Az előző rész ott ért véget, hogy a gyerekeim segítségével elkészült a friss, erjesztett magkeverék. Eljött tehát a felhasználás ideje. Mint azt előre elterveztem, a hétfőn elkezdett erjesztési folyamat szombatra kiváló végeredményt adott, így vasárnap volt a nap, amikor bevetettük…
Sajnos erre a napra a természet egy egész Kelet-Magyarországra kiterjedő esőzést hozott, így bármennyire is szerettem volna a gyerekekkel közösen horgászni, így ők nem kísérhettek el. „Egy családban elég egy hülye, aki szakadó esőben indul horgászni… :)” No, sebaj, majd legközelebb…
A horgászat helyszíne a nyíregyházi Verba tanya horgásztó volt. A nyári szezonban ezen a vízen nem lehet etetőanyagot használni, kizárólag pelletekkel, bojlival, valamint szemessel lehet etetni. A terv az volt, hogy valamelyik nádfal előtti területen fogok feederezni. Adva volt a feladat, hogy a magkeveréket oda bejuttassam. A megoldást a bojlizásból vettem át.
Olyannyira elmosódnak a határok időnként a két módszer között, hogy a gyártók is egyre inkább kezdik ezt kihasználni és - némi átalakítással - hasonló termékeket kínálnak a feederes horgászoknak is. Így került a kezembe az úgynevezett Spomb, azaz etetőrakéta mini, kifejezetten „feeder” változata.
A vízpartra éréskor az első dolgom az volt, hogy a horgászatra szánt végszerelékkel, néhány próbadobással meghatároztam, hova fogok horgászni. Amikor kellően közel sikerült dobni a nádfalhoz, ott beakasztottam a főzsinóromat az orsó dobján található zsinórklipszbe.
A másik botra felkerült a Spomb etetőrakéta, biztos, ami biztos, extra sok menetű biztonsági clinch csomóval kötöttem fel a 15-ös fonott dobóelőkére. Mivel ekkor még nem tudtam milyen terhelést jelent a botnak ez a méretű végszerelék, a heavy karakterisztikájú, 4,2 m-es Spro Special Pellet Feeder botra kötöttem fel.
Első tapasztalatok a SPOMB-ról…
Használata tényleg roppant egyszerű, de gyakorlást igényel, ha ki akarjuk használni az ebben rejlő pontos etetés lehetőségét. Hogy is értem ezt? Előforduló probléma volt, ha nagyon túltöltöttem a szerkezetet, hogy az eldobás utáni pillanatban kinyílt és - a kacsák nagy örömére - szétszórta a magokat a környéken. A tapasztalat az volt, hogy akkor sikerült egymás után sorozatosan jókat dobnom, ha a töltés során figyeltem arra, hogy a nyitó szerkezet köré és a hátsó szárnyakra ne kerüljön magmix. Ez utóbbit érezni is lehet, amikor össze akarjuk zárni, mert ha a szárnyakra is töltünk anyagot, akkor a Spomb nem tud könnyedén összecsukódni: szinte érezni, hogy a két szárny rész között préselődik a mag. Ez a dobás során fellépő terheléskor szét is nyitja a rakétát, ami magesővel árasztva el a környéket. Ha azonban a megfelelő mértékig töltöttem meg, és a két szárnyra sem került mag, gond nélkül lehetett vele dobni esetemben 75 méterre.
Alapozó etetésnek 20-25 dobásnyi magmixet juttattam be a kiválasztott támpont elé, ezzel a vödör kb. harmada ment be. Ezenfelül még vagy 4-5 dobás volt az elején, amivel a környék kacsáit etettem meg rendesen… Ez a kiló feletti mennyiségű magmix szerintem kellő alapot adott a horgászat megkezdésére, ráadásul az utolsó rakéta becsapódása 11:43-kor történt meg. No, nem azért, mert ilyen lassan dobáltam, hanem igen későn szántam rá magam a szakadó eső miatt, hogy elinduljak horgászni. Azt hittem, senki nem lesz a vízen, olyan esős idő volt, én voltam a legjobban meglepődve, hogy igen sok sporttárs gubbasztott az ernyők, esőbeállók alatt a vízparton.
Érdemes néhány szót szólni a csalikról, a végszerelékekről… Mivel nem lehet etetőanyagot használni a nyári szezonban, etetésre kizárólag a magmixet használtam. A végszerelékeket is ehhez alkalmazkodva készítettem el, tehát nem feederkosár került fel, hanem in-line ólom, illetve in-line pasztaólom. Mindkettőt csúszóra szerelve raktam fel, hogy a szerelék megőrizze maximális érzékenységét. Csalinak többféle pelletet és üveges kukoricát vittem magammal erre a napra, valamint a magmixből is horogra került pár csalikombináció fenéken, vagy épp lebegtetve felkínálva.
Délben kezdtem a horgászatot - ez általában nem a leginkább eredményes napszak. A reggeli és késő délutáni fogások sokkal jellemzőbben egy ilyen pontyos vízen, mintsem a déli „pihenő” időszakában való halfogás… ezért engem lepett meg legjobban, hogy mindössze 16 perccel a horgászat megkezdése után elcsavarta a feederbotom spiccét egy uszonyos. Pont az elsőnek bedobott szerelék szokásos, 15 percenként esedékes csalifrissítését végeztem, amikor a másik botot elhúzta a hal. Sajnos ezt nem sikerült partra segíteni, ugyanis a fárasztás vége előtt távozott a horogról. Lehet, az az idő volt túl sok, amíg letettem a kezemben lévő szereléket és bevágtam ennek. Hát, nem a legjobb kezdet, esőben etettem be, fúj a szél és már az első halat elvesztem…
A második kapás szerencsére visszahozta a jókedvemet, hiszen az mindössze 13 perccel az előző után érkezett, és ezt a halat már sikerült is gond nélkül partra vezetni.
Mivel ilyen intenzíven megjelentek a halak az etetésen, eljött a ráetetés ideje. Alig telt el háromnegyed óra a horgászatból, és már 3 akció volt, amiből kettő hal partra is került, mégpedig abban az időszakban, amikor nem jellemző a halfogás: délben.
Adott volt a probléma, hogy rá kellene etetni, de a 2 feederem beélesítve várta a halakat és nem igazán volt kedvem a szereléket levágni, majd újra felkötni és utána vissza. Elővettem tehát egy lágyabb feederem, ami 3,6 m hosszú és medium a karakterisztikája. Ebbe a legerősebb, 3 oz-s spiccet tettem. Az volt a tervem, hogy rápróbálok, ezzel el tudom-e dobni a rakétát egyáltalán 70 méterre, hiszen nemcsak a bot volt jóval gyengébb, hanem az egyetlen nálam lévő maradék orsón is 25-ös főzsinór volt, ami nem épp vékonyka… erre került fel a 15-ös dobóelőke. Az eredmény engem is meglepett, gond nélkül repítette el a kb. 65 grammos tömeget a medium bot is a 75 méterre lévő etetésre.
Nem gyengén felpörögtek az események az etetés hatására, az biztos, hogy volt egy olyan 3 óra hossza, amikor folyamatosan húzták-vonták a szereléket a kisebb-nagyobb pontyok!
Ami meglepő volt számomra, hogy hiába a sok erjesztett mag, se fenéken, se lebegtetve nem sikerült amurt horogra csalnom. Ha fogadni kellett volna, biztos, hogy komoly pénzt tettem volna arra, hogy az erjesztett magokra beállnak e növényevők. Lehet, hogy a sok vakmerő ponty hamarabb felszedte a sok-sok finom magot…
Ha már szóba került a bot, megosztanám veletek első élményemet az új botommal a Special Pellet Feederrel kapcsolatban. Ha valaki, akkor én már láttam ezt a botot „működés” közben igen kemény terepen Kanadában, amikor Döme Gáborral forgattuk a Vadvízi kalandok egyes epizódjait. Hihetetlen, ott mit kibírt, milyen terepen volt nyúzva végig telibe fonott zsinórral, ahol a zsinórnak nincs nyúlása, nem tud kompenzálni a horgász mozdulatain. Ott csak a bot volt, a rugalmatlan zsinór, valamint a gigaerős halak, no meg a kőkemény pálya…
Na ezek után mondtam azt, hogy ez tetszik! Nekem kell egy ilyen! A nagy távolságok elérésére választottam a 4,2 m-es hosszt a meglévő 3,9 m-es heavy Canata BX-em mellé. Hát, a Shimi úgy néz ki a Spro bot mellett, mint egy fogpiszkáló. No, nem az e horgászaton szükséges 75 méter miatt… alig kellett meglendíteni a szereléket, és már kattant is a klipsz. A nap vége felé, amikor már elmentek a bal oldali szomszédok, dobtam néhányat a nyílt víz felé. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ezzel a bottal, az 55-ös Ultegra orsóra tett Spro Carp Max 0,20 mm-es főzsinórral + 15-ös fonott dobóelőkével, valamint az in-line ólommal a világból ki lehet dobni. Giga-hatalmas-nagyon nagy dobásokra képes ez a végszerelék! Egy szóval: tetszik :) :) :)…
Elnézést ezért a kitérőért, térjünk vissza a horgászathoz! A nap második felére kicsit belustultam, egyre ritkultak az újradobások. De szerintem a legtöbb horgásszal ez így van, ha nem versenykörülmények vannak. Igazából csak ültem és élveztem az enyhe időt, sütött a nap, fújt a szél, de legalább nem esett az eső! Néztem a spiccet, a szomszédok horgászatát… Volt, hogy a meginduló nyeletőfék hangja figyelmeztetett csak, hogy horgászom is közben!
Összegezve tényleg jó horgászatban volt részem még úgy is, hogy az igazán jó fogási időszakban még otthon aludtam és csak 10 óra után értem ki a vízpartra, illetve csak déltől kezdtem el horgászni. Jó volt látni, hogy a pontos, tudatos etetésre milyen jól reagálnak normál körülmények között a halak, hogyan habzsolták a számukra felkínált erjesztett magmixet! Szerintem itt a lényeg, hogy egy deka egyéb etetőanyagot vagy pelletet nem juttattam be a Spombbal az etetésre, kizárólag a gyerekekkel elkészített magmixet. Amikor hazaértem a fiam rögtön kérdezte: „Apa mit fogtál? Ízlett a kukorica a halaknak?”…
Mindössze a magkeverék kétharmadát használtam fel. Lehet, ha folyamatosan etetek, be tudtam volna rakétázni az egészet is, de így is nagyon jót horgásztam. Meggyőződésem, hogy egy átlagos napon 2 feeder horgász gond nélkül el tud horgászni egy ilyen vödörnyi maggal, maximum tesznek hozzá még két doboz csemegekukoricát… Aki még nem próbálta, annak nyugodt szívvel ajánlom, hogy még idén nyáron próbálja ki, nem fog csalódni!
Írta: Takács Péter
Fotó: Koperveisz Sándor
