A jó horgász, akárcsak a jó pap, holtig tanul. Mindig van új a nap alatt, mindig lehet többet és jobbat kihozni egy adott helyzetből vagy éppen saját magunkból. Ami tegnap lehetetlennek tűnt, ma már alapelvárás és norma. Meggyőződésem, hogy a sikernek nem titka, hanem ára van, mégpedig a kőkemény és megfeszített munka!
Ez a történet valahol ott kezdődik, amikor Döme Gábor felhívott telefonon, hogy van két egymást követő napja, amikor közösen horgászhatnánk, és ha minden jól alakul, egy közös filmet is készíthetnénk. A többi már történelem… Remek horgászatban volt részünk, a film pedig elkészült, ami egy újabb rendkívül fontos mérföldkő volt az életemben. Ám ez a horgászat sokkal többről szólt számomra. Nagyon sok új és hasznos trükköt, praktikát láttam és tanultam. Gábor nagyon sok hibámra felhívta a figyelmemet és olyan tanácsokkal látott el, amivel egy újabb szintre tudtam emelni a nagyhalas horgászataimat. Egy bő hónap elteltével visszatértem közös horgászatunk helyszínére, kedvenc bányatavamra a Csaba-tóra.
A tónak rendkívül gazdag a halfaunája. Kiemelkedő fehérhalállománya mellett a pontyokból is megtalálható itt szinte minden méret az átlagostól egészen a kapitálisig, a ragadozóhalakról már nem is beszélve. De mi kell egy sikeres nagyhalas horgászathoz?! Mik azok a tényezők, melyek azok az apró, mégis kulcsfontosságú dolgok, amik nélkülözhetetlenek a siker érdekében?! Ezekre próbálok most rávilágítani!
Ahogy a legtöbb horgász, én is elsősorban a nappali horgászatokat részesítem előnyben. Persze a siker érdekében gyakran belepróbálok az éjszakai órákba is. Meggyőződésem viszont, hogy a kapitális halak ugyanúgy horogra csalhatók fényes nappal is, mint éjszaka. Ám a nyári időszakban egy mély vizű bányatavon egyáltalán nem mindegy, hogy milyen napot és milyen időjárást választunk a horgászatra. A szikrázó napsütés, kánikula és „tükörvíz” együttese gyakorta egyenlő az üres, kapástalan órákkal. Ezzel szemben egy borongós, felhős, szeles idő igazán jó esélyt adhat a halfogásra. Nem kell feltétlen, hogy egész nap lógjon az eső lába, de időről időre takarják a felhők a napot és lehetőleg a szél is borzolja a vizet.
Minden horgászat előtt egy örök dilemma, hogy kell-e alapozó etetést csinálni, vagy sem?! Nyilvánvalóan ez nagyon sok mindentől függ. Döme Gábor a közös horgászatunk alkalmával egy nagyon precíz, pontos és folyamatos etetést alkalmazott, amit remekül be is mutatott. Ennek egyértelműen van létjogosultsága, ám csak abban az esetben, ha tényleg sebészi pontossággal képes az ember megetetni, majd meghorgászni a 90-100 méteres távolságot. Én ebben egyelőre nem jeleskedem. Viszont remekül megy, hogy még véletlenül se dobjak kétszer ugyanarra a helyre, így a nagy gombócos method peca mellett döntöttem.
Mennyit kell és mennyit érdemes várni egy kapásra?! Szent meggyőződésem volt sokáig, hogy ezen a tavon érdemes meglehetősen sokat, akár másfél-két órát is várni egy-egy halra. Gábor viszont rávilágított, hogyha mindent jól csinálok, itt is viszonylag gyorsan kialakulnak a kapások, amikkel akár kapitális pontyok is jelentkezhetnek. Egyik legszebb óriásom is a bedobástól számítva alig negyedóra elteltével görbítette meg a spiccet, majd közel 20 perces kőkemény fárasztás következett. Egy húsz kilogramm feletti ponty fárasztása rendkívül érdekes, ugyanis a fárasztás első felében fogalma sincs az embernek, hogy valójában mekkora hal van a horgon. A fárasztás utolsó fázisában, a partközeli kritikus zónában válik egyértelművé, hogy mi is akadt horogra. A Csaba-tó kristálytiszta vize lehetővé teszi, hogy a fárasztás utolsó métereit szabad szemmel is kövessük. Ez amilyen csodás látvány, annyira aggasztó is tud lenni. Ám ha szákba kerül az óriás, az elmondhatatlan és semmihez nem hasonlítható érzés.
Egy ilyen ponty megfogása, a közös portré elkészítése, majd a hal visszaengedése után mindig szükségem van egy kis időre a folytatáshoz. Gyakran csak a fényképekre meredve bámulok ki a fejemből és igyekszem feldolgozni, ami történt. Egy ilyen fogást nehéz überelni, így hihetetlen, már-már mesébe illő volt, hogy alig dobtam vissza a végszerelékemet a vízbe, újfent hatalmas pontyot akasztottam. A csata talán még keményebb volt, mint az előző…
A kapitális méretű halak mellett folyamatos résztvevői a horgászatoknak a kettő-négy kilogramm közötti pontyok is. Némi túlzással számolatlanul lehet őket fogni ezzel a módszerrel. Viszont sokkal nagyobb csalira váltani a szelektálás érdekében sem érdemes, hiszen a termetes pontyok is ugyanazokat a Spéci csali imitációkat „fogyasztják” a legszívesebben, mint kisebb társaik. Egy méretes bojlival vagy egy nagyobb méretű pellettel csak annyit sikerül elérni, hogy a nappali órákban a kapások száma nullára redukálódik. Folyamatos kereső horgászattal kell a darabosabb halakat keresni, vagy fokozatosan el kell hagyni az etetést és annak peremét meghorgászni – már ha van alapozó etetés.
Ebben az időszakban egy kicsit több szabadidőm volt az átlagosnál, így több alkalommal visszatértem a tóra horgászni. Nagyon sok mindent kipróbáltam, teszteltem és rengeteg új és hasznos tapasztalatra tettem szert. És, ami talán a legfontosabb, sokkal több és nagyobb halat fogtam, mint azt előzetesen remélni mertem volna.
Tudtam és éreztem, hogy még egyszer vissza kell mennem, mert bizony volt még egy „elintézetlen ügyem”. Soha nem fogtam még azelőtt húsz kilogrammot meghaladó tőpontyot, és most valami azt súgta, hogy ez talán sikerülhet. Mindent a már jól bevált módon csináltam és bíztam a jó szerencsében. Rekkenő forróság volt ezen a napon, ám a nagyobb méretű felhők most is jelen voltak. Óvatos, de határozott kapással érkezett meg az a hal, amire titkon már nagyon régóta vágytam. Ahogy a partközelbe ért, és a kristálytiszta vízben először megpillantottam, egyértelműen tudtam, hogy rá vártam már régóta. Hatalmas, már-már fekete háta gyémántként csillant meg a napsugarakban, majd komótosan és méltóságteljesen csúszott bele a nagyméretű merítőbe…
Rengeteg halat sikerült fognom ezeken a horgászatokon, többet, mint azt előzetesen remélni mertem volna. Ezek között ott volt új egyéni tőponty rekordom, mellette a hatalmas, huszonegy kilogrammos tükrös és egy kapitális méretű töves. Ezek olyan fogások, amikre joggal lehetek büszke. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy Döme Gábor tanácsai és tanítása nélkül mindez nem sikerülhetett volna. Illetve az is nyilvánvaló, hogy hatalmas szerencse is kellett ezekhez a gyönyörű halakhoz. „Bár sok mindenre nem tudjuk a választ, nem is biztos, hogy meg kell tudnunk mindent fejteni, csak meg kell tapasztalni!”
Ha még részletesebb betekintést szeretnétek kapni a Csaba-tavi nagyhalas horgászatokba és az itt működő praktikákat is jobban megismernétek, ajánlom figyelmetekbe a Döme Gáborral forgatott közös filmünket, illetve a cikkhez tartozó rövid videót!
Írta: Borbiró Ádám
Fotók: Szatmári Kata, Libor Erika, Haldorádó archívum
