A pickerbotos horgászat kelléktárát ismertető sorozatban, elérkeztünk a módszerhez szükséges horgok, zsinórok, forgók és gubancgátlócsövek bemutatásához. Lássuk, hogyan is néznek ki, és mire kell ügyelni a kiválasztásuk során.
Horgok
Mivel pickeres horgászat, a fenekező horgászat legfinomabb változata, így a leggyakrabban használt horogméret is 10-es alatt marad. Az általam legtöbbet használt méret: 12-14-es.
Mire kell ügyelni a módszerhez megfelelő horog kiválasztása során? Elsődleges szempont a forma. Két kifejezetten bevált típust szeretnék itt most megemlíteni. A keszeghorgászatok során a Drennan Fine Maggot soha nem hagyott cserben. Ez az univerzális, gömbölyű öblű, finom horog, csontkukachoz, vékony gilisztához és szúnyoglárvához remekül használható. Könnyű, vékony húsú, kiváló hegyű és minimális szakállal rendelkezik. A mikró szakállas horgok nem ölik meg a rátűzött csalit, hiszen minimális sebet ütnek rajta, amely így tovább életben marad, és mozgásukkal felhívják magukra a figyelmet. Míg a vastag húsú, durva hegyű és szakállú horgok, már a feltűzés pillanatában szétdurrantják a rátűzött élőlényt. A lógó csontibőr fogóssága nem fogható egy eleven tekergőző kukachoz.
Ha pontyra horgászom, soha nem hagyom otthon a Gamakatsu 1810B horgát. Ez a vékony húsú, enyhén visszahajlított hegyű horog, különösen jól akad. Az ezt felszippantó hal többet már nem tud tőle megszabadulni, ugyanis saját magát akasztja meg. Különösen bevált csonti vagy csonti+kukorica szendviccsel. Leheletfinom horgászatok során a 14-es, normál esetben a 12-10-es méreteket részesítem előnyben.
Főzsinórok
A pickerbotunk orsójára nem éri meg, sőt veszélyes is 0,20-nál vastagabb zsinórt csévélni. A leggyakrabban használt méret a 0,14-0,16 mm. Tudom, hogy a hagyományos fenekező horgászoknak most düledezik a szeme, de gondoljunk csak bele, hogy a damilok mind szakítószilárdság, csomótűrés, tartósság szempontjából milyen fejlődésen mentek át az utóbbi időben. Amennyiben helyes dobási, és fárasztási technikát használunk, (jól beállított fék mellett) ezt a zsinórt egy pickerbottal, soha nem fogjuk tudni elszakítani!
A főzsinór kiválasztásánál mindig részesítsük előnyben a süllyedő zsinórokat, mert ezek segítségével, sokkal könnyebben és gyorsabban beállítható a szerelék. Kisebb lesz a veszélye annak, hogy esetleg az áramlás vagy a felszínt borzoló hullámzás elsodorja zsinórunkat, magával vonszolva a szereléket. Ezek a damilok annyiban különböznek a hagyományos társaiktól, hogy fajsúlyuk nagyobb, így könnyebben víz alá merülnek. Emellett kisebb nyúlási és rugalmassági paraméterékekkel rendelkeznek.
Persze temérdekfajta zsinór van a piacon. Horgásztársaimban most is biztosan felmerül a kérdés "Melyiket válasszam?". Nos, én személy szerint a következő zsinórokat tudom javasolni: Tubertini Special English Line és Tubertini Feeder Line. Mindkettő rendkívül strapabíró és tartós damil.
Előkezsinórok
A viszonylag durva, de nagyon jól terhelhető főzsinórok, többnyire alkalmatlanok a finomszerelékes horgászatban horogelőkének.
Miért vagyok ebben ennyire biztos? Amíg ki nem próbáltam néhány cég valóban kifogástalannak számító, többnyire kis kiszerelésű (50 m/tekercs) előkezsinórját, magam sem hittem, hogy ekkora különbség van damil és damil között. Tehát a horgot mindenképpen célszerű előkezsinórra kötni.
A jó előkezsinór a következő jellemzőkkel bír:
- áttetsző színű, láthatatlan a vízben
- rendkívül lágy
- jól tűri a csomót és a kisebb sérüléseket
- szakítószilárdsága nagyobb, mint az átlagos, hasonló átmérőjű damiloké
Mivel az előkezsinórunk minden esetben vékonyabb, mint a főzsinór, így jelentősen finomítja a szereléket, tehát több kapást eredményez. Ha esetleg szerelékünk beakad, akkor mindössze a horogelőkétől kell megválnunk. Én a következő előkezsinórokat tudom ajánlani: Tubertini Dragon és Platil Technik. Mindkét zsinórnak van egy apró trükkje. Szárazon kötve, a spulnin feltüntetett értéket, ritkán érik el a szakítópróbák során. Azonban, ha horgászat előtt néhány órával vízbe tesszük és nedvesen kötjük, olyan érzésünk lesz, mintha nem is ezekről a zsinórokról lenne szó. Elképesztően lágyak és szinte eltéphetetlenek lesznek!
Forgók
Mindenki számára javasolom, hogy a főzsinór és a horogelőke kapcsolatát kisméretű, de erős forgóval valósítsa meg, mert ez megakadályozza, hogy zsinórunk megsodródjon, hiszen ha csontit, vagy csonti kukorica szendvicset használunk, akkor annak kitekerését úgy kell elképzelni, mint egy helikopter propellerét. A forgó használatával azonban megakadályozzuk, hogy ez kihatással legyen zsinórunkra. Ezek közül a Tubertini, és a Marutó forgóit tudom ajánlani.
Gubancgátlócsövek
Nincs attól bosszantóbb, mint amikor a vékony horogelőke a bedobás közben visszacsapódik és rátekeredik a főzsinórra. Az a jobbik eset, ha ezt érzékeljük, de a probléma ott kezdődik, ha ezt nem vettük észre. Ekkor aztán várhatjuk a kapást.
A gubanc elkerülésének legbiztosabb módja a gubancgátlócsövek használata. Ezeknek a csöveknek két fajtája ismert. Az egyik az egyenes, a másik a tört.
Az egyenes cső, inkább a távoli horgászatban tehet jó szolgálatot, míg a tört, inkább a közeli horgászatban eredményes. Bár sokszor, csupán a személyes szimpátia dönt, hogy melyikhez is nyúlunk. Egy biztos: ELMÉLETILEG az egyenes csőben feszülő zsinórt kisebb ellenállással tudja a hal meghúzni. GYAKORLATBAN azonban soha nem tapasztaltam ennek előnyeit vagy hátrányát.
Sokkal fontosabb ettől az, hogy a cső hosszabbik fele nézzek a horog felé. Fordított esetben ugyanis a gubanc csak nagy üggyel-bajjal kerülhető el. Mikor ezeket használjuk, a különböző kosarakat a csövön található karabinerbe kell akasztani. A műanyag csövek igazi hasznát akkor fogjuk megtapasztalni, ha hosszú 30-50 centis horogelőkét használunk. Anti tagle (gubancgátló) cső nélkül ezt lehetetlen lenne bevetni, és eredményesen használni.
Az egyenes gubancgátlócső egy öngyújtó segítségével tetszőlegesen meghajlítható. Általában a csőre helyezett műanyag szem mozgatható, amit célszerű rögzíteni egy bandázskötéssel vagy ragasztással.
Kaszás Máté
fényképezte: Döme Gábor
