Van, aki napokat képes a vízparton ülni, van, akinek a reggeltől estig tartó periódus ad ki egy-egy horgászatot, és vannak olyanok is, akik napközben csak „leugranak” lógatni egyet. Mindnek megvan a maga szépsége, ám azok számára, akik valamelyik nagy, természetes vizünk közelében élnek, az utóbbi szokott a legtöbbször összejönni. A fővárosi Duna olyan remek helyeket tartogat ehhez, amelyek megközelítése, meghorgászása is egyszerű, sőt, ha arra van igény, a nyári melegben még egy kis hűsölésre is ad lehetőséget a folyó.
A Római-part népszerű kirándulóhely a fővárosiak számára, hiszen amellett, hogy a Duna-parti sétány hatalmas fái alatt kellemes sétát lehet tenni, lehet horgászni, sőt, a számtalan szabadtéri vendéglátóhelyen igazán jókat lehet enni, inni és beszélgetni. A part itt szép, egységes, kavicsos, amelynek meghorgászása nem igényel komoly felszerelést. Ami további segítség, hogy a vízbe akár 10-15 méterre benyúló hajóleeresztő rámpák mögött jelentősen meglassul a víz, így akár könnyű felszereléssel is meghorgászhatóvá válik az amúgy igen sebes léptekkel haladó Duna.
Dunai horgászataim eddig mindig arról szóltak, hogyan lehet a lehető legnagyobb, akár 200 grammot is meghaladó kosarakat bedobni, megállítani és viszonylag erős felszereléssel a halat a leggyorsabban kifárasztani. Éppen ezért nagyon meghökkentem, mikor Simon Zoli barátom – aki egyébként Óbuda szülötte, így jól ismeri a helyet – azt javasolta, hogy mindössze egy 3 méteres pickerbotot és 30-35 grammos kosarakat pakoljak be. Olyan botot kerestem, amely erősebb, gerincesebb, mint egy átlagos pickerbot, ám a spicce elég érzékeny. A paduc gyors kapására csak olyan bottal lehet időben „odaérni”, amely kellően feszes, ám elég rugalmas is, hiszen a kicsi horog a kőkemény szájból a fárasztás során könnyen kipattanhat. A Nevis Vanity Carp Pickeremet pont alkalmasnak találtam erre a munkára, ráadásul kora tavasz óta fel van szerelve a Nevis Tactic Feeder 4000 orsóval, 22-es főzsinórral, a végén egy nagyhurkos végszerelékkel.
Sok felszerelést nem szerettem volna magammal vinni, mivel a parkolótól bő 500 métert kell sétálni, így csak a legszükségesebbeket szedtem össze. Kisméretű, erős horognak a G1-104-es 16-os méretűt választottam, amelyet 0,14 mm-es Nevis Spectron előkezsinórra kötöttem. A paduc hatékony horgászata ritkán szól a durva felszerelésről, inkább a hosszú, vékony előkére kötött pici horgon felkínált egy-két szem csonti felé szokott eltolódni.
Etetőanyagot még a néhány órás horgászatokhoz is érdemes keverni, bár ilyenkor nem a helyben tartás a fő feladata, hanem a környéken tartózkodó halak csalogatása. Ehhez olyan keverékre van szükség, amely gazdag ízvilágú, látványos, gyors az oldódása, kiváló szemcséire pedig felfigyelnek a fenék közelben cikázó halak. A Haldorádó Nagy Dévér + Haldorádó Gold Feeder Secret Carp édes ízével, nagy szemcséivel és nem utolsósorban gazdag beltartalmával kiváló csalogatóanyag, amit egy marék Haldorádó Piros Fluo Morzsával lehet még látványosabbá tenni. Ez utóbbi elég nehéz ahhoz, hogy a fenéken lassan görögve a folyóvízi halakat a kosarunkhoz, horgunkhoz vezesse. A csalogatóanyag mellett 2-3 deciliter csontkukacot kell még a vödörbe tenni, amelyet apránként a kajához adagolva lehet a még gyorsabbá tenni a pecát.
A Római-part reggelente a futók birodalma, így figyelni kell, hogy a felszereléseinkkel a sétányon bandukolva nehogy átessenek rajtunk. Annak ellenére, hogy nem kell egy ilyen pecához sok cucc, azért igencsak fárasztó a pár száz méteres séta. Az olyan luxuscikkek, mint a szék, már nem is férnek bele a redukált felszerelésbe, így ülőalkalmatosságnak a parton lévő tereptárgyakból érdemes választani.
Ami viszont fontos, hogy vigyünk magunkkal olyan csalizótálcát, amelyet elég magasra lehet ahhoz tenni, hogy a hajók keltette hullámzás ne mossa el a csalogatóanyagainkat akár egy perc alatt. A bottartót lehet leszúróra vagy tripodra is rögzíteni, ám az igazi dunai betyárok kézben tartott bottal kergetik a paducokat. Így garantált a lehető legrövidebb idejű kontaktusfelvétel a hallal.
A parttól nem kell messze horgászni, kb. 15-20 méter az ideális, mert ezen a távon találkozik a partszéli nyugodt, lassított víz a sodrással. A 35 grammos, nagyméretű Haldorádó Tufty Feeder kosár szépen meg is áll, és elég kaját lehet vele bejuttatni a 2-3 percenként ismételt dobásokkal ahhoz, hogy félóra alatt feletessük a pályát.
Ezen a sóderos szakaszon a hal kiemelését nyáron a legegyszerűbben úgy lehet megoldani, hogy belegázol az ember combközépig a vízbe, és egyszerűen megfogja kézzel a halat. Az „áldozat” így sérül legkevésbé, a horgász pedig a melegben kicsit lehűti magát.
Rendkívül eseménydús, pörgős peca ez a paducozás, és a legjobb, hogy nem túl időigényes. Ha van hal a környéken, és eszik is, akkor egy órán belül reagál az etetésre. A legnagyobb kihívás az, hogy a kellemes, hűsítő vízben a folyamatosan rázkódó spicc mellett is betartsuk a horgászatra szánt időt, nehogy belefeledkezve a horgászatba felborítsuk a napirendünket. Bár, ahogy lenni szokott, még egy utolsó dobás belefér, és még egy…
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Simon Zoltán
