Az eddigi epizódok láttán talán azt hihetitek, hogy minden egyes horgászat csupa diadalmenet volt. Hát bizony NEM! Akik tudnak olvasni a sorok között, azok eddig is láthatták, hogy keményen meg kellett küzdeni minden pikkelyesért, de főleg a zsákmány koronáját képező pontyokért. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb bele fogok akadni egy olyan helyszínbe, ahol benullázok vagy nagyon nehezen fogok halat. Ez a rémálom a Háziréti horgásztavon bekövetkezett… amikor már úgy láttam, hogy vége, nincs tovább, be kell fejezni a horgászatot (egyetlen ponty nélkül), akkor mégis csoda történt! Egy órán belül minden megváltozott. Hogyan sikerült egy elveszettnek hitt horgásznapot megmenteni és több gyönyörű pontyot fogni? Kattints az írásra, és mindent megtudsz!
Információ a vízterületről:
Neve: Háziréti horgásztó
Hogyan kerültem Házirétre?
Szász Sándor (szsanya59) horgászbarátom meghívásának köszönhetem azt, hogy eljutottam Házirétre. Sanya gyermekkora óta horgászik itt, ismeri a vizet, mint a tenyerét, amely állítása szerint volt már jobb is, de így is a Budapest környékén található egyik legjobb, leghangulatosabb horgászvíz. Nagyon sok szép - itt partra segített - haláról készült fotót, beszámolót láttam már, amely tovább fokozta érdeklődésem és vágyakozásom a víz iránt. Van egy listám, hogy mely ismert magyarországi tavakat szeretném meglátogatni, ezen régóta rajta volt a Háziréti horgásztó. November végén eljött az ideje a nagy találkozásnak!
![Íme, a csodálatos tó madártávlatból (forrás: www.haziret.hu)]](https://image-live2.haldorado.eu/irasok/hideg-vizi-pontyhorgaszat-feederrel-4-resz-hazireti-meglepetes_86628_2_0x0.jpg "Íme, a csodálatos tó madártávlatból (forrás: www.haziret.hu)]")
Az első benyomások
Kora reggel, már 6:30-kor a tó bejáratánál található parkírozóban voltunk. Azt hittem, rosszul látok. Körülbelül 100 horgász várt a bebocsátásra. Különös gondolatok kavarogtak a fejemben… Mi lesz itt, horgászverseny? Vagy ennyire jó ez a víz, hogy ilyen sokan látogatják ekkor is? Hamarosan kiderül! Amikor elém tárult a tó, meglepődtem, hogy milyen szép, vadregényes környezetben található. A Pilis lábainál elterülő öreg tó nem véletlenül vonz ennyi embert! Szó szerint versenyfutás volt a jobb helyekért, 7 órakor a tó megtelt!
A Háziréti horgásztó rövid bemutatása
Íme, a tó honlapján olvasható rövid bemutató „A Háziréti horgásztó, ez a 26 hektáros vízfelülettel rendelkező, a horgászok által igen kedvelt horgászvíz, ma már 23 éve nyújt tartalmas szórakozást az idelátogatók számára. A megnyitás előtt egy évvel már betelepítették, így igen szép számmal található a tározóban a kapitális méretű halakból is. Éves szinten 650 q pontyot és amurt, 120 q balatoni keszeget, 35 q vegyes fehér halat, 20.000 db süllő- és csukaivadékot helyezünk ki a tóba. Évente több alkalommal telepítünk 5-20 kg súlyú nagytestű halakat is. Hogy 9000 kg hal mindig legyen a tározóban, a visszafogás mértékében a telepítés folyamatos, így eredményes horgászatot tesz lehetővé. Horgászaink kényelmét szolgálja a halőrház mellett található "Tó büfé", melyben horgászcikkeken és csalikon kívül étel és ital is kapható. Az ingyenes parkolási lehetőség az autósok számára kedvező.” A leírásból nem derül ki, de jó tudni, hogy ez nem egy magántó. 8 horgászegyesület osztozik a vízkezelői jogon és kb. 700-800 állandó tagjuk van. Valószínűleg a főváros vonzáskörzetében a legnagyobb napijegyes forgalmat lebonyolító horgászegyesületi víz, hiszen rendkívül népszerű a vendéghorgászok körében is.
A tó honlapján hiába kerestem, nem találtam arra utaló leírást sem, hogy miként lehet a horgászhelyeket megközelíteni. Ezt csupán azért emelem ki, mert aki úgy készül, hogy majd odaáll a horgászhelye mögé autóval, az pofára esik, mint én. Nem tudtam, hogy itt a halőrház előtt kialakított központi parkírozóban kell az autókat hagyni, és innen kell gyalog a helyeket megközelíteni. (Kivételt képeznek ez alól - az igazolt - mozgássérültek.) Bevallom őszintén, hogy ezen a napon külön engedéllyel, Sanyi barátunk közbenjárásának köszönhetően, nem kézben kellett a horgászeszközeinket és forgatáshoz szükséges kellékeket becipelni, amelyet ezúton is szeretnék a tó vezetőségének megköszönni! Szóval, kedves Horgászbarátaim, ha itt szeretnétek horgászni, célszerű egy összecsukható kiskocsit is magatokkal hozni, hogy gond nélkül be tudjátok a horgászeszközeiteket vinni. Bár aki erről is megfeledkezett, nem kell kétségbe esnie, ugyanis bérelhet helyben.
Helyválasztás
Ezt a tavat is most láttam életemben először, fogalmam sem volt, hogy hol érdemes leülni, hol fogunk horgászni. Természetesen Sanyi erről is gondoskodott. Az ő javaslatára, a tó bal oldalán az első stég előtti területen ültünk le. Amikor azt kérdeztem Sanyitól, hogy „miért pont itt?”, akkor nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy „mert ez egy jó hely!” Rendben, mindent tudok… :)! Amikor kicsit bővebben is kifejtette a „jó hely” fogalmát, akkor kiderült, hogy ez a tó mélyebb, akadóktól mentes része, amely főként a hideg idők beköszöntével különösen eredményes. Ekkor a tó sekélyebb - akadókkal, tuskókkal tarkított - területeiről is beúsznak ide a halak. Bár előszeretettel horgásszák ezt a terültet nyáron a bojlis horgászok is, mert gyakorta lehet egy-egy kapitális egyed beugrására is számítani. A parttól 85 méterre található itt egy bójasor, ennél közelebb nem jöhetnek a csónakos horgászok, így nem zavarhatják a partról horgászókat. Sanya azt javasolta, hogy bóják környékét etessem meg és horgásszak ott. Nekem sem kellett több, mindig hallgattam a jó szóra!
További információ a tóról: http://www.haziret.hu/page.php?2
Időjárási és vízhőmérsékleti adatok:
Hideg, késő őszi (november végi) időjárás volt. Reggel köd és pára fogadott minket, amely napközben sem oszlott fel teljesen, a Napot talán egyszer sem láttuk. Szerencsére a szél nem fújt, így a hidegérzetet nem fokozta tovább. A levegő hőmérséklete maximum 6 Celsius-fok volt. A legnagyobb problémának az bizonyult, hogy a kezdetben is alacsony légnyomás (1002 hPa), még tovább süllyedt és 997 hPa-nál állt meg a mutató. Azt tapasztaltam, hogy 1000 hPa alatt nagyon nehéz pontyot fogni, sajnos ez most is beigazolódott…! A víz hőmérséklete 6-7 Celsius-fok lehetett.
A felszerelés kiválasztásának szempontjai
Sanya javaslatára az egyik végszereléket a távoli (85 méterre található) bójasor környékére, míg a másikat egy kényelmesen elérhető, a parttól 50-60 méterre található területre, a „semmi közepébe” dobtam be. Sanyi és két velünk tartó barátja is maximum 70 méterre horgásztak a parttól. Így különösen érdekes volt, hogy melyik területen mutatkozik elsőként a hal, hol lesz kapás? Én az igazán távoli dobásokhoz a Harsányban bevált (és abban az epizódban részletesen bemutatott) SPRO Passion 420H feederbot és DAIWA Tournament Basiair 45QD orsó párost használtam, a közelebbi dobásokhoz pedig egy SPRO Sensitive Carp Feeder 390H és SPRO Aeronium Special Feeder 555 orsót választottam. Ezekkel a felszerelésekkel mindkét célterület könnyedén elérhető, meghorgászható volt, a többi már csak a halakon múlt… :)!
Horgászat során alkalmazott felszerelés:
1. felszerelés
Bot: Spro Passion Feeder 420H piros rezgőspiccel
Orsó: DAIWA Tournament Basiair 45QD
Főzsinór: Spro Carp Maxx 0,20 mm
Végszerelék: A bot kétszeres hosszának megfelelő fonott dobóelőke zsinór, amely 0,15 mm vastag Power Pro fonott zsinór. Ezen csúszott a 35 grammos, szinterezett (megrövidített) gubancgátló csővel ellátott bordás etetőkosár. A zsinór végét egy 10-es méretű FOX bojlis forgóba kötöttem. A forgó végére egy FOX Flexibilis gumigolyó ütközőt húztam. A horogelőke Sufix Feeder Braid 0,14 mm, hossza 12 cm. A horog: Gamakatsu 2260B, 6-os méretű. A kosár maximum 40-50 centit csúszott, amelyet egy FOX BB lebegő csali nehezékkel ütköztettem meg.
2. felszerelés
Bot: Spro Sensitive Carp Feeder 390 H - by Döme Gábor, zöld rezgőspiccel
Orsó: Spro Aeronium Special Feeder 555
Főzsinór: Haldorádó Feeder Master Pellet Line 0,20 mm
Végszerelék: A bot kétszeres hosszának megfelelő fonott dobóelőke zsinór, amely 0,15 mm vastag Power Pro fonott zsinór. Ezen csúszott a 25 grammos, (megrövidített) gubancgátló csővel ellátott szinterezett bordás etetőkosár. A zsinór végét egy FOX Kwik Change 10-es méretű előkerögzítő gyorskapocsba kötöttem. A forgó végére egy FOX Flexibilis gumigolyó ütközőt húztam. A horogelőke Spro Vision Line 0,12 mm, hossza 15 cm. A horog: Gamakatsu 2270N, 14-es méretű.
Mi történt a nap folyamán?
6:30 Megérkezés a tópartra, a központi parkírozóba.
7:00 Helyfoglalás, terepszemle, felkészülés, majd az etetőanyag bekeverése volt soron.
7:30-8:00 Kiakasztott zsinórklipsszel 25 alapozó dobás következett 85 méterre, a bójasor közelébe. A rövidebbik bot végszerelékéhez nem csináltam alapozó etetést, ezzel más és más helyre dobva kerestem a halakat.
8:00-8:25 Ezután a forgatási feladatok vártak rám, magyarázatok, vágóképek felvétele volt soron, miközben sikerült egy szép ezüstkárászt kapásra bírni. Ezt a halat az alapozó etetés környékén fogtam egy szem oldódó fűszeres hal pellettel + egy szem Hybrid lebegő pellettel kombinálva. A kárász pontos súlya 1,03 kg volt. Nagyon jól indult a nap!
11:00 Erőteljes kezdés után azonban gyors visszaesés következett… Sanya viszont csonti + kukorica szendvics csalival végre egy kapást tudott kicsikarni. Valószínűleg ponty volt a horgán, de fárasztás közben leakadt.
12:28 Ismét Sanyi akasztott technopufi csalival egy halat, amely fárasztás közben újfent távozott tőle. „Nagyon finoman esznek a halak!”, állapítottuk meg.
12:50 Kezdett egyre kellemetlenebb lenni a helyzet. Nem volt kapásom lassan 5 órája! De nem csak nekem, hanem a tóparton szinte senkinek. Mindössze kettő pontyról és néhány ezüstkárászról hallottunk, miközben minden talpalatnyi hely foglalt volt. Sanyi két horgászbarátja és a környékünkön ülők közül sem fogott senki semmit. De ez az 5 óra sem telt el tétlenül. Sanyival felváltva próbálgattuk a különböző etetőanyagokat és csalikat. Ezen időszak alatt 8 különböző keveréket és megszámlálhatatlan csalit és csalikombinációt kipróbáltunk, tulajdonképpen eredménytelenül. Az élő csalik közül volt a horgon csontkukac, pinki, giliszta és szúnyoglárva. Próbáltunk különféle pufikat, puffasztott rizst, és technopufit. Természetesen a kukoricák mindenféle ízesített változata is horogra került, ám az eredmény nulla. Kicsi pelletek, puha soft pelletek: nulla. Nos, ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy nincs tovább… miközben nemcsak a csalikat variáltuk, hanem a végszereléket is egyre jobban lefinomítottuk. Amikor 12-es előkén, 18-as horogra tűzött egy szem csontkukac 2-3 szúnyoglárvával érintetlen marad, még egy keszeg sem csípi meg, akkor be kell látni, hogy nem eszik a hal, vagy egyszerűen rossz volt a helyválasztás. Szegény Sanyi barátom is bevallotta, hogy ettől rettegett a legjobban, a rémálma teljesült. Egyszerűen nem tudunk halat fogni, ha a fejünk tetejére állunk, akkor sem! Ez egy ilyen nap… fel kell adni!
13:00 „Nem, nem adhatjuk fel!!!”, kiáltottam fel elkeseredésemben. „Nézzük át, mit tehetünk?! Peti, mennyi idő van sötétedésig, meddig tudunk még forgatni?” „Maximum 2 óránk van.”, mondta operatőrünk. „Karcsi, melyik az a csali és etetőanyag, amit még nem próbáltunk ma?” „Tulajdonképpen minden felkerült már a horogra, egyedül a nagy, kemény pelletek nem, de miért pont ez kellene a halaknak, amikor a finom puha pelletek vagy szúnyoglárva sem kellett nekik?!”, mondta segítőm. „Mit veszítünk, ha feltesszük? Semmit! Akkor vedd elő a nálunk lévő legnagyobb és legbüdösebb pellet csalit, hátha a drasztikus váltás lesz eredményes!”
13:05 Talán az előbbi párbeszéd némiképp érzékelteti tanácstalanságunkat, de egyértelművé teszi azt is, hogy soha nem adom fel! Az elhatározást tett követte, és a finomítás helyett a durvítás irányába léptem! Azaz visszatettem ismét a reggeli (nagynak tűnő) 6-os Gamakatsu horgot, amelynek hajszálelőkéjére most egy szem Haldorádó Red Tuning Pellet - Kék Villám került. Ez a 12 mm átmérőjű pellet volt most a táskámban a legnagyobb csali. A kosárba a Vörös Démon hidegvízi aromával kevert Pelletes Fekete etetőanyag került. A nagy csali láttán Sanyi is elszörnyedt. Láttam tekintetén, hogy végképp elképzelhetetlennek tartotta, hogy pont ezzel lehessen jelen körülmények között halat fogni. Megvallom őszintén, én is mindössze 50% esélyt adtam neki…
13:20 Végre kapás volt a rövidebbik botomon, amelyet már azt sem tudtam, mikor dobtam be…? Egy szem CUKK mézes pufival sikerült egy 88 dekás ezüstkárászt fogni. Reggel óta ez volt az első kapás a kinti zónában, de mint később kiderült, egyben az utolsó is…
13:21 16 perce dobtam be a nagy pelletet…, és miközben Sanyi segített megszákolni a kárászt észrevette, hogy kapás van a másik botomon! „Ott van, kapásod van a piroson!”, szólalt meg izgatottan barátom. Kicsit rávártam, majd bevágtam. Végre, ez ponty!!! A 12 mm-es pellettel egy 2,08 kg súlyú tükörpontyot fogtam. Vajon ez csupán véletlen? Ki tudja… egy biztos, a nap első pontyát egy olyan csalival sikerült megfogni, amelyben nem sokan bíztunk.
13:25 Egy ponty nem ponty!, tartja a mondás. Egy friss Kék Villámot a hajszelőkére fűzve bedobtam, hátha…
14:00 Az idő vészesen fogyott, a levegő egyre jobban hűlt, a légnyomás tovább csökkent. A csónakos, aki eddig velünk szemben ült és tulajdonképpen az etetésemre dobált a bójasor túloldaláról, feladta. Egyetlen kárásszal megúszta a napot, majd nagy dirrel-dúrral mérgelődve összepakolt és elmenet. „Miért nem dobsz a helyére”, kérdezte Karesz? „Az legalább 20-25 méterrel távolabb van, mint a bójasor, tehát minimum 110 métert kell dobnom!”, válaszoltam. „Képes vagy rá!” Nos, ilyen „felkérésre” nem lehet nemet mondani! Végül is, ismét nem volt veszítenivalóm.
14:10 Kiakasztottam a klipszből a zsinórt és a friss Kék Villám pellet csalival irány a csónakos helye. Alig 10 perce még ott csörgött-zörgött a kolléga, meglátjuk, mire lesz ez jó. Lassan kezdett kiürülni a tó, a végszerelékem felett kettő csónak is elúszott.
14:38 Határozott kapás a Kék Villámra! Megállt a bot kezemben… majd a hal úgy legörbítette azt, hogy alig tudtam a (satu)féket olyan hamar kilazítani, mint amilyen gyorsan megugrott. Milyen jó a gyorsfék (Quick Drag)! Nehéz volt megsaccolni a súlyát, de rég akartam már annyira egy halat kifogni, mint ezt! Ereje a part közelében, a hideg vízben hamar felőrlődött, no meg úszott minimum 110 métert, mire elénk ért. A fárasztás végén a tiszta, partszéli vízben felbukkant egy gyönyörű tőponty, amelyet Sanyi mesterien szákolt. MEGVAN!!! Megvan a második ponty, súlya: 3,3 kg. Legalább annyira örültem neki, mintha egy húszkilóst fogtam volna. Tudtam, hogy ezzel a hallal meg van mentve a nap, hiszen ő már a második pontyom volt, amely nem véletlen!
14:45 19-re lapot húztam. A Kék Villám csalit lecseréltem és a reggeli első halat adó csalira: oldódó fűszeres hal pelletet + egy szem Hybrid lebegő pelletet fűztem fel a hajszálelőkére. Ezen még Karcsi is csóválta a fejét, hogy a bevált (két szép pontyot adó) csalit lecseréltem, de tudta, hogy hajthatatlan vagyok. Az is egyértelmű volt, hogy az alkonyat közeledtével csupán egyetlen dobásra maradt időm, mert a fényviszonyok percről percre romlottak, s ez a forgatásnak egyre kevésbé kedvezett. Talán még az előző dobást is túlszárnyaltam: saccom szerint minimum 112-115 méterre sikerült bedobni a végszereléket. Síri csendben vártuk a kapást, hátha megszán még egy hal!
15:16 Ismét határozott, spiccgörbítős kapás! Bevágtam és éreztem, hogy talán még nagyobb hal akadt a horgomra! Úgy is lett, a nap fénypontját jelentette a 4,64 kg súlyú tükörponty, amely kedvenc pelletemre kapott.
15:20 Ezen már Sanya is elképedt. Jólesett gratulációja, és most is fülemben csengenek szavai: „erre azért már én sem számítottam…”. Egy biztos, nem egész kettő óra alatt a teljesen reménytelennek hitt horgászat megfordult, és egyik legemlékezetesebb horgásznapommá vált!
15:30 Végső összesítés és búcsú felmondása.
15:30-16:00 Gyors pakolás és búcsú a tótól, miközben besötétedett.
A horgászat során bevált legfogósabb etetőanyag keverék
Kizárólag a Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyaggal fogtam halat, amelyet CSL Tuning Vörös Démon hideg vízi aromával ízesítettem, ebből talán egy kiló sem fogyott el a nap folyamán. Az alapozó etetéshez is Pelletes Fekete etetőanyagot használtam, de az nem volt megízesítve.
A horgászat során legjobban bevált csali(k)
Úgy vélem, hogy az eddig leírtak ékes bizonyítékai annak, hogy váltani, variálni mindig érdemes. Ha belefeledkeztem volna a hagyományos és élő csalikba, akkor bizony csúnya véget ér volna ez a horgászat. Összesen 5 db halat sikerült szákba terelni. Mindössze egy kárászt fogtam „hagyományos” csalival, amely CUKK Mézes pufi volt. A legnagyobb kárászt és pontyot Haldorádó Carp Master oldódó pellet - Fűszeres Hal + 1 szem Haldorádó Feeder Master Hybrid lebegő pellet - Fűszeres Hal csalikombinációval fogtam. További két pontyot 12 mm nagyságú Haldorádó Feeder Master Red Tuning - Kék Villám pellettel sikerült horogra csalnom.
Fogási összesítő
A nap folyamán 5 db halat (2 ezüstkárászt és 3 pontyot) fogtam, amely a Háziréten nem nagy durranás, ha eszik a hal. A halak összsúlya 11,93 kg volt. De azon a napon nagyon nem evett a hal, ez a fogás - némi túlzással - aznap csodaszámba ment. A tavat kiválóan ismerő Sanyi barátom, valamint két cimborája, no és még sokan mások is, hal nélkül maradtak aznap. Pedig higgyétek el, nem azért jöttek, hogy nekem asszisztáljanak.
Hasznos tapasztalatok
Amikor napközben nyilvánvalóvá vált, hogy nem vagy csak nagyon nehezen lehet halat fogni, akkor (a 10-ből 8 alkalommal bevált) finomításos technikához folyamodtam. Azaz a felkötött horogelőkét vékonyabbra, a horgot kisebbre cseréltem. A csalit is ennek megfelelően egyre kisebbre és mozgékonyabbra váltottam. A halak csemegéjével (természetes táplálékával, a szúnyoglárvával) is próbálkoztam. Amikor minden kísérletem csődöt mondott, akkor józan ésszel gondolkodó finomszerelékes horgászként azt kellett volna mondanom, hogy vége, nincs tovább, nincs értelme ma tovább próbálkozni, mert nem eszik a hal, vagy nem ezen a részen tartózkodnak.
Feederhorgászként azonban megtanultam, hogy vannak még csodák! Az első ilyen „sokkoló” - azóta is sokat emlegetett - élményemet 2007-ben, a IX. Haldorádó Baráti Kör Horgászversenyen éltem át. Késő ősszel, éjszakai fagyokkal tarkítva, 7-8 fokos vízben, a Velencei-tavon (kellően természetes víz, ugye?!) amikor 2-3 szál szúnyoglárvával sem tudtunk halat fogni, akkor jött egy srác, aki Halibut pellettel fogott 2 szép tőpontyot. Versenyen, bent a sűrűjében!!! Nos, akkor biztosra vettem, hogy a dupla pontyfogás ellenére is ez csupán véletlen volt. Most, 2010-ben nagyon sok hideg vízi pontyhorgászattal a hátam mögött biztosan mondhatom, hogy ez nem volt véletlen!!! Ezt bizonyítja az itt leírt fogásom is. Sőt, most már azt is nagy magabiztossággal ki merem jelenteni, hogy azokon a vizeken is (legyen az álló- vagy folyóvíz!) lehet pellettel halat fogni, ahol soha senki nem etetett és horgászott vele!!! A velencei-tavi pontyok is azon a versenyen találkoztak életükben először (és utoljára…) Halibut pellettel! Hogy az én háziréti pontyaim már láttak pelletet vagy sem, nem tudom, de egy biztos, megették!
Hogy nem lett betli az aznapi horgászat, az a merész csaliváltásnak és az átlagosnál nagyobb dobásoknak volt köszönhető. Hinni kell a halfogásban, és addig kell variálni, keresni a megfelelő csalit, etetőanyagot és dobótávolságot, amíg kapás nem lesz! Olyan SOHA NINCS, hogy nem eszik a hal! Csupán egyik nap jobban, másik nap kevésbé…! Azért azt is szeretném egyértelművé tenni, hogy írásomon fellelkesülve nem kell minden egyéb csalit bedobni a kukába és mostantól kezdve csak pellettel csalizni! Nem csodaszerek még a Haldorádó pelletek sem, de időnként tényleg csodára képesek! Legyen ott a táskátokban és próbálgassátok, aztán több horgászat során egyértelmű választ kaptok rá, hogy lehet a ti tavatokon halat fogni velük, vagy sem!
A folytatás a Palotási-víztározón lesz. Hamarosan arról a horgászatról is megtudhattok minden apró részletet.
Ajánlom figyelmetekbe a videót, amely az eddig leírtakat még látványosabban mutatja be.
Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, www.haziret.hu
Videó: Takács Péter
