Szeptemberben az időjárás még gyakran mutatja a szebbik arcát, így remek alkalmat teremt egy-egy jó horgászatra. Ezt kihasználva egy régóta kiszemelt tó partjára foglaltam helyet, mely nem más, a Székely Őzetanya. Nagyon vártam már, hogy saját magam is megtapasztalhassam a tó híresen szép szikipontyainak erejét, illetve láthassam gyönyörű környezetét, melyekben nem is kellett csalódnom! Az itt szerzett élményeimet és tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek ebben az írásomban, s közben néhány hasznos praktikát adni azoknak, akik hozzám hasonlóan kedvet kapnak az itteni pecához!
Elsőként néhány gondolat a horgásztóról és lehetőségeiről. A 24 hektáros horgásztó 3 km-es partszakaszán mindössze 25 db, 15 négyzetméteres stéggel rendelkező horgászhelyet alakítottak ki, ez biztosítja az egymástól kellő, kényelmes távolságban végezhető horgászat lehetőségét. Ezek közül 12 db horgászhelyen hőszigetelt, klimatizált faházak emelik a horgászat komfortérzetét, a másik 13 horgászhelyen pedig sátorozási lehetőség biztosított! Ami számomra kiemelten tetszett, hogy gondos figyelmet fordítanak a halak védelmére. Ennek érdekében minden egyes horgászhely pontybölcsővel és benne mérlegelő zsákkal van felszerelve.
Hasonlóan jól átgondolt szabályrendszert alakítottak ki a használható horgászfelszereléseket (kiegészítőket) illetően is, amivel szintén a halak egészségét szeretnék megóvni. Az egyik ilyen, hogy kötelező a szakáll nélküli (barbless) horgok használata, valamint a végszerelékeket úgy kell elkészíteni, hogy ún. elhagyós szisztémára épüljenek, tehát esetleges szakadás esetén a súly leváljon róluk. Emellett fontos kikötés az is, hogy fonott zsinórt csak horogelőkének szabad használni. Szerintem egyik sem egy nehezen betartható, szőrszálhasogató kritérium (engem sem hátráltatott semmiben egyik sem), a létjogosultságukat pedig jól szemlélteti a halak mindenkori állapota.
A szabályokhoz igazodva horgászatomat a kereső, method kosaras technikára alapoztam, ami ezúttal is hatékonyan működött. Ehhez egy igen büdös, fűszeres, markáns aromájú és tartalmas összetételű etetőanyag-keveréket raktam össze, amit imádtak a termetes pontyok! Összesen 48 órát töltöttem horgászattal, és gyakorlatilag a teljes túrámra elegendőnek bizonyult 2 zacskó Haldorádó Brutal Liver etetőanyag, illetve 1 zacskó Record Carp Stick Mix Fűszeres Vörös Máj. Az összekevert szárazanyagokhoz Fűszeres Vörös Máj Carp Syrup aromát is adagoltam.
Keverékem pontos receptje az alábbiakból áll:
- 2 csg Top Method Feeder Brutal Liver
- 1 csg Record Carp Stick Mix Fűszeres Vörös Máj
- 250 ml Carp Syrup Fűszeres Vörös Máj
- Szükség szerint, kb. 300-400 ml tóvíz
A túrám szinte egész időtartama alatt jól megfigyelhető volt, hogy a halak a fűszeres-májas etetőanyag mellett az édes és gyümölcsös jellegű csalikra reagáltak legjobban. Az idelátogató vendégek többsége bojlis horgász, aki napi szinten általában akár több mint 20 kg bojlit is a vízbe juttat, hogy a halakat az etetésén tartsa. Sokan köztük nagy, 24 mm-es, vagy akár ennél is nagyobb bojlikkal csaliznak, ezzel próbálják szelektálni a nagyobb pontyokat. Én az elképzelésemet arra építettem, hogy a sokszor megfogott és visszaengedett, öreg, kitanult halak idővel biztosan egyre gyanakvóbbakká válnak a nagyobb csalikkal szemben, ezért épp a kisebb, de jó minőségű és jól „tálalt” csalikkal tudok majd hamar eredményt elérni. Szerencsére nem kellett sokat variálnom ezen, mert szépen működött a terv! A legsikeresebb csalijaim a Kék Fúzió és Édes Ananász Oldódó Fluo Lebegő Pelletek voltak, valamint a jó öreg mézes SpéciCorn gumikukorica.
Élménydús horgászat gyönyörű pontyokkal!
Reggel érkeztem a vízpartra, ahol a 19-es számú horgászállást foglaltam el. Innen tágas rálátásom nyílt a tó középső részére, nagy területet tudtam bevizsgálni a kereső horgászat során – habár közel sem használtam ki minden rendelkezésre álló teret, mert kb. a nap felére körvonalazódott, hogy merre érdemes leginkább dobálnom és a halakat keresnem. Az első dobások után alig 30 perc telt el, s máris egy fékhúzós, vad kapásra emelhettem rá a botomat. Az ezt követő fárasztás fantasztikusan izgalmas volt, annyira kitartóan és energikusan küzdött a hal, hogy még az utolsó pillanatokban is kérdőjeles volt a küzdelmünk. Ez a habitus egyébként jellemző volt az Őzetanyán fogott összes halamra. Az itt élő, javarészt hibátlan tőpontyok olyan erősen védekeznek a horgon, ami bárhol becsületére válna egy vadvízben edződött pikkelyesnek is!
A mozgalmas nappali órák után izgatottan vártam az előttem álló éjszakát. Naplementekor kissé alábbhagyott a halak aktivitása, de nem is bántam ezt, mert legalább volt alkalmam gyönyörködni a nyár végi fényekben. Azért egy pompás példány ebben az időszakban is megtisztelt a jelenlétével, de a sötétedés beállta után növekedett érezhetően a halak kapókedve. Az éjszaka órái sem hoztak negatív meglepetést, a nappal jól működő Long Cast Method Feederes stratégiámat követve ekkor is eredményes tudtam lenni.
Őszintén szólva, reggelre nehéz lett volna megmondani, hogy egy-egy termetes halam vagy én fáradtam el jobban, az viszont biztos, hogy nagyon jól éreztem magam! A horgászatra nem készültem sem bonyolult taktikával, sem nagy mennyiségű csalogatóanyaggal, ellenben azok kiváló minőségűek voltak és kis mennyiségben is képesek voltak hatást gyakorolni a halakra. Éppen ez az, ami egy egyszerű, de eredményes kereső pecához szükséges, így bízom benne, hogy sikerült hasznos tanácsokat adnom rövidke beszámolómmal mindazoknak, aki hasonló horgászatra készülnek, akár az általam nagyon megkedvelt Székely Őzetanyára, akár más vízterületre!
Írta: Erdei Norbert
Fotók: Erdei Norbert, www.ozetanya.hu
