek - valljuk be őszintén! - nagyon komoly ára van! No de valamit valamiért! Végül, de nem utolsósorban rendkívül jó érzés, amikor győztesen térek haza, amikor sokan elismerően nyilatkoznak rólam és gratulálnak. No de kinek ne esne ez jól?!
Kellemes emlékek és remek eredmények
Ezen írás és film apropóját a májusban Tiszakécskén, a Holt-Tiszán megrendezett II. Lantos Mix Feeder Kupán elért remek eredményünk adja. Sipos Gábor a 8. lett, de úgy, hogy másnap a mezőny legtöbb halát fogva nyerte szektorát. Sisa József az 5. lett, míg jómagam a 3. helyen végeztem. Egyikünk sem nyert, mégis nagyon kevésen múlott mindez. Ne tűnjön magyarázkodásnak, de például én úgy lettem harmadik, hogy a végül első helyen végző Novák Jánossal és a második Erdei Attilával azonos pontszámot, 3 helyezési számot gyűjtöttem, közöttünk csak a fogott halsúly döntött. Az első fordulóban „csak” a második lettem, miközben végig vezettem a szektorom, azonban a későbbi mérlegelés során derült ki, hogy Vígh József fogott egy 8,2 kilós pontyot. Ezzel már nem bírtam… No de a versenyszerű horgászat ettől is ilyen izgalmas és érdekes.
A jó helyzetfelismerés már fél siker!
Jómagam és csapattársaim kiváló eredményében volt egy nagyon fontos felismerés, amely döntő volt a siker szempontjából. Felismertük, hogy vízközt van a hal és ezt ügyesen meg is horgásztuk. Szeretném az elején tisztázni, hogy ezt mások is (akik szintén jól szerepeltek) észrevették, csak tőlük nagy valószínűséggel nem fogják megtudni, hogy miként kell ezt a módszert alkalmazni…
A helyszín részletes bemutatása
No de ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk lépésről lépésre! Ahhoz, hogy mindezt bemutathassam, visszatértem a verseny helyszínére, Tiszakécskére, a Holt-Tisza partjára, pontosabban a vízterület II. sz. tavára, amely évek óta rangos versenyek helyszíne. Tulajdonképpen már majdnem minden szakág képviselői megfordultak itt, rangos versenyeken mérhették össze tudásukat. Én először az elmúlt évben horgásztam Tiszakécskén az Országos Feeder Bajnokságon, ahol az előkelő harmadik helyezést sikerült elhódítanom. A holtágban elképesztő mennyiségű fehérhal található. A jellemző hala a dévérkeszeg 50 dekától 1 kilóig, de nem ritkák az ennél lényegesen nagyobbak sem. Emellett számos ezüstkárász, karika-, bagoly- és laposkeszeg fogható. Természetesen szép ponty, amur, sőt harcsa, csuka és süllő állománnyal is büszkélkedhetnek a horgászvíz gondos gazdái Stinner Ferenc elnök úr vezetésével. A nagy mennyiségű fehérhal állomány ellenére nagyon rapszodikus a halfogás. Van, amikor bárhova dob az ember, halat fog, máskor meg kapásig sem lehet eljutni. Tehát mégsem olyan egyszerű azért a dolog, mint amilyennek elsőre látszódik. Igazán technikás, gondolkodásra ösztönző vízterület, amely nagy nyomás alatt, horgászversenyen még kiszámíthatatlanabbá válik. Semmiképpen sem nevezhető „sablonvíznek”. A vízterületről a www.tkkshe.hu oldalon találnak az érdeklődők további információkat.
A felszerelés összeállítása
A horgászat során Spro Royal Sensitive Feeder 330M és 360MH botokat használtam 0,5 és 1 oz-s spiccekkel. A botokon a Spro Blue Arc utódai, a Gold Arc, Grand Arc és Royalty FDX orsók voltak. Az alapozó etetéshez azonban egy igazi „nagyágyút” a Nevis Raptor Extra Heavy feederét használtam.
Adós vagyok még egy verseny végszerelék bemutatásával is. A „Fogós feeder végszerelékeim” sorozat harmadik része azzal ért véget, hogy „A következő részben hasonló részletességgel kerülnek bemutatásra a legfogósabb, horgászversenyen alkalmazott (nemzetközi szabályzatnak is megfelelő) végszerelékeim.” Nos, nézzük hát az egyik ilyet! Fontos tudni, hogy a nemzetközi szabályzat szerint csak az a végszerelék használható, amely a végtelenségig csúszik és minimum 50 cm hosszú a horogelőke hossza. A legtöbbekben joggal merül fel, hogy milyen az a végszerelék, amelynek használata során nem gubancolódik össze a hosszú horogelőke? Sokkal egyszerűbb, mint gondolnák, de pont ezért hatékony! A végszereléket bemutató szerelékes ábra (és a film) megtekintése után gyerekjáték ennek elkészítése.
Csalogatóanyagok sora
Az edzések során többféle etetőanyagot kipróbáltunk, míg végül ennek az etetőanyag* keveréknek szavaztunk bizalmat:
2,5 kg Haldorádó Nagy Dévér
0,5 kg Sensas Etang
50 ml Haldorádó Aroma Tuning Nagy Dévér
* A versenyen felhasználható etetőanyag mennyiség nem lehet több 12 liternél!
Élő csalik (a versenyen összesen 2,5 liter lehet a teljes mennyiség, amelyből 0,5 liter a szúnyoglárva)
0,5 liter szúnyoglárva, amelyet 4-5 kg löszös földbe kevertem
0,5 liter csontkukac
0,5 liter pinki
1 liter báb
Csalik
A dévérkeszeg eredményes horgászatának egyik elengedhetetlen „kelléke” a szúnyoglárva, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy az a mederfenéken, a fenék felett, vagy a víz középső, esetleg legfelső vízrétegében van felkínálva! Mitől függ mindez? A víz hőmérsékletétől, az aljzat oxigén-telítettségétől és az időjárástól. Ha a víz tükörsima, alig borzolja a felszínét hullámzás, miközben erőteljesen tűz a Nap, jelentős hőmérséklet-különbségek alakulhatnak ki az alsó, középső és a felső vízrétegekben, még egy viszonylag kis mélységű (2 méternél nem mélyebb) tóban is. Ekkor legyen az a csali bármilyen finom, ha nem ott kínáljuk fel, ahol a halak tartózkodnak, akár kapás nélkül is megúszhatjuk. A legtöbb fenekező módszert űző „átlaghorgász” nem véletlenül időzíti horgászatainak jelentős részét kora hajnalra, késő délutánra vagy éjszakára a nyári hónapokban, mert ekkor tud csak a fenéken felkínált csalival is halat fogni. „Nappal nem eszik a hal, nincs értelme horgászni…!”, hangoztatják a sporik. Eszik az, csak nem ott, ahol ők keresik! A fenekező horgászatban nem megszokott, hogy 50, 75, sőt 125 cm (vagy még ennél is hosszabb) horogelőkét használjanak a horgászok, pedig időnként érdemes!
Aki mégis rászánja magát erre, máris a következő problémával találja magát szembe: milyen csalit, milyen lebegtető eszközt kell használni, amely alkalmas erre a célra? Vannak már speciális kisméretű pufik, mi is forgalmazunk többféle Ponty Pufit és lebegő csali szetteket. A legjobb a Feeder lebegő csali szettünkben található micro technopufi, amely kellően kicsi, nagy felhajtóerővel bír, de a nemzetközi versenyeken sajnos nem használható, mert nem természetes összetételű. Kizárólag növényi vagy állati eredetű csali alkalmas erre a célra. Fő szempont a finomszerelékes horgászatban a kicsi méret és a nagy felhajtóerő. A legjobb erre a célra a Kütyü, amely nem más, mint puffasztott köles, azonban ez rövid időn belül felpuhul és lesüllyed.
Hosszas keresgélés után sikerült azt a csalit megtalálni, amely képes a horog + a mellé tűzött egyéb csalik meglebegtetésére, miközben a nemzetközi szabályzatnak is megfelel. Ez nem más, mint egy speciális eljárással készülő lebegő csontkukac. Ez akár órákig is lebeg a vízben, bár erre a tulajdonságára a gyors, pörgős horgászatban nincs szükség. Garantáltan 100%-ig természetes alapanyagú, és minden egyéb elvárásunknak is maximálisan megfelel. Szeretném az elején tisztázni, hogy nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, a tájékozott horgászok már találkozhattak hasonló termékkel, de ez (ahogy már megszokhatták tőlünk a Haldorádó termékek kedvelői) egy továbbfejlesztett, minden apró részletében tökéletesre csiszolt csali, több különböző ízesítéssel!
Ha ezt tűzzük fel a horgunkra, majd mellé 2-3 szál szúnyoglárvát, csontkukacot, pici gilisztát - biztosak lehetünk benne, hogy horgunk a kívánt vízoszlopban fog lebegni és pont annyi ideig, amíg erre szükség van, nem kell azon aggódni, hogy vajon lesüllyedt-e már vagy sem?! Ez az új termék a Haldorádó 2013. évi csali programját bővíti.
A horgászat technikája
Az alapozó etetés után - amely a teljes bekevert etetőanyag mennyiség fele (kb. 8-10 gombóc) volt - többnyire a mederfenéken, majd egyre feljebb keresem a halakat. Nagyon érdekes, hogy a mostani horgászat során az első 5 percben mederfenéken felkínált csali is érintetlen maradt! Ezután az 50 cm-re felemelt csali 2 percen belül gazdára talált! De úgy gondoltam, hogy még feljebb kellene próbálkozni és a leghosszabb: 125 cm-es előkével ellátott horgot csaliztam fel. 2 percen belül egy újabb halacska került szákba. Ha nem is ilyen „őrült” tempóban, de szinte mindig volt érdeklődés a csalim iránt. Meghökkentő volt azzal szembesülni, hogy a kb. 180 cm mély vízben alig 60 cm-re a felszín alatt táplálkoztak a halak. De ha egyszer ott voltak, ott érezték jól magukat, miért ne ettek volna?! Ráadásul a kosárban található finomságok és a felszálló etetőanyag szemcsék folyamatosan fenntartották (és ott tartották) az érdeklődést.
Miközben azt is egyértelműen megtapasztaltam, ahogy beborult és felerősödött a szél - ezzel együtt a víz áramlása is -, máris mélyebbre, a fenék közelébe merültek a halak. Így a három különböző előkehosszal ellátott végszereléket folyamatosan váltogatva mindig sikerült valahol halat találni. A horgászat haladtával, ahogy egyre több tartalmas falat került (a kiakasztott zsinórklipszes technikának köszönhetően) egy helyre a mederfenékre, úgy lehetett arra számítani, hogy ott is lesz olyan hal, amelyért érdemes lesz próbát tenni. Így is lett! Itt bár ritkábban, de talán termetesebb dévérek és ponty vette fel a horgot. Amikor elfogyott a fenéken a hal, kezdődött minden elölről. A lebegő csali(k) és a különböző hosszúságú előkék alkalmazásával nincs a mederfenékhez kötve a horgász. Kitárulnak a lehetőségek és lényegesen kevesebb lesz a holtidő, amikor állítólag nem eszik a hal. Higgyék el, a hal mindig eszik, csak a megfelelő helyen kell a számára érdekes csalit felkínálni!
Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, Nagy Gábor, Takács Péter
Videó: Takács Péter
