A nyári horgászatok jellemző nagytestű békés hala az amur. Fárasztása, kifogása különösen nagyszerű horgászélmény egy finom, érzékeny feederbottal. A kisebb példányok is hamar megmutatják, mit bír a felszerelés. Ebben az írásban a finomszerelékes amurhorgászat fortélyait mutatom be.
Az eredményes amurhorgászat elsőszámú feltétele, hogy a kiszemelt vízben lakjon is ilyen hal. Szerencsére sokáig nem kell keresni, hiszen a legtöbb hazai tó, víztározó, holtág és folyó jellemző hala a Kínából érkezett jövevény. Én leggyakrabban a városunk határában elterülő intenzíven telepített magántavon szoktam rájuk horgászni. Kedvenc tesztpályámon hamar választ kapok rá, hogy az etetőanyag és a végszerelék alkalmas-e az amurhorgászatra.
Etetőanyag
Az amur táplálkozási szokásait figyelembe véve tudomásul kell venni, hogy a minőség mellett fontos a mennyiség is, és nyáron az élő anyag (csontkukac, giliszta stb.) helyett a szemes takarmányt (kukorica, búza) részesíti előnyben. Tehát utóbbi nem maradhat ki a keverékünkből! Ennek megfelelően állítottam össze azt a receptet, amellyel jó esélyünk lehet az amurok megfogására.
1 kg Van Den Eynde Professional Formula - Feeder
1 kg Van Den Eynde Professional Formula - Carp
1-2 doboz Van Den Eynde Sweetcorn Tutti-Frutti
30-50 ml Nutrabaits kukoricacsíra olaj
+ 0,5-1 kg főtt takarmánykukorica
A jól tapadó, intenzív aromájú keverék viszonylag sok kukoricát vesz fel, amely a sikeres amurhorgászat nélkülözhetetlen kelléke. A csalogatóhatás fokozása érdekében öntöttem rá a különleges Nutrabaits kukorica kivonatot, amely a szemes takarmány legjava, vagyis a rendkívül magas fehérjetartalmú kukoricacsíra olaj (franciául: Liqueur De Mais, angolul: Corn Steep Liquor).
Információ a vízről
A tó neve: Tóth-tó
Hol található: Kiskunhalas
A vízterület kezelője, tulajdonosa: Tóth Sándor
A horgászhely sajátossága: Az intenzíven telepített tőzegbánya tó igazi ritkaság az Alföld közepén, hiszen itt a tavak döntő többsége sekély szikes tó. A tó átlagos vízmélysége 2,5-3 méter. A horgászat a patkó alakú tónak csak a belső ívéről engedélyezett. A tó átlagszélessége 55-60 méter. A halak döntő többsége a külső íven, a parti sávban tartózkodik. Pontos dobásokkal a túlsó part elé 1-2 méterre bevetett szerelékkel előbb tudunk kapást kicsikarni, mint a meder közepén. A helyi specialisták a horgászat megkezdése előtt, a horgászhellyel szemközti partszélt kevéske főtt kukoricával szórják meg, amelyre pontosan rádobnak. A termetes halak megérkezése szinte biztosra vehető!
A tó területe: 3,5 hektár
Jellemző halállomány: ponty, amur, ezüstkárász, harcsa
További információ a vízről: 30/955-4605
A víz hőmérséklete a horgászat napján: +21 Celsius-fok
A levegő hőmérséklete: +19 Celsius-fok
Légmozgás: élénk É-i szél fújt, hidegfronti hatás érvényesült
Felszerelés
Két különböző erősségű és hosszúságú, nagy hal horgászatra alkalmas feederbotot szereltem fel. Mindkettő a Spro Titanex család tagja. A pontos és távoli dobások kivitelezéséhez egy 3,9 méter hosszú MH (közepesen erős) és egy 4,2 méter hosszú H (erős) feedert találtam megfelelőnek. A bot(ok) különlegessége, hogy (szokatlan módon) nem három egyenlő hosszú tagból áll(nak). Feltűnő a rövid, „stucnis” nyéltag, majd az azt követő és dupla hosszúságú második tag. Számtalan törésteszt bizonyította, hogy extrém megterhelés során (ez nagy súlyú kosarak dobására és termetes halak fárasztására értendő) a második tag van a legnagyobb igénybevételnek kitéve. Az illesztéseket a kritikus törésponttól távolabb helyezték, így még erősebb és keményebb lett a bot. Az új botépítési konstrukció biztosítja számunkra a legjobb dobási és fárasztási teljesítményt. Az új bottípust a különleges vékony titán bevonat (a legjobb fényvédő réteg, meggátolja a bot öregedését!) és megnövelt méretű gyűrűsor teszi teljessé. A botokra Spro Blue Arc 740 matchorsót tettem, amelyre 18-as Spro Carp Maxx főzsinórt csévéltem.
Az összeállított végszerelék sem nevezhető szokványosnak. Legérdekesebb eleme a Methods Elastic Bomb feederkosár, amely az angol feederhorgászok elsőszámú kedvence a nagytestű halak horgászata során. Különösen a ponty- és amurhorgászatban vált be. Miért is?
A rajzon jól látható, hogy ez egy fix (nem csúszó!) végszerelék. Ráadásul a horogelőke is igen rövidre van kötve. Ennek célja, hogy a kosárba nyomott etetőanyag körül keresgélő hal előbb vagy utóbb, de biztosan észrevegye a csalit. Utóbbi rafinált módon nem közvetlenül a horogra került, hanem (Stonfo) szilikon hajszelőkére fűztem fel, amit a horog öblébe akasztottam. A csalit felhörpintő hal valószínűleg azonnal megpróbálja azt kifújni, de pont ekkor akad a szájába a horog (hiszen az teljesen szabadon van). Megérezve a fémet, a hal megugrik, megmozdítva a kosarat is, amely súlyánál fogva biztosítja, hogy a horoghegy még mélyebbre fúródjon a menekülni szándékozó hal szája szélébe. Hogy a néha finoman kapó halak miatt akár egészen vékony (0,14 mm-nél vékonyabb) horogelőkével is próbálkozhassunk, de esélyünk is legyen a nagyobb halak megfogására, a kosarat begumizták. A belsejében megbúvó gumi különleges rugalmasságot biztosít a szereléknek, ami meggátolja - az esetleg rosszul beállított fék mellett is - ez előke leszakadását a bevágás pillanatában.
Nyerő csalik
Tapasztalataim alapján fontosnak tartom megemlíteni, hogy ugyanabból a kukoricából tűzzünk a horogra is, mint amelyet az etetőanyagba kevertünk. Jelen esetben a VDE Tutti-Frutti és a főtt takarmánykukorica jöhetett számításba. A kemény kukorica szilikon hajszálelőkével füzérként került horogra, míg a puha csemegekukoricát normál módon tűztem fel.
A horgászat módja
A horgászat megkezdése előtt érdemes némi alapozó etetést csinálni, majd azt pontosan meghorgászni. Itt ezt három különböző módon tehetjük meg. Átsétálunk a túlpartra, és néhány gombóc kíséretében kevéske szemes takarmányt szórunk a meghorgászandó területre. A másik módszer, hogy néhány lazábbra gyúrt gombóccal bedobunk, majd határozott (rántó) mozdulatokkal kiürítjük a kosarat. És végül, de nem utolsósorban, egy erős csúzlival is belőhetjük a gombócokat. Egy a lényeg, mindenki azt a megoldást válassza, amely a legpontosabb, legkoncentráltabb etetést biztosítja. Nem mindegy, hogy néhány négyzetméteren vagy egy focipálya nagyságú területen kell a halakat keresni!
A beetetés után jó egy órának is el kellett telni, mire az első határozott kapásra bevághattam. A tutti-frutti ízű kukoricával csalizott horogra kapott az első hal, amely egy bő kétkilós ponty volt. Ezután hosszú, majd egyórás csend következett. Már azon tanakodtam, hogy újra ráetetek, amikor heves botgörbítés jelezte, hogy gazdára talált a fűzött kukorica is. Ekkor jött az első amur, majd rövid időn belül a következő. A termetükhöz képest nagyon hevesen védekeztek, különösen akkor, mikor megérezték a merítő közelségét. A horog rendre a szájszélbe akadt.
Újabb, csaknem órás szünet után a botomat is majdnem elvitte a következő hal. A bevágás ült, de mégis komoly ellenállás nélkül tekertem partközelbe a halat. Ahogy felszín közelébe erőltettem, felrobbant a víztükör. Olyan sebesen tépte le a zsinórt a jó tíz kilósra saccolt amur, hogy az orsó alig győzte adagolni a damilt. Majd hirtelen megkönnyebbült a szerlék… Mi történt, letépte az előkét? Nem! Sajnos kiakad a horog a hal szájából. Nem tudtam kivédeni a tipikus amur trükköt, amelyet a nagyobbak előszeretettel alkalmaznak. Ez lett volna a nap hala… de vízben maradt. Kárpótlásul a délelőtt folyamán még egy átlagos méretű amurt tereltem szákba.
Döme Gábor
Ábra: Horváth Gyula Gábor
