A téli horgászat egy kőkemény kihívás, egy igazán komoly megpróbáltatás, azonban az halmérettől függetlenül nagyon szép eredménynek számít, ha ebben az időszakban sikerrel járunk! A rövid nappalok mellett hideg, olykor extrém időjárási viszonyok fogadják az igazán kitartó horgászokat az üres vízpartokon, ráadásul a halfogás fokozottan nehéz ilyen körülmények között. Szeretem a nem hétköznapi kihívásokat, éppen ezért a tél több időpontján próbáltam szerencsét kedvenc bányatavam partján, a befagyás előtti időszakban is.
Minden túlzás nélkül állíthatom, az év legnehezebb időszaka a tél. Olykor hiába a legjobb felszerelés, csalogatóanyag, a tökéletesen felkínált csali, könnyen megúszhatjuk a napot egyetlen pöccintés nélkül is. Nem titok, én is belefutottam ilyen „nullás” horgászatokba, de ezekből tanulni, építkezni kell. Egész egyszerűen meg kell értenünk a halak lelassult életvitelét, meg kell találnunk azt a szűk csapást, amikor némi táplálékot vesznek magukhoz. Ilyenkor viszont nélkülözhetetlenek a legjobb csalogatóanyagok, technikák. Ebben a cikkben összeszedtem a téli horgászataim során tapasztalt megfigyeléseket, amelyeket részletesen, pontokra szedve osztok meg az Olvasókkal.
Időjárási körülmények – kudarcok, kitartás, megfigyelés
Mint a bevezetőben is említettem, több különböző időpontban is horgásztam kedvenc bányatavamon, az orosházi Új Homokbánya Horgásztavon. Ez leginkább azért is alakult így, mert így minden egyes horgászat alkalmával más és más hideg, fagyos körülményt kellett megoldani. A horgászatok során a reggeli órákban mindig kemény mínuszok vártak a tóparton, olykor köddel, széllel, intenzív havazással. Ilyen szituációkban az alázat és a kitartás kulcsfontosságú. A horgászatok végén kielemeztem a történteket, kerestem az összefüggéseket, csiszoltam, finomhangoltam a technikát. Hiszem, hogy kizárólag így érhetünk el sikert télen.
A horgászat menete – idomuljunk a halak szokásaihoz!
A lelassult, passzív halakhoz való alkalmazkodás nem teszi egyszerűvé a téli horgászatot, az egyszer biztos. Több horgászat után mondhatom, hogy a dobások, frissítések közötti időintervallumnak igen komoly jelentősége van. Kétbotos horgászat lévén az egyik bottal állandóan kísérleteztem, például próbáltam sűrűbben (20-30 percenként) dobni, azonban ez egyetlen egyszer sem vezetett eredményre! Megfigyeltem, hogy az összes kapásom a dobást követően több mint egy óra múlva érkezett, ezért kitoltam a dobások közötti időt 1,5 (!) órára. Borzasztó nehéz volt ezt olykor kiülni a hidegben, de kizárólag ez vezetett eredményre. Ez a feederezésnek semmiképpen sem a legszebb műfaja, azonban most erre volt szükség, így ehhez alkalmazkodtam.
A halak jól megfigyelhető táplálkozási időszaka – türelem
Horgászataimat elemezve vannak olyan elemek, amelyek mindig megegyeztek. Ilyenek a használt kosártípusok, az etetőanyag keverékek (ezekről a későbbiekben rántom le a leplet), illetve az, hogy a kapások 90%-a 14 óra után érkezett. Pontos magyarázatot nem tudok, hogy ez minek tudható be, azonban a sokadik horgászat után ezt már tényként kellett kezelni. Olykor az egész napos fagyoskodás ellenére is türelmesen szuggeráltam a mozdulatlan spicceket, amelyek az említett időszak után keltek végre „életre”. Ezek a horgászatok semmiképpen sem a haldömpingről szólnak, ha ilyenkor akár egyetlen pontyot is szákba tudunk terelni, az már egy igen szép és különleges eredmény.
Kulcsfontosságú kérdés: mi kerüljön az etetőkosárba?
Ezek a téli horgászatok tényleg arról szóltak, hogy megtaláljam a horgászat ilyenkor ideális összetevőit, amelyekkel bárki eredményes lehet, ha bizalmat szavaz a cikkben leírtaknak. A kosárkérdést rendkívül leegyszerűsítve a következő két típusra esett a választásom:
Pellet Feeder kosár (25 g)
-Method Flat Feeder kosár (30 g)
A „rávárós”, kevés újradobást igénylő horgászatok miatt az egyszeri dobással bevitt, nagyobb mennyiségű, darabos keveréket kellett bejuttatnom az ideálisnak vélt helyre. Ez a két kosártípus tökéletesen megfelelt az alábbi kritériumoknak és tökéletesen is működtek. Az etetőanyag kérdés okozta a legnagyobb fejtörést. A mély víz miatt olyan keverékre volt szükségem, ami kellően darabos és táplálkozásra is bírja az óvatos pontyokat. Több keveréket is kipróbáltam, amelyek esetében az alapot mindig a Haldorádó Pellet Pack Turbo - Fagyos ponty jelentette. Nehezen tudok elképzelni ennél hatékonyabb pellet mixet erre a fagyos időszakra. Azonban felfedeztem egy olyan párosítást, ami kimagaslóan teljesített, így ha csupán egy keveréket vihetnék magammal a téli horgászataimra, az a következő lenne:
Fagyos pontyok csalija, vagyis mi kerüljön a csalitüskére?
Ha az etetőanyag kiválasztását kulcsfontosságúnak neveztem, akkor az ideális csali hasonlóan fontos témakör. Ugye a jelenleg kapható csalik már ezer meg egy változatban állnak a horgászok rendelkezésére, azonban a választás nem is olyan egyszerű. Ízekre, színekre, állagra, formákra, méretre is bonthatjuk a csalikat. Sokféle verziót kipróbáltam csalitüskén felkínálva, azonban gyorsan rá kellett jönnöm arra, hogy az Új Homokbánya Horgásztó lakóit, ha csalizásról van szó, akkor az „íz” kategórián kívül minden más jellemző is komolyan érinti. Vagyis fontos volt a csali színe, állaga, formája és mérete is. Természetesen a tökéletes csali-felkínálás mellett.
Szerencsefaktor: „Csak az fog halat, aki horgászik!”
Hiába a kellemetlen, cseppet sem vízpartra csábító időjárás, hiába az olykor kapástalanul végigült horgásznap, a kudarcok, igaznak bizonyul a mondás, mely szerint „Csak az fog halat, aki horgászik!”.
Ha végre teljesen összeállt az, amit jónak gondolunk, mind stratégia, mind csalogatóanyagok terén, a siker még akkor sem garantált. Viszont a tudatossággal fogási esélyeinket jelentősen megnöveljük. Hiszek abban, hogy a sok-sok erőfeszítés előbb-utóbb kifizetődik, megtérül.
Cikkem zárásaként mindenkit csak biztatni tudok, ha van jégmentes vízterület a közeletekben, tegyetek próbát mindenképpen, akár a cikkben leírtak szerint. Két olyan fényképpel zárom írásom, amelyek tökéletesen rávilágítanak arra, hogy a legzordabb időjárási körülmények között sincs lehetetlen! Sőt, lehet, hogy a legnagyobb élmények várnak ekkor ránk a vízparton…
Fotók: Bugyinszki Gábor
