Mi, horgászok, amióta világ a világ, mindig is azon voltunk és leszünk, hogy egyszer megleljük azt a bizonyos anyagot, amivel bárhol és bármikor képesek vagyunk pikkelyes barátainkat táplálkozásra ösztönözni és számolatlanul fogni őket. A „csodaszer” azonban sajnos még napjainkban sem készült el, de talán olykor nem is ebben rejlik a titok nyitja.
A különböző vizek partját járva, na és persze a közösségi oldalak, fórumok hozzászólásait olvasgatva igen gyakran látok/hallok negatív kommenteket a csalogatóanyagok és csalik kapcsán.
- „Ez a kaja egy kalap sz*r! Már vagy 3-szor is próbáltam, de kapásig sem jutottam.”
- "Nagyot csalódtam ebben az XY etetőanyagban! Nemcsak, hogy arany árban mérik, de keszegen kívül mást sem fogtam vele.”
- „Másnak hogy lehet ennyire fogós ez a csali, én bárhol próbáltam, csak feleslegesen áztattam a vízben.”
Elégedetlen vásárlók keserű szavai mindezek, akik egy-egy akár újonnan piacra kerülő, sok-sok hónapig vagy akár évig előzetesen tesztelt terméket is képesek teljesen lehúzni, csak mert számukra nem hozott eredményt (sőt, még a „haver se fogott vele”).
Ezeken én mindig is kicsit mosolyogtam, mert nem hinném, hogy az anyagokban rejlik a hiba, sokkal inkább azok bekeverési és felkínálási módjában, idejében, helyében.
Rendületlen lelkesedéssel olykor horgászversenyekre járva a mai napig ámulatba ejt, hogy egyesek mennyivel kimagaslóbb teljesítményt tudnak nyújtani a mezőnynél. Nem, ők sem halmágnes port töltenek a kosárba, „csupán” megfejtették aznap a vizet és megfelelő évszakban, megfelelő etetőanyaggal horgásztak arra a távolságra sebészi pontossággal, ahol a halak tartózkodtak.
Ahány hely, annyi szokás… tartja a mondás! Nincs ez másképpen a horgászvizek esetében sem. „Hiába” vetjük be a legkiválóbb anyagokból összeállított szénhidrátos etetőanyagunkat egy olyan tavon, ahol a halfauna legfőbb tápláléka a tógazda által etetés gyanánt beszórt halliszt alapú táp. A halak itt ezt szokták meg, ezt szeretik, így ehhez kell alkalmazkodnunk. Persze nem kőbe vésett szabály, hogy ezeken a helyeken csak a tömény hallisztes anyagok a nyerők, de ha nem húzza a „tuti erjesztett kukoricás” kajánkat, ne abban keressük a hibát.
Gyakori hiba, hogy a horgászok megvesznek, pl. kora tavasszal egy sokak által favorizált, erősen májas etetőanyagot, majd nagy lelkesedéssel be is vetik azt egy csípős márciusi napon. A horgászat végeztével persze előfordulhat, hogy dühösen szórják be a maradékot a vízbe. Ilyenkor mivel volt a baj? „Természetesen” a kajával! Pedig ez esetben is összetettebb lehet a probléma forrása. Amennyiben egy inkább melegebb időszakra kifejlesztett kajával szeretnénk a hideg vizet „megerőszakolni”, túl nagy csodára ne számítsunk.
Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés, hogy mégis honnan tudhatnánk, hogy mikor mivel lehetünk eredményesek. Erről akár könyvet is lehetne írni (talán már írtak is), így egyszerűsített válaszként vannak persze alapnak vélt iránymutató szabályok.
Kora tavasszal leginkább a fehérjében gazdag, édes, fűszeres, enyhén halas, nem túl olajos a nyerő szem előtt tartva a fentiekben már említett „helyi etetési szokásokat”.
A víz melegedésével a halak is egyre bátrabbakká és virgoncabbakká válnak, ezzel együtt megváltozik az igényük is. Nyár előtti időszakokban már igen sok irányba léphetünk, így kukoricás (szénhidrát) és halas (fehérje) termékekkel egyaránt eredményesek lehetünk, de sose tegyünk fel egy horgászat alatt mindent egy lapra.
Minél jobban melegszik a víz, annál jobban dúsíthatjuk és erősíthetjük a bekeverendő anyagunkat, így bátran próbálkozhatunk erősen halas, májas, túlaromázott édes, vajsavas vagy tejsavas anyagokkal.
Az ősz beálltával pedig ismét az édes, fűszeres és halas etetőanyagok jelenthetik számunkra a helyes irányt.
Az etetőanyag állaga
Az esetek többségében method módszerrel kergetem a halakat, viszont még sok-sok megfogott hal után is volt pár alkalom, amikor a nem megfelelően bekevert anyag miatt nem tudtam kapást kicsikarni azzal az etetőanyaggal, amivel korábban mindig. A probléma ekkor sem az anyagban volt keresendő! A kissé szárazabbra hagyott kaját nem tömörítettem kellő erővel a method kosárba, így az már azelőtt „lerobbant” róla, hogy a tó fenekére ért volna. Pontosan ezek miatt is érdemes jellemzően mindig egy gyártó termékeit használni és azok bekeverési arányát tökéletesen ismerni, mindig igazodva a meghorgászott terület vízmélységéhez.
Csodacsali
Egy újabb sarkalatos pont, ugyanis még a legkiválóbb etetőanyag használata mellett is belefuthatunk egy-két betlis pecába, ha nem tudjuk mielőbb megfejteni a halak aznapi ízlését. Az ízlés alatt nem feltétlenül csak a szó szerinti ízt értem, ugyanis az épp kívánatos szín és csaliméret nem helyes felismerése szintén lehet az eredménytelenségünk oka. Egy nagy nyomásnak kitett, gyakran horgászott vízen nem érted, hogy miért nem veszi fel egyetlen ponty sem a nagyobb, élénksárga csalit? Mert már gyanakvóvá váltak! Ilyenkor érdemes bevetni akár a legapróbb, 5 vagy 7 mm-es Pro Method csalikat.
Sokan sok vízen tereltek már szákba több nagytestű halat is a Tornádó Wafter csalikkal, az igazat megvallva, azonban a legtöbb helyen nekem nem ezek adták fogásaim javát. Egyszer aztán, amikor egyik kedves ismerősömmel a Törökbálinti Horgászpark halait kergettük, több 5+-os ponty is tiszteletét tette nálunk a Rokfort sajtos és Vajsav ananászos Tornádó Waftereknek köszönhetően! Ha én is beálltam volna a bármely csalit vagy etetőanyagot önmagában „elengedők” sorába, azokat a halakat valószínűleg sosem fogtam volna meg.
A helyzet további bonyolításaként még olykor a folyamatosan változó fényviszonyokhoz is érdemes igazodnunk, így a reggeli időszakban eredményes fehér vagy citromsárga színeket – amennyiben a délutáni órákban a kapásaink száma drasztikusan csökkenne – érdemes egy narancssárga, piros vagy akár lila árnyalatra cserélni. Többekkel beszéltem már ennek okáról, és feltételezhetően a nap más szögben beeső sugarai miatt több fény jut a víz alsóbb rétegeibe, aminek hatására a halak érzékenyebben reagálnak az élénkebb színekre.
A fentiekben részletezett dolgok tükrében elmondhatom, hogy velem is számtalanszor előfordult, hogy bizonyos etetőanyagok taroltak a legtöbb tavon, míg bele nem futottam egy-két olyan vízbe, ahol rá se hederítettek. Az alábbiakban ezt néhány konkrét példával is szemléltetem is.
Előszeretettel használom horgászataim során a Maximum Green etetőanyagot, melynek miértjére egyszerű a válasz! Mert mindig adja a halat! A koppanás viszont akkor ért vele kapcsolatban, amikor egyik horgászatom alkalmával a Búbánatvölgyben található Kerek-tó halait próbáltam becserkészni. Ezen a napon erről az anyagról a halak hallani sem akartak! Számukra akkor és ott csak a kukoricás kaja volt a nyerő! Vajon, ha e halas kaja első bevetését erre a tóra terveztem volna, és betli lett volna a vége, az anyagban kerestem volna a hibát? Én biztos nem…
Nemrégiben azzal a nem titkolt szándékkal látogattam el a Gyermelyi-tó partjára, hogy bivaly méretű amurokkal küzdhessek meg. A spombbal bejuttatott tekintélyes mennyiségű, gondosan összeválogatott szemes anyagban (erjesztett mag mix, kukoricacsíra pellet) és a kosárba való töltetben hiba nem volt. Mindent tartalmazott, ami bármely amur ízlelőinek ingerlője lehetett volna, azonban aznap olyan nyomott volt a teljes víz a közelgő erőteljes front miatt, hogy totálisan „bedöglött” a tó.
A tavon szinte talpalatnyi hely nem volt, azonban egész nap síri csend uralta a vizet, így erősen felértékelődött bennem annak a 2 db pontynak és 7 testes dévérkeszegnek a megfogása, amik tiszteletüket tették nálam.
Nem gondolnám, hogy ebben az esetben is a csalogatóanyagokra kellett volna fognom a „sikertelenségem” okát. Egy későbbi alkalommal ez erősen be is bizonyosodott, melyről rövidesen be is számolok majd :)
Úgy gondolom, hogy a Haldorádó etetőanyagok és csalik fogóssága megkérdőjelezhetetlen, az viszont már sok esetben csak a horgász leleményességén és helyzetfelismerő képességén múlik, hogy mikor melyiket veti be a siker érdekében.
Annak, aki szeretne lehetőleg mindig eredményes lenni, azt javaslom, hogy készüljön mindig többféle etetőanyaggal (az eddig leírtakat figyelembe véve), amikből kezdetben csak keveset bekeverve gyorsan megtalálhatja majd az aznapi favoritot.
Bízom benne, hogy írásom lényege azokhoz is eljut majd, akik olykor „csalódtak” valamely termékben, és a jövőben teljesen más szemszögeket is figyelembe véve próbálják megfejteni sikertelenségük valódi okát. Biztosra veszem, ha ezt megteszik, a siker sem marad el!
Amennyiben pedig egy csali vagy etetőanyag kedvenc vizeden nem vált be, próbáld ki más évszakban más vízterületeken is, mert lehetséges, hogy egy fejben már leírt anyagnak köszönheted majd álmaid halát!
Írta: Bodnár Zsolt
Fotók: Farkas Georgina, Bodnár Zsolt
