Szeretem feszegetni a határokat. Mindig keresem, kutatom az olyan vizeket, helyzeteket, amelyek ha veszélyes terepre is sodornak, nagy jutalommal járhatnak. Bár ez a jutalom olykor nem kézzelfogható, számomra kétségtelen, hogy érdemes érte kockáztatni, még akkor is, ha a horgászat előtt a „Normális vagy, itt, feederbottal?!” kérdést kapom. A kihívások leküzdésének izgalma, az értékes tapasztalatok megszerzése és nem utolsósorban egy-egy érintetlen, öreg, dzsungellakó ponty megfogása egymagában is elég volna, hogy felcsigázza a fantáziámat, azonban, ha mindez egyetlen horgásztúrán adatik meg, az végképp lerendezi a kérdést: Igen! Ezzel dióhéjban el is mondható, miféle horgászatra szeretném invitálni ezúttal az Olvasókat… Ha érdekel, meddig sikerült az oroszlán bajszát húzgálni, dőljetek hátra kényelmesen a fotelben, mert sorozatom újabb látványos állomása következik!
Információ a vízterületről:
Az ezúttal célba vett vízterület Bács-Kiskun megye egyik eldugott, magáról keveset hallató tava. Jómagam az idei év tavaszán ismerkedtem meg vele, amikor barátom és kollégám, Rokolya Péter korábbi horgászatainak beszámolóit hallgattam, s gyönyörű fogásainak albumát nézegettem. A hatalmas tokhalak és szépséges tőzeglakó pontyok azonnal elültették a bogarat a fülemben; elhatároztam, ide mihamarabb el kell látogatnom. Peti először óva intett ettől, mert az itteni horgászat egyik alapvető sajátossága, hogy közel kell felkínálni csalijainkat a túlpart peremén húzódó akadó-sorhoz. Nem is akármilyen akadókról van szó, mert bizony finoman szólva sem egyszerű pálya várja itt a kalandvágyó horgászt. Rengeteg a víz fölé hajló terebélyes bokor és fa, melyek ágas-bogas karjai többségben a víz alatt is folytatódnak. Ezek mellett nagy számban vannak olyan szakaszok, ahol tekintélyes alámosás található a partvonal alatt, amik telis-tele vannak gyökerekkel, torzsákkal.
Kiváló élettér és búvóhely mindez a nyugalomra vágyó öreg pontyok számára, ahol garantáltan zavartalanul élhetnek, gyarapodhatnak. Innen nem egyszerű feladat szimplán kicsalogatni őket, s miután ez mégis sikerült, a fárasztások általában hamarabb véget érnek, mielőtt igazán elkezdődhettek volna, mert a megakasztott hal visszarohan a gyökerek, ágak közé, ahol borítékolható, hogy elveszítjük. Nem kis rizikót vállal itt egy erősebb felszereléssel próbálkozó horgász sem, feederbotos összeállítással azonban csak remélhettem, hogy nem hatványozódik a megoldatlan szituációk száma. A lecke fel volt tehát adva, nem mindennapi körülmények közepette kellett eredményt felmutatnom.
Horgászhely kiválasztása:
A tapasztalat és a helyismeret mindig a legértékesebb tényezők, kiváltképp egy ismeretlen, nehéz terepen. Szerencsére nem kellett a sötétségben tapogatóznom a horgászhely kiválasztása kapcsán, mert Peti az elképzeléseimet hallva nemcsak információkkal látott el, hanem kedvet is kapott egy közös nádudvari pecához és csatlakozott hozzám. A legjobbnak vélt hely kiválasztásakor maximálisan bíztam a véleményében, Ő pedig egyértelműen az 1-es állást javasolta.
Ez az állás a tó egyik öblének elején található, közvetlenül egy bevezető csatorna mellett - az az elmélet, hogy ezt a szakaszt rendszeresen járniuk kell a halaknak, logikusnak tűnt. Mindemellett széles hely is kínálkozott horgászatra innen, így mindketten nagyobb területet tudtunk „lefedni” és próbára tenni. Horgásztúránkat 24 órára terveztük.
Időjárás és vízhőmérsékleti adatok:
Horgászatunk időpontjára egy kéthetes melegfrontot jósoltak a meteorológusok, ami a tavasz első igazi tartós melegedést hozó hulláma volt a térségben. Abban bíztunk, hogy az ívási időszak közeledtével a halak pozitívan reagálnak majd erre és ösztönösen aktívabban táplálkoznak majd, hogy energiát és tápanyagokat gyűjthessenek a rájuk váró szaporodási ciklus erőfeszítései előtt. Az előrejelzés zömében be is váltotta reményeinket, igazán gyönyörű tavaszi időjárásban lehetett részünk. A napsütéses órákban az égboltot alig-alig tarkították felhők, amik éjszaka sem zavarták a csillagos égboltot. Ebből eredően minimális légmozgás volt csak tapasztalható, nagy örömömre szélcsendes időnk volt. Az levegő átlag hőmérséklete 20-25 Celsius-fok között mozgott, amivel nagyon kellemes közérzetet teremtett számunkra is, a víz azonban jelentősen hidegebb volt. A partszélben 18-20, a mederben azonban csupán 17 fok volt a maximális mért értékünk. Végül talán a leginkább kardinális abiotikus tényező, mely szintén kedvező feltételeket adott, a légnyomás: ez 1012-1014 hPa-os értékek között mozgott, ami véleményem szerint optimális pontyhorgászat során.
Felszerelés kiválasztása:
A megállíthatatlanul fejlődő modern technológia a feederbotos horgászat szekciójához is időről időre biztosít olyan eszközöket, melyek már-már fizikát meghazudtoló módon képesek elviselni az extrém terhelést és fokozott igénybevételt. Én is tudom, alapvetően a feederezés nem az akadókban való horgászat módszere, viszont a felszerelések fejlődésével könnyedén találni olyat, ami alkalmas az ilyen kritériumok teljesítésére is.
Ezen a horgászaton nem volt szükség nagy dobásokra, mivel a meghorgászott távolság mindössze 80 méter volt, viszont ezeket hajszálpontosan kellett végrehajtani a tereptárgyak közelsége, illetve a koncentrált etetés miatt. Ehhez nekem jobban kézre állnak a hosszabb feederbotok, így felszerelésemet ehhez igazítottam.
Nemesnádudvaron az alábbi felszereléseket használtam:
1. felszerelés:
Bot: Spro Team Feeder Carp Fighter 3.90 XH by Döme Gábor
Orsó: By Döme Team Feeder Long Cast 4500
Főzsinór: Nevis Navy Carp 0,25 mm
Végszerelék: A monofil előtétzsinóron ütközött egy 35 grammos Haldorádó Pellet Feeder kosár, amely alá egy Guru Speed Bead gyorskapcsot kötöttem. Horogelőkém hosszát 12 cm-re állítottam be, horgom pedig egy kifejezetten nehéz, akadós terepen való horgászatokra fejlesztett típus, a Gardner Covert Continental Mugga volt. Ezt zömében 8-as, illetve esetenként 10-es méretben használtam az aktuális csalik méretéhez igazítva.
2. felszerelés:
Bot: Spro Team Feeder Carp Fighter 4.20 XH by Döme Gábor
Orsó: By Döme Team Feeder Long Cast 5500
Főzsinór: Nevis Navy Carp 0,25 mm + a bot kétszeres hosszának megfelelő Prologic
Bulldozer Mimicry Water Ghost XP 24 lbs monofil előtétzsinór
Végszerelék: A rövidebbik feederboton használt szerelékkel megegyező.
Etetőanyagok összeállítása:
Ahogy fentebb említettem, az akadók és parti alámosások gyökérzetében élő öreg pontyokat nehéz kicsalni búvóhelyeikről, majd táplálkozásra bírni. „Az egy dolog, hogy jól érzik magukat a biztonságot nyújtó zegzugos környezetben, de enniük is kell…”, gondoltam én is a horgászat előtt. Miért nem működik akkor a nyílt vízen felkínált terített asztal stratégia? Ennek megvan az az egyszerű oka, hogy a halak eredeti élettere rengeteg természetes táplálékot kínál. A víz alatti gyökérszálakon, gallyakon megtelepülő szúnyoglárvák, vízi csigák, valamint különböző apró élőlények állandó és bőséges táplálékforrást biztosítanak a halaknak, így ezekkel nagyon nem mindegy, hogy milyen csalogató anyagokkal próbáljuk felvenni a versenyt. Ebben volt egy szilárd elképzelésem, amelyre az egész etetési szisztémát alapoztam. Etetőanyagaim fő csapásirányát a tintahalas-halas ízvonal adta. Azért választottam ezt a markáns, erőteljesen büdös aromát, mert korábbi tapasztalataim szerint a Black Squid termékcsaládba tartozó etetőanyagok és csalik kifejezetten jó eredményeket hoztak a tavaszi, felmelegedő vízi horgászatok során, s nem utolsósorban kiválóan szelektálták is a termetes pontyokat. Rendkívül tömény bennük a tiszta, magas koncentrációjú állati fehérje, zsír- és aminosav, valamint a természetes adalékok sokasága. Amikor a halaknak minél több tápanyagot kell elraktározniuk, hogy a későbbi igénybevétel során tartalékot biztosíthassanak szervezetüknek, épp az ilyen kalóriabombákra van szükségük! Ezt ők is ösztönösen érzik, felismerik, így nem véletlenül fogyasztják szívesen a tintahalas anyagokat.
Két különböző kosaras keveréket állítottam össze. Az egyiket célzottan finom őrlésű, gyors oldódású, intenzíven felhősítő anyagokból készítettem, aminek az attraktív horgászat volt a szerepe, míg a másik alternatíva kialakításánál egy ettől merőben más, különböző méretű fekete tintahalas halibut pelletekből álló lassabb, tartalmasabb keveréket használtam, melytől a valós szelektív hatást vártam.
Tavaszi nagypontyos praktikáim a következők voltak a tőzeg-dzsungelben:
1. keverék:
- 0,8 kg Haldorádó Fluo Energy - Fekete Erő
- 150 ml Haldorádó Fluo Flavor - Fekete Erő
- 0,3 kg Haldorádó Tintahalliszt
2. keverék:
- 1 csg Haldorádó Pellet Pack - Fekete Tintahal
- 200 ml Haldorádó Carp Syrup - Fekete Tintahal
- 0,5 kg Haldorádó Tintahalliszt
Irány Nemesnádudvar!
A horgászat előestéje nehéz fordulatokat hozott számomra. Ezt érthetjük akár szó szerint is, mert alvásban nem sok, nyűgös forgolódásban viszont annál több részem volt. Történt ugyanis, hogy kettő nappal - soha jobbkor… - az indulás előtt elkapott valami rettentő kellemetlen vírusos megfázás és sztrájkot kényszerített minden légjáratom működésére. Ellenben a könnycsatornáim ömlése, az állandó orrfolyás és a lüktető, migrénes fejfájás úgy látszott, le sem akarják adni kéretlen műszakjukat… Nyirkos, párás, ködös, kellemetlen hajnal váltotta az éjszakát. Az ébresztőóra hangja nyílvesszőként hasított az egyébként is fájó fejembe. Minden akaraterőmet összeszedve félrelöktem a takarómat és kibotorkáltam a fürdőszobáig. A hideg csapvíz felrázta az elmémet, és lassan kezdett kitisztulni a tekintetem is. Reggeli kávémat már a teraszon kortyolgattam azon elmélkedve, hogy pakolni is kellene, mert a sok táska sajnos még nem képes magától a kocsiba mászni. A bennem bujkáló nyavalya „áldásos” tevékenysége addigra megtette a kellő hatását, s úgy legyengítette a szervezetem, hogy a teljesítményemet az „egy lépést előre, kettőt hátra…” szisztéma irányába tolta. Elszántságom mindezek ellenére egy cseppet sem tört meg. Nagyot kortyoltam a kezemben gőzölgő fekete nedűből, majd egy sóhajtás után belevetettem magam a tennivalókba. Hamarosan megérkezett hozzám fotós segítőm, Bence, s útnak indultunk előbb Kiskunhalas, majd onnan már Petivel kiegészülve Nemesnádudvar felé, hogy kezdetét vehesse az újabb pontykaland.
Érkezésünk és az állásunk elfoglalása után izgatottan vettem szemügyre a környezetet, amit a következő 24 órában lakhelyünknek nevezhettünk. Jó érzés volt a melengető, napsütéses tavaszi időben végigsimítani szememmel a nyugodt vízfelszínt és mélyet szippantani - már amennyire tudtam - a friss levegőből. Előző este mindent gondosan előkészítettem, így hamarosan összeálltak felszereléseim, s megkezdhettem a horgászatot. Peti elmondása szerint ezen a vízterületen nincsen igazán értelme, sem jelentősége a nagy mennyiségű alapozó etetésnek. Ha a halakat sikerül kicsalni rejtekükből, akkor azt megteszi egy finom koncentrált etetés is, ha pedig nem sikerült elérni vele a kívánt hatást, akkor azt a több csalogatóanyag sem tette volna meg. Nem is beszélve arról, hogy az óvatos, öreg pontyok, amik egyébként is el vannak látva kellő táplálékkal, sokkal hamarabb gyanút fognak, ha a mederfenéken terjedelmes élelemkupacokat találnak. Ezt figyelembe véve az etetésemet a Black Squid Pellet Packos keverékemmel készítettem el. A horgászállásommal szemközti partoldalon volt egy kb. 5 méter hosszú tisztás, ami két terebélyes fa fogott közre. Ezen a szakaszon alakítottam ki az alapozó etetésemet, mely mindössze 7 dobás volt az 5 méteren nagyjából azonos sávon eloszlatva. A későbbiekben végig ezt a szakaszt horgásztam meg, olyan közel dobva a part pereméhez, amennyire csak tudtam.
Az első kapás nem váratott sokat magára, mindössze egy óra telt el a vízbe juttatott szerelékek csobbanása óta, s máris Peti elektromos jelzőének sípolására lettünk figyelmesek. Szembetűnő volt, hogy bevágás után azonnal szorosra húzta az orsója fékjét és ellenmondást nem tűrve pumpálta el halát a veszélyt jelentő zónától. Amikor középvízhez ért, már lényegesen lazábbra vehette a terhelést. Néhány perc múlva egy gyönyörű, hosszúkás tőpontyot meríthettünk. Igazán remek kezdés volt, első halunk csupán 70 dekagrammal maradt el a 10 kilótól.
Ahogy első halunk búcsút intett farkával, szinte sípszószerűen kezdett riadóztatni Peti másik jelzője. Az előző fogáshoz hasonló jelenet játszódott le, amely után egy szép, kerek tükörpontyot fotózhattunk.
Teóriám helyességét igazolni látszott, hogy az első két ponty egy-egy kikönnyített oldódódó Black Squid bojlit húzott el barátom horgaival. Miután útjára bocsátotta a tükröst, épp a további stratégiát beszéltük át, amikor nekem is megérkezett az első ’nádudvari érdeklődő. Hosszabbik botom spicce először csak aprót görbült, majd hirtelen az egész bot derékba hajolt, és az orsóm fékje is azonnal adagolni kezdte a dobról rohanó zsinórt.
Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy a ponty keresgélt, szívogatott az etetőkosár körül, majd amikor megtalálta és megette a csalit, próbált arrébb úszni vele, majd miután a horog megszúrta a száját, rögvest megugrott és gőzerővel igyekezett vissza a padmaly alá, ahol a hirtelen jött szúró fájdalomtól való menekülését remélte. Akárhogy is volt, én egy pillanatot sem tétováztam, s máris egy lüktetve görbülő feederbottal a kezemben álltam. Bíztam felszerelésem erejében, így én is minden erőmet beleadva próbáltam megállítani a halat, hogy elfordítsam az akadótól. Szerencsére ezt gond nélkül sikerült megoldani, így tovább élvezhettem a fárasztást. Erős, makacsul küzdő halat szákolhattam az akció végén, mely egy szépséges tükörponty volt.
A nap későbbi órái számos izgalmas élményt tartogattak még számunkra. Ha kíváncsiak vagytok, hogyan alakult a folytatás, és hogy milyen csalikkal és csalizási praktikákkal tudtuk kapásra bírni a tőzegvíz öreg pontyait, tartsatok velem a holnap megjelenő második részben is!
Írta: Putz Tamás
Fotók: Császár Bence, Putz Tamás
