A legtöbb horgásznál megtalálhatóak egyfajta - leginkább sztereotípiának nevezhető - alap berögződések, amelyek például az etetőanyagok és csalik kapcsán elsőként jutnak eszükbe, mikor egy-egy halfaj célzott horgászatára gondolnak. Ezzel nincs is semmi gond addig a pillanatig, amikor elérkezünk oda, hogy már-már túlzott makacsságunk „megfoszt” bennünket az esetleges halfogástól. Manapság egyre több olyan alkalmat, illetve bizonyító példát találni, amikor egyértelműen megéri elszakadni a jól megszokott, bevált praktikáktól és egy merőben más alternatíva felé venni az irányt. Számos esetben előfordult már - mint minden bizonnyal számos más sporttárssal - velem is, hogy a legvalószínűtlenebb megoldás hozta meg a kívánt sikert. Ez történt egy meleg, napsütéses horgásznapomon is, mikor a nagy melegben csődöt mondtak a jobbnál jobb csalogatóanyagok. Klikkeljetek hát az írásra, és nézzük együtt, hogy mi is történt aznap!
Ahogy egyre előrébb jutunk az évben és elérkezünk a meleg, nyári hónapokhoz, úgy lesz egyre nagyobb létjogosultsága a tömény, nagy tisztaságú hallisztes etetőanyagok, amelyek íz-, valamint illatanyagaik hatása miatt fogva elnyerik a „legfogósabb etetőanyag” megtisztelő minősítést. Ennek köszönhetően alighanem a legnagyobb számban eladott és alkalmazott etetőanyagokká válnak, népszerűségük töretlen. No de biztos, hogy csak ezekkel érhetünk el kiemelkedő eredményeket a vízparton?! Véleményem szerint, nem.
A tavasz legvégébe nyúló próbálkozásaim során volt módom tapasztalni, hogy a kapástalan időszakban „aranyat”, de minimum „aranyhasút” ér az elszánt kísérletező szellem. Az embert próbáló, meleg nyári időszakban többnyire a kellemesebb és - nem mellesleg - jobb fogási esélyekkel kecsegtető éjszakai horgászatokat preferálom, de nem is olyan rég elcsábítottak egy nappali horgászatra a közelben lévő Eldorádó horgásztóra. Azon a napon horgásztársammal, Józsival sajnos nem tudtuk magunkat állandó jó szokásunkhoz tartani, miszerint reggel elsőként érkezünk a tóhoz, megadva magunknak ezzel a maximális lehetőséget a szabad helyválasztást illetőleg. Számomra rettentő későn, csupán 7:30-kor tudtunk útnak indulni, ám szerencsére ez most nem jelentett akkora problémát, mivel a szóban forgó horgászat hétfői napon történt. Megérkezésünkkor örömmel vehettem tudomásul, hogy csak ketten horgásznak a tavon, és a kiszemelt állásaink még szabadok voltak. Elfoglaltuk hát ezeket és megkezdtük felszerelésünk összeállítását. Az alapkoncepció az volt, hogy feederbottal és fűszeres-halas jellegű etető-, valamint csalogatóanyagokkal veszem üldözőbe a tó pikkelyes lakóit. Imádott 3,60-as Energo Team President DX-Kevlar Heavy Feederjeimre szintén E. T. Power Feeder Long Cast orsók kerültek, 50-es méretben. Az orsók dobjára 22-es Spro Carp Maxx zsinórt csévéltem. Alkalmazott szerelékeim azonos, egyszerű gubancgátló csővel ellátott bordás etetőkosaras összeállítások voltak, ütköztetett kivitelben. A 25 grammos etetőkosarak 25-ös monofil zsinóron helyezkedtek el és egy 8 mm-es gumigolyóban, valamint egy 10-es méretű Fox Kwik Change gyorskapocsban végződtek. Kb. 20 cm-es horogelőkém 12-es Silstar Matrix Micro Dynema fonott zsinór volt, melynek végére egy 6-os méretű Gamakatsu Specialist Hook horgot kötöttem. A nap elején helyesnek vélt, meleg vízre összeállított etetőanyag keverékem magas fehérjetartalmú, hal- és húslisztes összetevőkből, némi csemegekukoricából, valamint 1 dl Squid & Octopus aromából állt.
Minden készen állt, megkezdődhetett a horgászat! Mit mondjak, az első három óra alatt produkált eredmény köszönőviszonyban sem volt azzal, amit kitűztem magam elé… Gyakorlatilag sikerült kapás nélkül „megúsznunk” a délelőtt máskor legbőkezűbb időszakát. A hőmérséklet egyre csak emelkedett, ezért behúzódtunk a tóparti fák kellemes, hűs rejteket adó árnyékába. Botjaim mozdulatlan rezgőspicceit nézve kapástalanságom lehetséges okain törtem a fejem, és egyre inkább megelégeltem a szituációt.
„Ez így nem mehet tovább! Valamit változtatnom kell!”, mondtam, és elindultam a csalis-etetőanyagos táskáim felé. Néhány percnyi keresgélés után egy zacskó Haldorádó Sajtos Bajszos etetőanyag akadt a kezembe. „Ez lesz az!”, adtam hangot döntésemnek, és azzal a lendülettel el is készítettem az új mixet.
Sajtos Bajszos - nem épp túlbonyolított - keverékem a következő alkotóelemeket tartalmazta:
- 1 kg Haldorádó Feeder Master Sajtos Bajszos
- 0,5 doboz csemegekukorica
- 0,3 kg főtt mag mix (kukorica, búza, vörös köles)
Ha már sajtos etetőanyag, úgy gondoltam, illene valami hasonló, pontyhorgászatban szokatlan csalival is előállnom. Nem volt kérdéses, hogy az első csalizásnál az etetőanyaggal legjobban harmonizáló Haldorádó Feeder Master Sajtos Bajszos Finom pontypelletet használjam. Két szemet fűztem horgom hajszálelőkéjére, és pár pillanat múlva már egy sajttól illatozó gombócot repíthettem a szemközti nádas tövébe.
„Vesztenivalóm nincs” alapon, némi megnyugvással dőltem hátra székemben, és vártam, hogy a halak miként reagálnak a sajtillatú falatokra. Talán 5 perc sem telt el, mikor az egyik feederbotom spicce határozottan meggörbült, majd az orsóm fékje szép lassan adagolni kezdte a zsinórt. E horgászfülnek oly kellemes hang hatására szinte „akaratlan” reflexszel pattantam fel és kaptam a bot után. Az eltelt két másodperc elég volt, hogy egekbe emelkedett adrenalin-szinttel és izgalommal adjam át magam a fárasztás örömeinek. Rugalmas E. T. feederem tökéletesen kompenzálta a hal olykor különösen agresszív kirohanásait, és 4-5 percnyi fárasztást követően a ponty kimerülten, magatehetetlenül úszott a merítőhálómba. Elláttam a horog ütötte sérülést, majd néhány „kötelező” fénykép elkészítése után visszahelyeztem a vízbe.
Ez igen! Az etetőanyagnak sem volt ideje igazán kioldódnia a kosárból, és máris kapás volt. A két szem sajtos pellet még stabilan ült a hajszálelőkén, így csak némi kaját kellett a bordák közé gyúrnom, és már dobhattam is újra az előző helyre. A következő kapás sem váratott sokat magára, alig 15 perc elteltével jelentkezett az újabb érdeklődő. Néhány percnyi fárasztás után egy, az előzőhöz hasonló méretű pontyot tarthattam a fényképezőgép objektíve elé. Kell ennél meggyőzőbb kezdés?! Azt hiszem, nem! Hála az etetőanyag-, illetve csaliváltásnak majd húsz perc alatt sikerült olyasmit véghezvinni, amit 3 óra alatt meg sem tudtam közelíteni. Útjára engedtem a halat, és a most már aktuálissá vált csalizást követően reményekkel telve vetettem be ismét a szerelékemet.
Lassacskán dél tájékán járt az idő, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy én is magamhoz vegyek némi kalóriát. Leültem a horgászhelyünkön lévő kis asztalhoz és jóízűen nekiláttam az ebédemnek, illetve csak láttam volna, mivel abban a pillanatban, ahogy az első falatot a számhoz emeltem, meghallottam az épp működésbe lépő orsóm fékjének csodás hangját. Felugrottam és megdöbbenve láttam, hogy a bőszen forgó orsódob ellenére a botom már-már lefelé indul a rod-podról. Egy pillanat alatt ott termettem és bevágtam. Már a fárasztás első másodperceiben éreztem, hogy ez a hal termetesebb példány lesz, mint nemrég kifogott két társa. Rendkívül határozottan viselkedett, erőteljes húzásaival, kitöréseivel folyamatos munkára kényszerítette felszerelésemet. Nagyjából 10 perc elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy halamat a partközeli régióba erőltessem és megpipáltassam. Mint ahogy azt megszokhattam, ez most sem volt elég, bőven akadt még trükk bajszos barátom tarsolyában, melyeket a feederbottal remekül sikerült parírozni, és a „csata” végén megmeríthettem az aznapi legnagyobb halamat. Gyönyörű, feltűnően széles hátú, hibátlan tőpontyban gyönyörködhettem, ami ugyan a maga 6.300 grammjával nem épp kapitális példány, mégis csodálatos élményben részesített.
Az előző társaihoz hasonlóan, ő is átesett a „kötelező” fotózáson, majd természetesen amnesztiát kapott. Maximális bizalommal nyúltam újra a sajttól illatozó dobozkába, hogy minél előbb bevethessem a szerelékemet. A rövidke időtartam alatt, amíg csaliztam, váratlanul Józsi kapásjelzőjének hangja törte meg a csendet. Néhány perces fárasztás következett, melynek végén az aznapi legnagyobb, 7,5 kg-s pontyunkat fotózhattam. A csali ezúttal egy Sajtos Bajszos finom pontypellet volt, amit egy szem Magyar Betyár ízesítésű, lebegő Hybrid pellettel könnyített ki.
Időközben az időjárás sajnos kezdett egyre jobban elromlani. Sötét, kevés jót sejtető felhők jelentek meg az égbolton, és az egyre erősödő északnyugati szél hullámokat korbácsolt a tó felszínén. Mindezek ellenére minél jobban közeledtünk a délutáni órákhoz, annál inkább nőtt lelkesedésem és bizalmam a nagy pontyok étvágyát illetően, hiszen mindig ez volt az a napszak, aminek a legtöbb testesebb példányt köszönhettem. Mint ahogyan az később kiderült, a délután ezúttal nem hozta meg a hőn áhított nagy halakat, de korántsem telt eseménytelenül. Az átlagos súlyú, ám annál harciasabb pontyok - hála az égnek - továbbra sem hagytak unatkozni.
Az időjárás már-már kezdett aggasztóvá válni, a várható zivatar elkerülése érdekében befejeztük a horgászatot és hazaindultunk. A nap folyamán Józsival összesen 12 db pontyot tudtunk partra segíteni, melyek összsúlya 35,80 kilogramm volt. Mi tagadás, az elmúlt horgásznap eredményei talán engem leptek meg leginkább. Többször előfordult már velem, hogy a „kapástalan” napokon kísérleteztem a különféle ízekkel, aromákkal, és ennek hála sikerült viszonylag szép eredményeket produkálnom, de ehhez hasonló átütő sikert még soha nem volt módom tapasztalni. Úgy vélem, ezen élmény konzekvenciái nagymértékben befolyásolják a nyár folyamán megejtendő további horgászataimat. Félreértés ne essék, nem azt szeretném sugallni, hogy a sajtos ízvilág egy idáig „felfedezetlen” meleg vízi siker-pontyaroma, csupán arra kívánok rávilágítani, hogy mikor egy meleg, „döglött” napon a halas jellegű, büdös keverékekhez kötődő teóriáink megbuknak, lehetséges alternatívaként mindenképp érdemes a sajtos etető-, valamint csalogatóanyagok felé (is) fordulnunk.
Írta: Putz Tamás (tomi9206)
Fotók: Farsang József, Putz Tamás
