Gondolom, sokan emlékeztek még a „Jég veled” című nagy sikerű filmre, mely az 1988-as, Calgary-ban megrendezett téli olimpián első ízben induló jamaikai bobcsapatnak állít emléket. Amikor télen a jég tartja fogságban vizeinket, nekem gyakran azok a srácok jutnak eszembe, mekkora örömöt okozott nekik, hogy fagyott vízre tehették járgányukat. Hát, Ők most biztos megköveznének, ugyanis én már alig vártam, hogy csak folyékony halmazállapotban lássak vizet. Lassan, de biztosan azért közeleg a tavasz, és vele együtt tengernyi horgászati lehetőség. Bár még ilyenkor is hideg van, már kellemes melegséggel tölti el szívünket az a gondolat, hogy napról napra emelkedik a hőmérő higanyszála.
A téli hónapok inaktivitása után a halak ilyenkor egyre intenzívebben kezdenek táplálkozni, igyekeznek pótolni a hidegben felélt tartalékaikat. Lassacskán elhagyják átmeneti téli szállásukat és előszeretettel keresik a gyorsan melegedő szélvizeket. A napsütötte sekély részeken számíthatunk elsősorban kapásra. Na de banánérlelő meleget a kora tavaszi napsütéses órákban még nem remélhetünk, úgyhogy jelentősen megnöveljük sikerünk lehetőségét, ha leheletfinom szerelékkel vesszük üldözőbe a halakat. Ehhez a fenekező horgászat legérzékenyebb fegyverét, a pickerbotot hívjuk segítségül. Ezek a kis pálcák lehetővé teszik, hogy akár 0,08 mm-es horogelőkével és 18-as horoggal horgásszunk.
Mivel a halak valamilyen szinten már keresik a táplálékot, nem árt némi finomsággal kedveskedni nekik. A mennyiségre és a minőségre azonban jobban kell ügyelnünk, mint nyáron. Semmiképpen sem szabad túl sokat etetnünk, és ennek a kevésnek sem szabad nagyon tartalmasnak lennie, nehogy elteljenek vendégeink a nagy lakomázás közben, és gyorsan továbbálljanak. Mind színben, aromában, állagban tökéletes etetőanyag tavaszi horgászatra a Haldorádó Ponty Piros.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogyan lehet egy viszonylag nagy szemcseméretű, termetes halak számára készített etetőanyagot bekeverni, olyat, amitől a még finnyás halak könnyen bezabálhatnak. Nos, megosztok veletek egy kis trükköt, amivel könnyedén finomszemcséssé varázsolhatjuk ezt a kiváló etetőanyagot. Ehhez csupán egy darálóra van szükségünk, lehet az akár kávédaráló is (csak ne legyen kávéillatú). Ezzel gyorsan homogénre őrölhetjük a különböző méretű alkotóelemeket.
Ha ez meg van, nincs más dolgunk, mint hogy a megfelelő aromával feldobjuk a kaját. A Haldorádó CSL aroma tuning tökéletes hideg vizes aroma, roppant intenzív illattal rendelkezik, mely garantáltan a fenéken terjed. Egy cseppje sem megy kárba, ott hat, ahol a halak a hideg vízben tartózkodnak. Ebből a családból most a Vörös Démon ízesítésűt választottam, hiszen ez passzol leginkább az alap etetőanyaghoz.
Az előkészületek után végre rátérhetünk a horgászatra. A tó, melyet az első pecámhoz választottam, egy pici tavacska, melyben keszegfélékre, kárászra és pontyra számítok. Alapozó etetésem 10 tojásnyi gombócból állt, melyet közvetlen a jelzőbója mellé lőttem.
Igen, gyakran használok bóját ilyen rövid, 20-25 méteres dobásoknál is, hiszen főleg ilyenkor, tavasszal fontos, hogy ne szórjuk szét a környéken lófráló halakat. A megfelelő távolságra a kiakasztott zsinórklipsz segítségével találok vissza.
Ejtsük néhány szót a csalikról. Hideg vízben én előszeretettel használok élő csalit. Egyszerűsége és könnyű beszerezhetősége miatt a csonti és a pinki játszik ilyenkor fő szerepet, de a jó, „pattogós”, apró trágyagiliszta sem elvethető. Sajnos hideg, 4-5 Celsius-fokos vízben az etetés utáni percek roppant eseménytelenül szoktak telni… gondoltam én, de a halak meglepően jól reagáltak az etetésre, és az alapozás után öt perccel, már szákomban pihegett egy gyönyörű kárász. Méghozzá nem is akármilyen! Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy aranyhallal nyitom az évet. Soha rosszabbat!
Nosza, gyors csalizás, majd vissza az etetésre. Amilyen gyors volt a csalizás, olyan villámgyorsan húzta el egy újabb jelentkező a 18-as horogra tűzött két szem csontkukacot. Ez is kárász volt, bár kisebb és kevésbé dekoratív, mint előző társa, ennek is nagyon örültem.
Két ilyen egymást követő kapás után elégedetten nyugtáztam, hogy beállt a hal az etetésre. Érdekes, hogy három nappal a horgászat előtt még be volt fagyva a tavacska, most meg a hideg víz ellenére ilyen jól eszik a hal.
Szebbnél szebb kárászok, sőt kisebb pontyok tették tiszteletüket etetésemen. Megfordult a fejemben, hogy ráetetéssel megpróbálok még több halat a horgászott helyemre csalni, de aztán úgy gondoltam, inkább nem kockáztatok. Végül is elegendő friss aromát juttatok be a kosárral, minek csobogjak feleslegesen. A lövöldözés helyett inkább fogtam egy gyönyörű vörösszárnyú keszeget.
Tavasz ide, tavasz oda, azért még hűvös volt, ráadásul viharos szél fújt. Éppen emiatt, nehezen voltak észrevehetőek a finomkodó kapások. Egyedül a pontyok görbítették be ellentmondást nem tűrő módon vékony kis pálcám spiccét.
Az egész napi viharos légmozgás után úgy éreztem, mintha egy méhkas zúgott volna a fejemben. De ez érdekelt a legkevésbé, hiszen minden várakozást felülmúló évadnyitó horgászaton vagyok túl. Ha már Ti is úgy érzitek, hogy elég volt a szobában ücsörgésből, akkor irány a vízpart! Mint látjátok, a halak már aktívak. Én babonás vagyok, hiszek benne, hogy az első peca az egész évet meghatározza, s ezek szerint nagyon jó év áll előttem. Na és előttetek?
Írta: Sipos Gábor
