A Duna fővárosi szakasza már gyermekhorgász koromban felkeltette az érdeklődésemet, hosszú éveken át itt szereztem a legszebb horgászélményeimet. Az igencsak változatos mederviszonyok, az évtizedek alatt összegyűlt töménytelen beszakadt horgászzsinór, drótkötél és az azok közé beékelődött hordalékfák, illetve a hatalmas kövek, víz alatti tárgyak rendkívüli módon megnehezítik az itteni horgászatot. A szüntelenül mozgó város zajában viszont van egy igazán különleges varázsa a dunai horgászatnak, mely semmihez sem fogható…
Prológus
Hosszú ideje vártam már, hogy újra visszatérhessek a fővárosi Duna-szakaszra, ahol gyermek- és ifjúsági horgászként az egyik legszebb élményeimet szereztem. Az ősszel látogatást tettem egy jó barátomnál Budapesten. Az 5. emeleti lakás ablakából a csodálatos panoráma a Margit-szigetet és a Duna folyót tárta elém. Pillanatok alatt előtörtek belőlem a régi emlékek, így nem is hezitáltam sokat azon, hogy tegyek egy rövid sétát a Duna-parton, tartva egy kis terepszemlét. Mondhatni, a legjobbkor érkeztem, hiszen nagyon alacsony volt a vízállás, így még jobban szemügyre vehettem a vízpartot. Balra található a Halászbástya névre keresztelt hajó kikötője, ami cseppet sem a legvidámabb pillanatokat idézi, hiszen egy kegyeleti szolgáltatás részét képezi. Ennél jóval vidámabb és igazán különleges látványosság a River Ride, mely egy kétéltű jármű, így a folyóból kimozdulva a szárazföldön folytatja városnéző útját. A hosszú, kövezésekkel borított parton akadt egy nagyjából 80-100 méter hosszú, lapos, sóderos szakasz, ahol elvétve találni csak kisebb-nagyobb köveket. A számomra teljesen ismeretlen hely gyorsan felkeltette az érdeklődésemet, ezért elhatároztam, hogy néhány napon belül horgászbottal visszatérek, és ha a vízállás-előrejelzés nem jelez komolyabb áradást, itt próbálok meg márnákat fogni.
A horgászat megkezdése előtt…
Természetesen mielőtt megérkezünk a vízpartra, mindenekelőtt ellenőrizzük a horgászat jogosultságához szükséges okmányok – Állami horgászjegy, Magyar Horgászkártya, az adott vízre érvényes területi engedély, valamint legalább egy, érvényes fényképes igazolvány – meglétét, illetve a fogási naplóban a horgásznap megjelölését, hiszen ezzel elkerülhetjük az esetleges ellenőrzés során a kellemetlenségeket. Nálam bevett szokás, hogy még otthon, a kiszemelt horgászhelyre való indulás előtt megjelölöm a fogási naplóban az esedékes napot, és a horgászigazolvány az, amit elsőként a táskámba helyezek legalább két darab használható golyóstoll mellett. Ivóvíz és némi élelem mindenképpen legyen nálunk, hiszen e szükségletek kielégítése hiányában a koncentráció hanyatlása miatt a horgászat görcsössé válhat. A modern horgász etikett, valamint a jó ízlésű, kíméletes bánásmód a Dunán is megkívánja a halmatrac, közismert nevén pontymatrac használatát, mely ma már nem számít luxusnak, szinte filléres kiegészítő. A fővárosi szakaszon a hajóforgalom jelentősen megnövekedett az elmúlt években, alig akad olyan időszak, mikor ne vonulna el egy uszály vagy hatalmas utasszállító hajó, de a késő őszi és téli időszak beköszöntéig a kirándulóhajók és a motorcsónakok is tömegével cikáznak a belvárosi folyón. A víz gyakorlatilag a kora hajnali, csendesebb órákat kivéve szinte állandóan hullámzik, melyre időnként rásegít az uralkodó északi-északnyugati széljárás is. Egy nagyobb vagy gyorsabban elvonuló hajó után fokozottan ügyelni kell a partközelben hagyott holmikra, hiszen egy pillanat alatt a hatalmas hullámok martalékává válhatnak, nem beszélve arról, hogy a hirtelen, nagy erővel zúduló víztömeg a felállított bottartó alól is kimoshatja az aljzatot, és ha felborul, az a felszereléseink sérüléséhez, töréséhez is vezethet. Mindenképpen érdemes tehát rászánni néhány percet a felszereléseink, táskáink kellő biztonságba helyezésére, melyről sokan a horgászat lázában gyakran megfeledkeznek.
A szemeteszsák szintén elengedhetetlen kellék. Óvjuk a környezetet, vigyázzunk a víz és a vízpart tisztaságára! A horgászat megkezdése előtt – a szabályoknak megfelelően – a körülöttünk lévő, legalább 5 -10 méter sugarú közben gyűjtsük össze a hulladékot egy zsákba, majd távozáskor szállítsuk azt el a vízpartról, helyezzük hulladéktartó edénybe! A szemetes helyen megkezdett, lefolytatott és befejezett horgászat nem csak ízléstelen és rontja a komfortérzetet, hanem ellenőrzés esetén a területi engedély bevonásával is járhat! A szemetelés egyik komoly elrettentő példája a Tiszán ez év február első napjaiban levonult áradás után kiemelt több száz (!) köbméter műanyag hulladék, mely csupán töredéke a folyót érő szennyezéseknek!
Egy héttel később…
Elérkezett végre a várva várt pillanat. Szerencsére az előző napokhoz képest nem változott jelentősen a vízállás, így bizakodva vághattam neki a hosszú idő után újra esedékes fővárosi horgászatomnak. Ismerősem, horgászbarátaim beszámolóiból kiindulva sok szép paduc és jászkeszeg fogható ezen a részen, ugyanakkor a szinte mindenütt tömegével jelenlévő gébek eléggé megnehezítik a horgászatot. Az ismeretlen, vélhetően helyenként akadós terepre semmiképpen nem szerettem volna mindjárt az első dobás alkalmával bevetni a legjobb kosaraimat, ezért először egy laposabb, érzésre a kosárral megegyező tömegű követ erősítettem a főzsinórra, majd azzal vizsgáltam át a terepet. Két sikeres dobás után a harmadik alkalommal egy akadóban elakadt a kő, így néhány lépéssel lejjebb mentem. Itt derült ki, milyen jó döntés volt az előttem lévő terület „letapogatása”, hiszen minden bizonnyal rövidesen több kosaram is odaveszett volna. Elvesztésük sok bosszúságot okozhat, hiszen a kiemelkedő minőség és a bonyolult gyártástechnológia miatt viszonylag magas árfekvésűek. Természetesen minden horgász, a dunai meg különösen tisztában van azzal, hogy a víz sajátosságai miatt a szerelékvesztéssel számolni kell, de egy tudatosan felépített, átgondolt horgászattal azért jóval költséghatékonyabbá tehetjük a vízparton töltött órákat. A néhány méterrel lejjebb átvizsgált szakaszon 6-7 dobás után is épségben húztam ki zsinóromat, így megkezdődhetett az éles bevetés.
A horgászat során alkalmazott csalogatóanyagok:
Mindenekelőtt összeállítottam az alapozó etetéshez szükséges keveréket, melynek összevetői: Haldorádó Bázis Mix - folyóvízi alap, illetve morzsolt, főtt csemegekukorica. Kiszemelt célhalaim egyértelműen a márnák, így ehhez mérten állítottam össze az igencsak tartalmas, kifejezetten erre a terepre való, kosárba szánt keverékemet. A közelmúltban debütált Haldorádó Big River etetőanyag családból a célzott halaknak megfelelően a Fürge Márna névre keresztelt változatot hoztam magammal. Ezt a keveréket is feldúsítottam ugyancsak morzsolt, főtt csemegekukoricával, illetve egy kis átrostált, aprószemcsés dunai kaviccsal. Az élő anyagot teljesen száműztem a keverékből, hogy az apróhalakat, gébeket lehetőség szerint elkerülhessem. Egy kevéske, klasszikus Haldorádó Aroma Tuning - Sajtos Bajszos elegyével és egy gyors rostálás után elkészült a tökéletes állagú, igazi folyóvízi keverék. A horogra amolyan „pesties” csali került, mely évtizedek óta talán az egyik legnépszerűbb a fővárosi márna horgászok körében, mégpedig a jól bevált trappista sajt kocka.
A horgászat során alkalmazott módszerek és felszerelések:
A viszonylag erős sodrában mindenképpen olyan kosarat próbáltam alkalmazni, mely az általam kiszemelt helyen stabilan megáll. A Haldorádó Big River kosarakat egész évben nagy megelégedéssel használtam, így ezúttal is ennek szavaztam bizalmat, ráadásul teljesen ólommentes és igen masszív felépítésű! A használt kosarak önsúlya 210, illetve 240 gramm, így azok megtöltött össztömege a 300 grammot is meghaladta! Ilyen tömegű végszerelék biztonságos és hatékony célba juttatásához csak speciális, kifejezetten ilyen körülményekre tervezett feederbot jöhetett számításba.
A korábban használt és remekül helytálló Power Fighter, illetve Master River Pro botok után egy olyan igazi nagyágyú került a kezembe, mellyel a legkisebb aggodalom nélkül vághattam neki az erős sodrású, igazi folyóvízi horgászatoknak. Az ugyancsak közelmúltban megjelent Big River botszéria leghosszabb és egyben legerősebb tagját az elmúlt nyár legvégén elsők között próbálhattam ki, azóta ez a páros mindenféle elfogultság nélkül abszolút kedvencemmé vált! A hatalmas tömegű végszereléket játszi könnyedséggel tudtam bejuttatni, ezzel együtt a rezgőspiccen jól érzékelhető kapások után a dévérkeszegek, paducok mellett a kitartóan védekező, szilaj márnák hatékony ellenszere volt. Az orsók dobjára 0,22 mm-es Team Feeder Long Cast zsinór került, melyre dobóelőkének 8 méter hosszú, 0,18 mm átmérőjű fonott zsinórt kötöttem. A Master Carp Pro 6000-es orsók gyorsfékkel és nyeletőfékkel is rendelkeznek, melyek különösen hasznosak a sokszor rendkívül vehemens kapásokkal jelentkező és elemi erővel küzdő márnák fárasztása során. Az előkezsinór átmérője 0,22 mm, a hossza mintegy 70 centiméter volt, ezen egy 10-es méretű horgot rögzítettem csomómentes kötéssel.
A meghorgászandó távolság az egyik készségen nagyjából 15, a másikon maximum 30 méter. A karmokkal ellátott, nagy tömegű kosár gond nélkül megáll a sodrásban. A mederben kisebb-nagyobb kövek és kagylók is találhatók bőven, így rendszeresen ellenőrizni kell a horog és az előke épségét. A márnák kapása kiszámíthatatlan, sokszor minden előjel nélkül, a szó szoros értelmében elsöprő erejű, így a botokat kiemelt biztonsággal kellett rögzíteni és kitámasztani. A River Blue bottartó fejek, valamint a teleszkópos, acélból készült háromlábú állvány kellő stabilitást nyújt mindehhez.
A horgászat során átélt élmények, összegyűjtött tapasztalatok:
Az első dobást követően csaknem 2 óra hossza telt el, de csupán olyan apró rezdüléseket tapasztaltam a bot spiccén, melyeket a part menti sávban folyamatosan érkező különféle uszadékok zsinórra tapadása okozott. A végszerelék kicsévélése során gyakran ütköztem abba a problémába, hogy a főzsinór és a dobóelőke találkozásánál összegyűlt különféle szennyeződés miatt a csomó elakadt a bot spiccében. A továbbiakban kissé feljebb emeltem a botot, hogy a zsinór minél beljebb találkozzon először a Duna vízével, ahol valamivel kevesebb uszadék mozgott. Minden egyes dobás után aktiváltam az orsók nyeletőfék rendszerét, mert elég egy pillanatra levenni a tekintetünket, és egy kisebb márna is pillanatok alatt a vízbe ránthatja a botot. A kora délutáni órákban végre megérkeztek a várva várt kapások, és az esti órákig sikerült is néhány szép márnát fognom. Szerencsére egyetlen kosarat sem veszítettem el, azonban horogelőkét és dobóelőkét többször is cserélnem kellett. A szürkület és a sötétség beálltával arra gondoltam, hogy a márnák még inkább aktívak lesznek, de csupán egy-két kisebb példányt tudtam horogra csalni. Az este folyamán jelentősen megnőtt a hajóforgalom, szinte egymást érték a hatalmas utasszállító és kirándulóhajók, ami nagyban megnehezítette a horgászatot. Mindeközben erős fáradtság tört rám, így be kellett fejeznem a horgászatot. Éjszakára csaknem nulla fok közelébe hűlt a levegő, így nem volt épp a legpihentetőbb az autó hátradöntött ülésén összekuporodni.
Kora reggel folytattam a horgászatot, de az a hely, ahol előző nap horgásztam, már foglalt volt, így kissé feljebb pakoltam ki, majd hozzáláttam a botok összeállításához és az etetőanyag bekeveréséhez. Időközben a mellettem horgászó sporttárs rövid idő alatt megunta a próbálkozást. Udvariasan köszöntem és megkérdeztem, sikerült-e valamit fogni, ám az idősebb úr válasza nem volt túl biztató, hiszen elmondása szerint kora reggel óta egyetlen kapást sem tudott elérni. A számomra előző napon bevált és akadómentes rész felszabadult, gyorsan át is pakoltam a felszereléseimet, hátha a délelőtt folyamán sikerül azért az etetésre csábítani a márnákat. A vízszint néhány centimétert csökkent, és a meglehetősen hűvös reggeli órák után gyorsan melegedni kezdett az idő. Rövid idő alatt sikerült két kisebb és egy szebb márnát fognom, aztán egy időre megszűntek a kapások. A napsütés hatására egyre többen tettek egy sétát a parton, néhány ismerős is meglátogatott a nap folyamán. Külön köszönet illeti Horváth Balázs horgászbarátomat, aki látogatása mellett jó néhány fotóval is segítette a munkám, és egy szép márna fárasztásának pillanatait is megörökítette, de akadt, aki üdítővel és némi finomsággal lepett meg. A délután folyamán sikerült újabb márnákat fognom, de minden halról nem készülhetett fotó, hiszen addigra egyedül maradtam és így rengeteg időt vesz el az egyébként is szűkös horgászidőből. Számomra nem a halak mennyisége és azok mérete a mérvadó, sokkal inkább a fogásukhoz kapcsoló élmények és új tapasztalatok szerzése.
Epilógus
A pesti Dunán hosszú éveken át az volt a tapasztalatom, hogy ősszel a márnák a szürkület beálltával kezdenek el intenzíven táplálkozni, és sokszor ez kisebb-nagyobb megszakításokkal az éjszaka folyamán is kitartott. A különféle kifolyók, illetve a Lánchíd és a Margit híd között állomásozó hajókról mindig jut táplálék a márnák számára, így ezeket a részeket gyakrabban keresték fel. Ahogy elkezdett hűlni az idő, és ezzel együtt a víz hőmérséklete is csökkent, annál inkább számíthattam a nappali órákban is a márnák kapására. Nemegyszer fordult elő, hogy a februárban, a hóval borított partról horgászva, szikrázó napsütésben fogtuk a szebbnél szebb márnákat az Északi vasúti összekötő híd lábánál összegyűlt csapatokból. Összességében nagyon jól éreztem magam a fővárosi Duna partján, különösen élménydús, egyfajta nosztalgiaérzetet keltett bennem. Az évek, évtizedek alatt sokszor változtak a mederviszonyok, a közvetlen szennyvíz-bevezetés megszüntetésének talán egyetlen negatív hatása, hogy a korábbi jó haltartó helyek szinte teljesen megszűntek. Ugyanakkor még mindig akadnak olyan szakaszok, ahol jó helyismerettel és kitartó horgászattal pompás eredményeket érhetünk el. A közeljövőben igyekszem majd felkeresni újabb szakaszokat a fővárosi Dunán, ezzel is újabb helyismeretre szert tenni, tapasztalatokat gyűjteni, mert abból sohasem elég…
Írta: Holler Imre
Fotók: Horváth Balázs, Holler Imre
