Egy vasárnap délelőtti horgászatot beszéltünk meg Gáborral, Ács környékére a Concó patak betorkolása alatti kövezésen dévérkeszeg fogási céllal. Napos, de meglehetősen szeles időben. Már javában birkóztam a rakóssal a szél ellen, mikor megérkeztek Lucival, a horgászatot hihetetlen módon kedvelő foxival.
Timár Gábort gondolom nem kell bemutatni, négyszeres magyar bajnok, volt gyermek szövetségi kapitány, a jól ismert és kedvelt Timár Mix etetőanyag gyártója. Kissé meglepődtem, amikor két picker botot vett ki az autóból Gábor, két bottartó került még elő, egy dézsa, egy csalis doboz és más semmi.
Természetes módon Timár Mix etetőanyag került bekeverésre, ebből is az újonann kifejlesztett folyóvízi keszegező. Ezt a fűszeres illatú, jól tapadó etetőt gyúrta gombócba Gábor és mivel csak a kövezés lába alá kellett horgászni, néhány nagyobbacska gombócot dobott 10 méteres távolságra.
A két pickerre kerülő szerelék is meglehetősen egyszerű volt, de mint később kiderült igencsak hatékony. A 0,16 mm vastag főzsinór végére kötött Gábor egy kb. 40 cm-es nagy végfület. Majd az egyik ágát elvágta a felénél és erre újabb végfül került. Ebbe a fülbe hurkolta a 25 g-os picker ólmot. A másik mintegy félméteres zsinórt megkurtítva picit, erre is egy végfül került, ebbe 0,12-es előkére kötött 14-es horog került. A horgot és egyben a csalit, így mintegy 70 cm-es előkén tálalta a Duna keszegeinek.
Míg én próbáltam a rakóst mozdulatlanul tartani, ami nem kis munka volt a szélrohamok közepette, addig Gábor kényelmesen figyelte a spiccek mozdulását.
Nem kellet sokat várni, máris érdeklődést mutattak a halak a csonti-szúnyoglárva csali iránt.
Előbb egy jókora bodorka került szákba, majd egy kisebb dévér követte.
Gábor intenzíven horgászott a pickerrel is.
Túl sokáig nem várt a kapásra, ha néhány percig nem történt semmi, kissé megmozdította a csalit, majd ha erre sem történt változás, új csali és új dobás következett. De ez meglehetősen ritka volt.
Természetesen ütemesen, vagy minden hal után egy jól összenyomott egykezes gombóc is repült a vízbe.
Mindenképpen meg kell említeni Gábor horgásztársát, Lucit. Ez az apró kutya, foxi természetét meghazudtolva képes órákon át mozdulatlanul figyelni a spiccet, vagy az úszót(!).
Roppant módon örül minden halnak, és meglehetősen ügyesnek kell lenni gazdájának, ha előbb akarja levenni a horogról minthogy a kutya szájába kerüljön.
Gábor elmondta, azért jött később, mert alig fogta meg a horgászbotokat, Luci máris nyakába kapta a lábait és rohant a megszokott horgászhelyre. Úgy kellet utána menni és felcsalni. Így jár az a horgász, aki nem közli előre a kutyájával, hogy ma máshova megyünk halat fogni.
Közben kezdtek beindulni a halak. Komótosan, de erőteljesen görbítette egy jobb dévér a picker érzékeny spiccét. Hamar szákba került ez is. Két bottal horgászva alig maradt idő a beszélgetésre, szinte folyamatosan jöttek a halak. Bizony azt is tudomásul kellett venni, ez alkalommal hatékonyabb fegyvernek bizonyult a picker a rakósnál. Nem véletlenül. Míg én próbáltam a szélrohamokban megállítani a csalit a fenéken, kevés sikerrel, addig Gábornak a picker bottal ez nem jelentett nehézséget. A jobb dévérek pedig a kevéssé mozgó csalit értékelték jobban. A hosszú előkén felkínált csalit a folyó csak éppen annyira mozgatta, ami kapásra ingerelte őket. Tanulságos horgászat volt.
