Egy új vízterület felfedezése mindig nagy izgalmat és kíváncsiságot jelent számomra, legfőképpen akkor, ha a kiszemelt tó szinte „horgász szűznek” tekinthető. Egyik horgászatom alkalmával épp egy ilyen vízen tettem próbára tudásomat és csalogatóanyagaimat.
Egy ideje már figyelemmel kísértem egy új víz születését, melynek alakulását folyamatosan publikálták is a tógazdák a közösségi oldalukon. Ez a tó történetesen a Majosliget Pihenő és Horgász Park, amely Délegyháza külterületén található és a Majosi útról közelíthető meg. Elmenni mellette igen nehéz anélkül, hogy oda ne kapnánk a fejünket, ugyanis akkora bejárati kapu szörnyeteg várja az ide érkezőket, hogy még a Holdról is gond nélkül kifigyelhető :)
A tó paraméterei
- Kiterjedése: 13,3 ha
- Átlag vízmélység: 4,5 m (legmélyebb pontja 6,5 m)
- Átláthatóság mértéke: 110 cm
- Leghosszabb oldala: 550 m
- Szélessége: 220 m
- Meder: akadómentes, kavicsos
- Jellemző halfajok: ponty, amur, kárász, süllő, fekete sügér, harcsa
A vízterület érdekessége, hogy közel 20 éves múltja van, azonban horgásztóként eddig nem üzemelt, így alapból igen komoly méretű és mennyiségű ősállománnyal rendelkezik, amik a szinte ivóvíz minőségű, kristálytiszta vízben köszönik szépen, nagyon jól érzik magukat! Mióta új tulajdonosok kezébe került a víz, további intenzív haltelepítések történtek, és az elmúlt 1 évben megállás nélkül alakítják és rendezik a tavat és annak környezetét, hogy egy igazi horgászparadicsommá válhasson ez a vízterület. Hobbi- és versenyhorgászok számára egyaránt ideális helyszín a tökéletes kikapcsolódáshoz.
Amikor a tó saját Facebook-oldalán közzétette, hogy lehetőséget biztosítanak néhány szerencsésnek, akik még a hivatalos nyitás előtt „letesztelhetik” a tavat és annak lakóit, nem volt számomra kérdés, hogy jelentkezzek-e. Fortuna ezúttal kegyes volt hozzám (is), így március 15-én a Majosligeti Horgász Park halait vettem üldözőbe. Mivel a helyek elfoglalása érkezési sorrendben történhetett ezen a napon, és a kapunyitást is 7 órára tervezték eredetileg, én már jócskán be voltam sózva, így 6:20-kor meg is érkeztem a vízhez. Miután néhány szót váltottam a halőrrel, szerencsémre már be is engedett, így el is foglalhattam a tó jobb oldalának közepénél kiszemelt helyemet. Hogy miért éppen ide mentem? A legtöbb horgász jellemzően a velem szemközti oldalon ült le, és kicsit tartottam tőle, hogy a hirtelen bekövetkező tömeges csobogás és zajongás megriasztja az eddig nem sok horgásszal találkozott halakat, amelyek fejvesztve menekülnek a tó legtávolabbi részébe.
Ami már első pillantásra szembetűnő volt, hogy rendkívül tiszta a víz még úgy is, hogy a partszéli munkálatok miatt a bemosódó föld kissé zavarosabbá is tette az eredetinél. Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés egy ilyen letisztult és ismeretlen víz láttán, hogy vajon milyen etetőanyaggal érdemes készülni bármilyen előzetes információ nélkül. Nos, én nem bíztam semmit a véletlenre, így minden eshetőségre felkészülve az alábbi anyagokkal készültem:
- 0,5 cs Haldorádó TMF Maximum Green
- 0,5 cs Haldorádó Fluo Energy - Vörös gyümölcs
- 1 cs Haldorádó Vad Ponty
- 1 doboz Haldorádó 4S Method Pellet Mix - Tavasz
- 0,5 l csonti
Ez elsőre talán túlzásnak tűnhet, de véleményem szerint cseppet sem az. Többször látom az ország vizeit járva, hogy a sporttársak jellemzően egy általuk jónak megítélt etetőanyag mellett üldögélnek, de a csoda olykor elmarad. Mivel nem tudhattam, hogy itt a halaknak majd mire is lesz igényük, a darabos halas pellettől a világos kukoricás kajáig bezárólag szinte a teljes alap ízválasztékot lefedtem.
A rosszmájúak persze mondhatnák, hogy minek ekkora felhajtás, egy szinte sosem horgászott vízen a halak majd bármit befogadnak, de ez bizony cseppet sem így van! A halak a későbbiek folyamán erre erősen rá is világítottak.
Etetés és a horgászat felépítése
Ahogy hatalmas baklövést is elkövethetünk egy rosszul megválasztott etetőanyaggal, ugyanekkora öngólt is lőhetünk általunk ismeretlen vízen a nem megfelelően kivitelezett etetéssel. Vajon szükséges-e hideg vízben alapozó etetéssel kezdeni, vagy észszerűbb inkább az egy pontba történő ütemes horgászattal felépíteni egy kisebb alapot a majdan érkező halaknak? Mivel én sem vagyok jós, a két technikát ötvöztem, így egy relatíve nagyobb (6 kosárnyi) alapozó etetéssel kezdtem 45 méteren a Vad Ponty etetőanyaggal, amit bőven dúsítottam fojtott és élő csontival egyaránt, majd a horgászatot ettől a ponttól lényegesen beljebb, 65 méteren kezdtem meg a by Döme TF Gold Serie 390ML botommal.
A horgászat alatt folyamatosan jelen lévő oldalszél egyébként sem kedvezett a távoli etetés kialakításának, így a parttól távolra csak annyi kaja jutott be az első 2-3 dobásra, amit az „L” méretű Dart kosár elbír (dobásonként kb. 17-20 g).
Az első pár dobásomnál nagy bánatomra érintetlenül kellett kitekernem a szereléket, így kb. 20-30 perc elteltével gondoltam, ránézek a 45 méteren kialakított nagy alapra. Miközben éppen a bottartó kar megfelelőbb pozícióba állításával foglalatoskodtam, a szemem sarkából csak arra lettem figyelmes, hogy a bot nyele néhány centit a víz felé kúszott. Mire a spiccre tekintettem, az már a víz felszínét súrolta, olyan elemi erővel indult meg valami a mélyben.
A gerinces, mégis lágy karakterisztikájú Gold Serie 360L pálca által nyújtott fárasztási élmény ismét széles vigyort csalt az arcomra, és néhány perces küzdelem után már csaptam is a hal alá a merítőt. Rendkívül örültem a jövevénynek, mivel kezeim között tarthattam a Majosligeti Park számomra tartogatott első kincsét, egy kb. 3-as forma tükörponty személyében.
Mivel evés közben jön meg az étvágy, gyors csalizást és kosártöltést követően már repült is az újabb kajacsomag a korábbi helyére. Ezúttal 6 perc után jött a soron következő jelentkező, akit kisebb társa követte újabb 3 perc múlva. Már kezdtem azt hinni, hogy ez a nap biztosan sínen lesz, mikor azzal a lendülettel maradtak abba a kapások, amivel érkeztek. Az első 3 hal után elkezdtem a kombinálást az etetőanyagokkal és minimálisan a csalikkal, de semmi! Vajon mi lehet a gond?
A tógazdák jelezték, hogy a terjedelmes vízterület ellenére igen nagy a halsűrűség, valamint a vizet kémlelve én is folyamatosan láttam a halak fordulását, így csak egyre tudtam gondolni. A kezdéskor bedobált 6 kosárnyi alapozás nemhogy sok volt, hanem inkább rendkívül kevés. Az első néhány hal megfogását követően már valószínűleg teljesen kiürült a terület, így a pikkelyesek továbbálltak, tehát egyértelműen jól reagáltak az etetésre. Nem volt kérdés, ahhoz, hogy ismét szikrázni kezdjen a kanóc a tűzijáték végén, újabb kosárnyi anyaggal kellett megkínálnom a meghorgászott területet. Ezúttal már növeltem a bejuttatott mennyiséget is, és amint az utolsó töltet is a helyére került, rögtön ráhorgásztam a kupacra. Alig dobtam a másodikat, amikor a korábbiakban elcsendesedett víz ismét felpezsdülni látszott, hiszen egy horog végén küzdő pontyifjonc jelezte felém, ismét megérkeztek!
Amint azt korábban is írtam, folyamatosan változtattam és variáltam a kosárba töltendő etetőanyagokkal, mígnem körvonalazódni látszott, hogy a leggyorsabban akkor talált gazdára a felcsalizott végszerelék, ha a kosár tetejére a világos színű Vad Ponty kaja került, ami alatt sejtelmesen meghúzódott némi pellettel dúsított zöld halas kaja is.
Többen gondolhatják úgy, hogy hideg és több mint 1 méteres átláthatósággal rendelkező víz esetében riasztó lehet a pontyok számára a mederfenéken elterülő világos színű kajakupac, azonban én több esetben pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Amennyiben a meghorgászott tó rendkívül tiszta és legalább 3,5-4 méteres mélységgel rendelkezik, nekem sok esetben éppen az élénk etetőanyagok váltak be.
A csali tekintetében szinte a horgászat elejétől kezdve a hasonló vizeken már jól bevált waftereket tűztem a 10-es fine csalitüskére, ami jelen esetben az ananászos vagy fokhagymás 7 mm-es Pro Method Pellet volt narancssárga színben vagy az idei év egyik számomra nagy favoritja, a Tornado Method Pellet puncs-menta ízben.
A hideg vizekben a kosárba töltött csemege extra aromásításának létjogosultsága úgy gondolom, hogy manapság megkérőjelezhetetlen. Azonban az, hogy ezt mikor mivel tesszük, már nem biztos, hogy egyértelmű. Jó szokásom szerint az oldaltálcámon ezúttal is egy kisebb „vegyi kombinátot” sorakoztattam fel, így a Haldorádó Tornado Activator Spray-k és gélek szinte teljes tárházát megízleltettem a halakkal. A mai napon viszont egyértelműen az édes szamócás Activator Gel volt a favorit! Ezek a rendkívül sűrű gélek piócaként tapadnak meg az etetőanyag kupac tetején, így garantáltan a fenéken kezdenek el szétterjedni még a legextrémebb vízmélységek esetén is. Talán éppen ezért is voltak most a spray-kel szemben vonzóbbak a gél állagú aromák.
A halak kisebb-nagyobb hullámokban adták „egymás szájába” a horgot, így egy igazi élménypecává kezdett kikerekedni a napom. Elégedetlen cseppet sem voltam, de szerettem volna azért egy átlagon felüli mérettel rendelkező ponttyal is összeakadni, így gondoltam, néhány dobás erejéig benézek az eddig jól működő etetés mögé 3 méterrel. Ilyenkor jön jól a By Döme TF Fine Carp 5000-es orsó dobján található + 1 extra zsinórklipsz, amelybe előzetesen már erre a távra is beakasztottam a főzsinórt. Mivel nem szerettem volna, ha idő (azaz egy nagyobb testű hal megérkezése) előtt elsülne a bot, a kosárba ezúttal csak a 4S Method Pellet Mix került, valamint dobásonként 10-12 percet is kivártam. Az elgondolás jónak bizonyult, ugyanis így sikerült egy etetés körül ólálkodó, kb. 6-os nyurga testű tükröst is elcsípnem, ami ugyan nem a tó szörnye, nekem azért nagy örömet nyújtott.
Ahogy egyre inkább mentem bele a délutáni órákba, sajnos több tényező is megváltozott, így vele együtt a halfogás is. A reggel még stabilnak mondható 1008 hPa légnyomás erős zuhanórepülésbe kezdett és meg sem állt 1003 hPa-ig, ami már nem mondható ideálisnak. Ezenkívül az eddig csak mérsékelten fújdogáló északi szél egyre jobban felerősödött, ami szemmel láthatóan a tó vége felé „tolta” a halakat, mivel ott lényegesen több szákoló sporttársat láttam ebben az időben, mint a tőlem balra vagy velem szemben ülők esetében. Valamint talán az olykor fényképezőgép állítgatás miatti horgászati és ráetetési ritmus elvesztése sem biztos, hogy kedvezően hatott a halak helyben tartására, de a harci kedvem azért töretlen maradt :)
A horgászidőm utolsó 1 órájában azért még sikerült elcsípnem néhány pontyot, de ezek már kizárólag a visszafogottabb színű Vad Ponty etetőanyaggal kevert pellet mixre reagáltak, a délelőtti favorit keverékek érintetlenek maradtak.
Úgy gondolom, hogy akkor lehetünk horgászatról horgászatra egyre sikeresebbek és eredményesebbek, ha a nap végén következtetéseket tudunk levonni, és még egy esetlegesen jól sikerült horgásznap után is meglátjuk azokat a hibákat vagy hiányosságokat, amelyeket kiküszöbölve legközelebb még egy lapáttal rátehetünk.
Ezt a „tótesztelő” napot részemről teljesen eredményesnek könyveltem el, de legközelebb két dologra jobban ügyelnék akár itt, akár más, hasonló kaliberű vizeken! Az egyik, hogy amennyiben a kiszemelt víz kimagasló halállománnyal rendelkezik, akkor legyen szó hideg vízi (leginkább márciustól) vagy dög meleg nyári pecáról, darabosabb etetés nélkül egyszerűen képtelenség a nagyobb halrajt egy helyben tartani, így 1-2 zacskó magmix mostantól a táskám „kötelező tartozéka” lesz. A másik sarkalatos pont, amit viszont egy fokkal nehezebb eltalálni, az alapozó etetés mennyisége és a ráetetés gyakorisága. Ennek „művészetét” úgy érzem, még hosszan fogom tanulni, de a sikeresség a fentiekben megtapasztaltak alapján sokszor ebben rejlik!
Végezetül a Majosliget Pihenő és Horgász Park és annak halállománya nálam jelesre vizsgázott, és a látottak alapján igen sok potenciál rejlik még a vízben. A tó elején található kibetonozott, fedett beállós rész biztosra veszem, hogy a bojlis horgászok kedvelt területe lesz, de tekintettel arra, hogy a legtöbb hely előtt a parttól 5 méterre is már akár 3-4 méteres mélységeket mérhetünk, a partközeli bomb feederezés vagy rakós botos horgászat megszállottjai sem fognak itt unatkozni.
Ide én még biztosan visszatérek megcélozva a tó igazán matuzsálem pontyait és amurjait, de ez már egy másik történet lesz!
Írta és fényképezte: Bodnár Zsolt
