Nagy pontyok, nagy távolságról… Ezzel a témával foglalkozó horgászfilmekkel és publikációkkal lassan Dunát lehetne rekeszteni. Mégis a legtöbb horgász fantáziáját megmozgatja ez a horgászstílus. Hiszen ki ne szeretne egyre nagyobbakat dobni és egyre nagyobb halakat fogni?! Megvallom őszintén, én magam is e népes táborba tartozom!
Rendkívül változékony és szeszélyes az idei tavasz. Időnként már-már nyárias meleg van, majd néhány nappal később éjjelente is fagy. Ez az időjárás kiszámíthatatlanná teszi a halak viselkedését, étvágyát és ezzel együtt a horgászatok kimenetelét is. A közelmúltban egy érdekes horgászatban volt részem. Egy számomra meglehetősen jól ismert és régóta horgászott vízterületen, a derekegyházi tórendszer nagyhalas taván vettem üldözőbe a nagy pontyokat. Tapasztalataimra hagyatkozva építettem fel a horgászat stratégiáját és bíztam benne, hogy a szokásokhoz híven egy pörgős, nagyhalas pecában lehet részem.
Sikerült kedvenc helyeim egyikét elfoglalni a tavon, és mielőbb be is élesítettem mindkét feederbotomat. Az erős oldalszél már a reggeli órákban is megnehezítette a bedobásokat, de ez a későbbiek során még rosszabbra fordult. Ezen a tavon, ha minden tökéletesen összeáll, 20-30 percen belül megérkezik általában a kapás. Még a reggeli energiaitalomat kortyolgattam és álmosan bambultam ki a fejemből, amikor a jobbos botom elemi erővel elsült, és az orsó dobjáról úgy pergett le a zsinór, mintha egy gőzmozdony húzná. Talán még negyed órája sem horgásztam, máris a kezemben tarthattam egy csodaszép tükörpontyot.
Remek kezdés volt ez, és megmondom őszintén, csaknem biztosra is vettem, hogy a folytatás is hasonló lesz. Majd eltelt egy fél óra és megint fél óra, és mindkét végszerelékem érintetlen maradt. Próbálgattam a különböző, általában ezen a tavon jól működő csalikat, de az eredmény ugyanaz volt, az idő pedig telt. „Egyetlen éhes ponty volt csak a tóban? Kizárt!” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörtek, de hiába próbálkoztam, nem akart összeállni ez a peca. A termetes pontyok mellett meglehetősen sok a kis és átlagméretű hal ebben a tóban, az amerikai és szürke harcsákról már nem is beszélve. Ebben az esetben ezeket a zavarónak nevezhető halakat közepes és kifejezetten nagy csalikombinációkkal remekül lehet szelektálni. A nagytestű pontyok általában nagyon jól reagálnak a nagyobb falatokra, a kisebb csalik viszont gyorsan az apróságok martalékává válnak. Nem volt mit tenni, elkezdtem apró method csalikkal horgászni, nem maradt más ötletem. Sejtettem, hogy így sikerül kapást elérnem, abban viszont már kevésbé bíztam, hogy ez a megoldás juttatna el a hőn áhított nagy pontyokhoz. Rövid időn belül meg is érkezett a kapás, és bár az okozója nem a tó nagy pontyainak egyike volt, nagyon örültem neki.
No de hogyan tovább? Method csalira – ahogy itt általában – az átlagméretű ponty reagált jól, nagyobb bojlikkal, pelletekkel viszont nem tudtam kapást elérni. Ráadásul a szél is egyre erősödött, így egyre nehezebben értem el azt a távolságot, ahol a halak tartózkodtak. Tizenkilencre lapot húztam, elővettem a táskámban található összes method csalit és szisztematikusan kezdtem el velük horgászni. Igyekeztem megtalálni a legfogósabbat, hiszen ez volt az egyetlen járható út, amelyen el tudtam indulni. Lesz, ami lesz! Magam is meglepődtem, amikor rövid várakozási idő után vehemens kapással érkezett egy termetes ponty. A fárasztás első pillanatától egyértelmű volt, hogy jó hal küzd a horgomon.
Az eddig „halottnak” vélt tó felelevenedett és egyik kincsét adta a másik után. Kíváncsi voltam viszont, hogy ez a kisméretű csaliknak és a finomításoknak volt-e köszönhető, vagy csak egy nagyobb „pontybandába” sikerült belebotlanom. Egyik végszerelékemet ezért újfent nagyobb csalival dobtam be. Érintetlen maradt, így nem maradt kérdés, mi a megfelelő stratégia.
Az idő vészesen fogyott, a szél pedig gyakorta viharos erejűvé fokozódott, így a tökéletesen összeállt stratégiát egy feederbottal kiviteleztem a délután folyamán. Így jobban fel tudtam pörgetni a horgászat ütemét, egy végszereléket könnyebben, gyorsabban és precízebben tudtam elhelyezni a nagy szélben.
Ez a horgászat is remekül bizonyítja, hogy nem lehet teljesen kiismerni egyetlen vízterületet sem. Ami százszor tökéletesen működik, az a következő alkalommal könnyen lehet, hogy kapást sem eredményez. A megszerzett tapasztalatok segítenek abban, hogy az ember viszonylag pontosan építse fel egy horgászat stratégiáját, ám mindig a halak adják meg a végső választ, hogy az jó, vagy sem. Gyakorta mondom, hogy a teljes kapástalanságot és a „pontydömpinget”, csak egy nagyon vékony mezsgye választja el egymástól. Erről a horgászatról könnyen hazajöhettem volna egyetlen termetes ponttyal is, mondván, nem evett a hal. Ezzel szemben egy fantasztikus horgászatban volt részem, és jó néhány csodaszép pontyot sikerült fognom.
Írta és fényképezte: Borbiró Ádám
