Nem mindennapi feederbotos bemutatót láthattak azok, akik (még nyáron) kilátogattak a Nyíregyháza határában található Verba tanyára. Nem mindennapi volt, hiszen nemcsak egy egynapos rendezvényről volt szó. Három egymást követő napon tartott bemutató horgászatot a feederbotos technika kedvelőinek Döme Gábor, aki a nyíregyházi Halcatraz Horgászcentrum és Verba Sándor, a Verba tanya tulajdonosának meghívásának tett eleget.
Az ország keleti felén, Nyíregyházától 10 km-re található a Verba tanya, aminek területén egy 4,5 hektáros, intenzíven telepített magántó is elterül. A tó halállománya a gondos és szakszerű telepítések révén igen változatos, szinte minden horgász megtalálja itt a számítását. A vízben a nagyméretű amurokon és csukákon kívül, a 2 kg-os pontyoktól a 18 kg-os rekordhalakig, minden méretet megtalál a horgász. Az 5 kg feletti példányok védelmet élveznek, tehát ezeket elvinni nem lehet, ezzel elérhető, hogy minél több horgásznak szerezzenek újabb örömöt.
Akármennyire is nagy a halsűrűség a tóban, mégis előfordul olyan frontos idő, hogy nem sikerül a horgászoknak megfejteni a „hogyan fogjunk halat” titkot. Erre a feladatra vállalkozott Döme Gábor mesterhorgász.
Amikor megtudtam, hogy Gábor idejön, az első kérdésem az volt, hogy rakózni fog-e? Sajnálattal hallottam, hogy még rakós botot sem hoz magával. Kizárólag feedereket pakolt be. Az oka egyszerű volt: olyan módszert szeretne bemutatni, ami ma Magyarországon a legnépszerűbb és az átlag horgászok számára elérhetőbb.
Nem titkolt célja volt, hogy a különféle pellet granulátumokkal próbálja horogra csalni a tóban lévő kapitális pontyokat, valamint ha már az országnak az északkeleti részére jött - ahova nagyon ritkán látogat -, betervezett egy forgatást is, ami a készülő új filmjében köszön majd vissza.
A kedd esti érkezés ellenére a legfontosabb dolog nem maradhatott el: a helykeresés.
„Idegen” lévén igen nehéz helyzetben van az a horgász, aki először horgászik egy ismeretlen tavon. Legalább azt fel kell térképezni, hogy merre lehetnek a halak, hol sejthetők a víz jó haltartó helyei. Érdekes volt, hogy miközben körbesétáltuk a tavat, a jónak vélt helyeken nem láttunk semmilyen halmozgást. Majd mire a tó túlsó oldalára értünk, olyat láttunk, hogy alig hittünk a szemünknek. A pontyok benn, a tó középső részén forogtak a víztetőn. Annyi hal volt ott, hogy amikor a szigetről közéjük dobtuk a Smartcast parti halradar jeladóját, minden irányba hatalmas hullámokat keltve ugrottak szét. Szép látvány volt a rengeteg hal, de a több napos 30 fok feletti hőmérséklet éppen a tó legnehezebben meghorgászható részére gyűjtötte össze őket.
A gondosan kiválasztott hely egy olyan terület volt, amelyről könnyedén meghorgászható volt a tó középen elhelyezkedő nagysziget nádassal borított oldala. Továbbá innen egy lendületes dobással a nyílt víz azon része is elérhető volt, ahol a sok halmozgást láttuk. De abban, hogy az etetés beleesik a pontyok kedvenc vonulási útvonalába is, már csak reménykedni lehetett.
Gábor két különböző Spro Luxxus feedert élesített be. Az egyik egy 3,6 m-es Medium/Heavy (közepesen erős), a másik pedig egy 3,9 m-es Heavy (erős) feeder volt. Mindkét botra Spro Aggressive LCS 740 orsó került, 0,20 és 0,22 mm átmérőjű Spro Carp Maxx zsinórral feltöltve.
A két bot végszereléke is eltérő volt. Míg a közepesen erős Spro feederbotra csúszós, addig a heavy feederre fix végszerelék került. Megfigyelhető volt, hogy a csúszós végszerelék - amin etetőkosár volt - több halat adott ugyan, de a fix - amin csupán ólom volt - jóval darabosabbakat. A fix változatot Gábor a klasszikus helikopteres végszerelék és az erőgumi kombinálásával állította össze.
A sziget oldalában kiválasztott horgászhelyet etette meg csupán mesterünk. A hely a parttól kb. 30-35 méterre volt, ahová a nagyméretű pelleteket csúzlival még pontosan el lehet lőni.
Sok látogató kérdezgette, hogy minek kell nyeletőfékes orsó egy feederre. Az előnyét hamarosan saját maguk is megtapasztalhatták. Miközben a szerelék elemeit tanulmányozták, és Gábor annak elkészítési menetét mutatta be nekik, gyakorta előfordult, hogy a pontyok pont ebben az időszakban vették fel a csalit. Ilyenkor, ha nem lett volna nyeletőfékes orsó (amit Gábor minden esetben be is kapcsolt!) a boton, alighanem már úszni kellett volna a felszerelés után.
Sok volt az apró, „pöccintős” kapás az erősebb szereléken is, de arra érdemben csak akkor kellett odafigyelni, amikor már megszólalt a nyeletőfék. Viccesen mondtuk is, hogy az apró halak csak addig maszatolhatnak a csali körül, amíg megérkezik az öreg ponty, és rendet tesz közöttük, elveszi, ami neki jár... A spicc határozott meggörbülése jelezte, hogy megérkezett, akire vártunk, és szinte ezzel együtt már szólt az orsó is. Ekkor látszódott, hogy bizony egyes esetekben a nyeletőfékes orsó a feederbotos technikánál is nélkülözhetetlenné válhat.
Többen csodálkoztak azon is, hogy mire is képesek a feederbotok. Hagyományos fenekező botjaikhoz képest szerintük ezek a pálcák jóval gyengébbek voltak, amely véleményüknek hangot is adtak. A meglepetés nem sokáig váratott magára. A következő halaknál - mert szerencsére volt bőven - gyakorta elhangzott az, hogy „Próbáld ki!”, és már a vendégek kezében is volt a Spro feeder. Meglepődve tapasztalták, hogy bizony van erő és kellő tartalék ezekben a törékenynek tűnő pálcákban is.
A horogra mindkét botnál különböző pellet granulátum került. A Verba-tó halainak ez ismert csemege, hiszen sokan használnak itt különböző pelleteket és bojlit is. Hozzászoktak a fehérjedús, magas tápértékű takarmányhoz. Már az első napon meglepő eredményeket hozott (a pontos etetésnek is köszönhetően) VDE fúrt Master pelletje, amelyet a még jobb hatásfok érdekében Gábor gyakorta aromásított változatban használt.
Egy véletlen felfedezésnek köszönhető, hogy kiderült: a halak nagyon jól reagáltak a kétféle édes aroma keverékére. Különösen fogós volt a Van Den Eynde Bio mandula és scopex keveréke. De ahogy egyre melegebb lett, és mind magasabbról sütött ránk a nap, a kapások is kezdtek megritkulni. Az igazán tikkasztó legnagyobb melegben a büdös Van Den Eynde Bio Seafoodcocktail aromában ázó csalik voltak nagyon kapósak. A pelletek érdekes módon a tömény aromákban több óra alatt sem áztak szét, csupán a külső felületük puhult fel kicsit, míg a sima vízben körülbelül 2 óra alatt teljesen szétmállottak. Az így aromásított granulátumok tehát csaliként is tökéletesen használhatók voltak.
A tömény aromában ázó csalik mágnesként vonzották a halakat a nyári 35 fokos melegben, amikor a víz hőmérséklete is 26 fok körül mozgott. E koncentrált, talán túl erős aroma viszont távol tartotta a kárászok hadát, pedig korábban előfordult, hogy az epres pellettel csupán kárászt fogtunk.
A két teljes végighorgászott nap eredménye a szép statisztika: 61 darab ponty és 4 amur akadt Gábor horgára, amiből a pontyok súlya összesen 178 kg-nak bizonyult. Ez 2,91 kg-os átlagsúlyt jelent.
A horgászaton készült videofelvételt a hamarosan megjelenő „Feederbottal NAGYpontyokra (állóvízen)” c. filmben láthatják majd az érdeklődők.
Ízelítőül azonban már most megtekinthető néhány percnyi anyag, amely visszaadja a nem mindennapi horgászat élményét:
Írta: Takács Péter (t_peti)
Fotók: Döme Gábor, Takács Péter
