Az utóbbi néhány évben egyre többet horgászom folyóvizeken. Megismertem és megszerettem az állóvíztől merőben eltérő viszonyokat, ha úgy tetszik a folyó varázsát. Horgászataim során sokféle hallal összehozott már Fortuna istennő, azonban márnát mindezidáig nem sikerült fognom. Kifejezetten márnára sosem horgásztam, ezért úgy éreztem, itt az ideje próbálkoznom. Tartsatok hát velem és ismerjétek meg az első kifogott márnáim történetét…
Egy meleg nyári napon történt az egész. Csütörtök délután volt. Azon törtem a fejem, hova menjek horgászni, mikor eszembe jutott a régóta esedékes márnafogás. Az induláshoz még túl meleg volt, de a felszerelést és az etetőanyagot már elkezdtem készíteni. Amúgy sem siettem, barátaim tapasztalataira alapozva éjszakai horgászatra készültem. Felszereltem feederbotjaimat, valamint leellenőriztem, hogy horgászládámban megtalálható-e minden, ami kellhet. Szerencsére minden rendben volt, ezért nekiláttam az etetőanyag elkészítésének. A cél a Kis-Duna volt, ahol jellemző az erős sodrás. 2 kg Haldorádó Sajtos Bajszos etetőanyagot kevertem a hozzá tartozó aromával, valamint 2 kg nehéz földdel. Került még hozzá némi főtt szemes takarmány a termetes halak kedvéért.
Este hét óra felé már tűrhető volt az idő, ezért elindultam. Érkezésem után fél órával már minden a helyére került és az etetőanyag felét - az alapozó etetéshez - narancs méretű gombócokká formáltam. Az etetés után a készségek csalizása következett. Mindkét boton 0,20 mm-es főzsinórt és 60 g-os ólmot használtam rövid tört gubancgátlón, melyet egy gumigyöngy és egy forgó ütköztetett meg. A forgó másik felébe egy 50 cm-es 0,16 mm átmérőjű monofil előkét kötöttem 8-as méretű Gamakatsu 2260B típusú horoggal. A kisebb halak kiküszöbölése érdekében csalinak a Finom Pontypellet Sajtos Bajszos változatát használtam közvetlenül a horogra tűzve, mellé pedig csontkukac vagy vörös trágyagiliszta került. Bevetés előtt a csalikat Sajtos Bajszos Dip Tuningba mártottam. A végszerelékek a helyükre kerültek és megkezdődött az izgalmas várakozás.
Az este hamar eltelt, a fényviszonyok romlani kezdtek. Mindkét bot spiccére világítópatron került, hogy a sötétben is tudjam érzékelni a kapást. Az éjszaka enyhülést hozott. Mindenütt csend és nyugalom honolt. Hirtelen egy kicsit rosszul éreztem magam, hiszen éppen megzavarni készültem világunk egyetlen tökéletességét, a természet összhangját. Kinyitottam az orsókon a nyeletőféket, ha esetleg nem figyelnék kellőképpen, ne a bot bánja. Gondolatban nagyon elkalandoztam, amikor az egyik bot spicce erőteljesen begörbült, majd kiegyenesedett, de még abban a pillanatban újra elindult a víz felé. Berántottam. Bevágásom ült, elkezdődött a fárasztás. Rögtön éreztem elemi erejű húzásán, nem lesz kicsi. A folyással szemben úszott nyugodt, lassú tempóban. Csak lassan nyert tőlem némi zsinórt, de tudtam, ha megfordul, könnyebb dolga lesz. Nemsokára meg is tette és az előbbi kényelmes nyugodtságot vad vágta váltotta fel. Elhúzott előttem és folyással lefelé nyert néhány méter zsinórt. Szépen lassan magam elé tornáztam, majd megmerítettem életem első márnáját. Szép, testes állat volt a maga 1,60 kg-jával. A kötelező fotózás után kapott egy puszit és szabadon távozhatott. Nagyon boldog voltam, pedig ekkor még nem tudtam mi vár rám. Ráetettem - amennyire pontosan a sötétben tudtam -, majd visszadobtam a készséget. Néhány perc múlva egy újabb vendég került horogra, egy kisebb márna. A halak az etetésen tartózkodtak.
Egy rövid szünet után a nyeletőfék visítása térített vissza a való világba. A hallal óvatosan felvettem a kontaktust, de a helyzet nem sokat változott, csupán ezután az első fék ciripelt fokozott tempóban. Már jó pár méter zsinórt lopott, amikor eszembe ötlött, ekkora márna pedig nincs! Ekkor ütött szeget először a gondolat a fejemben, talán ponty került a horogra? Ha viszont mégis márna, akkor biztosan kapitális méretű. A hal végre megállt, de húzni még mindig nem tudtam. Ahogy teltek a percek, mind közelebb került a parthoz. A maximális terhelésen dolgozó finom szerelék lassan felőrölte a hal erejét és elérkezett a merítés pillanata. Ahogy felszínre húztam, egy gyors és pontos mozdulattal beszákoltam a damilos merítőfejjel. A hálóban egy igazi gigász pihegett, egy meglett folyóvízi harcos, egy igazi nyurgaponty!!!
A forgatókönyv ugyanaz volt ezúttal is, mint az első márnánál. Legszívesebben befejeztem volna a horgászatot, lefeküdtem volna aludni és újraálmodtam volna a történéseket. De minden jel arra utalt, még van esélyem ezt az egészet tovább fokozni. Már jócskán az éjszakában jártunk, de még adtam esélyt a dolognak. Elég sokáig nem volt kapásom, a ponty nyilván szétugrasztotta a halakat az etetésről. Már a hazaindulást latolgattam, amikor ismét kapásom lett. A bevágás után a hal elrohant néhány métert, majd a folyás irányával szembefordult és komótosan elindult befelé. Néhány percbe telt, amíg az újabb vendéget sikerült partra tessékelnem. A 2,5 kg-os márna méltó befejezése volt ennek a csodás éjszakának. Összerakodtam, bepakoltam az autóba és egy utolsót szippantottam abból az időközben kissé csípőssé vált nyáréjszakai levegőből.
A horgászat megkezdése előtt - megvallom őszintén - magam sem hittem, hogy ilyen fantasztikus fogásokban lesz részem. Titkon persze bíztam benne, de hogy első márnázó próbálkozásomat mindjárt 3 is értékelje, az minden várakozásomat felülmúlta. Ritka az ilyen horgásznap, hiszen nyugodtan mondhatom, hogy ezen a napon minden összejött! Sőt még annál is több…!
Rózsa Arnold
Fotók: Rózsa Arnold, Kázmér Miklós
