Van az úgy, hogy egy nagy reményekkel várt, tudatosan tervezett és felépített horgászat végül egészen más eredménnyel zárul, mint ahogy azt a horgász szerette volna. Minél több év telik el az életemből a vízpartokat járva, annál kevésbé lepődöm meg az ilyesmin, de így sem tudok egykönnyen beletörődni. Alapvetően szeretek úgy tekinteni az ilyen alkalomra is, hogy legalább tapasztalatokat gyűjtöttem… Hát, igen, győzni vagy tanulni – nagy igazság ez! Ideális esetben ez a kettő együtt járhat, most azonban csak az utóbbi jutott. Az eredmények tükrében eleinte nem akartam leírni e horgászat beszámolóját, viszont végül úgy döntöttem, mégis megteszem, már csak azért is, mert az a bizonyos siker is mindig nézőpont kérdése!
Információ a vízterületről, horgászhelyről
A hortobágyi halászati hagyományok őrzőiként és a magyar tógazdasági kultúra egyik megteremtőjeként a Hortobágyi Halgazdaság 1916 óta gazdálkodik a Hortobágyon. A társaság közel 3000 hektárnyi halastavat működtet, amivel Európa egyik legnagyobb pontytermelő halgazdasága. A halastavi vizes élőhelyek természetvédelmi jelentőségének megfelelően a gazdaság teljes területe természetvédelmi oltalom alatt áll, része a Világörökségnek. Állami tulajdonú társaságként a Hortobágyi Halgazdaság Zrt. történelméből és méretéből fakadóan, a magyar halászat illusztris tagjaként, a Hortobágyi Nemzeti Park területén elhelyezkedve kiemelt nemzeti értéket képvisel.
A halgazdaság működtetésében, szintén itt, a hortobágyi puszta szívében található az Ohati Horgász- és Bemutató Központ, pontosabban a Gyökérkúti-tóegység területén. Ami engem az itt található csodás vízi világból igazán érdekel(t), az az Ohati III. horgásztó. Ez az országosan is ismert horgászvíz a 26 hektár területű. A tó kiemelkedő ponty-, amur-, csuka-, harcsa-, keszeg-, valamint kárászállományával méltán nyerte el a verseny- és hobbihorgászok elismerését is. A fogások között nem ritkák a 10 kg-on felüli pontyok, illetve kapitális harcsák sem!
Az itt élő termetes, pocakos pontyok becserkészése volt a fő célom és úgy gondoltam, hogy a tó egy sekélyebb szakaszán keresek helyet, ahol a tavaszi melegedés hatására néhány Celsius-fokkal már melegebb a víz, így a halak számára is kedvezőbb, vonzóbb körülményeket teremt. Végül a tó déli részében választottam ki a terültet, ezen belül is egész pontosan a 35-ös állásnál foglaltam helyet.
Felszerelés összeállítása
Kulcsfontosságú része az itteni sikeres horgászatnak, hogy minél nagyobb távolságot kell meghorgászni. Minél inkább sikerül ezt teljesíteni, annál inkább, s annál hamarabb számíthatunk kapásra! A stratégiát is ehhez mérten alakítottam ki. Tekintsük át a felszerelést és a komplett végszereléket! Felszereléseim fő elemei stílszerűen kínálatunk távdobó nagyágyúi, a By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro LC 4,20-as botok voltak, rajtuk az elnyűhetetlen Long Cast LCS 5500-as orsókkal. Ezek dobjaira 20-as Super Sensitive Line monofil főzsinór került, kiegészítve szintén 20-as Braxx Long Cast fonott dobóelőkével.
1-2. felszerelés
Bot: By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 4,20 Long Cast
Orsó: By Döme TEAM FEEDER Long Cast LCS 5500
Zsinór: By Döme TEAM FEEDER Super Sensitive Line 0,20 mm + Haldorádó Braxx Long Cast 0,20 mm a bot kétszeres hosszában
Végszerelék: Sorra haladva a szerelék elemein, a fonott horogelőkén elsőként egy Korda Sinkers ütköző található, melynek nagy előnye, hogy lényegesen nehezebb, mint a hagyományos gumiütközők, ezért nagyon szépen el tudja fektetni a fonott zsinórt a kosár fölött, így az biztosan nem fog gyanút kelteni az óvatosabb, nagy pontyokban sem. Ezután következik az etetőkosár, ez az egyik botomon egy 35 grammos Haldorádó Pellet Feeder, a másikon pedig egy Dart 3 bordás, 45 grammos Pellet Feeder volt. A kosarak alá a már jól bevált Guru Speed Bead gyorskapcsot kötöttem. Ez nálam egy elmaradhatatlan kis kiegészítő! Ebbe csatlakozik maga a horogelőke, ami 14-es Braxx Pro süllyedő feeder előkezsinórból készült. A hossza mindkét bot esetében 12 cm, valamint a horgok is megegyezően 6-os méretű Gardner Covert Dark Mugga típusok voltak. A horgokat a tökéletes hatékonyság érdekében kézzel ultra hegyesre és élesre fentem, illetve a hajszálelőkéket fixáltam egy-egy gumicsövecskével a horgok szárán.
Csalogatóanyagok kiválasztása
A célzott, szelektív nagyponty-horgászathoz igazodva egy brutál tartalmas, kizárólag micro pellet alapú keveréket állítottam össze. Ezek mindegyike alapvetően valamilyen hal-, vagy húslisztes pellet volt, egyes típusoknál májas, fűszeres-csípős ízekkel, aromákkal kiegészítve.
Nagy pontyos pellet mix:
- 1 doboz Haldorádó Pellet Pack Turbo - Tüzes Ponty
- 1 doboz 4S Method Pellet Mix - Tavasz
- 1 doboz Fluo Micro Method Feed Pellet - Brutális Máj
- 100 ml Haldorádó SpéciAdditive Fűszeres Vörös Máj
Fontos, hogy ezeket a pelleteket külön-külön kevertem be, elsősorban vízzel és/vagy a gyárilag az adott termékhez tartozó folyékony aromával. A SpéciAdditive adagolása csak a FMMFP Brutális Májnál történt. Az összekeverés, vegyítés csak azután következett, miután mindegyik pellet mix tökéletesen megszívta magát és elérte az optimális állagot.
Mivel csalizzunk?
Ha már nagyponty-horgászat, akkor az etetőanyaghoz hasonlóan a csalikkal sem finomkodtam. A Haldorádó LEGEND PELLET termékek különböző variációival próbálkoztam, melyek közül a gyenge táplálkozási hajlandóság ellenére egy nagyméretű kombináció hozta meg végül a becsületfogást, majd fogásokat. Ez is egy érdekes tapasztalat volt, hogy ilyen körülmények, ennyire gyér kapókedv mellett, amikor az ember azt gondolná, hogy a kisebb falatot nagyobb valószínűséggel, így jóval hamarabb veszik fel a halak, mégis egy jelentősebb méretű, dupla csali kellett nekik.
Ennél a csalinál a LEGEND PELLET család Pop Up (lebegő) és Sinking (oldódó-süllyedő) változatait kombinálva használtam hajszálelőkére fűzve. E módszer nagy előnye, hogy a pellet szemek lehetnek teljesen eltérő színek, illetve ízek. Együtt egy balanszírozott, nagyméretű, nagyon attraktív csalit alkotnak. A konkrét ízeket tekintve a lebegő csali komponens a Tüzes Ponty, míg az oldódó-süllyedő pellet a Fokhagymás Hal volt. Ezzel fogtam az összes halamat ezen a horgászaton.
Szeszélyes Ohat
Borzalmasan izgatott voltam a horgászat előtti este. Elalvás előtt fel-felsejlettek a szemem előtt azok a kapitális, gyönyörű pontyok, amelyeket korábbi írásokban és videókban láttam Ohatról. Szinte libabőrös lettem, ha rágondoltam, micsoda élmények várnak rám másnap. Jó lett volna minél hamarabb elaludni, de nem ment egykönnyen. Ezt meg is éreztem, amikor pár órával később ébresztett a telefonom. Korán kellett kelni, hosszú út állt előttem Hortobágyra. Gyors kávé, és már nyitottam is fel a garázsajtót. Ahogy a kocsiban ülve indításkor felvillant a „START ENGINE” gomb, én is nyugtáztam magamban, induljon a kaland!
Szűk két órával később kanyarodtam be az Ohati Horgász- és Bemutató Központ területére. A helyfoglalás és a kipakolás sablonos, állandóan ismétlődő művelete olyan gyorsan történt, hogy mire feleszméltem, már bent is voltak a végszerelékeim. Nem végeztem alapozó etetést, kifejezetten kereső horgászattal terveztem a halak nyomára bukkanni.
Kicsivel több, mint egy óra telt el az első kapásom érkezéséig. Hevesen kezdett verni a szívem, ahogy végignéztem azt a gyönyörű, lassú, spiccgörbítős kapást. Az ilyenekre szoktam mondani, hogy igazi nagy, öreg pontyos kapás! Bevágás után sem hagyott alább az izgalom, mert igencsak jó súlyt, ellenállást éreztem a túloldalról. Kb. 10-15 perccel később szákolhattam meg ohati túrám első halát, ami mindjárt egy 10 kg-ot meghaladó, szép sötét tónusú tükörponty volt. „Micsoda kezdés… na, ez szuper peca lesz!”, gondoltam magamban. És milyen rohadt nagyot tévedtem…
Néhány szóban elmondható mindaz, ami a ponty visszaengedését követően történt. Nem tudom úgy felidézni az emlékeket, hogy nagyobb kedvvel, lelkesedéssel számoljak be a nap további történéseiről. Hosszú-hosszú kapástalan órák követték egymást, miközben az időjárás a jégesőt és a havazást leszámítva egy komplett műsort vonultatott fel. Elképesztően magas, 1029-1032 hPa közötti légnyomás jellemezte a napot, amiben hol tűző napsütés, hol erős szél, hol pedig borult szürkeség, valamint eső volt tapasztalható. Őrület… Ezt a normál ember is nehezen viseli, én pedig ráadásul fokozottan érzékeny is vagyok az ilyen fronthatásokra, hirtelen időjárás-változásokra, mivel idestova 15 éve gyógyszert szedek magas vérnyomásra… Nem is meglepő tehát, hogy mindezek hatására aznap olyan éktelen, lüktető fejfásom volt, hogy úgy éreztem magam, mint egy kifacsart narancs.
Összegzés
Nos, a horgászatot ennek ellenére azért nem adtam fel, próbáltam újabb és újabb kapásokat elérni, ami a hatványozottan rossz körülmények ellenére valamelyest sikerült is. Összesen 4 db pontyot fogtam, melyek az elsőt leszámítva nem voltak épp termetes példányok, főleg ohati viszonylatban, mégis értékes fogások voltak. Mint azt vendéglátómtól megtudtam, aznap a tavon horgászó sporttársak közül csak nekem sikerült pontyot fogni. Ebből a szempontból nézve rögtön sokkal jobban hangzik az a kb. 27-28 kg összsúlyú pontyfogás, mint egy betli! Kiváltképp úgy, hogy finoman szólva én magam sem tudtam 100%-os teljesítményt nyújtani… Lehet ezt bárhogyan megközelíteni, a tények attól még nem változnak: ez a horgászat sokkal csekélyebb eredménnyel zárult, mint vártam és szerettem volna. Imádom a távdobást, a célzott nagy pontyos feeder horgászatot, ez a hely pedig pontosan ezekről szól. Az én világom, ahova évek óta el akartam jutni. Most, amikor végre összejött pedig ilyen félresiklott formában, a nyavalyás idő miatt?! Méltatlan – ez a jó szó!
Tehetek róla? – Nem. Megtettem a lehetőségeimhez képest mindent? – Igen! Tiszta a lelkiismeretem, mégsem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy mennyire sajnálom ezt a horgászatot, mennyivel több lehetett volna ebben! Hiába, az időjárás egy olyan állandóan változó, kiszámíthatatlan, meghatározó hatalom a horgászatban, amit az ember nem tud befolyásolni. Készülni, tervezni lehet az időjárás alakulásának megfelelően, de mint azt most (is) megtapasztaltam, a meteorológia is tud tévedni. Mondom ezt azért, mert a horgászatom előtt több forrást is megnéztem, és abból, amit a helyszínen végül átéltem, egy árva betűt sem láttam sehol. Mindegy is, ez már múlt idő.
Egy biztos, ezt nem fogom ennyiben hagyni. Hamarosan visszatérek Ohatra és egy új horgászat alkalmával, ha nem is jó, de legalább normális körülmények mellett egy remélhetőleg sokkal-sokkal méltóbb eredményt fogok felmutatni, hisz azok a gyönyörű, hatalmas pontyok most is ott úsznak a vízben. Folytatása következik…
Írta: Putz Tamás
Fotók: Sipos Gábor, Putz Tamás
