A késő ősz a folyóvízi horgászat egyik legjobb időszaka. Ekkor a tartósan alacsony vízállás miatt a parttól távolabbi mederrészek is meghorgászhatóvá vállnak. Ennek köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy az óvatosabb, nagyobb testű márnákat is horogra csaljuk. Ebben a részben ehhez próbálok meg olyan ötleteket adni, amelyek a néhány órás dunai horgászatoknál hasznosak lehetnek.
A folyóvízi feederezés egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy e módszer szerelmesei számára is lehetőség nyílt a tudásuk megmérettetésére. A versenyszerű folyóvízi peca egy nagyon aktív, nagy koncentrációt igénylő műfaj, ami nem éppen pihentető időtöltés. Ezzel szemben a most bemutatásra váró módszer kevésbé aktív, inkább a kivárós pontyozáshoz tudnám hasonlítani, bár azért itt is érdemes 10-15 percenként újat dobni. Tisztában vagyok azzal, hogy a feederezés „térnyerésének” hála sokan cserélik le erős fenekező botjaikat rugalmasabb rezgőspicces botokra már folyóvízi horgászatokhoz is. Akik csak most ismerkednek ezzel a műfajjal, azoknak ajánlom ezt a pár sort!
Először is essen szó a horgászfelszerelésről! A nagyméretű kosarak dobálásához olyan botra van szükség, amely bivalyerős, ám spiccén a kapások jól észrevehetőek, és némileg rugalmas is. A Nevis Motive Carp Feeder 390XXH botjaimat immár 3 éve nyúzom, extrém megterhelés alatt is jól teljesítettek csakúgy, mint a Nevis Cayman Feeder 5000-es orsók. A Motive botok szinte elpusztíthatatlanok, ezért kifejezetten ajánlottak „kevésbé finom kezű” és kezdő horgászoknak, tanulóbotnak és azoknak is, akik valóban extrém megterhelésre keresnek botot.
Főzsinórnak nem érdemes túlzottan vastagot választani, mert a nagy sodrás abba belekapva képes a végszereléket a fenéken elvonszolni. A 20-22-es méret optimális folyóvízre. Mindenképpen szükség van fonott dobóelőke használatára is. Egyrészt a nagy súly dobálása, másrészt a kagylós mederfenék miatt. A 20-as Haldorádó Braxx Long Cast jól bírja a nem hétköznapi megterhelést, így jó alternatíva lehet e végszerelék elkészítése során is.
A végszerelék lelke a csúszó karabinerre akasztott nagy tömegű és befogadóképességű Haldorádó Barbel River etetőkosár. Ebből a legtöbbször a 170-200 grammos modellt használom, mert ezek a tekintélyes tömegű kosarak alkalmasak csak arra, hogy fixálják a végszereléket. A nagy önsúly és a talpon lévő „körmök” a garancia arra, hogy a kosár kiürülve sem pattog arrébb a mederfenéken.
A nagy kosár megköveteli, hogy a végszerelékbe erőgumit iktassunk a dobóelőke és a horogelőke közé. Ajánlott keményebb gumit választani, mert a túl puha power gum miatt a horog nem akad elég mélyre, ami halvesztést okoz. Az erőgumi végébe mindenképpen Haldorádó Feeder Gyorskapcsot érdemes kötni, mert ez nagyon egyszerű előkecserét biztosít, ami folyóvízi horgászatnál előnyös, ugyanis az előkék gyorsan „elhasználódnak.” A horogelőke ennél a végszereléknél hosszabb, mint állóvízi körülmények közt. A leggyakoribb a 0,8-1 méteres, vastagsága pedig elérheti a 0,20 mm-t is. Az egyik legjobb márnás horog a Gamakatsu 2260B típus, 12-es méretben. Erre szép nagy csonticsokrot lehet felfűzni, miközben a horog viszonylag könnyű, mégis erős.
A felszerelésen és a végszereléken kívül ennek a módszernek a lényege a jól megválasztott etetőanyag. A „kivárós” horgászatoknál olyan állagú etetőanyagot érdemes választani, amely lassan, de folyamatosan oldódik. A Haldorádó Sajtos Bajszos ilyen, de erős sodrásban 10 percet még ez sem bír ki a kosárban, így szükséges némi PV1 adalékkal megnövelni a tapadóképességét. Egy kiló etetőanyaghoz egy marék ragasztópor bőven elég. Kellő nedvességtartalmúra keverve ez a kaja biztos, hogy akár 10 percig is folyamatosan csábítja a horgunk közelébe a márnákat. Mivel ennél a módszernél a kapásra általában sokat kell várni, érdemes erre is felkészülni. Nyáron nincs ezzel gond, hiszen egy kövön is elücsörög az ember, ha éppen ahhoz van kedve, ám ilyenkor ez már nem annyira kényelmes. A Carp Academy Feeder Fotel igazán praktikus társ hideg időben történő horgászatoknál is. Egyrészt nagyon stabil ülőalkalmatosság, másrészt szerelhető rá oldaltálca is, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen görnyedezni egy-egy csalizás alatt. Továbbá szerelhető rá olyan feeder bottartó kar, amely segítségével a spicceket magasra lehet állítani. Ennek köszönhetően 5-10 méterrel több zsinór lesz a víz felett, mint normál bottartó esetén, így aztán annyival kevesebb felület lesz, amelybe a rohanó víz belekaphat.
Végül, de nem utolsósorban érdemes kitérni a megfelelő helyválasztásra is. Ez talán a legnehezebb dolog az egészben, és talán éppen emiatt van kevesebb folyóvízi pecás, mint állóvízi. Minden dunai horgászat előtt érdemes tájékozódni, merrefelé érdemes egyáltalán bedobni. Az erre szánt idő a horgászat eredményességében megtérül, azonban ha nem tudunk saját magunk utánajárni a dolgoknak, akkor némi tájékozódást a különböző közösségi oldalakon is lehet kapni. Érdemes böngészni, hiszen akár egy fotó, akár egy-egy beszámoló is jó tippet adhat. Aki szemfüles, gyorsan rátalálhat ígéretes helyekre.
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Vincze Márk, Sipos Gábor, Csapi Károly
