Ahogy a rohamosan közeledő vizsgáimra készülök és a monoton hétköznapok fásultsága kedvtelenné, egyhangúvá teszi a napjaimat, valóságos felüdülésként élem meg, mikor elenyésző szabadidőmben fényképalbumomat lapozgatom. A felvételeket nézegetve kellemes emlékek kavarognak bennem, újra és újra átélem az adott horgászat örömteli pillanatait, izgalmait. Legszívesebben talán az egyik kora tavaszi horgászatomra gondolok vissza, mikor a realitásokhoz mérten kevés esélyt adtam magamnak, ám az égiek egészen mást tartogattak számomra. Bizonyára minden horgásszal előfordult már, vagy - remélhetőleg - elő fog fordulni, hogy egy-egy horgászata bőven a várton túli eredményekkel zárult. Ez alól én sem vagyok kivétel… A szóban forgó tavaszi horgászaton (is) egy afféle igazi „örömpecát” élhettem át. Tartsatok hát velem, és nézzük, mi is történt aznap!
Az idei év első pontyportyáját egy általam preferált, igen kedvelt horgászvízre terveztem, amely nem más, mint az Eldorádó horgásztó. Bizony, az az Eldorádó! Talán emlékeztek rá… Még tavalyi életre szóló élményekkel gazdagodtam egy a jászteleki, Eldorádó tavon lefolytatott horgászatom során, melyről egy másik írásban már részletesen beszámoltam. Sajnos azóta nem sikerült eljutnom erre a csodálatos helyre, egészen a tavasz elérkeztéig. A „téli pihenő” folyamán számos új csalogatóanyaghoz és egyéb kiegészítőhöz sikerült hozzájutnom, így az aznapi horgászaton az alapkoncepció inkább ezek egy részének kipróbálása, tesztelése volt.
Sokévnyi tapasztalattal és gyakorlattal a hátam mögött még most is úgy kezdtem hozzá az év első horgászatát megelőző napi készülődésnek, mintha csak ma kezdtem volna mindent, és most horgásznék először. Valamiért semmi nem akart a megszokott helyére kerülni, és a felszerelésem összeállítása, bepakolása sem volt olyan szisztematikus, mint ahogy azt megszoktam. „Hol is kezdjem? Milyen csalival és etetőanyaggal készüljek? Milyen szerelékeket, összeállítást alkalmazzak?” Ismerős kérdéssor, ugye?! A kezdeti nehézségeket legyűrve, nagy nehezen felszerelésem minden egyes alkotóeleme a helyére került és tökéletes rendben várta, hogy vége szerephez jusson a több hónapos tétlenség után.
Elérkezett hát a várva várt nap! Reggel a ruháim és az aznapra szánt ételeim elkészítését követően kikészítettem az udvarra felszerelés arzenálomat és vártam, hogy megérkezzen az aznap velem tartó horgásztársam, Józsi. Józsiról tudni érdemes - amellett, hogy nagy horgász -, hogy elég pontos ember, aki mindig tartja magát a megbeszéltekhez. Ennek ellenére aznap reggel negyed órával a megbeszélt időpont előtt megérkezett hozzám, ami sejtette, bizony már neki sincs maradása! Egy széles mosollyal és némi kuncogással konstatáltam Józsi lelkesedését, majd gyorsan bepakoltuk a táskákat, vödröket, és mintegy másfél órával a tó nyitása előtt elindultunk szeretett vizünkhöz.
A korai kelés és indulás, valamint a viszonylag kis távolság ellenére sem sikerült elsőként érkeznünk a tóhoz, ám hála az égnek a kiszemelt állásaink még szabadok voltak. Leírhatatlan izgatottsággal szálltunk ki az autóból, és foglaltuk el a legjobbnak vélt horgászhelyeket. Nincs is annál csodálatosabb érzés, mint mikor a végtelennek tűnő téli szünet után újra a vízparton érnek a felkelő nap sugarai…
Miután kigyönyörködtük magunkat a természet és horgászhelyünk szépségiben, hamar rá kellett döbbenjek, hogy itt az ideje elkezdeni a horgászatot. A botjaim felszerelését és a rod podom összeállítását az aznapra szánt etetőanyag keverékem elkészítése követte. Ami a taktikámat illeti, elhatároztam, hogy horgászatomat az édes ízesítésű, intenzív aromájú etető-, illetve csalogató anyagokra építem. Nagy hangsúlyt fektettem az etetőanyag keverékemre, hiszen úgy vélem, ebben az időszakban kizárólag a koncentrált és helyesen összeállított etetőanyag, illetve „etetés” lehet működőképes, csak ez hozhatja meg a kívánt sikert. Összeállításom alapját ezúttal is a már számos szituációban bevált és jó eredményt hozó Haldorádó etetőanyagok képezték.
Tavaszi, pontyos etetőanyag receptem a következő alkotóelemekből állt össze:
- 1 kg Haldorádó Feeder Master Nagy Ponty
- 1 kg Haldorádó Feeder Master Mézes Pálinka
- 1,5 doboz csemegekukorica
- 0,1 kg főtt vörös köles
- 1 dl csontkukac
- 50 ml Haldorádó Feeder Master Aroma Tuning Nagy Ponty
- 50 ml Haldorádó Feeder Master Aroma Tuning Mézes Pálinka
Mint ahogyan azt korábban említettem, a tél folyamán sikerült hozzájutnom számos új csalogató anyaghoz, így jó pár új taggal bővült „szerény” repertoárom. Az összes közül talán az abszolút újdonságnak számító Haldorádó Carp Master oldódó pelletek csigázták fel legjobban az érdeklődésem. Rengeteget olvastam, hallottam ezeknek a sikerújdonságoknak beharangozott termékekről, ami nagyon kíváncsivá tett. Nem volt kérdéses e csalik egy-egy típusának megvásárlása. Így is történt, az aznapi első csalizásom során már használtam az ígéretes újdonságokat.
Férfiasan bevallom, az első dobásnál bizony kissé megremegett a kezem, aggódtam miatta, hogy a hosszú pihenő után esetleg nem sikerül a kívánt helyre juttatni végszerelékemet. Fontos tudni, hogy az Eldorádón nincs szükség, illetve lehetőség távoli dobások kivitelezésére, ám a precízen, hajszálpontosan végrehajtott dobások annál nagyobb létjogosultságot nyernek. Mint az pár másodperc múlva kiderült, aggodalmam felesleges volt, hiszen a kosár szinte centiméteres pontossággal azon a helyen törte meg a békés, nyugodt vízfelszínt, ahová szántam. :)
Botok a helyükön, felszerelésem minden része a legnagyobb rendben. Nem maradt más, mint kényelmesen hátradőlni és várni a tó lakóinak reakcióját. Leírhatatlanul jóleső érzés volt újra átadni magam ennek a csodás élménynek és élvezni, ahogy a kellemes márciusi szellő az arcomba fúj.
Kis idő elteltével meg is érkezett az áhított kapás! Na de milyen kapás?! Nagyon meglepődtem, mikor az Eldorádón megszokott, nagy intenzitású, agresszív kapás helyett, egy kissé határozatlan, „ejtős-húzós” kapással jelezte valaki, hogy elfogadta a meghívást. Izgalomtól lüktető elmével kaptam fel a botot, és vártam, hogy a bevágás után irtózatos erejű húzás lesz a válasz. Fantasztikus déjà vu érzés fogott el, mikor félúton óhatatlanul megállt kezemben a sokat megélt bojlis pálcám, megszakítva ezzel a bevágás mozdulatsorát. A szívem duplán dobbant, izmaim megfeszültek, éreztem, hogy nem akármilyen hallal akadtam össze mindjárt a horgászat elején. A hal eleinte csak lassan, ellentmondást nem tűrő határozottsággal húzott és pumpált, majd megkezdte az oldalra irányuló kitöréseit. Nagyjából tíz perc telt el, mire küzdelmes munka után a delikvens a partközeli régióba ért és majdhogynem elkészült erejével. A fárasztás utolsó szakaszában még megpróbálkozott egy erős, oldalirányú kirohanással, de a rugalmas botnak és a jól beállított féknek köszönhetően ezt maximálisan sikerült korrigálni, kivédeni. Érezhetően ereje végén járt már harcos vendégem, elkerülhetetlenül közeledett a pipáltatás pillanata. Ez pár másodperc múlva meg is történt… Józsival együtt mindkettőnkön gyerekes izgalom és egyfajta kellemes döbbenet lett úrrá, mikor a tátongó pontyszáj áttörte a burványló vízfelszínt és a gyönyörű tőponty felfeküdt a víztetőre. Segítőkész horgásztársam rögvest fel is ajánlotta segítségét a merítést illetően, amit én készséggel elfogadtam. A rutinos csapatmunka eredményeként két perc múlva már a matracon gyönyörködhettünk arany hasú vendégünkben. A hideg víz ellenére nem volt híján az erőnek, nem hazudtolta meg méret, és mivoltát.
„Ezt nem hiszem el! Azt a mindenségit! Gyorsan, mérjük meg a pontos súlyát!”, adtam hangot a boldogságomnak és neveztem meg a procedúra következő lépését. A vizes pontymatrac súlyának levonását követően pontosan 8.500 grammos súlyt állapítottunk meg. Mondanom sem kell, örömöm határtalan volt. Józsi is kezet nyújtott, gratulált a szép pontyfogáshoz, majd néhány kötelező fénykép elkészítése és a halon talált sebek fertőtlenítése következett. Ezek után visszahelyeztem éltető elemébe és egy percnyi oda-vissza úsztatás után elengedtem a mélyebb vizek felé. Nagyon jó érzés volt szákba terelni ezt a gyönyörű halat, csodálatos ellenfél volt, szép emlék marad. Bízva a fogásban újat dobtam és vártam, hogy csalim ismét elcsábítson valakit a tó másik feléről. Horgomon, helyesebben szólva annak hajszálelőkéjén újfent egy szem süllyedő és egy szem lebegő mézes pálinkás Haldorádó Carp Master Hybrid pellet közé felfűzött vörös démon oldódó pellet kapott helyet.
Az idő teltével Józsinak is megérkezett az első hala, egy szép, 3 kg-os ponty személyében. A csali, mellyel sikerült elcsábítania az újabb pontyot ismét a fenti pellet „szendvics” volt. Alig félóra elteltével máris sikerült válaszolnom Józsi fogására, ugyanis megérkezett a következő látogató, egy 4,5 kilogrammos ponty képében. Ebben az esetben a Haldorádó Feeder Master Red Tuning Mandula Bomba fantázianevű pellettel kombinált mézes pálinkás Hybrid pellet volt a nyerő választás.
A szép fogások és a viszonylagos rövid időközönként jelentkező kapások után nem várt csend következett. Teltek, múltak az órák, és sajnos a halak kapókedve abszolút csökkenő tendenciát mutatott. „Valami egészen más jellegű, egészen új ízt kellene kipróbálni, mind az etetőanyagot, mind a csalit illetőleg!”, fogalmazódott meg bennem a gondolat, miközben azon elmélkedtem, hogy miként és hogyan lehetne végre kapást kicsikarni. Eszmefuttatásomat hamar tettek követték, melynek tükrében egy szűk fél kilónyi Haldorádó Feeder Master Fűszeres Hal etetőanyagot kevertem be. Az etetőanyagot a végletekig leegyszerűsítettem, csupán féldoboznyi csemegekukoricával gazdagítottam. Csalinak az etetőanyaggal harmonizáló Haldorádó Feeder Master Red Tuning Fűszeres Hal pelletet választottam, amit egy szem, szintén fűszeres hal aromába áztatott csemegekukoricával ütköztettem meg.
Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy a tó bajszos lakói miként reagálnak majd a feltevéseimre. Nem egész fél óra telhetett el csupán, mikor a bal oldali botom kapásjelzője végre produkálta azt az éktelenül élesen visító hangot, amire vártam. „Végre! Ez már az igaz „Eldorádós” kapás”, mondtam, és két másodperc múlva már egy erősen görbülő bottal a kezemben álltam a parton. Néhány perc elteltével már egy szép, 3,2 kg-s ponty társaságában állhattam a fényképezőgép elé.
Hát bejött az ötletem! Igazam volt! Ennél a fogásánál nem is igazán a kifogott hal súlya okozta az örömöt, hanem inkább a tény, hogy bevált a tervem. Egy-két fénykép elkészítése után a hal szabadon úszhatott tovább.
A délutáni órák, valamint az emelkedő légnyomás hatására egyre jobban kezdtem bízni a halak étvágyának növekedésében. 16 óra környékén járhatott az idő, mikor fontolóra vettem, hogy a már egy óra hossza bent lévő mézes pálinkás-vörös démon ízű hybrid-oldódó pellet kombinációval felcsalizott botomat kiveszem, és mást próbálok ki. „Üsse kő! Még húsz percet adok neki”, mondtam, és reményekkel telve foglaltam helyet a rod podom mögötti kis padon. Öt perc sem telt el, mikor TI TI TITI TIIIIIIIIIIIIII a jobb oldali kapásjelzőm produkálta azt a horgászfülnek oly édesen csengő hangot, amire áhítoztam.
Mikor megemeltem a botot, éreztem, hogy ezúttal egy darabosabb példánnyal hozott össze a sors. A reggeli órákban fogott nyolc és fél kilogrammos pontyom fárasztásához viszonyítva ezt a pontyot tíz felettinek tituláltam. A kezdeti erőteljes húzások kompenzálásra folyamatosan szorítottam a fékcsillagon, melynek eredményeképp sikerült megállítani a „gyorsvonat” tempójú ellenfelet. Hét-nyolc perc elteltével a halam ugyan kiért a partközeli régióba, de a fáradtság legkisebb jelét sem mutatta. Újabb 3-4 perc után sikerült a felszínre kényszerítenem és megpipáltatnom. Ekkor azt hittem, hogy elérkezett a küzdelmünk vége, és a kezembe vettem a merítő szákot. Az ezt követő másodpercben azonban a halam mintha csak „felháborodott” volna ennek láttán, egy erőteljes csapás után csaknem 10-15 méteres kirohanást produkált. Ezzel a mozzanattal ki is adta ereje utolsó tartalékait, és a következő határozott betartásom hatására felfeküdt a vízfelszínre, és tűrte a merítés folyamatának megpróbáltatásait. A mérlegelés során kiderült, a halam „csupán” hét kilogrammot nyom.
Néhány fénykép elkészítése után visszahelyeztem a vízbe, egy gyors farkcsapással jelezte, hogy a tó az ő igazi otthona! A hal visszaengedése után rápillantottam az órámra, és sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy elérkezett a pakolás, a szétszerelés ideje. Bizony, az idő elképesztő gyors szárnyakon tud repülni, ha az emberfia jól érzi magát. A hazafelé tartó úton átértékeltem magamban a nap történéseit és összegeztem az elért eredményeket. Boldog megelégedéssel vettem tudomásul, hogy az év első pontyozását fantasztikusan sikerült abszolválni. Kissé optimista ember lévén minden horgászat elején a realitásokhoz mérten viszonylag nagy célokat tűzök magam elé, ám az aznapi horgászat felülmúlta várakozásaimat. A nap folyamán összesen négy darab ponttyal sikerült közelebbi „ismeretséget” kötnöm, melyek összsúlya 23,2 kilogramm volt. Egek, milyen szép is volt… Ez a kis nosztalgia valósággal felvillanyozott. A következő horgászat - számomra - még végtelennek tűnő távolságokban van, ám körvonalai egyre világosabbá válnak bennem. Újult erővel térek vissza a tankönyveim közé, remélve, hogy a hőn áhított nap hamarabb itt lesz, mint gondolnám.
Írta: Putz Tamás
Fotók: Farsang József, Putz Tamás
