Úgy vélem, nem kell senkinek különösebben bemutatni a Háziréti-víztározót. Egy igazán vadregényes, akadókban és nagy halakban gazdag tóról van szó. Az elmúlt időben hallani sok jót és kevésbé jót a vízről, ezért úgy gondoltam, ha már lakhelyemtől csak 20 percre van, megpróbálom megismerni a tavat és a saját szememmel látni, hogy valójában milyen a helyzet. A következőkben az első benyomásomról és tapasztalataimról olvashatsz, ha kíváncsi vagy, tarts velem!
A napijegy kiváltása után megpakoltam a kiskocsit és elindultam a kiszemelt horgászhely felé.
A halőr tanácsára a tó jobb oldalára indultam, egy nagy bokorsor mellé. Ezen a helyen pont a tó nyílt vízi része és a keskenyebb „csatorna” rész között lehet horgászni.
Az etetőanyag bekeverésével kezdtem, hogy amíg előkészítem a többi felszerelést, a kaja rendesen megszívja magát vízzel. Miután már minden készen állt, nekiláttam az alapozó etetésnek.
Sajnos annyira fújt a szél, hogy nem volt egyszerű minden dobást egy helyre bejuttatni, és ha ez nem lett volna elég, a stég felett lévő fák ágai annyira alacsonyan voltak, hogy csak egy adott helyről tudtam rendesen dobni. Nem a legpontosabban, de dobtam 10 gombócot az akadók köré, így végre nekiálltam a horgászatnak. Az egyik botommal az akadó bal, a másikkal a jobb szélét próbáltam meghorgászni, továbbá az egyik végszerelékre szándékosan egy nagy csalikombinációt raktam, míg a másikra egy kisméretű pelletet. Kíváncsi voltam, melyik működik jobban: a nagy vagy a kis csali. Nos, erre a kérdésre hamar választ kaptam, az első hal a kis csalira alig 10 percen belül jelentkezett.
E keszeg után mindkét botom horogelőkéjére nagyobb csalit tettem, remélve, hogy esetleg egy nagyobb hal akad majd horgomra. Órák teltek el, és a kisebbre oldódott, bár még így is nagy csalikat is csak a keszegek vették fel.
Egy óvatos kapást követően végre sikerült egy komolyabb halat akasztani. A lágyabbik feederbotra jött, ezért kicsit aggódtam, nehogy átvegye az irányítást, de sikerült szépen elhúznom az akadótól. Ritkán fárasztok azzal a felszereléssel nagy halat, de ezen érezhető volt, hogy nem egy kis példány volt.
Sajnos alig pár perc fárasztás után egyszer csak leakadt a hal. Minden megvolt, nem szakadt el semmi, még a csali is visszajött. Kipattanhatott a szájából a horog, pedig nagyon óvatosan fárasztottam. Egy ilyen tavon, ahol a halakat sokszor megfogják és visszaengedik, sajna benne van a pakliban, hogy pont egy sebes részre akad a horog és egyszerűen kipattan a hal szájából. Ez az esemény egyszerre keserített el és motivált, ugyanis szomorú voltam, hogy elvesztettem a vélhetőleg méretes halat, ezzel szemben visszatért a lelkesedésem és a remény, hogy esetleg akasztok még egyet.
Hosszú órák sikertelensége után (kivéve néhány keszeget) úgy döntöttem, hogy befejezem a horgászatot. Őszintén szólva kicsit csalódott voltam. Nem úgy sikerült ez a peca, ahogy terveztem, viszont így elhatároztam, hogy másnap is visszatérek. Félreraktam a megmaradt etetőanyagokat, összepakoltam és hazaindultam.
Másnap reggel a tó azonos szakaszára akartam menni, csak még hátrébb és a túloldalra. Ez igazán kalandos volt, ugyanis a tó félszigetére csak csónakkal lehet bemenni, így béreltem aznapra egyet és azzal mentem a horgászhelyre.
Ahogy megérkeztem a kiszemelt helyre, gyorsan kipakoltam a felszerelést a csónakból és visszamentem beetetni. Kinéztem egy helyet és megszórtam némi etetőanyaggal, illetve kukoricával.
A taktika ma is ugyanaz volt: két bottal az etetés két szélére horgásztam. Érdekes viszont, hogy ma nem húzta a keszeg se a kis csalikat, se a nagyokat. Először arra következtettem, hogy talán a pontyok jelenléte miatt nincsenek keszegek, de miután az első két órát kapás nélkül úsztam meg, ezt a lehetőséget elvetettem. Mivel az etetés nem működött, elkezdtem keresni a halakat mindenfelé. A sokadik „random” dobás végre hozott egy kapást, aminek az eredménye egy kis ponty volt.
Miután a következő órák is sikertelenek voltak, úgy döntöttem, hogy kihasználom a csónak adta lehetőségeket. Az egyik szerelékemet behúztam egy akadó elé, ami a horgászhelytől kb. 140-150 méterre lehetett.
Ahogy visszaértem a partra, talán 5 percet sem kellett várni, és egy finom, húzós kapás jelentkezett a behúzott végszerelékre. A bevágás után egyből ugyanazt éreztem, amit előző nap. Lassú, lomha mozgást és hatalmas tömeget. Tudtam, hogy ez már nem egy kisebb hal lesz, szóval ma még óvatosabban fárasztottam, nehogy ez a hal is elmenjen.
Mikor már a partközelben volt a hal, megcélozta az ottani akadót és bement mögé. Gyorsan beléptem a csónakba, onnan több esélyem volt oldalra elhúzni az akadótól. Szerencsére sikerült, folytatódhatott a fárasztás.
Körülbelül 15 perc fárasztás után sikerült megszákolni a halat. Nagyon boldog voltam, ugyanis végre sikerült egy igazán szép pontyot fogni. Ritkán szoktam nagy halakra horgászni, ritkán sikerült nagy halat fognom, szóval tényleg nagyon örültem ennek a tükrösnek.
Ezt a szép példányt sajnos nem követte következő hal, pedig többször visszahúztam a szerelékemet a sikeres helyre.
Összességében pozitív volt számomra az élmény, hisz annak ellenére, hogy sosem horgásztam még ezelőtt Háziréten és nem is nagyon volt információm arról, hogy hol, hogyan, mit érdemes, sikerült halakat fognom, melyek között volt egy kiemelkedő, 10 kg-ot meghaladó ponty is. A jövőben megpróbálok még jobban összeismerkedni a vízzel, tapasztalatokat szerezni, hogy még sikeresebb lehessek és foghassak egy igazi, nagy, öreg háziréti pontyot.
Írta: Bank Bálint
Fotók: Bank Bálint, Magyar Kata
