Egy új vízterület felfedezése mindig különleges élmény, kiváltképp, ha egy gyönyörű, változatos bányatavon próbálhat szerencsét az ember. Egy kedves meghívásnak eleget téve a nyár legvégén lehetőségem nyílt ellátogatni a dabasi kavicsbánya tóra, amit már régóta kinéztem magamnak, ám ez idáig nem sikerült eljutnom oda. Ebben az írásban összefoglalom, miképpen alakult az első itteni feederes túrám, hogyan, milyen technikával, illetve milyen csalogatóanyagokkal sikerült itt eredményt elérni, valamint azokat a hasznos alap infókat, melyek hasznára válhatnak bárkinek, aki kedvet kap kipróbálni a tavat.
Információ a vízterületről, horgászhelyről
Horgászatom helyszíne ezúttal a Malév-Dabas Horgász Egyesület kezelésében lévő Dabasi kavicsbánya tó volt. Az egykori Malév-tó (sokan még ezen a néven ismerik) mintegy 17 hektáros vízfelülettel rendelkezik. A tó átlagos vízmélysége 4,5 méter, legmélyebb pontja 13 méter (!). A meder térfogata 727 ezer köbméter, partvonalának hossza 2285 méter. A tagolt partszakaszokból, tekintélyes méreteiből és komoly mélységeiből adódóan rengeteg ígéretes lehetőséget kínál a különféle módszerekkel való horgászathoz, itt gyakorlatilag bármilyen úszós, fenekező, finomszerelékes vagy rablóhalas módszert kedvelő horgász megtalálhatja a számítását. A sóderes, szinte iszapmentes tófenék tökéletes és kristálytiszta vízminőséget eredményez. Ez többek között visszaköszön a víz 1,5 méteres átlátszóságában, illetve a tóban élő rákok jelenlétében, amikről köztudott, hogy csakis a tiszta, oxigéndús vizeket kedvelik. Ami a konkrét horgászállást illeti, sokat töprengtem a látogatásom előtt, hogy hova lenne érdemes ülni, majd az elképzelést, opciókat átbeszéltem vendéglátómmal, Halengár Zoltánnal, aki végül az úgynevezett „földnyelv” szakaszt ajánlotta. Számomra is nagyon szimpatikus volt ez a zóna, innen kínálkozik ugyanis a legnagyobb, szabadon meghorgászható vízfelület, gyakorlatilag a tó középső, nyílt vize teljesen elérhető innen. Elfoglaltam hát a spiccen lévő 54-es állást, izgatottan vártam, mit tartogat számomra ez a gyönyörű horgászvíz!
Felszerelések összeállítása
Nem volt nehéz dolgom a felszerelések összeállítása során, mivel évek óta bevált stratégia nálam, hogy ha egy nagyobb kiterjedésű, akár nagy halak fogásával (is) kecsegtető, ismeretlen vízre megyek, akkor oda kedvenc távdobó feeder felszerelésemet viszem magammal. Mint utólag kiderült, ez a lehető legjobb döntés volt, mert ahhoz, hogy kapást tudjak elérni, minimálisan 90-100 métert kellett dobni! Próbálkoztam én persze közelebb is, az egész napos kereső horgászat során elég nagy területet végigpásztáztam, viszont a kisebb táv valamiért nem vezetett eredményre. Felszereléseim fő elemei a By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro LC 3,90-es és 4,20-as botok voltak, rajtuk az elnyűhetetlen Long Cast LCS 5500-as orsókkal. Ezek dobjaira 20-as Super Sensitive Line monofil főzsinór került, kiegészítve szintén 20-as Braxx Long Cast fonott dobóelőkével.
1. felszerelés
Bot: By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 3,90 Long Cast
Orsó: By Döme TEAM FEEDER Long Cast LCS 5500
Zsinór: By Döme TEAM FEEDER Super Sensitive Line 0,20 mm + Haldorádó Braxx Long Cast 0,20 mm a bot kétszeres hosszában
2. felszerelés
Bot: By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 4,20 Long Cast
Orsó: By Döme TEAM FEEDER Long Cast LCS 5500
Zsinór: By Döme TEAM FEEDER Super Sensitive Line 0,20 mm + Haldorádó Braxx Long Cast 0,20 mm a bot kétszeres hosszában
Végszerelék: A botokra helyezett végszerelékeim, teljes mértékben azonos, bordás kosaras szisztémák voltak. Egy-egy 35 grammos Pellet Feeder kosarat használtam. A kosarak fölé egy L-es gumiütközőt fűztem, míg alájuk a praktikus Guru Speed Bead gyorskapcsot kötöttem. Ebbe csatlakozott a 12 cm hosszú, 14-es Braxx Pro zsinórból kötött horogelőkém, a horog pedig kedvenc típusom, egy 8-as méretű Gardner Covert Mugga volt 10-es normál csalitüskével, illetve egy 6-os, hajszálelőkével elkészítve.
Csalogatóanyagok kiválasztása
Az etetőanyagot két fő szempont alapján állítottam össze. Elsődlegesen igyekeztem minél tartalmasabbra keverni, másrészt olyan komponenseket használtam, melyek ízvilága tökéletesen illeszkedik a jelenlegi időszakhoz. Kora ősszel, a vénasszonyok nyarában még abszolút meleg vízről beszélhetünk, főleg egy ilyen mély bányató esetében, ami lényegesen lassabban hűl, mint a kisebb, sekélyebb vizek. Mivel alapozó etetést nem készítettem, hanem kizárólag kereső módszert alkalmaztam, fontos volt, hogy egyetlen kosárnyi mennyiséget bejuttatva is kellően attraktív legyen a kaja, hogy a horog közelébe vonzza a környéken lévő halakat, és azok olyan falatokat találjanak ott, melyek felkeltik az érdeklődésüket.
Fermentált-halas recept nagypontyos horgászatokhoz:
- 800 g Haldorádó Top Method Feeder Total Fish
- 900 g Haldorádó FermentX Tejsavas Betainos
- 250 g Haldorádó Tintahalliszt
- 200 ml Haldorádó SpéciAdditive Darált rák
- 900 g Haldorádó Tejsavas 4X Magmix
- 400 g FermentX Additive - Tejsavas Micro Mag Mix
A recepthez hozzá kell fűznöm azt is, hogy egy picivel több vizet adagoltam hozzá a keverék készítése során, mint ami normál esetben az ideális mennyiség… Ennek egyszerű az oka, ugyanis nagyobb, erőteljesebb tapadó képességre volt szükség! Az etetőanyag beltartalmát könnyedén kimaxolhatjuk a rengeteg maggal, melyek kétségtelenül fogósabbá teszik, hisz imádják őket a halak, viszont némi kompromisszumot is igényel a dolog. Egyrészt a method kosarak szóba sem jöhetnek ebben az esetben (ezért is kerültek a botokra a 3 bordás, nagy befogadó kapacitású Pellet Feeder kosarak), másrészt bele kell kalkulálni azt is, hogy a vízbe csobbanás után legalább 5 méteres vízoszlopon kell végigsüllyednie a töltetnek, és ha közben kioldódik az etetőanyag, elvész a koncentrált csalogatóhatás lényege. Nem kell túlzásba esni, az sem jó, ha ragacs lesz a mixből, viszont egy kis plusz vízzel bebiztosíthatjuk, hogy a horgunk mellé szánt kaja megfelelően célba érjen.
Mivel csalizzunk?
A csalikat illetően talán nem meglepő, hogy olyan típusok hozták a legtöbb kapást, amik ízesítésben passzolnak az etetőanyaghoz. Ezek közül az egyik a Haldorádó Oldódó Lebegő Pellet Fokhagymás Hal, a másik pedig a BlendeXCorn volt Tintahal + Polip változatban. Ezeknek teljesen eltérő az íze és illata, mégis hasonlóak abban, hogy az intenzív, halas vonalat erősítik. Nem kisebb a differencia a színezetükben sem, mivel az előbbi fehér színű, a gumi csaliimitáció pedig fluo rózsaszín színnel rendelkezik, mégis megegyeznek abban, hogy mindkettő élénk, kontrasztos, a víz alatt könnyedén észrevehető tónus. Van még egy harmadik elem is, amit érdemes kifejteni, ez nem más, mint a csalik felkínálása! Nos, ebben 100%-ig azonos volt a siker kulcsa, mivel a halak érdeklődése egyértelműen megmutatta, hogy a finoman kikönnyített, precízen balanszírozott formációk tetszenek nekik legjobban. Sokkal hamarabb jelentkezett kapás, ha a csalikat így „tálaltam”, mint amikor magasabban meglebegtetve vagy épp a mederfenéken fekve kínáltam fel.
Irány a Dabasi kavicsbánya-tó
Egy egyszerű, rapid horgászatot terveztem Dabasra, mely során reggeltől estig próbálkoztam meg a pontyfogással. Szokatlanul kényelmesre vettük a figurát Csaszival, mert közel 8 óra volt, amikor a tóhoz megérkeztünk. Volt is bennem egy furcsa, ambivalens érzés, hisz ilyenkorra már rég be szoktam dobni, de azt se mondanám, hogy bántam a nem hajnali kelést. :-) Mindenesetre a horgászhely elfoglalása után igyekeztünk minél hamarabb összerakni a felszereléseket és megkezdeni a pecát. Szerencsére a tó körül minden állás megközelíthető autóval, illetve ott is lehet hagyni azt a horgászat idejére, így a cuccolással sok-sok energiát és időt megspórolhattunk, gyakorlatilag a csomagtartóból a helyére is került minden.
Elképesztően szép ez a víz… Túl azon, hogy kristálytiszta és rendkívül jó minőségű, a környezet is olyan látványt nyújt, amin jólesik végigsétáltatni a tekintetünket. A fotelemben ülve könnyedén el is méláztam az azúrkék felszínen, illetve a túlparti szakaszok ígéretes, üde zöld helyein. A fél szemem azért vissza-visszanézett a spiccekre is, és bizony nem hiába! Egy gyengécske, ejtős kapást jelzett 3,90-es botom spicce! Egyszer rátekertem, még egy lazítás jött, én pedig egy bevágással folytattam az akciót. Lelki szemeim előtt már láttam, amint egy kárász vagy dévér találta meg elsőként a csalimat, azonban a kontaktust felvéve sokkal jobb ellenállást közvetített a felszerelés! Alig negyedóra horgászat és pár perc fárasztás után máris kezemben tarthattam az első dabasi pontyomat, egy szép, 3-as forma tükröst.
Biztatóan indult a nap, hamar megérkezett az első hal és fantasztikusan jó volt az idő, így felhőtlen jókedvvel és lelkesedéssel dobtam vissza a szerkót, várva a folytatást. A pozitív energiákat mintha a halak is megérezték volna, mert alig 10 percet kellett csupán várnom a következő kapásra. Ez bizony már nem az óvatosabb fajta volt! Egy pillanat alatt eltekerte valami a feederspiccet, s abban a másodpercben a zsinór is vadul kezdte követelni az orsó dobjáról. Bevágás után azonnal érezni lehetett, hogy az előzőnél lényeges nagyobb hal akadt a horogra, ám arra magam sem gondoltam akkor, amit a fárasztás későbbi fejleményei hoztak... Igyekeztem mihamarabb felvenni az ideális pozíciót és a vízben magam felé kormányozni a halat. Apropó, ideális pozíció! Mit értek ezen? A horgászhelyem előtt nagyjából 20-25 méter szélességben és kb. ilyen hosszúságban egy folyamatosan, lassan mélyülő plató terült el. Tíz méterre a parttól mindössze 30-40 cm volt a víz mélysége, ami nem épp ideális arra, hogy egy nagy halat ezen keresztül húzzak magamhoz, de a kisebb példányok esetében is kétségtelenül könnyebb és hatékonyabb volt a fárasztás, ha a vízbe sétálva elébe mentem a horgon küzdő delikvensnek. A plató végén hirtelen mélyül a víz, kis túlzással azonnal letörik 5 méterre, ami a tó e szakaszán az egész mederre is jellemző. Gyakorlatilag ebből a mélységből kell felhúzni a halat egészen addig, míg a plató szélét el nem éri. Nem is csoda, hogy minden megakasztott példány keményen küzdött, magukhoz képest az áltagos, 2-3 kg-os egyedek is rendkívül erős ellenállást mutattak. Kanyarodjunk vissza a most horgon lévő, termetes példányhoz, aminek fárasztása zajlott: ez a hal nemcsak, hogy egyszerűen erőteljesen küzdött, hanem olyan kitartóan, annyira hosszadalmasan, ami alaposan feladta a leckét! Nagyon lassan tudtam lopni a métereket, ha pedig sikerült, minduntalan vissza is kérte azt, amit meg tudtam szerezni az orsóra. Sokszor úgy éreztem, egy lépést teszek előre, kettőt pedig hátra… Megszámolni sem tudom, hogy hányszor gondoltam azt, hogy „Na, most már nem fog visszafordulni, jöhet a merítés”… Aztán a nagy ponty erre rácáfolva 30-40 méterre visszatört. Sőt, számos pipáltatás után kétszer fordult vissza, közvetlenül a merítőháló elől is! Az elmúlt évek során a két kezemen meg tudom számolni, hány nagy ponty vagy amur csinált velem ilyet, illetve mennyi igényelt ilyen hosszú fárasztást közülük. Ez a hal biztosan köztük van és nem is az utolsó helyen! A fárasztás végén, amikor a merítőbe tudtam húzni, egy önfeledt örömkiáltással konstatáltam, hogy végre megvan! Azért megmondom őszintén, ez a meló engem is kifárasztott a tűző napon…
Egy elég érdekes, de annál izgalmasabb akció következett, amikor egy újat dobtam a 4,20-as botommal. Épphogy csak beért, becsobbant az etetőkosaram, lesüllyedt a fenékre, én pedig e közben letettem a botomat a tartóra, majd ahogy nyúltam volna oda a nyeletőféket átkattintani, arra lettem figyelmes, hogy a botom megindul előre.
Először még azt hittem, hogy beleakadtam valamibe, én bénáztam, aztán meglepődve láttam, hogy gőzerővel görbül a spicc, valami vinné a botot! Ilyen hamar megérkezett a kapás: valami már a süllyedés közben fölfigyelhetett a csalimra és rögtön magáévá tette. A fárasztás végén egy újabb gyönyörű ponty került a hálóba. Nagyon szép, makkegészséges tőponty volt. A legfürgébb és leggyorsabb kapás akcióját biztosan ő nyerte aznap. Gyorsan visszaengedtem és kíváncsian vártam, mit tartogat még számomra a nap.
A rövid és lényegre törő szeretnék lenni, néhány szóban elmondható az, ami ezután történt. No, persze nem azért, mert eseménytelenül alakult a folytatás, hanem azért, mert némi túlzással egymásnak adták a horgot a pontyok!
Összegzés
A horgászat előtt nem gondoltam volna, hogy ilyen eredményes lesz az első itteni látogatás és ilyen jól sikerül az ismerkedés a tóval, de annál boldogabb voltam az élmények után. Zömében szép tükörpontyokat fogtam, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a 1,5-3 kg közötti példányok alkotják a tó fő állományát. Mindössze 1 db pikkelyes ponty volt közöttük, valamint a tükrösök között a nap csúcs hala, egy gyönyörű, nagy, bányatavi matuzsálem, 15 kg feletti súllyal. Fantasztikus ajándék volt ez így, elsőre a tótól, és úgy tűnik, hogy amit kigondoltam, az eredményesen működik itt, ezért Nektek is szívesen ajánlom! Ha kedvet kaptatok, próbáljátok ki a praktikákat, sok sikert kívánok a Dabasi Horgásztó felfedezéséhez! Irány a vízpart, ősszel is!
A horgászatról készítettünk egy filmet is, ami még látványosabban mutatja be az eseményeket, részleteket. Érdemes megtekinteni, jó szórakozást kívánok hozzá!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Császár Bence, Putz Tamás
Videó: Császár Bence, Takács Péter
