A method-feeder technika népszerűsége az egyszerűségén és rendkívüli fogósságán alapul. A rövid horgászatok verhetetlen módszere ez, legyen szó bármilyen típusú vízterületről. Talán nincs is olyan feederbotos horgász, akinek a ládájában ne lapulna legalább két-három különböző fajta method kosár. A módszer fejlődésével folyamatosan bővül annak eszköztára is. Napjainkban szinte minden helyzetre találunk megfelelő method kosarat, hozzá illő etetőanyagot vagy éppen csalit – a rengeteg kiegészítő kellékről már nem is beszélve. Ezek helyes használata mellett jó eséllyel oldhatók meg a horgászatok január 1-től, december 31-ig. Egyetlen sarkalatos pontja van ennek a módszernek: a mélyvizek sikeres meghorgászása!
A methodozáshoz gyakorta használt porfinomságú, gyorsan oldódó etetőanyagok már a vízbe csapódás pillanatában elkezdenek kioldódni a kosárból, így mire az mélyebb vízen a fenékre ér, már szinte teljesen üres. Ha durvább szemcseméretű etetőanyag vagy akár darabos pellet mix kerül a kosárba, a helyzet némiképp javul, de majdnem ugyanaz a helyzet. Kézenfekvő megoldásnak tűnhet, ha több vízzel keverjük be az etetőanyagot, ám ekkor a keverék lassabb oldódása miatt elveszik a módszer a lényege. Mi a megoldás? Először is érdemes letisztázni, hogy ebben az esetben mi számít mély víznek. A 3-4 méternél mélyebb tavakat sorolnám ide, de gyakorta találkozom olyan helyzettel is, ahol akár 6-8 méter mélységben kell a halakat keresni.
Ahhoz, hogy ezt a témát alaposan körül tudjam járni, a nyár végén egy számomra ismeretlen bányatavon tettem próbára magamat több alkalommal. Ez a vízterület az Orosházán található „Új homokbánya” tó. Sokatok számára már ismerős lehet ez a helyszín, hisz Bugyinszki Gábor barátom és csapattársam több remek cikkét is olvashattátok már erről a tóról, így a víz bemutatását ki is hagynom. Annyit azért érdemes mindenképpen megjegyeznem, hogy egy rendkívül változatos medrű, hatalmas mélységekkel rendelkező, nagyon akadós vízterületről van szó. Ennek okán a legtöbb idejáró horgász halradarral, etetőhajóval, behúzós módszerrel horgászik itt. Ez remek összehasonlítási alapot adott számomra, hogy mire is megyek egy ilyen tavon, method módszerrel.
A tó hátsó, mély vízi része kevésbé volt felkapott a horgászataim alkalmával, ráadásul a tógazda véleménye szerint itt lényegesen kevesebb az akadó is, mint a tó többi részén, ezért esett erre a választásom. Már az első alkalommal rengeteg halfordulás jelezte, hogy hol tartózkodnak a halak, így nem kellett sok időt eltöltenem a megtalálásukkal. Érdekes volt, hogy nem a tó igazán mély részén tartózkodtak, hanem a partszélben, a parttól visszább 2-6 méterre. A későbbiek során kiderült, hogy már itt is elég mély a víz, 2-5 méter között változott a mélység. Rendkívül gyorsan mélyül a tó, így a pontos horgászat kulcsfontosságúnak bizonyult, hisz ha 6 méternél mélyebb vízbe sikerült dobnom, kapásom sem volt, ha viszont a „sekélybe” (2 m körül), akkor a csalim a kárászok martalékává vált. Mindig nagy dilemma, hogy kell-e alapozó etetést csinálni egy rövidebb, reggeltől-estig tartó horgászat alkalmával. Erre egyértelműen az a válaszom, hogy a legtöbb esetben nem – most viszont a tó adottságai és a meghorgászott terület miatt szinte kínálta magát a lehetőség, így minden alkalommal kis mennyiségben etettem.
Elsősorban most is a nagytestű pontyok voltak a célhalaim. A halak nagy része még soha nem volt horgon, gyönyörű, egészséges a tó halállománya. Ezek az óriások hihetetlen nagy erőben vannak, ráadásul, ahogy már említettem is, rendkívül akadós a meder, így olyan felszerelésre volt szükségem, ami megbirkózik a nem mindennapi körülményekkel. Igazán távolra nem kellett horgásznom, de erős felszerelésre volt szükségem.
A precízen összeállított felszerelés mellé egy tökéletesen összehangolt etetőanyag és csali párosra is szükségem volt. Az etetőanyag-keverékemet két prémium kategóriájú változat alkotta. Az egyik egy porfinomságú keverék, nevezetesen a Top Method Feeder Premium Halibut etetőanyag, míg a másik egy durva szemcseméretű kaja, a Record Carp Stick Mix Fekete Tintahal volt. E két etetőanyag kombinációja egy igazán komplex és magas beltartalmú keveréket eredményezett. A csalik tekintetében leszűkítettem a repertoárt az Oldódó Fluo Lebegő Pellet Tüzes Ponty pelletre és kétfajta SpéciCornra.
Az első horgászatom egy extrém meleg napra esett, közel 40 Celsius-fok volt a napernyő alatt. Az előre eltervezett stratégia éles körülmények között való tesztelése, annak csiszolgatása, illetve a „mély vízi methodozás” tesztelése volt a kitűzött feladat. A halak remekül reagáltak a bevetett finomságokra, így remek kis peca kerekedett ki ebből a napból is.
Az első horgászatom alkalmával előkészítettem és tökéletesítettem a stratégiát a következő horgászatokra, amik még több izgalmat tartogattak. Mielőtt viszont továbblépnék ezekre, ideje szót ejteni a „mély vízi methodozás” trükkjeiről. Az első számú szabályt már említettem, miszerint nem az etetőanyag túlnedvesítése a megoldás. Úgy vélem, ez ennél a technikánál alapkövetelmény egyébként is. Minél mélyebb vízben horgászunk, annál hidegebb a víz a mederfenéken, ami lelassítja az oldódást. Tehát hiába ér le a túlnedvesített keverék a kosárban a tó fenekére, ott nagyon lassan fog csak bontani, és minél mélyebb vízben horgászunk, ez a hatás annál erősebben jelentkezik. Olyan method kosarat kell választani erre a célra, ami a laza szerkezetű etetőanyagot is remekül összetartja, illetve a kosár vízbe csapódásakor is megakadályozza a keverék kicsapódását. Az általam használt By Döme TEAM FEEDER Long Cast Method Feeder kosarak ezeknek az elvárásoknak is tökéletesen megfelelnek. Fontos, hogy a method kosár töltőszerszámmal is tölthető legyen, hisz itt jön a lényeg. A préselés erejével tökéletesen szabályozható a kioldódás ideje. Minél mélyebb a víz, annál nagyobb erővel kell a kosárba préselni az etetőanyagot. Vegyük szemügyre, hogyan is működik ez a gyakorlatban!
Apró trükkök ezek ugyan, mégis a teljes kapástalanságból a haldömpingig vezethetnek. A következő horgászataim ékesen bizonyították a módszer sikerességét, hisz gyönyörű pontyokat tartogatott nekem a folytatás.
Ahogy említettem, több alkalommal visszatértem a tóra és teszteltem ezt a módszert, így az elért eredmények nem csupán a véletlenen múltak. Fontos megemlítenem, hogy mindhárom horgászatom ugyanazon a horgászhelyen történt, ugyanazokkal a csalogatóanyagokkal, felszereléssel és stratégiával. Minden 100%-ban egyforma volt, kivéve az időjárást. Az első alkalommal még rekkenő forróság fogadott, az utolsón viszont alig volt 25 Celsius fok. Ez azért fontos, mert ennek ellenére is tökéletesen működött minden. A harmadik alkalommal sikerült megfognom a legnagyobb halamat is a tavon.
Feltételezem, nem árulok el újat azzal, hogy nem ezeken a horgászatokon kezdtem el kísérletezni a „mély vízi methodozással”. Sok sikeres vagy éppen kevésbé sikeres horgászat után döntöttem úgy, hogy megosztom veletek is ezeket a gondolatokat, praktikákat. Egyértelműen kijelenthető, hogy ezekkel az egyszerű trükkökkel a legmélyebb bányatavak is sikeresen meghorgászhatók a method technikával. Az persze már más kérdés, hogy a halak nem mindig a tó legmélyebb pontján tartózkodnak, ahogy ezt a mellékelt példa is remekül tükrözi…
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
