Minden horgász álma, hogy megfogja élete halát, mely a feederhorgászokra szűkítve egy tíz pluszos pontyot vagy amurt jelent. Nincs is ezzel semmi baj, na de mi a helyzet az egyéb halakkal? Mostanában a keszegnépség csak epizódszerephez jut a finomfenekező horgászok által rendezett mozikban. Pedig sokan meglepődnétek, hogy egyesületi tavakon, vagy ott ahol pontyozni szoktatok mennyi és mekkora dévérkeszegek élnek. A nagytestű, öreg dévérek nagyon ritkán veszik fel a bajszosoknak szánt nagyobb csalit, nagyobb horgot, így gyakran létezésük is titok marad. Tartsatok velem és megmutatom, miként lehet leheletfinom szerelékkel sok halat fogni.
Egy, májusi horgászversenyen vetődtem el Etyekre a Boti-tóra (infó: etyekihe.hu). Ez a 170 főnyi tagot számláló Etyeki Horgász Egyesület kezelésében lévő víztározó különleges a szememben, hiszen etalonnak tekintem Magyarországon. Sajnos csak ritkán van lehetőségem itt horgászni, hiszen a 17 hektáros tó csak nyílt nevezéses horgászversenyeken ad erre lehetőséget, kizárólag ilyen esetekben nyílik meg vendéghorgászok előtt. Halállománya, gondozott partja és az etyeki emberek vendégszeretete egyedülálló, nem véletlen, hogy idén itt rendezték meg a mozgáskorlátozottak országos bajnokságát.
Az előbb említett versenyen sok szép, nagytestű dévért fogtam, s már ekkor a visszatérést terveztem. Különös volt, hogy a helyi pecások is meglepődtek azon, mekkora „lapátok” élnek a vízben. Ezek természetesen mesterséges úton, telepítéssel kerültek a tározóba, de azóta csak nagy ritkán kerülnek horgászszem elé. Csak nagyon finom szerelékkel lehet őket tőrbe csalni.
Ez éppen nekem való feladat, hiszen a feederbotoknál csak pickerbotjaimat nyitom szét szívesebben egy-egy horgászat előtt. A meghorgászandó távolság is a választásomat igazolta, hiszen a tó e részének közepe kb. 30 méterre található. Ekkora dobásokhoz pont megfelelőek ezek a vékonyka pálcák. Nagy hal kifogására nem túl alkalmasak ezek a botok, de átlagos méretű pontyok simán szákba terelhetőek pickerrel.
Mint a bevezetőben is írtam, elsődleges célom az volt, hogy nagy dévért fogjak - persze éppen ilyenkor szokott előfordulni, hogy előbb fogok felpillantó küllőt, mint nagy keszegeket, na de a horgászatban nem lehet biztosra menni!
Etetőanyag-választásom nem volt túl nehéz, hiszen a Haldorádó termékcsaládban egyetlenegy kifejezetten dévéreknek készült mix található, de ettől függetlenül szívből ajánlom keszeghorgászathoz a többi édes Feeder Master kaját is. Ezen a napon két kiló Nagy Dévér és egy kiló Mézes Pálinka etetőt kevertem be a tó vizével. További aromát csak a kosárba kerülő csalogatóanyaghoz adagoltam, méghozzá a Mézes Pálinka változatot. Ebbe a külön keverékbe tettem még egy maréknyi angolmorzsát is, hiszen ezek a nagyobb, szárazabb szemcsék szinte kirobbantják a kosár tartalmát.
A végszerelékem összes eleme a dévérkeszeg fogását szolgálja. Talán az első feederbotos végszerelékként került köztudatba a tört gubancgátlócsöves módszer, melynek népszerűsége érthetően töretlen. A hosszú 10-es és 12-es előke, valamint a 16-os, 14-es picike horgok csak nagyon kis csalikat bírnak el, de a nagy dévéreket durva szerelékkel szinte lehetetlen megfogni. Az ilyen finom szerelékre csak a pontyok jelentenek veszélyt, de ha el kell veszítenem két pontyot azért, hogy fogjak egy kapitális dévért, ám legyen!
Mint mindig, most is alapozó etetéssel kezdtem a napot, ez 25 egykezes gombócból állt, melyet a meghorgászandó távra lövöldöztem. Szándékosan nem etettem hajszálpontosan, mivel kettő bottal fogok horgászni, nem árt, ha kicsit szét van húzva a halaknak szánt eleséggel megszórt terület. Az etetőkosárba a túlaromázott keverék és csonti, míg a horogra tűzőszúnyog került. Nemzetközi szinten „joker”-nek nevezett nagy szúnyognak nincs dévér, ami ellent tudna állni.
A horgászat első órája a vártnak megfelelően zajlott, szépen beállt az „átlagkeszeg” az etetésre, meglepetésemre egy-egy potyka is próbára tette ügyességemet.
A második negyed már izgalmasabb volt, hiszen végre sikerült akasztanom egy nagy dévért, mely minden álmomat túlszárnyalta, hiszen a maga 2,30 kilójával kapitálisnak számít a fehérhalak közt. Örömöm határtalan volt annak ellenére is, hogy óriásomtól eltekintve több méretes keszeg ebben az órában nem jelentkezett.
A harmadik óra megint jól kezdődött, egy 1,80 kilós matuzsálem tette tiszteletét, mely gyors fotó után már úszhatott is szabadon. Időközben az átlagos méretű keszegek kapásai kezdtek megritkulni, és több pontyugrás is jelezte, hogy a dévérek ideje lejárt.
Az utolsó óra aztán feltette napomra a koronát. Szinte hárompercenként görbült karikába valamelyik pickerem. Volt olyan, hogy két bottal fárasztottam egyszerre. Igazi „favágó” munka volt. Ekkor már tudtam, hogy több nagy dévér biztosan nem akad horogra, de horgász legyen a ládáján, aki haragudna ezért, ha hemzseg a potyka az etetésen. Egy óra alatt kilenc darab pontyot fogtam, melyek közül a legnagyobb is csak kb. háromkilós volt, de fantasztikus élmény volt határokig feszegetni az érzékeny felszerelést.
Mindent egybevetve, nagyon jó horgászaton vagyok túl. Ritka esemény a pecában, hogy olyan halat is fogok, amilyet szeretnék. Két kapitális dévérkeszeggel fotózkodni egy nap hatalmas élmény volt. Nektek is hasonló szép napokat kívánok!
Írta: Sipos Gábor
Fotó: Bodnár Mónika
