Ahány ház, annyi szokás, tartja helyesen a mondás. Ahogy nincs két egyforma vízterület, úgy nincs két egyforma horgásznap sem. Mindig nagy kihívást jelent számomra egy új, ismeretlen vízterületen horgászni, majd lépésről lépésre megfejteni annak titkát. Ha szerencsém van, akár már az első próbákat is siker kísérheti, ám a dolog nem mindig ennyire egyszerű.
A nagyhalas horgászatban és alapvetően a horgászatban nincs olyan csali vagy technika, amiről elmondható lenne, hogy garantáltan halat fog adni, ha azt használjuk. Viszont létezik olyan „spéci” csali és módszer, amivel reális esély kínálkozik bárki számára, hogy eredményesen zárjon egy-egy horgászatot és akár élete halát is megfogja… Feltéve, ha pontosan és helyesen alkalmazza, hisz a megoldás mindig a részletekben bújik meg!
A Derekegyházi Horgásztó
Derekegyház Csongrád megyében található viszonylag kis kiterjedésű település, lakhelyem, Hódmezővásárhely és Szentes közt helyezkedik el és a 45-ös számú főúton közelíthető meg. Ez a kis falu gyönyörű, vadregényes helyen, egy erdő mellett fekszik. Magas szintű hal- és vadgazdálkodás folyik itt sok más egyéb mellett. Talán kevesen tudják, de a környéken, sőt bátran állíthatom, hogy ebben a megyében az egyik legjobban halasított nagyhalas tavak találhatók meg itt. Megszámlálhatatlan mennyiségű tó van itt, a csupán fél hektárostól egészen a több 10 hektáros tavakig. Ezek nagy részén tilos a horgászat, a haltermelés és az utánpótlás-nevelés célját szolgálják. Jelenleg két tó áll a horgászok rendelkezésére, mindkettő aszfaltozott úton megközelíthető, így esős időben sem jelent gondot az itteni horgászat.
Tapasztalatok a tóról
Ahogy már sokaknak feltűnhetett a képekről, ez egy intenzíven telepített tipikus „kockató”. Akik a vadvízi horgászatokat kedvelik, most legyintenek egyet, mondván „ott nem nehéz”! Hát pedig, bizony az! Mi is e tó igazi nehézsége?! Elsősorban a rengeteg horgász, aki ide jár. Ezen a tavon gyakorlatilag szezonban folyamatos „telt ház van”, nagyon sok a külföldi vendég is. Itt szinte minden horgásznap olyan, mintha egy horgászversenyen lennénk, mindenki etet és mindenki dobál folyamatosan. Az itteni halak jelentős része már jó párszor volt horgon, így jól ismerik azokat a trükköket, amikkel a horgászok próbálnak túljárni az eszükön. Sajnos a horgászok jelentős része még mindig keveset foglalkozik a halak védelmével és csak az a cél lebeg a szemük előtt, hogy partra tudják húzni a megakasztott halat. Csúnya szóval élve azt kell mondanom, hogy „szét van horgászva az itteni halak szája”. Az évek alatt rendkívül óvatossá váltak ezek a nagy, öreg pontyok, a kapások gyakorta egész óvatosak és nem megfelelő horog használata mellett rengeteg a halvesztés is. A nagyobb méretű, vastaghúsú „bojlis” horgok egész egyszerűen kiszakadnak, ha éppen az előző horog ütötte sebbe akadnak a hal szájában. Egyértelműen a kisméretű, szakáll nélküli horgok az ideálisak az itteni horgászatokhoz (ezt a saját „bőrömön” tapasztaltam).
A nagyméretű csalikkal hasonló a helyzet, „teszt” horgászataim alkalmával egyértelműen kiderült, hogy drasztikusan lecsökken a kapások száma ezeket alkalmazva, bár az is igaz, hogy sikerült egy-két szép halat fognom ilyen csalikkal is. Nagy alapozó etetésnek semmi értelmét nem látom itt, ugyanis nagy halsűrűségű vízről van szó és - ahogy már említettem is - mindenki csak etet. Véleményem szerint túl van etetve a tó. Nem jóllakatni kell a halakat, csak a horgunk közelébe kell csalni őket. A tavon található szigetek kulcsfontosságú szerepet töltenek be: megfigyelhető, hogy a halak gyakorta a szigetekhez közel sokszor alig egy méterre tartózkodnak, és vélhetően ott táplálkoznak is. Véleményem szerint ennek oka, hogy a szigetek kialakításakor egy mélyebb meder keletkezett itt, ahol a nagytestű pontyok szívesen tartózkodnak. Az már az első itteni horgászatomnál is kiderült, hogy minél közelebb tudok a szigethez dobni, annál hamarabb lesz kapásom, és az ott megfogott halak mérete is nagyobb volt. Nagyon sok etetőanyagot és csalit kipróbáltam, ezekből több is volt, ami jól működött, de egyikre se mertem volna rámondani, hogy ez a tuti ezen a vízen.
Ezt a gyönyörű tükröst egy 8 mm-es fokhagymás lebegő bojlival fogtam. Majd ezután még egyet és még egyet. Rögtön bevillant a fejembe, hogy a fokhagyma lehet a titok nyitja. Az akkor használt hallisztes etetőanyagra bedobás előtt tömény fokhagymás aromát „öntöttem”. Ennek igen látványos volt az eredménye, ugyanis egyik szebb pontyot fogtam a másik után. Sikerült megtalálnom azt az ízt, amire mindennél jobban reagáltak a halak, már „csak” a fejemben kialakult képet kellett tökéletesre csiszolnom, hogy meglegyen a tökéletes stratégia és az az etetőanyag és csali kombináció, ami kifogástalanul működik a következő horgászat(ok) alkalmával is.
Derekegyháza óriásai
Újabb horgászatom rendkívül hideg és borult időben zajlott, pedig már május vége volt. Előző nap hatalmas eső volt, de még másnapra is jutott belőle egy kisebb mennyiség. Szeretem az ilyen időt, a nyári szezon nagypontyos időszaka ez a borult, hűvös időjárás. Mivel a fokhagymás ízt éreztem célravezetőnek az elmúlt horgászatok alkalmával, az etetőanyagot és a csalit is ehhez hangoltam.
Egy egyszerű csalitüskés method végszereléket használtam, aminek pontos összeállítását a „Hogyan készül a csalitüskés method végszerelék?” c. kis filmben nézhetitek meg.
A SpéciCornt célszerű csalitüskén felkínálni, így nem ritka, hogy egy szem elegendő egy egész napos horgászatra, amit a nap végén visszahelyezhetünk a kis tégelybe, így újra feltöltődik a finom aromával. A pici, szakáll nélküli horgot olyan mértékben balanszírozza ez a csali, hogy a horog gyakorlatilag súlytalan állapotba kerül, így a legóvatosabb pontyok sem fognak gyanút. Ha a halaknak ízlik a kosárral felkínált csalogatóanyag és elkezdenek rajta szemezgetni, a csali és így a horog is garantáltan a szájukba kerül majd. SpéciCornnal csalizva a method technika verhetetlen, legyen szó bármilyen vízterületről.
Végszerelékeimet az előttem lévő szigethez a lehető legközelebb próbáltam bedobni. Már kora reggel rengeteg halfordulást lehetett ott látni.
Ha mindent jól csinálunk, ritkán marad el a kapás, bár a reggeli első kapásra több mint egy órát vártam… de megérte!
Nagyon örültem ennek a halnak, hisz ékes bizonyítéka volt, hogy a fokhagymás elgondolásom működik. A csali kibírta a kemény fárasztást, így elég volt a kosarat megtöltenem etetőanyaggal, és már mehetett is vissza.
Rendkívül érdekes volt az időjárás: hol olyan hideg volt, hogy thermo kabátban majd meg fagytam, hol a vékony pulcsi is majdnem soknak bizonyult, sőt az eső is rákezdett néha. Emellett egy érdekes jelenség is megfigyelhető volt: a légnyomás folyamatos és gyors változása. 1 hPa le, 1 fel… 1 le, 1 fel… ez ment egész nap. Eddig akárhányszor megfigyelhető volt ez a jelenség a horgászataim során, az mindig teljes „kapástalanságot” okozott, majd mikor beállt egy adott értékre, újra lehetett a halat fogni. Ezzel ellentétes volt az, amit e napon megtapasztaltam, hiszen egyik termetes ponty követte a másikat.
Ezen a napon összesen 8 db pontyot sikerült fognom, amiből 6 volt nagytestű, sőt 5 pontyom a 10 kg-ot is meghaladta. Összesen 61,48 kg halat fogtam a kb. 8 órás horgászat alatt. Egy felejthetetlen horgásznap volt ez is, és ami számomra is szinte hihetetlen, hogy ezt a sok halat mindösszesen egyetlen egy darab SpéciCornnal sikerült megfognom, amit a nap végén ráadásul vissza is tettem a tégelybe. A nap folyamán csak az egyik botommal tudtam halat fogni, pedig mindkettőn azonos végszerelék és csali volt… vagyis majdnem azonos. Egy apró különbség volt a két végszerelék közt, mégpedig a horog mérete. Az egyiken 12-es, míg a másikon 10-es méretű Guru QM1-es szakáll nélküli horog volt. Az összes halamat a 12-es méretű horoggal ellátott végszerelékkel fogtam, míg a másikon kapásom sem volt. Mi lehet ennek az oka? Véleményem szerint két dolog: az egyik, hogy a 10-es méretű horog már „túl nagy” egy szem SpéciCornhoz, túlságosan lesúlyozza azt. A másik, hogy a halak ezen a napon még az átlagosnál is óvatosabban táplálkoztak, így a finomabb szerelék hamarabb „elkelt”. Ezt támasztja alá az is, hogy nagyon kevés halat fogtak ezen a napon a horgászok, pedig elég sokan voltak. Hogy biztos lehessek a dolgomban, a nap folyamán kipróbáltam, hogy ezt a végszerelékemet, a másik helyére dobtam, ahol fogtam a pontyokat, de ez a botom ott is érintetlen maradt, míg a másikkal fogtam tovább a halat. Érdemes tehát az apró részletekre odafigyelni, hisz minimálisnak vélt változtatás is eredményezhet haldömpinget vagy épp teljes kapástalanságot.
Ma már rengeteg gyártó kínál „kismillió” kiváló terméket, amikkel szebbnél szebb halakat tudunk mi, horgászok fogni. Most mégis azt mondom számtalan remek pellet, bojli és egyéb csali kipróbálása után, hogy ha csak egyetlen egy fajta csalit vihetnék magammal a vízpartra, az csak és kizárólag a SpéciCorn család lenne. Saját tapasztalataim és a rengeteg visszajelzés, amiket a horgász barátaimtól kapok, egyértelművé teszik számomra, hogy ez a csali bármelyik vízterületen megállja a helyét, legyen szó egy intenzíven telepített „kockatóról” vagy épp egy vadvízről, ahol a halak soha nem láttak még horgászt. Egy szem ilyen csali 61,48 kg ponty megfogásához volt elegendő egy olyan napon, ahol a horgászok nagy része még a kapásig sem jutott el. Kell ennél több bizonyíték?! :-)
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika, Borbiró Ádám
