Az elmúlt néhány évet a nagyhalas horgászatoknak szenteltem, ennek ellenére mindig felüdülésként éltem meg egy-egy finomszerelékes pecát. Elterveztem, hogy az idén belevágok a harcsázásba, ezért még inkább indokolt a téma a megfelelő csalihalak beszerzése tekintetében.
Hogy milyen csalihalak jöhetnek szóba? Szinte bármilyen: kárász, dévér, karikakeszeg, bodorka, esetleg vörösszárnyú keszeg. Az általam leginkább preferált ezek közül a kárász, hiszen invazív faj révén rengeteg van belőle, tárolása egyszerű, nem túl igényes és viszonylag könnyű a megfogása. Amennyiben mindent jól csinálunk, hamar össze lehet hozni komolyabb mennyiséget is.
Korábbi írásaimban már megannyiszor említettem, hogy az általam horgászott vízterület sajnos bővelkedik törpeharcsában, ami roppant mód megnehezíti bizonyos fajok célirányos fogását. Persze nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ezen írásomban egy olyan időszakra fókuszálok, amikor a törpék még meglehetősen passzívak, mondhatni kikerülhetők bizonyos csalogatóanyagokkal. Ez leginkább a kora tavaszi időszakra jellemző, amikor még csak ébredezik a természet.
Számomra ekkor az egyik legeredményesebb módszer a method, csalik tekintetében pedig a wafterek és kisebb pop-upok egyaránt szóba jöhetnek. Nagy kedvencem a SpéciCorn gumikukorica, halaim számottevő részét kizárólag ezzel fogom. Hideg vízben, ütemesen horgászva, gyakorta elegendő a kosárban lévő kaja mennyisége, viszont ahogy melegszik a víz, úgy egyre nagyobb és éhesebb kárászcsapatokba futhatunk bele. Ennek tükrében a horgászat megkezdése előtt egy kisebb alapozó etetést szoktam végezni. Ezt frissen főtt magvakból alakítom ki: búzából, repcéből és kevéske kukoricából.
Az efféle horgászatokra kizárólag egy botot viszek magammal, nagy kedvencemet egy by Döme Team Feeder Gold Serie 360 M pálcát. Nagyon kezes, nagyon könnyű, légies, igazi prémium kategóriás bot, mely hamar a szívemhez nőtt. Hozzá illő orsóval használom, egy by Döme Team Feeder Gold Serie 5000-es méretű darabbal, dobján 20-as Super Sensitive főzsinórral és 30-as monofil dobóelőkével. Rendkívül élvezetes a horgászat a jól összehangolt felszereléssel, bár ezt igazából nem is lehet leírni, ezt ki kell próbálni.
Nagyon kedvelem a By Döme Team Feeder Vario Method kosarakat. A végszerelék megbontása nélkül lehet méretben megegyezőre, de könnyebbre vagy nehezebbre cserélni, ugyanis a zsinórvezető szár ki- és bepattintható a kosár alján lévő horonynak köszönhetően. Egy másik apró, de fontos részlet a kosár alján található négy darab rés, amelyek lehetővé teszik az etetőanyag még gyorsabb bontását. Amikor mély vízben horgászom, kissé nedvesebbre szoktam keverni az anyagot a jó tapadás érdekében, ilyenkor van igazán létjogosultsága ennek.
Sok esetben előfordult, hogy alapozás nélkül annyira megleptek a keszegek, hogy esélyem sem volt kárászt fogni még method technikával sem, szóval, egyrészt szelektívebb a peca, másrészt helyben tartja a halakat. Ha beúszik a csapat, gyorsan fogy a kaja, a szemes azonban helyben tartja őket, és bőven elegendő egy-egy kosárral ráhorgászni az etetésre. Ahogy melegszik a víz, egyre nagyobb étvágyúak az ezüstkárászok, valamint a pontyok is gyakori vendégeink lesznek a magvas etetésen. Összegzésként: az általam leírt módszer nem szentírás, csupán útmutatóul szolgálhat azon sporttársak számára, akik hasonló csatornákon vagy törpés vizeken horgásznak.
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián
