A nagyhalas bányatavi feederezés nálam mindig prioritást élvez. Az évek során jó néhány típusú vízterületen megfordultam már, de szívemhez mégis ez áll a legközelebb. Változatos, de többségében hihetetlen mély meder, kristálytiszta víz, helyenként akadók és erőtől duzzadó, kőkeményen védekező, kapitális pontyok… Hát, ha valamitől, akkor ettől garantáltan megpezsdül minden nagyhalas horgász vére!
Lakhelyemhez közel jó néhány kiváló adottságokkal rendelkező bányató van. Ezek egy részén gyakran horgászom, ám van néhány, ahova csak ritkán jutok el. Az orosházi Új Homokbánya Horgásztó is ilyen, évi 3-4 napnál többet ritkán horgászom itt. Ebből kifolyólag közel sem mondhatnám, hogy úgy ismerem a tavat, mint a tenyeremet. A rendkívül gazdag halállománynak köszönhetően viszont általában sikerül egy-két gyönyörű halat szákba terelnem. A kora őszi kellemes időt kihasználva egy újabb horgászatot terveztem erre a tóra. Ennek célja nem volt több mint élvezni a ragyogó napsütést, a még nyáriasnak mondható kellemes időt és egy remek hangulatú, nagyhalas feederezést zárni. Egy, a horgászok körében rendkívül közkedvelt helyet választottam, az úgynevezett „Homokpad” állást. Jó néhány szép fogás emléke köt ehhez a helyhez, viszonylag kevés itt az akadó is, így kézenfekvő volt a helyválasztás.
Erre a horgászhelyre jellemző, hogy a partközeli zóna rendkívül sekély, így mindenképpen javasolt a gumicsizma vagy melles csizma használata. A fárasztás utolsó méterei ugyanis megoldhatatlan feladatot jelentenek ezek nélkül egy termetes hal fárasztása és szákolási kísérlete során. Számomra egyébként is egy különleges élményt ad ez a horgászatnak: a vízben állva fárasztani, majd szákolni, illetve ilyen módon visszahelyezni a megfogott halat a tóba. Azért nem árt, ha az ember a lába elé is néz, mert a partközeli pár méternyi sekély rész után bizony gyorsan „letörik” a meder… Ezen a helyen horgászva 20-30 métertől egészen 80-90 méterig szoktam próbálkozni. Változó, hogy mikor melyik rész adja a legtöbb halat, ám az észrevehető, hogy ha 5 méternél mélyebb vízbe sikerül dobni, ritkán van kapás. Erős, gerinces feederbotokkal horgászom itt mindig. Ezekkel könnyedén meghorgászható a parttól távolabb eső zóna is, és könnyedén őrlik fel a bivalyerős pontyok erejét. Nem mellesleg az akadókból is könnyebb visszafordítani a menekülő halat ezzel a felszereléssel.
A reggeli órák csendesen teltek, mindössze a megfeszített zsinór felett elúszó, óvatlan kacsák mozdulatait jelezték a „light” spiccek, illetve időnként egy-egy termetes kárász is „felfűzte” magát a horogra, majd végre ellentmondást nem tűrően görbült meg a spicc, és nyomban megszólalt az orsó lazára állított nyeletőféke is. Ez végre ponty!
Itt szerzett tapasztalataim alapján az egyik legjobban működő etetőanyagok a Top Method Feeder Brutal Liver és Premium Halibut keverékek, ám ezeket nem árt egy kicsit felturbózni. Erre a célra az egyik legjobb alternatíva a Record Carp Stick Mix Fűszeres Vörös Máj vagy Fekete Tintahal változata. Ezúttal a Brutal Liver etetőanyagot kevertem be, RCSM Fűszeres Vörös Máj stick mixszel, valamint SpéciAdditive Folyékony máj és Csípős paprika kivonattal.
A délután folyamán sem bizonyultak sokkal aktívabbnak a pontyok. Jó néhány újradobás és szisztematikus kereső horgászat után sikerült csak kapásra bírni az újabb termetes pikkelyest.
Akármennyit is próbálkoztam, erre a napra nem jutott több izgalom. Néhány termetes kárász után eljött az összepakolás ideje. Remek horgászat volt ez két gyönyörű ponttyal és csodaszép őszi időben. Többet aligha kívánhattam volna.
A remek peca után csak nem hagyott nyugodni a gondolat, miszerint jó lenne ezt a horgászatot megismételni. Alig egy hét telt el, és újra a „Homokpad” vendége voltam. Az előző horgászatról megmaradt etetőanyagot használtam el és igazából a stratégián sem változtattam. Ha egy horgászat után sok etetőanyag marad, azt általában lefagyasztom, majd a soron következő horgászatok valamelyikén elhasználom. Fontos, hogy az etetőanyagokat, pellet mixeket szénsavmentes ásványvízzel keverem be, így a fagyasztás után is bármelyik vízterületen használhatóak. Ha valamilyen oknál fogva az adott tó vizével keverem be mégis, akkor azt az etetőanyagot nem viszem másik tóra, a fagyasztás után sem. Vagy ugyanazon a tavon használom el, vagy ha erre nincs lehetőség, kidobom. Ahogy ez emberi étkezésre szánt élelmiszereket, úgy az etetőanyagokat is legfeljebb egyetlen alkalommal szabad lefagyasztani. Ha ezután mégis marad belőle, azt vagy pár napon belül el kell használni, vagy nem marad más, mint kidobni. A fagyasztás során minden keverék veszít nedvességtartalmából, szinte minden estben pótolni kell azt. Erre a pár dologra érdemes oda figyelni, és akkor a lefagyasztott, majd újra használt keverékek is garantáltan fogósak maradnak.
Ez a horgászat az előző kiköpött mása volt. Gyönyörű napos idő, izgalmas fárasztások és erőtől duzzadó, kőkemény ellenfelek jellemezték.
Kettő rövid, ám annál tartalmasabb és eredményesebb napot töltöttem az Új Homokbánya Horgásztavon. Remek horgászatok voltak ezek, gyönyörű halakkal. Ezért szeretek ide járni. Ha többet szeretnétek tudni erről a horgászatról, nézzétek meg az itt készült, rövid „kisfilmet” is!
Fotók: Libor Erika, Szatmári Kata
