Hortobágy… ezt a szót meghallva garantáltan mindenki előtt megjelenik egy kép, van, akinek a hatalmas gyönyörű puszta jut eszébe, van, aki a csodás állat- és madárvilágra gondol, de egy vérbeli horgász első gondolata valószínűleg azok a nem hétköznapi halastavak és a benne élő, erőtől duzzadó halak, amik ezen a környéken megtalálhatók. E tavak közül a leghíresebb talán az Ohati III-as tó. Döme Gábor finomszerelékes specialista 2010 novemberében forgatott itt, ezen a vízterületen két fantasztikus horgászfilmet, amiben kapitális pontyokat zsákmányolt, sőt az akkori egyéni pontyrekordját is ezen a tavon fogta. Sokszor megnéztem ezeket a filmeket, az idei évben pedig eljött az ideje, hogy én is ellátogassak ide…
A Hortobágyi Halgazdaság Zrt. közel 6000 hektárnyi tavon termel itt halat, amivel Európa egyik legnagyobb pontytermelő halgazdasága. E termelői tavak nagy része nemzeti park, ahol tilos a horgászat és tilos minden olyan tevékenység, amivel az ott élő állatvilágot zavarja az ember. Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor hol lehet itt horgászni, vagy lehet e egyáltalán?! A válasz, igen, lehet, méghozzá, az Ohati Horgász- és Bemutató Központ néven hírnevet szerzett tórendszer tavai várják a horgászokat. Jelenleg e tórendszer két tava áll a horgászok rendelkezésére, az úgynevezett III-as és IV-es tó, amik közel 30 hektáron helyezkednek el. Ezeket a tavakat érvényes állami horgászjeggyel rendelkező horgászok napijeggyel látogathatják. A IV-es tavat tavaly adták át, ez egy kisebb, kb. 2 hektáros vízfelület, amibe 40 mázsa halat, főként pontyokat, amurokat, keszegféléket és kárászt telepítettek. Ez kifejezetten a finomszerelékes versenyhorgászoknak készült. Az én horgászatom helyszíne a III-as tó volt, ez lényegesen nagyobb, kb. 26 hektár, és ami ennél fontosabb, ebben élnek azok a nagy, kapitális, öreg pontyok, amikért ideutaztam. A lehalászott termelői tavakból ide kerül a halak színe-java, így nem is csoda, hogy az itteni pontyok mind gyönyörűek, egészségesek és majd kicsattannak az erőtől. Persze nem csak a kapitális pontyok otthona ez a tó, hatalmas ragadozó halak, gyönyörű dévérkeszegek és más halfajok is élnek itt.
A horgászat előtti hónapokban, a helyfoglaláskor, a tógazda és turizmusvezető Varga Tamás úr véleményét kértem ki, hogy melyik helyet javasolja, hová üljek, ahol jó eséllyel foghatok nagy, kapitális pontyokat is. Ő egyértelműen a 43-as helyet ajánlotta, mondván, innen a tó közepe felé dobva elég nagy számban szokták fogni a szebbnél szebb pontyokat, sőt a horgászversenyek nagy részét is rendre erről a helyről nyerik a versenyzők.
Kora reggel, még sötétben érkeztem a tópartra, hogy minél hamarabb elfoglalhassam a horgászhelyemet. Ahogy említettem, a 43-as helyet foglaltam le, ami a tó középső része, tehát elég messze van a bejárattól. Ez alapesetben nem probléma, mert autóval be lehet menni, de most a nagy esőzések miatt járhatatlanná vált az út, így gyalog kellett besétálni és behordani a nem kevés csomagot. Nem kis munka volt, mire a sáros úton minden fontos horgászfelszerelést sikerült a helyére bejuttatni. Ilyenkor mindig eszembe jutnak azok az emberek, akik azt állítják, hogy a horgászat nem sport…
Gyorsan és izgatottan nekifogtam a felszerelés összeállításához, alig vártam már ezt a napot, hónapokkal előtte már készültem rá, majdhogynem vágtam a „centit”, hogy hány nap van még hátra. Nagy, kapitális pontyokat szerettem volna fogni, nagy távolságba horgászva - ezekhez igazodva állítottam össze a felszerelésemet. A nagy kedvenc Team Feeder Master Carp Feeder botjaimat vittem magammal, a legnagyobb dobótávolság elérése érdekében 4,20-as XH méretben. Ehhez a már jól bevált Team Feeder Special 550M LCS nyeletőfékes orsókat használtam. Ezzel a párossal nincs elérhetetlen távolság és megfoghatatlan méretű hal. A közepes (Medium) erősségű rezgőspicceket helyeztem a botok végébe, amivel igaz, egy kicsit csökken a dobótávolság, de jobban lehet érzékelni a finomabb kapásokat is, és ami ennél is fontosabb, bátrabban lehet használni vékonyabb horogelőkét és kisebb horgot.
Sajnos már kora reggel is hatalmas szembeszél fújt, így egy-két próbadobás után rá kellett jönnöm, hogy az előre eltervezett 100-120 méteres dobótávolság ezen a napon nem lesz elérhető, pláne, hogy várható volt, hogy a szél még erősödni is fog. Minden erőmet és technikai tudásomat összeszedve, durván 80-90 m volt a maximum, ameddig el tudtam dobni.
Itt is, mint általában mindenhol, method módszerrel vettem üldözőbe a halakat, amihez a Haldorádó Method Flat Feeder kosarát használtam 30 g-os méretben. Mi ennek a technikának a lényege és miért vált nagy kedvencemmé, hogy szinte nem is horgászom más módszerrel?! Több oka van: az első és talán a legfontosabb a csali felkínálásának módja, amit ez a technika lehetővé tesz. Sokszor megfigyelhető, hogy a legjobb csali és etetőanyag sem ér semmit, ha azt nem a megfelelő módon kínálják fel a halak számára. Ezzel a módszerrel és kosárral egy speciális csali-felkínálási módot lehet alkalmazni, ahol a csali az etetőanyag-kupac közepében helyezkedik el, és nem mellette akár 12-15 cm-re. Az így felkínált csali sokkal hamarabb gazdára talál, mivel az etetőanyagra, rátaláló hal „orra” előtt kikerülhetetlen falatként lesz ott a csali. Amikor ezzel a technikával horgászom, általában nem szoktam alapozó etetést csinálni, sokkal fontosabbnak tartom, hogy az a kosárnyi etetőanyag keverék kellően aromás és „ütős” legyen. Egy marék vagy épp egy kosárnyi etetőanyag durván 1-2 m-ről tudja a halakat a horog közelébe csábítani, ami - valljuk be! - nem túl sok. Megfelelő mennyiségű és minőségű aromával viszont ez a távolság akár két-háromszorosára is növelhető. A hideg időben, mikor a víz hőfoka már 16 fok alá süllyed, érdemes CSL Tuning Hideg Vízi aromával keverni az etetőanyagokat, esetleg alkohollal. Ezek az aromák sűrűbbek a víznél, ezért laposan, a meder felszínén terjednek, ahol ilyenkor a halak tartózkodnak, és remélhetőleg táplálkoznak is. A tapasztalat egyértelműen azt mutatja, hogy a vizek egyre csökkenő hőmérséklete egyre nagyobb mennyiségű hideg vízi aromát kíván, de fontos, hogy csak aromával vagy alkohollal nem lehet bekeverni az etetőanyagot, mert nem áll össze, mindig kell hozzá kevés víz is. A másik ok, amiért szeretem ezt a módszert, hogy a csali és a horog is a kosár belsejében utazik, így sokkal könnyebben és pontosabban lehet vele nagy távolságba dobni, mert nem imbolyog a felcsalizott horogelőke, ami bizony súlyos métereket vehet el a dobótávolságból. A kosárban utazó horog révén az előke nem tud gubancolódni sem, mert csak a vízben, a csali kioldódása után él önálló életet, ezért lényegesen hosszabb (ha szükséges), akár 18-20 cm-es horogelőkét is bátran lehet e módszerrel használni. Sokszor kapok olyan kérdést a vízparton horgászóktól, akik furcsának találják ezt a technikát és nem igazán hisznek a sikerében, hogy mennyi idő alatt oldódik ki a csali a kosárból, és hogy ezzel megnő-e a várakozási idő, a bedobástól a kapásig. Ennél a technikánál kifejezetten fontos, hogy olyan állagú etetőanyagot készítsünk, ami teljesen homogén, egy nyomással gombóccá formálható (így bírja a nagy, lendületes dobásokat is), de rögtön a vízbe érkezéskor már oldódik is. Ezt a teljesen homogén és agresszívan „nyitó” állagot egy kis előkészítő munkával könnyen el lehet érni, a lényeg, hogy ne legyen túlnedvesítve az etetőanyag, ezenkívül fontosnak tartom, hogy minden etetőanyagot, amit method kosárba töltünk, egyszer-kétszer, de akár háromszor is törjünk át a szemcseméreteknek megfelelő lyukbőségű szitán. Az így elkészített etetőanyag használatánál biztosak lehetünk benne, hogy nem veszítünk el értékes perceket, míg a csali előbukkan a kosárból. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a kapások sokszor 2-3 perc után érkeznek, és gyakorta nem is a kisméretű halak jelentkeznek. Ha nem kell nagy távolságba horgászni, és olyan csalit használunk, ami nem „sérülékeny” akkor elég a horgot a kajakupac közepébe nyomni, így a csali még hamarabb szabaddá válik. A harmadik szempont, amiért gyakorta ezzel a technikával horgászom, magába foglalja az első kettőt is. Soha annyi és akkora méretű halat nem fogtam, mint mióta ezekkel a kosarakkal és végszerelékkel horgászom.
E végszerelék elkészítése a következő módon történt. A 20-as Haldorádó Pellet Line főzsinórra Power Pro fonott dobóelőke zsinórt kötöttem 15-ös méretben és durván a bot kétszeres hosszában. Erre a fonott zsinórra elsőként egy nagyméretű gumiütközőt fűztem, majd a Method Flat Feeder kosarat (30 g), ezután egy közepes méretű gyorskapcsos gyöngyöt (Korum) kötöttem fel és ebbe akasztottam a horogelőkét. A horog a már sokszor bizonyított kedvencem volt: Gardner Mugga 12-es méretben, amit 12-es Haldorádó Braxx fonott zsinórra kötöttem. A horogelőke viszonylag rövid volt, kb. 12-14 cm. Ezt a végszereléket rendkívül egyszerű elkészíteni és használni is, és garantáltan megállja a helyét minden vízterületen.
A kipakolás és a felszerelések összeállítása után mehettek végre a helyükre a végszerelékek és megkezdődött a horgászat… Mikor mindkét végszerelék a helyére került, és leültem a horgászszékembe, akkor éreztem igazán, hogy milyen hideg is van, a szél pedig egyre csak erősödött, néha már-már viharos volt. Nem tudtam előre, mit tartogat nekem a nap, de túl sok esélyt nem adtam magamnak. „Ha egy-két pontyot tudok fogni, már elégedett leszek”, gondoltam, hiszen félig-meddig ismeretlen helyen horgásztam, a víz is nagyon lehűlt már, és ebben az időszakban már nem úgy táplálkoznak a halak, mint nyáron. Vagy mégis?! Nem kellett sokáig a „fagyos”gondolataimon őrlődnöm, óvatos pöcögtetést láttam az addig mozdulatlan spiccen. A kapáson látszott - és az erején is érződött -, hogy ez nem ponty, de viszonylag gyorsan jött. Mindig nagyon örülök a horgásznap első halának, pláne ha gyorsan érkezik a bedobás után, mert ebből lehet következtetni, hogy jó lehet a folytatás is. Ahogy a hal partközelbe ért, láttam, hogy valóban nem ponty: egy szép dévérkeszeg volt az első jelentkező.
Egy kicsit bizakodóbban dobtam vissza a végszereléket, abban reménykedve, hogy a pontyok is megérkeznek majd. Ismét nem kellett sokat várnom, határozottan meggörbült a bot spicce. Mire oda nyúltam, hogy berántsak, már a nyeletőfék is megszólalt.
Szinte hihetetlen, hogy egyszerre jött a két kapás, még szerencse, hogy mindkét orsóm nyeletőfékes. Gyors, kíméletes horogszabadítás után a matracra fektettem a halat és rögtön rohantam a másik bothoz…
Sikeres szákolás után az újabb ponty is a matracon pihent, másik társával együtt. A mérlegelést és a fényképezést ezek után már nyugodtan meg lehetett csinálni…
Hihetetlen élménnyel indult a nap, két ekkora pontyot még soha nem fogtam egyszerre. Nagyon boldog voltam. Sajnos egy újabb hihetetlen dolog követte ezt, a halak visszaengedése közben egy rossz mozdulat következtében beleestem a vízbe és majdnem derékig merültem bele. A levegő hőmérséklete mindössze 8 fok körül volt, és ezt még tetőzte a rendkívül erős szél. Persze - ahogy ez lenni szokott - váltóruha nem volt nálam. A gumicsizmámból literszámra öntöttem ki a vizet. Ilyen esetben tíz horgászból nyolc összepakol és hazamegy (ez a normális) de van pár „elvetemült”, mint én, akik tovább folytatják a horgászatot. A végszerelékeket újra bedobtam a megfelelő helyre és vártam az újabb kapást.
Az előző dupla pontyos esetből tanulva előbb ezt a pontyot mérlegeltük és fényképeztük le, és csak aztán mentem a másik bothoz, amit mindezek után még mindig húzott a hal.
A berántást követően úgy éreztem, mint ha egy nagy farönkbe akadt volna a horgom. A hal szép lassan, de határozottan ment a túlpart felé. Nagyon messze volt tőlem a hal, az orsó dobjáról kb. 2/3 rész zsinórt lehúzott, amíg a másik pontyot visszaengedtem és be tudtam rántani. Csak abban bíztam, hogy a kis horog, amivel elég ritkán veszítek halat, most is jól akadt. Keményebb fék-beállítással és határozott, ellentmondást nem tűrő fárasztási technikával tudtam elcsalni a távolságot tőle, méterről méterre.
Még csak szűk három órája horgásztam, de már fogtam négy nagytestű pontyot és egy szép dévérkeszeget, ráadásul a pontyrekordomat is megdöntöttem! Lehet ezt még fokozni egyáltalán? Ez járt a fejemben, miközben újracsaliztam mindkét végszerelékemet és ismét bevetettem őket. A választ nem sokkal később megkaptam: egyértelműen lehet…
A következő tükrös pontyommal, ami már a hatodik volt ezen a napon, megközelítettem, napi összfogás tekintetébenen is a rekordomat, ami eddig 58 kg volt. Az újabb tükrössel, már 57,9 kg-nál tartottam…
Ezután már nagyon izgatottan vártam az újabb kapást, nagyon szerettem volna, ha ezen a napon minden téren fel tudom állítani új egyéni abszolút rekordomat. A gyönyörű ohati pontyok megadták nekem ezt az élményt… ismét egy kemény, botgörbítős, „füstölős” kapással érkezett az újabb óriás…
(Sokszor látok a vízparton olyan horgászokat, akiknek egy 3-4 kg közti ponty fárasztása is akár 15-20 percébe is belekerül, nem ritkán az a hosszú fárasztás vége, hogy el is veszítik a halat, miközben azon csodálkoznak, milyen szépen görbül a botjuk. Fontos, hogy a fárasztást mi uraljuk, mi fárasszuk a halat, és ne fordítva! A horgászbotunkkal fárasszunk, ne az orsóval! A képen jól látszik, hogy egy ilyen rugalmas bottal a vékony zsinór sem szakad el, bátran lehet viszonylag szoros (kemény) fékkel fárasztani, amitől sokan félnek. Ezzel a módszerrel fárasztva a legnagyobb pontyok erejét is gyorsan fel tudjuk őrölni.)
Ennyi szép hal megfogása után ideje szót ejteni azokról a csalogatóanyagokról, amikkel ezeket a nem hétköznapi méretű pontyokat sikerült megfognom. Október végét mutatott a naptár, jelentősen lehűlt vízben horgásztam, és a vízterület majdnem teljesen ismeretlen volt számomra. E fontos szempontok alapján állítottam össze a halak aznapi menüjét. Olyan etetőanyagot választottam erre a napra, ami az eddigi, hideg vízi horgászataim során minden vízterületen megállta a helyét és garantáltan jól adta a halat. Ez nem más, mint a Pellet Pack Turbo Fagyos Ponty. Ezzel az etetőanyaggal nagyon szépen lehet szelektálni a nagytestű pontyokat, és szinte soha nem hagyják „szó” nélkül a halak. E keverék fogósságát még tovább fokoztam egy nemes itallal, a Becherovkával. Gyakran használom ezt az italt a sima etetőanyagokhoz a hideg vízi horgászatok során, viszont a Pellet Packhoz hozzákeverni már nem olyan egyszerű, hogy az jól is működjön, és ne legyen egy ragacs az egész, ami nem tud kioldódni időben a kosárból. Putz Tamás, a Haldorádó kiváló teszthorgászának véleményét és tanácsát kértem ki erről a keverékről a horgászat előtti napokban, és az ő receptje alapján készült el az az alkoholos keverék, amit most meg is osztok veletek. Az alap összeállítás az, hogy a pellet szemeket még szárazon összekeverjük a pellet ragasztóporral, ezután kell rá önteni a 100 ml CSL hideg vízi aromát és a 100 ml pellet juice-t. Mindkét flakont megtöltjük újabb 100-100 ml vízzel és ezt az aromás vizet ráöntve, összekavarjuk, és kész is a keverék (így pontosan 400 ml folyadék került rá, így lesz tökéletes az állaga). No de ebbe az egyenletbe hogyan iktassuk be még a Becherovkát is?! Az első lépések ugyanazok, tehát a száraz pellet szemeket össze kell keverni a pellet ragasztóporral, ezután jöhet a kétfajta aroma… és itt jön a lényeg! Az aromás flakonokat nem vízzel, hanem Becherovkával kell megtölteni, jól össze kell rázni, hogy a flakonokból a sűrű aroma maradéka is kioldódjon, aztán rá kell önteni a pellet szemekre és jól össze kell keverni. Így már 200 ml aroma és 200 ml Becherovka van a pelletekre öntve. Ha emlékeztek, a cikk elején említettem, hogy csak aromával és alkohollal nem lehet összeállítani egy keveréket, mert nem áll össze, így ehhez is kerül még a végén 100 ml víz. Így viszont már 500 ml folyadék került rá, amitől egy kicsit túl van nedvesítve, de mivel a pellet szemek befogadóképessége rendkívül nagy, ha egy éjszakát állni hagyjuk egy légmentesen záródó vödörben, másnap reggelre tökéletes lesz az állaga, nem kell hozzá már több folyadék sem.
Mivel nagy pontyokat akartam fogni, nemcsak az etetőanyagot, hanem a csalikat is ehhez kellett hangolnom. A legjobb feederes nagyhal-csemege minden kétséget kizáróan a Haldorádó Carp Bonbon család. Hihetetlen mennyiségű nagytestű pontyot fogtam már e termékek használatával, emellett személyes kedvenceim is.
Ez a termékcsalád négy különböző ízben került forgalomba, a Black Squid (fekete tintahal), a Green Pepper (zöld bors), a Choco & Orange (csoki és narancs) és a Wild Plum (vad szilva) ízesítésben. E csalik mindegyikének alapja egy oldódó-süllyedő pellet, aminek külsején apró, tört magvak és pellet szemek találhatók. Ezzel a csalival a PVA hálós megoldás előnyeit is élvezhetjük, mivel a csaliról leváló apró pellet szemek ugyanazt a hatást biztosítják, mint a kis hálóba töltött pelletek vagy darabolt bojlik. Sokan használják eredményesen a PVA hálós megoldást, aminek egy nagy hibája van: rendkívüli módon visszafogja a dobásokat. E csalik rendelkeznek a PVA háló előnyeivel, de a hátrányát már nem hordozzák magukban, így a parttól távoli részekre (akár 120 m feletti távolságba) is könnyedén bevethetők. A négy íz közül a Green Pepper az, ami kifejezetten a hideg, lehűlt vizekben hatásos, ennek van egy olyan érdekes aromája, ami garantáltan nem dermed le a hideg vízben sem. A Black Squid az én személyes nagy kedvencem, gyakorlatilag január 1-től december 31-ig kiválóan működik, ezzel a csalival horgászva minden dobásban benne van lehetőség, hogy álmaink halát fogjuk meg. A másik két íz - a Choco & Orange és a Wild Plum - az édesszájú halak desszertje, amikkel úgyszintén az év bármely szakában érhetünk el kimagasló eredményeket. Ezeket a csalikat akkor is megeszi a hal, ha már degeszre ette magát, olyanok ezek a csalik, mint egy-egy Raffaello vagy Ferrero golyó.
A négy íz közül a Black Squid és a Choco & Orange ízű bonbonok működtek a legjobban ezen a napon, az összes halamat ezekkel fogtam. A másik két ízre nem volt kapás, a Green Pepper „némaságán” meg is lepődtem, hiszen általában rendkívül jól adja a halat a hideg vízben, de hát ahány tó, annyi szokás és annyi finnyásan táplálkozó „öreg” ponty. Az alábbi képeken bemutatom, hogyan kínálom fel ezeket a csalikat:
A délelőtti borult időt délután gyönyörű napsütés váltotta fel, nagyon pozitívan hatott ez a hangulatomra is és persze a halak sem vetették meg…
Kapás kapást ért, álomszerű volt, hogy alig dobtam be, percekkel később már egy hatalmas ponttyal küzdhettem. A kapások döntő többsége az első 10-15 percben érkezett, de volt, hogy a bedobás után 2 perc 30 másodperc után görbült meg a bot spicce…
Ahogy közeledett a horgászat vége, egyetlen kérdés maradt számomra, hogy vajon mennyi lesz a vége, hány pontyot tudok fogni, és ami ennél is fontosabb, mennyi lesz ezeknek az összsúlya?!
A jól működő stratégián egész nap nem változtattam: Pellet Pack a kosárba, hozzá a Black Squid és Choco & Orange ízesítésű Carp Bonbonok, és tiszta erőből, ameddig csak el tudtam dobni, addig dobtam - ami néha, ha a szél is úgy akarta, meghaladta a 120 métert is. A két csali közül nehéz lenne megmondani, melyik működött jobban, mindkettővel nagyon sok halat fogtam, de ami biztos, hogy a három legnagyobb a Black Squid fantázianevű bonbonra csábult el.
Ahogy a nap is egyre lejjebb ereszkedett, úgy kezdtem én is hozzá az összepakoláshoz. Hihetetlen „extázisban” voltam, egész egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy képes voltam ilyen rövid idő alatt ennyi halat fogni egy ismeretlen vízterületen. Még most is, miközben e sorokat írom, szinte beleborzongok ennek a csodás napnak az emlékébe. Mindkét végszerelékemet újra bevetettem, bízva abban, hogy mindkettőt hal megfogása után tudom elpakolni…
Nem maradt más hátra, mint összegezni ezt a nem mindennapi fogást és horgásznapot. A nap folyamán kilenc óra horgászat alatt összesen 17 db halat fogtam, amiből 15 volt ponty és 2 volt dévérkeszeg. Az összsúly 140,04 kg volt. A 15 pontyból 7 volt 10 kg feletti, amik közül a legnagyobb egy 13,60 kg-os tükörponty volt, ami eddigi legnagyobb halam is egyben. Ezen a napon minden eddigi rekordomat megdöntöttem. Ehhez a fogáshoz mindössze 1 doboz Pellet Pack Turbo Fagyos Pontyot használtam, amiből ráadásul még maradt is. Ez újra megerősített abban a hitben, hogy a nagy fogásokhoz nem kell mázsaszámra beszórni a különböző csalogatóanyagokat. Nem tudom, mit hoz a jövő, és hogy valaha is túl tudom-e szárnyalni ezt a fogást, de úgy érzem, ha egy átlagos horgásznapon csak a felét sikerül ennek megfognom, már elégedett lehetek…
Ennyi hal megfogása komoly fizikai és szellemi igénybevétel is egyben. Az összepakolás után nagyon fáradtan, de annál boldogabban indultam haza. Fontosnak tartom a végén megjegyezni, hogy ebben a csodás fogásban Putz Tamásnak elvitathatatlan érdemei vannak, aki kiváló etetőanyag-receptjével hozzásegített e nem hétköznapi eredmény eléréséhez. Köszönöm neked és az egész Haldorádó csapatának, akik ilyen nagyszerű csalogatóanyagokat hoznak évről évre forgalomba, amikkel ilyen kimagasló eredményeket lehet elérni!
Írta: Borbiró Ádám
Fotók: Zana Katalin, Borbiró Ádám
