Április. E hónapot várom leginkább a hosszú és fokcsikorgató tél alatt. Ekkor már többnyire elmaradnak az éjszakai fagyok, a levegőt virágillat járja át, és felébred az élővilág. Rendkívül szívmelengető időszak ez nekünk, horgászoknak.
A hónap második napján horgászni megyek, célom ezúttal is szeretett csatornám, a jó öreg Zsitva. Az elmúlt napokban már fogtam gyönyörű bodorkákat, és jól ettek a kárászok is. A vízhez érve nem győzöm csodálni a fákat, melyek virágba borultak, az idő szintén kellemes, bár ígértek mára egy kis hidegfrontot, azonban ez cseppet sem tántorít el.
A csatorna mentén haladva látom, ahogy két fácánkakas ékeskedik az út mellett, a távolban pedig vadnyulak üldögélnek a vetésben. Rövidesen megérkezem horgászhelyemre és kirakodok a kocsiból. Ismét a „kis kedvenc” light feederemet, a Fine Carp 330-as botomat hoztam magammal, ami pedig a módszert illeti, hosszúelőkés horgászat lesz a mai. Könnyű kosarakkal, viszonylag hosszú előkével és tízes méretű horoggal fogok horgászni. Sötét színű, közepes szemcseméretű etetőanyaggal készültem, valamint egy kevés darabosabb, kukorica alapú adalékkal, amelyet a kajával együtt fogok a kosárba tölteni. Szeretném kikerülni az aprónépet, így a horogra most kizárólag csemegekukorica kerül.
Kis idő múlva már minden a helyén, végre megkezdhetem a horgászatot. Az első bedobás után még nézelődöm kicsit: tőlem balra egy barkás fűzbokor található, amelyet az őszapók rendszeresen látogatnak. Gyenge hullámokra leszek figyelmes, a vízen egy szárcsapár úszik előttem, talán épp lakomázni mennek. Jólesik ücsörögni és élvezni ezt a pompás időt, ám rövidesen elbújik a nap, és megélénkül a szél. Front van, végül ideért.
A szél nem szegi kedvemet, kitartóan kosarazok, mire megérkezik az első kapás: hosszan nyúlik a botom spicce, meglehetősen határozott kapás, amire oda is csapok egy rendeset. Keményen nekilódul, alig bírok utána nyúlni, tüstént kikapcsolom a visszaforgásgátlót, ugyanis nagy erővel húz az ellenfelem. Kimondottan szeretek így fárasztani, véleményem szerint nehéz ennél kifinomultabban és precízebben tompítani a hal kirohanásait, amikor ilyen finom felszereléssel horgászik az ember. Kis időbe telik, mire visszapumpálom a halat és végre megpillantom őkelmét. Gyönyörű töves van a horgomon, szépen megdolgoztat, mire a sokadik kör után végre a szákba terelem. Meg is csodálom kicsit, míg a merítőben piheg.
Halamat a kötelező fotózás után elengedem és folytatom a horgászatot. Közel órás szünet következik, végül néhány szép kárász töri meg a csendet. Újfent dolgozik a pálca, élmény a horgászat minden mozzanata. Estére eláll a szél is, a kapások azonban abbamaradnak. Nem panaszkodom, felettébb szórakoztató peca volt a mai, mi több, még egy pontyot is adott szeretett Zsitvám. A mai horgászat egy jel volt, tudom, jó helyen járok, ezért hamarosan visszatérek…
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián