Gyerekkoromban édesapámék gyakran jártak a Kiskunsági-főcsatornára többnapos horgásztúrákra. A kirándulást megelőző napokban furcsa, savanyú és kissé büdös szag lengte be a kertünket. A kellemetlenségnek egy teli kád erjesztett kukorica volt a forrása. Mivel nekem ekkor a horgászat az apróhalak kitermeléséről szólt, nem tudtam elképzelni, hogy mi célt szolgálhat ez a visszataszító matéria. A hét végén aztán megkaptam rá a választ, amikor az éjszaka közepén a „nagyok” hatalmas amurokkal küzdöttek. A halak megőrültek az erjesztett magvakért és elképesztő zabálást rendeztek a nekik szánt etetésen. Az idő múlásával aztán ki tudja miért, szép lassan mellőzték az egykori csoda csalit. Egészen mostanáig!
Az bizony nyilvánvaló, hogy a kukoricás etetésen mindig is jól fogható volt a ponty és az amur. Nagy kiterjedésű természetes vizeken a mai napig előszeretettel használják szoktató etetéshez. Kedvező ára és hatékonysága folytán a legkedveltebb pontycsalik közé tartozik.
Az erjesztés egy speciális módja a magvak etetésre történő felkészítésének. Főleg a felmelegedett vizekben hatékony ez a szagos etetőanyag. Elkészítése sem bonyolult, ám ha csak a természetre bízzuk a sorsunkat, egy-két hétig kell a tengerit és a többi gabonaféléket „rohasztani”, mire elérik azt az állapotot, ami nekünk kell. Gusztusosnak sem mondható ez a tevékenység, hiszen, ha beindul a tejsavas erjedés, az bizony szúrós szagú gázok képződésével is jár.
A fent említett kényelmetlenségek kiküszöbölésének okán került piacra a Haldorádó Start erjesztett magkeverék. Ez a vödrös kiszerelésű termék egyszerűvé, kényelmessé és gyorssá teszi az erjesztett magvak elkészítését.
Na de lássuk, hogyan jön ez a „szoktató” etetésre szánt csalogatóanyag a versenyhorgászathoz! Idén már többször is próbálkoztam ezzel a módszerrel, de igazán kiugró eredményt nem sikerült elérnem. Fogtam vele halat bőven, de nem volt jobb, mint a többi etetőanyagom.
Aztán, ahogy melegedett az idő és persze ezzel együtt a víz hőmérséklete is, úgy lett egyre eredményesebb a savanyú takarmány. Június vége, július eleje aztán elhozta az igazi kánikulát. Heteken keresztül volt 35 Celsius-fok felett volt a csúcshőmérséklet, és az éjszaka sem hozott felfrissülést. Pont ennek az időszaknak a közepén rendeztek egy éjszakai horgászversenyt a Moby Dick horgásztó-rendszer fekete taván. Szerencsések lehetünk, mert a nagyközönség számára ezt a tavat a gazda nem nyitja meg éjszakára, mi viszont visszajáró vendégek vagyunk, és már vagy 5 éve rendezzük meg itt ezt a baráti versengést.
Edzés
Páros versenyről lévén szó édesapámmal indultunk neki, hogy felderítsük a tó halainak aktuális ízlését. Pár nappal a verseny előtt mentünk ki a vízre tréningezni. Csapattársam 60 méterre etetett az itt bevált etetőanyagokkal és az itt favoritnak számító csalikombinációkkal horgászta meg a vizet. Én szintén 60-ra etettem, mégpedig a Vad Ponty etetőanyag + erjesztett mag keverék elegyével.
Az edzés nagyon meghökkentő eredményt hozott. Édesapám csak ritkán jutott el kapásig annak ellenére, hogy forrt előtte a víz a haltól. Előttem is mutatta magát a hal, de itt a fenéken is aktívak voltak a pikkelyesek, 3 percenként húzták el a spiccet. Édesapám mindent kipróbált már, hiszen elsősorban nem azért mentünk, hogy „élménypecában” legyen részünk, hanem hogy kiderítsük, mivel lehet a legtöbb halat fogni. Mikor már nem maradt más, tömött ő is a kosarába a keverékemből, a horog mellé pedig egy szem ízesített kukoricát fűzött. Bedobás után 1 perccel már húzta is a spiccét a ponty.
Ekkor már Ő is elhitte, hogy a megváltozott körülmények, a majd 30 fokos víz valami mást, valami újat kíván meg. A szokványos etetőanyagok használhatatlanná váltak, aromájuk, ízük a forró vízben egy cseppet sem késztette evésre a halakat. Nem úgy, mint a vízétől eltérő pH-értékű, erjesztett keverék.
A keverék
Mindennek az alapja a Start mag mix. Ennek elkészítésével kell kezdeni az egész procedúrát. Első lépésként a vödör maghoz vizet kell önteni, méghozzá úgy, hogy teljesen tele legyen az edény. Ezután egy napig békén kell hagyni az alapanyagot.
Másnap aztán rá kell szórni, majd elkeverni az erjesztő port, végül pedig lezárni a vödröt. A többit pedig a természetre bízzuk. Annyit tudunk segíteni, hogy napos helyre tesszük az erjedő magkeverékünket. Naponta elég egyszer megkeverni, és több törődést nem is igényel. Én a versenyre majdnem egy hétig erjesztettem a matériámat, a végeredményen ez látszott is, hiszen irdatlan szagú lett a mixtúrám.
A szemes takarmányt viszont be is kéne juttatni olyan 60 méter körüli távolságra. Ehhez természetesen a Vad Ponty etetőanyagot választottam, mely alapjáraton is kissé savanykás illatú.
Csali
Természetesen mi más is kerülhetne a horogra, illetve a horog mellé, mint kukorica. A tréningen jó pár ízesítésű tengerit próbáltam. Ezek közül a gyümölcsös, édes jellegűek eredményezték a legjobb kapásokat. A Haldorádó kínálatában kétféle termék van, ami kiváló hajszálelőkés felkínálásra. Egyik a már jól ismert Kukorica Tuning, míg a másik a 2012-es év újdonsága, a Pácolt Kukorica.
Legfogósabb éppen ez utóbbi fajtából került ki, méghozzá a Tiszavirág fantázianevű. Ez a termék élénk tutti-frutti ízzel rendelkezik, de még ennél is fontosabb, hogy kiváló a horogállósága és könnyen balanszírozható, mivel azonos méretű szemeket tartalmaz.
Szerelék
Ennek bemutatására sok időt nem szentelek, hiszen a rövid előkés, bordás kosaras végszerelék már többször ki lett vesézve.
Verseny
Mint tudjátok, nem szeretek verseny közben fotózkodni, így a bemutatott képek beállítása hagy némi kívánnivalót maga után. Nézzétek ezt el nekem, de az eredményesség ilyenkor minden előtt áll.
Édesapámmal a pálya közepére sorsoltunk, ami ezen a tavon nem számít rossznak. Este nyolc órától volt engedélyezve az etetés. Mi ezt viszonylag gyorsan lerendeztünk, hiszen mindössze 15-15 kosárral dobtunk be a kinézett 60 méteres távolságra. Bár éjszaka nehéz pontosan meghorgászni az etetést, törekedni kell rá. Célszerű olyan tereptárgyat kinézni, ami elég nagy ahhoz, hogy körvonalait a vaksötétben is látni lehessen. Velünk szemben pont egy fasor ért véget, és az utolsó nagy fa elég méretes volt, ahhoz, hogy jó célpont legyen. Az, hogy éjjel sikerül-e oda dobni, ahová szerettünk volna, nem tudjuk, inkább csak reméltük.
Tipp
Nappali horgászatok során látjuk, hogy milyen ívben repül a szerelékünk, és tudunk korrigálni a damil visszatartásával, vagy tudjuk a bottal lassítani a kosár röptét. Sötétben azonban fogalmunk sincs, milyen szögben dobtuk el a cuccunkat, és az éppen hol jár. A távoli horgászat nagyon pontatlanná válik, a közelivel meg az a baj, hogy ha picit jobban meghúzatjuk a dobást, akkor a kiakasztás méterekkel visszarántja kosarunkat a becsapódás előtt. Éppen ezért érdemes egy olyan távot választani, ami „benne van a kezünkben”.
Fél kilenckor kezdődött el a derbi. Az első kapásunkra mindössze 10 percet kellett várni. Mint később kiderült, ez volt a leghosszabb idő, amit a szerelék a vízben töltött az éjszaka folyamán. A verseny első 3,5 óráját szinte végigfárasztottuk. Irdatlan haltömeg állt be elénk, ami nem is csoda, hiszen messze földön híres a tó halállománya.
A leggyorsabb kapásomra még várnom sem kellett, sőt még csak nem is láttam. Én ugyanis csak bedobás után raktam fel a spiccre a patront, mivel dobás közben engem nagyon zavar, így a suhintás előtt mindig levettem a kis „szentjánosbogarat” a botról. Ez a kapás még engem is meglepett. Hallottam, ahogyan bent csobbant a kosaram, majd a zsinór megfeszítése után le szerettem volna tenni a pálcámat az ágasra. E folyamat közben majdnem kirántotta a kezemből valami a horgászbotomat. A fejrázásból és a csekély ellenállásból azonnal tudtam, hogy amur van a horgon. Egész addig nyugodt volt, míg alá nem szűrtem, akkor aztán felrobbant a víz, kis híján szétverte a szákomat.
Az éjféli vacsora szünete után úgy határoztunk édesapámmal, hogy legyen akármennyire is lehetetlen vállalkozás, megpróbáljuk megetetni a helyünket, hiszen azt a mennyiségű halat jó lenne ott tartani a verseny egész ideje alatt. Aránylag pontosan meg tudtuk ezt oldani, hiszen a dudaszó után azonnal jelentkeztek a kapások.
A második etapot is végigdolgoztuk: igen sokat fogtunk, ám borzalmasan sok halat el is vesztettünk. Ennek oka vélhetően - azonkívül, hogy fáradtak voltunk - a kemény bánásmód volt. Nem kell részleteznem, hogy milyen az mikor 2 méterre horgászunk egymás mellett, és a hal keresztbeúszik. Még nappal sem egyszerű körülmény ez, nem hogy éjjel!
Mivel egész éjjel folyamatosan ment a mérlegelés, tudtuk, hogy jól állunk, de a végeredmény még minket is meglepett. Reméltük, hogy amit kitaláltunk, az működni fog, de hogy ennyire, azt álmunkban sem gondoltuk. Végül 138 kiló halat fogtunk a 7 óra alatt, ami 88 kilóval több, mint amennyit a szektorunkban a második helyezett mérlegelt. Sőt, a többi szektor egyesekre is ráfogtunk 30 kilót.
Azt mindig is tudtam, hogy a megfelelő etetőanyagon sok múlik, de hogy ennyi, azt sosem gondoltam volna. Azt pedig pláne nem, hogy egy ilyen egyszerű keverék is lehet ennyire nagyszerű. Míg a legtöbb csapat kiváló minőségű édes, fűszeres és halas etetőanyagokkal operált, addig mi bekutyultuk ezt a savanyú, büdös matériát, és fogtuk a halat. Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki ezt a kutyulmányt rövid horgászatok alatt is, hiszen működik. Engem lehet cáfolni, de az eredményt, azt nem!
Írta: Sipos Gábor ifj.
Fotó: Jakab Enikő, Sipos Gábor ifj.
