Úgy gondolom, hogy a legtöbb horgász számára a hétvége az, amit leginkább vár, hogy végre kedvenc hobbijának hódolhasson. Pedig alkalmanként igen szép élményekkel gazdagíthatnánk magunkat hétköznapokon is, egy fárasztó munkanap után, levezetés gyanánt.
Sokáig jómagam is „csupán” a hétvégéken jutottam el kedvenc vizeim egyikére és ilyenkor természetesen jó alaposan megadtam a módját az egész napra tervezett horgászatnak. A halak becserkészésének haditervén járt az eszem már hét közben, és amikor elérkezett a várva várt nap hajnala, kockára pakolt kocsival suhantam a kiszemelt tó partja felé. A parton aztán annak rendje, módja szerint megkezdődhetett a tengernyi felszerelés kipakolása, etetőanyagok gondos bekeverése, majd a horgok bevetése. Sokáig úgy gondoltam, ha eredményes szeretnék lenni egy horgászatra szánt napon, akkor azt csak ilyen formában lehet űzni. Manapság azonban – hála az egyre fejlettebb etetőanyagoknak és jól átgondolva megtervezett felszereléseknek – akár 2-3 óra alatt is olyan élményekkel gazdagodhatunk, amikért érdemes kiszakadnunk a megszokott mókuskerékből. Hogy mindezt mennyire egyszerű kivitelezni, azt két igazán pörgősre sikeredett, rapid horgászatommal tudnám tökéletesen bemutatni.
Első ilyen instant horgászatomat igen nyomós indokkal iktattam be az egyik keddi napon. Megjelent ugyanis a by Döme TEAM Feeder horgászbotok legújabb csoportja, a rendkívül impozáns látványt nyújtó Fine Max széria. Én is az a fajta horgász vagyok (sajnos), akinek ha megtetszik egy újdonság, azt TEGNAPRA szeretné, és amint kezei közé kaparintja, azt RÖGTÖN ki is szeretné próbálni. A hétfői napon megrendelt pálcával és néhány egyéb aprósággal együtt kedd délelőtt már meg is érkezett a GLS futár, majd miután vérben forgó szemekkel kicsavartam a kezei közül a csomagot, már hámoztam is kifelé a legújabb, friss, ropogós Fine Max 330-as pálcát.
Gyorsan felszereltem, majd bepakoltam néhány minimál cuccot a rendkívül praktikus, Rapid Method táskába, és amint az óra 15:00-t mutatott, viszlát, meló, irány az esztergomi Forrás-tó, ahol megkezdtem a villámgyors rapid peca I. felvonását :-)
Sajnos az indulással némileg megcsúszva csak 15:45-re érkeztem ki a tóra, ahol gyors (fél)napijegy-váltás után már el is foglaltam a kiszemelt helyet. Felszerelésemet összetömörítve (1 bot, 1 merítő nyél, 1 Rapid Method táska, 1 versenyláda) könnyedén, egy körben megoldottam a cipekedést, és pár percen belül már bevetésre készen is voltam.
Mivel egyetlen percet sem szerettem volna elvenni a halkergetés élményéből, nem bíbelődtem sokat az etetőanyagok előkészítésével sem. A halak számára kigondolt napi menü a következőkből állt:
- 1 zacskó HALDORÁDÓ Ready Method Pellet - Tropicana
- 1 doboz HALDORÁDÓ Fluo Micro Method Feed Pellet - Brutális Máj
- 0,5 zacskó Champion Corn etetőanyag
A gyárilag készre nedvesített „gyümölcs bombát” csupán kiöntöttem egy EVA tárolóba, a májas pelletet gyorsan nyakon öntöttem 1 dl vízzel, majd összerázás után pihentettem egy keveset. Amíg a szemek magukba szívták a vizet, biztos, ami biztos alapon a töményen kukoricás kajából is bekevertem egy kicsit.
Szerettem volna a létező leggyorsabban egy-egy pontba koncentrálni a környék halait, így felpattintottam egy doboz csemegekukoricát, aminek a felét beszórtam a jobb oldalamon található spicc elé, ahol a partoldal igen markánsan be is volt szakadva, némi gyökérzettel tarkítva. A kukorica másik felét pedig a velem szemben lévő nádfal elé terítettem szét. Mivel ez egy kifejezetten kis méretű, amolyan „angolos” tó, ez a kis séta nem tartott sokáig, viszont biztosra vettem, hogy fáradozásomat a halak majd meghálálják.
Nem szerettem volna az etetésen csemegéző halakat hangos csobogással zavarni, valamint a rövid távú horgászat miatt egyébként is indokolatlan lett volna a távdobó kosarak (pl. DART vagy Long Cast kosár) használata, ezért szerelékem magját egy 25 grammos Haldorádó Flat kosár alkotta L méretben. A fine tüskére mehetett a csali, ami sose hagyott még cserben, azaz a FLUO édes ananász wafter, míg a kosárba kezdésnek némi Tropicana került.
A megetetett „spicc” elé igen gyorsan beálltak a halak, így már az első dobásra érkezett is az első jelentkező, ami ugyan csak egy izmos kárász volt, de a botavató hal legalább már megvolt. A következő dobásokra rendszerint szintén csak kárászok jelentkeztek, így gondoltam, a pontyok érkezéséig hagyom őket lakmározni és megcélzom a túloldali etetés peremét.
Ide azonban már a Brutal Liver pellet repült fehér fokhagymás wafterrel. A vehemens kapásig alig kellett 3 percet várnom, és végre-valahára élesben is megízlelhettem, hogy miként dolgozik a Fine Max bot egy ponty alatt.
A hal ugyan csak kb. 1-1,5 kg-ot nyomhatott, de számomra így is igen megnyerő látványt mutatott a bot íve. A kifejezetten lágy utolsó 1/3 rész kivédi a kisebb pontyokra/kárászokra jellemző, jellegzetes fejrázó mozdulatokat, míg a felkeményedő középső résznek hála ezzel a bottal könnyedén kifordíthatunk akár egy testes „malacot” is az akadóból.
Mivel a halak egyértelműen éhesek voltak, 2-3 perces ütemben dobtam az újabb és újabb adag kaját rövidre és távolra egyaránt, és a temérdek kárász között azért sikerült elcsípni néhány pontyot is. A rövidre tervezett botavató horgászatra mindössze 3 órát szántam, de még ilyen rövid idő alatt is sikerült összesen 12 db kis potyeszt és kb. 30-40 db kárászt fogni. Meglepetésemre érkezett két beugró különleges hal is, amik közül az egyik egy aranyszínű ezüstkárász volt, a másik meg egy pirája beütéses „koi kárász”. Mit is kívánhattam volna tőlük, mint hogy soha rosszabb rapid pecám ne legyen!
Következő hasonlóan élvezetes rapid horgászatom eredetileg egy hirtelen ötlettől vezérelt vasárnap délutáni ebéd ötletével kezdődött. Miután párom végzett a munkahelyén, gondoltuk, kihasználjuk a szép időt egy kis Búbánat-völgybe tervezett kiruccanás formájában, ahol elfogyaszthatjuk majd a kedvenc helyi hamburger tálunkat.
Persze milyen egy igazi feeder fanatikus? Amint megneszeltem egy kis horgászat lehetőségét, máris nekiláttam összeállítani a korábban már bevált rapid felszerelést, így a Kerek-tó partjára már egy minimális horgászcuccal érkeztünk.
Ételrendelésünket leadtuk, napijegyünket kiváltottuk, majd amíg elkészítették az ebédünket negyedóra alatt „kiépítettem” a horgászállást. Erre a gyors bevetésre szintén a Fine Max 330M horgászbotot vittem magammal, de most a másik nagy kedvencem, egy 360-as Royal Method pálca is velem tartott. Ugyan elképzelésem szerint csak a még friss húsnak számító Fine Max bottal szerettem volna itt is horgászni, a tó adottságait és egy korábbi horgászat tanulságait figyelembe véve indokoltnak láttam egy távolabbra is bevethető összeállítást is készenlétben tartani.
A meghorgászni kívánt távolság 45 méter volt, ahova kezdésnek 6 method kosárnyi és néhány szem csemegekukoricával darabosabbá tett Vad Ponty etetőanyagot juttattam be. Alighogy becsobbant az utolsó kosár, már mehettünk is az elkészült hamburgerekért. Ugyan farkaséhes voltam már, de gondoltam, még mielőtt nekiesek a fenséges falatoknak, azért gyorsan csalizok egyet, és már repült is a kosár a kiszemelt helyre.
Mint aki jól végezte dolgát, átültem párom mellé a padra, hogy nyugiban megebédeljünk, de mint az lenni szokott, evés közben jön meg az étvágy… a halaknak is. Mire kettőt haraphattam volna, valaki máris vízfelszínig lekérte az érzékeny pálca spiccét. Rövid, ám annál élvezetesebb fárasztást követően meg is meríthettem az első pontyomat.
Gondoltam, ez csak a véletlen műve lehetett, és ilyen rövid idő alatt azért többen már nem fognak egyelőre zaklatni, így ismét repült a kis Haldorádó Flat kosár a mini etetésre. Ezúttal kereken 1 falatot engedélyeztek nekem a halak, a bevetett szereléket ugyanis ismét megkívánta egy falánk ponty. Újfent egy élvezetes fárasztás következhetett, amit a szomszéd pecás már igencsak szúrós tekintettel kísért végig.
10 perc alatt 3 falat, 2 kapás, 2 szákba terelt ponty azért nem rossz kezdésnek. Miután ezt a halat is kíméletesen visszaengedtem éltető elemébe, jobbnak láttam a horgászatot átmenetileg felfüggeszteni, mert ha a halakon múlik, az ebédemből túl sokat nem élvezhettem volna.
Tele hassal a ládára visszaülve újabb és újabb dobás következett, de feltételezhetően az eltelt idő alatt a halak mindent eltűntettek a korábbi helyről, így sajnos kapás nélkül maradtam. Néhány kosárral ismét megetettem a területet, és amíg visszatérnek rá a vendégeim, inkább a 360-as Royal Method botot vettem elő és 3 perces ütemmel összevissza dobálva kerestem a halakat. Ugyan ez a bothossz nem a ideális a 70 méter feletti dobásokhoz, én mégsem kíméltem, mert érezhetően „van benne kakaó”, a 40 grammos, L méretű DART kosarat is gond nélkül repíti akár ennél távolabbi pontba is.
A kosár alig töltött 1 percet a kb. 85 méterre lévő területen, amikor valami elemi erővel indult meg a szemközti part irányába a csalimmal. A fárasztást ezzel a bottal nem kevésbé élvezve kikormányoztam egy újabb pontyot a partig, ezúttal egy dundi tükröst sikerült megfogni.
A következő dobásomat ismét a közeli etetésre irányítottam, ahonnan újfent le tudtam csípni még két pikkelyest, majd mintha a halak is jelezni akarták volna felém, hogy a mai csak egy rapid randi, mert további érdeklődő már nem volt.
Ezúttal szűk 2 óra horgászatra futotta ugyan, de szép környezetben ettünk egy jót, foghattam 5 pontyot, és élvezhettük a kellemes, késő nyári napsütést a tóparton.
A fenti két példám is jól bizonyítja, hogy olykor igenis érdemes akár csak 2-3 órára is kimenni egy közeli vízhez, mert egy észszerűen összeállított rapid felszereléssel és kevés, de jó minőségű etetőanyaggal és maréknyi csalival is szuper élményeket szerezhetünk akár ilyen rövid idő alatt is, így mindenkit erre biztatok!
Írta: Bodnár Zsolt
Fényképezte: Farkas Georgina, Bodnár Zsolt
