Az utóbbi napokban elterjedt a hír, hogy szebbnél szebb pontyokat fognak a bősi vízierőmű alvízcsatornáján. Hol egy hat kilósról, esetleg nyolcasról, de néha egy-egy tíz kiló feletti példányról is beszámoltak az ismerős horgászok. Barátaimmal nem nézhettük tétlenül, hogy más fogja a halat, mi pedig csak hallgatjuk a sztorikat. Részesei akartunk lenni, ennek a nem mindennapi jelenségnek.
Rákészültünk tehát a horgászatra. Az előző napokon már mi is fogtunk szebbnél szebb dévérkeszegeket. Hal tehát volt az etetésen bőven. Ponty azonban eddig nem akadt. Változtatni kellett az etetőanyagon. Eddig a Timár-Mix etetőanyag család sajtos verzióját használtuk, ami nagyon jó anyag folyóvízre, de "pontyosítani" kellett. Éppen ezért a belekevert csontiadagot megnöveltük, és megtoldottuk kevés folyami kaviccsal, hogy jobban süllyedjen, és ne vigye el a víz. Szemes takarmányt külön szántuk az etetésre. Az etetőanyaghoz kevertünk még egy kis kukoricapogácsát, plusz egy kevés mézeskalács-őrleményt. Így már egész pontyosnak találtuk a kaját. Indulhatott tehát a "bevetés".
Sajnos a barátaim, Sanyi és Pityu, a munkájuknál fogva csak délután öt óra után tudtak elindulni, így nem sok idő volt a horgászatra. Fél hat is elmúlt, mire kiértünk a horgászhelyre és hozzáláttunk, a mindannyiunk által kedvelt tevékenységhez. Mivel a parttól nem messze, körülbelül húsz méterre található egy komolyabb törésvonal, így az etetőanyagból kétkezes gombócokat gyúrtunk, és azzal etettünk. A szemes takarmányt szintén kézzel juttattuk az etetésre. A kiválasztott helyen igen lassan folyt a víz, így a bedobált szemes takarmány is az etetési sávba került. Kezdődhetett a horgászat. Pityu és én feederbottal próbálkoztunk, míg Sanyi a kilenc méteres spiccbotból átalakított bolóval szűrte a vizet. Nála jelentkeztek az első kapások is. Gyors egymásutánban fogott két dévért, egy fél-, és egy egykilósat. Megindult a hal az én etetésemen is. Eleinte kisebb paducok, majd folyamatosan dévérek jöttek. Fél kiló alatti példány ritkán akadt a horogra. Az első pontykapásra sem kellett sokáig várnunk. Arra lettünk figyelmesek, hogy Pityu botján a fék keményen megszólal. Az egyébként sem lágy fékbeállításáról híres horgásztársamnak nem sok hozzászólása akadt. A hal csak ment húzott, mint a ló. Letekert vagy nyolcvan méter zsinórt, kihúzott a partmenti sziklákhoz, majd megemelte a kalapját és angolosan távozott. A húzásából, és az általa keltett burványokból mindannyian tízes felettire saccoltuk. Bemelegítésnek nem rossz. Míg Pityu a hallal volt elfoglalva, majd az újraszereléssel, addig nálunk továbbra is jöttek a dévérek.
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Sanyi úszója alig hat-hét méterre a parttól eltűnt. Görbült rendesen a boló. Ebben a pillanatban megmozdult az én botom spicce is. Nem is akárhogyan. A botom majdnem a vízbe vágódott. A bevágás már megmutatta, hogy nem egy kisebb dévérkeszeg. Húzott rendesen. Azonnal éreztem, hogy pontyot akasztottam. A Sanyival egyszerre küzdöttük végig a fárasztást. Nem volt könnyű dolgunk. A halak nem és nem akartak feljönni. Csak úszkáltak szépen lassan a part mentén. Néha alig tudtuk megakadályozni, hogy össze ne akadjanak. A mellettünk ülő horgász ekkorra már a csillagokat is lehordta az égről. Reggeltől kint ült, de még csak dévérkeszeget is alig fogott.
Eltelt vagy negyed óra, amikor végre először megpillanthattam a halat. Ekkor már kezdtem bizakodni, hogy meglesz. Hamarosan Sanyi barátom megszákolta a halat. Egy gyönyörű márna. Kétkilósra saccoltuk. Az én halacskám még mindig vígan úszkált a vízben. Az első megpillantás után eltelt még jó öt perc, mire végre meg tudtam szákolni. Egy igazi szép hosszú dunai ponty. Alig vártam, hogy egy kicsit kifújhassam magam. Kimerítő húsz perc volt. Igazán jól esett elszívni egy cigit.
Mikor kifújtuk magunkat, folytattuk még a horgászatot. Jött még pár dévérkeszeg. Közben szépen lassan beesteledett. Befejeztük a pecát.
Az eredmény jó, sőt a jónál is jobb. A mérlegelés már csak otthon valósult meg. Sanyi márnája több mint két és fél kiló, az én potykám pedig 4,6 kiló. Ehhez, még ha hozzászámítjuk a dévéreket, néhány paducot és jászt (amiket Sanyi fogott), valóban elégedettek lehettünk a mai nappal.
